Petőfi Népe, 2011. december (66. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-06 / 285. szám

PETŐFI NÉPE - 2011. DECEMBER 6., KEDD KKV 5 látványborászat a fejlődés útja FRiTTMANN jános A jó hírnév felépítése hosszú, több évtizedes feladat Az agrárpolgárosodás egyik mintatérsége a rendszerváltás előtt a köznyelv által csak „Aranyháromszögnek” nevezett Soltvadkert, Kis­kőrös és Kecel környéke volt. Bár Soltvadkerten nem változott két évtized alatt a szőlő termőterüle­te, töredékére csökkent a borforgalmazók száma. Barta Zsolt A negatív tendencia nem csak bennünket érint - mondja Frittmann lános, a csaknem há­romezer hektáros termőterület­tel rendelkező legnagyobb ha­zai hegyközség társadalmi el­nöke. A kis borászatoknak egy­re nehezebb talpon maradniuk idehaza a többi borvidéken is. A 90-es években csaknem 300 család forgalmazott bort a nyolcezres lélekszámú városká­ban, ma jó, ha van húsz vállal­kozó. A hatalmas adminisztrá­ciós költségek, a piacok kon­centrálódása miatt a többség abbahagyta a kereskedelmet. Akik nem tudtak az elmúlt két évtizedben a nagy tételben érté­kesítő lédig piacról a minőségi bortermelés felső kategóriájába is átlépni, azok többsége vissza­vonult - teszi hozzá Frittmann János, aki 2007-ben kapta meg a Borakadémia döntése alapján az Év borásza címet a Duna Bor­régióból. A lédig, petpalackos világból bejutni a minőségi üve­ges borok piacára nagyon hosz- szú és nehéz folyamat. Márkát építeni óriási munka - mondja az 1982 óta magánvállalkozó szakember. A soltvadkerti Frittmann Testvérek Kft.-t 1998-tól két testvér, Frittmann János és bátyja, Frittmann István jegy­zi, akik Nagykőrösön tanultak a helyi élelmiszeripari szakkö­zépiskolában. A munka szere- tetét a szülői házban szívták magukba. A családban több ge­neráció óta foglalkoztak szőlő- és gyümölcstermeléssel.- Számunkra természetes volt, hogy a napi munkában - szőlőnyitás, metszés, permete­zés, kacsolás, szüretelés, borké­szítés, értékesítés - részt kel­lett vennünk. Azt is meg kellett A régi pincében a fahordók között kóstol Frittmann János tanulnunk, hogy minden egyes munkamozzanatot a lehető leg­magasabb szinten kell végez­nünk. De ez még nem elég a si­keres vállalkozás felépítéséhez. Nem elég a saját ültetvényt gon­dozni, a bor fejlődését követni, de kóstolókra, versenyekre, szakmai utakra kell járni ah­hoz, hogy elhelyezhessük ma­gunkat a piacon. Enélkül ugyanis a borászon elhatalma­sodhat a pincevakság. Azaz előbb-utóbb megszokja, sőt megszereti pincéje kevésbé jó termékeit, s így nem képes fej­Az elmúlt félév sikereiből: • VIII. Újbor és Sajtfesztivál, Budapest: Kékfrankos rozé 2011 - aranyérem • VIII. Bayer Borverseny: Fa­hordós Ezerjó 2009 - aranyérem • XVI. Országos Cserszegi Fű­szeres Borverseny: Cserszegi lődni. így bármilyen jó neve is van az illetőnek a szakmában, kiszorulhat a piacról. Magam ezért utazom évente 50-60 ezer kilométert. A bátyám, a lányom, a fiam is járnak ilyen bemuta­tókra. Ha nem tennénk, előbb- utóbb a piac visszajelezné. Aki onnét kiesik, csak óriási energi­ával és tőkével tud újból vissza­kerülni. A bor ugyanis bizalmi termék, a jó hírnév a tőkénk egy része. A tőkeépités pedig évtizedes feladat - mondja a bo­rász. Közel húsz év munka után