Petőfi Népe, 2011. december (66. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-05 / 284. szám
PETŐFI NÉPE - 2011. DECEMBER 5., HÉTFŐ 5 MEGYEI KÖRKÉP Vissza szeretné kapni korábbi életét baleset után Nagy Nikolett bízik benne, hogy a következő években felépül Túlélt egy szörnyű balesetet. Nem hittek benne, mégis felébredt a kómából. Azt gondolták, béna marad, de ő lábra állt. A páhi Nagy Nikolett bebizonyította, hogy igenis léteznek csodák. Pásztor Andrea Nehezen találja a szavakat a húszéves lány, szégyenlősen lesüti a szemét, amikor kérdezem, helyette inkább édesanyja mondja el történetét. Niki tanítónő szeretett volna lenni, az első évet fejezte be a Kecskeméti Főiskolán. Idén június 4-én barátjával indultak bevásárolni Kiskőrösre. Hazafelé súlyos balesetet szenvedtek: felcsavarodtak a BMW-vel egy fára. Niki édesanyja, Hajós Hilda hét gyerekkel volt otthon, amikor megkapta a hírt, amitől idegrohamot kapott. Pedig akkor még nem tudhatta, milyen súlyos a helyzet. - Fél lű-kor még beszéltünk Nikivel telefonon, aztán likőr újra csörgött a mobilom, láttam, hogy ő hív. Amikor egy férfihang szólt bele, először azt hittem, valaki szórakozik. Aztán a rendőr elmondta, hogy baleset érte a lányomat, egyelőre annyit tudnak, hogy eltörött a lába. Később kiderült, hogy Niki barátja előzés után lesodródott az útról, és egy fának csapódtak. A kocsi totálkáros lett, az anyósülésen ülő Niki pedig annyira begyű- rődött a roncsok közé, hogy először nem is találták meg. Tűzoltók vágták ki a lányt, újra kellett éleszteni őt. Mentőhelikopter vitte a kecskeméti kórházba, két hétig élet-halál között lebegett. Összeroncsolódott az arccsontja, felszakadf a szája, össze kellett varrni a szemhéját, állkapcsostól tört ki a fogsora, és súlyos agysérüléseket szenvedett. A jobb oldalon eltörtek a bordái, és légmellet kapott. Bal lába simán törött, a jobb pedig nyílt törést szenvedett, ebből a combjából hét centi csont hiányzik, helyére vasat ültettek. Bal karja agysérülése miatt lebénult, jobb karjából pedig négy órán át szedegették ki az orvosok az üvegszilánkokat. A sofőrt négy nap múlva kiengedték kórházból.- Az orvosok mindig csak any- nyit mondtak, örüljek, hogy nem romlott az állapota. Utólag kideAki levélben szeretne biztatást nyújtani Niki számára, írjon a nicole.nagy@freemailhu e-mail címre, aki pedig anyagi támogatást nyújtana a nehéz helyzetben lévő családnak, az megteheti ezt a 11773322-00238267-es (OTP-s) számlaszámon. Miután túljutott az életveszélyen, Nikolett speciális rehabilitációra került, ahol egy hétig még éber kómában volt. rült, nem igazán bíztak abban, hogy túléli - idézi fel a szörnyű napokat Hilda. - Három hétig tartották mesterséges kómában az intenzíven, közben rendszeres epilepsziás rohamai voltak. Niki arcán peregnek a köny- nyek, amikor hallgatja édesanyját, neki egyetlen emléke van erről az időszakról. Arra emlékszik, hogy miközben az életéért harcolt, halott nagypapája beszélt hozzá. Őt tavaly veszítették el. - Azt mondta, nem halhatok meg, mert anyunak szüksége van rám. Ezért visszajöttem - néz édesanyjára elérzékenyülve. Látszik, hogy erős köztük a kötelék, mintha egymásból merítenének erőt. Miután túljutott az életveszélyen, Nikolett speciális rehabilitációra került, ahol