Fűszeres - Frittmann Tamás - aranyérem • XVI. Kadarka Nemzetközi Borverseny, 2009-es kadar­ka - aranyérem • XVI. Országos Cserszegi Fű­szeres Borverseny: Irsai Oli­vér 2010 - aranyérem érezte, hogy a vállalkozás fel­emelkedhet a legjobbak közé, ugyanis 2000-2001 hozta meg az első jelentős sikereket. A Szegedi Borfesztiválon a kék­frankos rozéjuk aranyat kapott. A lejáratott nevű ezerjóval pró­bálkozott a cég a 90-es években. Frittmann János úgy gondolta bátyjával, hogy vagy csúcsmi­nőséget készítenek a szőlőből, vagy ki kell vágniuk az ülte- vényt, mert költséges a terme­lés. A vadkerti ezerjónak ma jó a híre, ezért az országos fajta­versenyt Móron, illetve Solt­vadkerten felváltva rendezik. A kékfrankos rozé, az ezerjó sike­rei után a cserszegi fűszeres versenyeken szerzett aranyér­mek is öregbítették a cég hírne­vét. Bakonyi Károly, az egyik legnagyobb szőlőnemesítő, a cserszegi atyja, a halála előtti évben személyesen Frittmann Jánosnak adta át a cserszegi fű­szeres országos versenyének a megrendezési jogát, melyet évente Soltvadkerten tartanak. Látványborászatot tervez a családi cég A CSALÁDI VÁLLALKOZÁS, ahol a feleségek mellett a felnőtt gyerekek, s néhány alkalma­zott is dolgozik, egy olyan lát­ványos feldolgozó pincerész megépítésére pályázik, mint amilyenek Olaszországban, Dél-Afrikában, Kaliforniában működnek. A turista saját szemével láthatja, hogyan dolgozzák fel a szőlőt, miköz­ben nem akadályozzák a munkát. Ültetvény: jelenleg 45 hektáron termelnek, 15 hektár eltelepített és telepítés­re váró terület van még. Emel­lett 40-50 hektárról vásárol­nak alapanyagot szüretkor. Évente 600 ezer palack min& ségi bor, illetve 2500-3000 hektó tájbort készítenek. Az árbevétel 80 százaléka a mi­nőségi borból származik. Izsáki üzletember kapta az Ev Sajttermelője címet kocsis pál Az elismerés jelentős részben a munkatársaimnak köszönhető A november végén a fővárosban megrendezett VIII. Magyaror­szági Újbor és Sajtfesztiválon az Év Sajttermelője címet kapta az izsáki Alföldi Garabonciás Kft.- Bár a címet én vettem át, az Év Sajttermelője elismerés jelen­tős részben a társaságot, a dolgo­zóimat illeti. Az eredmény csa­patmunkának köszönhető. Én ugyan évtizedek óta vállalkozó­ként dolgozom, de azért nem mondanám magam élelmiszer- ipari szakembernek - mondja Kocsis Pál, a vállalkozás vezetője. Az üzletember hét éve döntött úgy, hogy élelmiszeripari prémi­umtermékek gyártásába kezd. Felépítette a húsz embernek megélhetést adó vállalkozását, amely kecske- és tehéntejből ké­szít sajtokat. A vállalkozói filozó­fiája ma is az, ami a cég indításá­ra ösztökélte: egészséges, jó ter­mékre mindig lesz vevőkör, állít­ja. Bár a fogyasztóknak egyre ke­vesebb a pénzük, azt mind töb­ben felismerik, hogy a kereske­delemben rengeteg gyenge mi­nőségű, adalékanyagokkal teli élelmiszer kapható. A vásárlók közül sokan hajlanak arra, hogy kevesebb, de jobb minőségű élel­miszert vegyenek. Az elképzelé­sét arra alapozta, hogy a hazai sajtfogyasztás bővülése folyama­tos. Nem tévedett. Hét éve még 4, míg ma már csaknem 7 kg az egy főre jutó évi sajtfogyasztás idehaza. Ez azonban tovább nő­Minőségi ellenőrzést végez a cég egyik sajtmestere hét, véli az üzletember, mert