egy hétig még éber kómában volt. Állapota ekkor sem volt biztató. Szavát sem lehetett érteni, őrjöngött, és pe- lenkázni kellett. - Azt hittem, beleőrülök, amikor így kellett látnom - mondja kezeit tördelve Hilda. - Édesanyámmal mindennap bementünk hozzá, és vártuk, hátha változik az állapota. Aztán három hét múlva, mintha villám- csapás történt volna, egyik napról a másikra magához tért. Büszkén újságolta, hogy már nem kell pelus, és - dacára annak, hogy az orvosok nem hittek abban, hogy még lábra áll - egy hét múlva elkezdett járni. Amikor kikerült a kecskeméti kórházból, alig tudott menni és beszélni. Zavarában csak mosolygott - meséli édesanyja -, és azt hajtogatta: anya, szeretlek benneteket! Három hónapot töltött Budakeszin, az országos Rehabilitációs Intézetben, ahol sokat javult az állapota. Bal kezét már, ha nehezen is, de tudja mozgatni, és egyre jobban fejezi ki magát. Azt azonban nagyon nehezen viselte, hogy távol kellett lennie családjától. Volt, hogy úgy jött haza, inkább öngyilkos lesz, de nem megy vissza. Hogy ne legyen olyan messze a családjától, Nagykőrösre szeretnék rehabilitációra hordani pszichiáterhez és logo■ „Csak ezen a két-három éven kell túljutnom.” pédushoz, Weintheim-szindró- mája miatt ugyanis csak nehezen jutnak eszébe a szavak. De a matematikát is újra kell tanulnia. Hátravan még állkapocsműtétje, egyelőre azonban nem lehet tudni, hol és mikor végzik el. Közben a család annyira leszegényedett, hogy már a számláikat sem tudják fizetni. Hilda a baleset idején saját fél- és hatéves kisfia mellett öt gyermekről gondoskodott nevelőszülőként. Ők azonban nem maradhattak nála, amikor saját lánya az életéért küzdött a kórházban. Niki nevelőapja Németországban dolgozott, ahonnan rögtön hazajött a baleset után. Egyelőre nincs munkája, így a gyesből és a családi pótlékból, azaz összesen 80 ezer forintból él az öttagú család. Egy tanyán laknak Páhi közelében, ahol nincsen vezetékes víz, a folyamatos szivattyúzás miatt pedig havi 30 ezer az áramszámlájuk. Havonta kétszázezerbe került, míg Budakeszire hordták Nikit, a család segített, hogy időről időre előteremtsék ezt a pénzt. A rokonoknak köszönhetik azt is, hogy legutóbb nem kapcsolták ki náluk az áramot. A számlákat nem tudták fizetni a válságos hónapokban, lízingelt kocsijukat is bármikor elvehetik. A rendőrségi vizsgálat még nem zárult le, egyelőre nem lehet tudni, ki volt a hibás. Akár egy évbe is telhet, mire a biztosító bármit is fizet. így nem tudják, hogyan fogják átvészelni a következő hónapokat. Bizonytalan az is, meddig javulhat a lány állapota, akit a baleset után 80 százalékos rokkantnak nyilvánítottak. Ők azonban nem adják fel. Niki újra megszületett a tragédia után, és az élet nagy csodája, hogy idáig eljutott. A végső cél azonban az, hogy a húszéves lány visszakapja régi életét. - Szeretném folytatni az iskolát, és munkába állni. Csak ezen a 2-3 éven kell túljutnom, - mondja Niki, édesanyja kezét szorítva - hogy ott folytathassam az életem, ahol a baleset miatt félbeszakadt. MiklllástánC A Magyar Pünkösdi Egyház keceli gyülekezetének a fiataljai öltöztek be Mikulásnak a hétvégi virágkiállításon, s nem csak ajándékokat osztogattak, de műsorral is szórakoztatták a vendégeket Székelyföld-díj és Székely