Franciaországban, Németország­ban, Hollandiában 18-24 kilónyit fogyasztanak a polgárok. Évente 150 ezer liter kecske-, illetve fél­millió liter tehéntejet dolgoz fel a vállalkozása. A kecsketej jelen­tős részét a cégvezető tanyája környékén legelésző hatszáz da­rabos nyája és más gazdák bizto­sítják. A tehén sajthoz, túróhoz, illetve palackozott tejhez szüksé­ges alapanyagát egy begyűjtő vállalkozás szállítja. Az alap­anyagokat úgy dolgozzák fel késztermékké, hogy a tejből nem vonják ki az alkotórészeket, s nem is adnak hozzá adalék­anyagokat. így minden termék teljes értékű tejből készül. A kézműves termékek egy ré­szét önálló áruként a kiskereske­delmi láncokban, illetve más is­mert nagynevű tejipari vállalko­zásoknak értékesítik. A minőség fenntartása, a választék bővítése azonban megköveteli a technoló­giai fejlesztéseket is. Az idén je­lentős beruházással kezdték meg a kézműves tehénsajtok ké­szítését. Emellett nagy teljesít­ményű csomagológépeket is be­szereztek. Az Év Sajttermelő cí­mének az odaítélésekor is rész­ben erre hivatkoztak a bírálók. Kocsis Pál a jövőről csak annyit mond: ha 2012-ben az eddigi eredményeinket, piacainkat si­kerül megtartani, akkor sikere­sek vagyunk. ■ Barta Zsolt VILLÁMINTERJÚ Megyei elismerés környezetvédelemért, mezőgazdaságért Rózsa Pál, a kiskunfélegy­házi Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Szakközépiskola tagintézmény-vezetője kapta idén a megye Környezetvé­delméért és Mezőgazdaságá­ért díjat.- Hogyan fogadta az elis­merést?- Úgy gondolom, hogy ez­zel a díjjal rajtam keresztül az iskolában dolgozók mun­káját ismerték el. Intézmé­nyünknek nagyon nagy sze­repe van a régióban, ahol egyedül mi biztosítjuk a me­zőgazdasági szakmák képzé­sét.- Ehhez a munkához az Ön személyére, szakmai ta­pasztalataira is szükség volt. Mit emelne ki saját si­kereiből?- Elsősorban a lovas szak­ma terén értem el kimagasló eredményeket. A szakma ki­váló tanulója versenyére évek óta készítek fel diákokat, akik legtöbbször az első helyen vé­geznek. Számomra ez ko­moly elismerés. Emellett részt vettem számos szakmai tananyagfejlesztésben, most pedig a sertéstenyésztő mes­terképzés szakmai vizsgakö­vetelményeinek lektorálásá­ra kértek fel. Rózsa Pál- Mezőgazdasággal foglal­kozni manapság nem túl népszerű és kifizetődő ha­zánkban...- Magyarország valamikor Európa éléskamrája volt. Ez­zel szemben most külföldi áruk felvevőpiaca. Nagy hibá­nak tartom, hogy a mezőgaz­daság ennyire hátrányba szo­rult. Meggyőződésem, hogy inkább fejleszteni kellene. Is­kolánknak nagyon fontos sze­repe van ebben. Azt szeret­ném elérni, hogy a mezőgaz­daság visszaszerezze a régi presztízsét, hogy a magyar gazdákat anyagilag és erköl­csileg is elismerjék.- Köztudott önről, hogy szí­vesebben időzik a tangaz­daságban, mint az igazga­tói irodában?- Tagintézmény-vezetőként már kevesebb időm jut arra, hogy kijárjak a tangazdaság­ba. Ettől függetlenül ma sem jelent problémát számomra, hogy megfogjam a vasvilla nyelét. Úgy lehet igazán lelki- ismeretes munkát elvárni a diákoktól, ha a tanár is köz­tük van, és dolgozik. Az em­ber megítélése is más, ha lát­ják a fiatalok, hogy nem ije­dek meg a munkától. ■ Vajda Piroska

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents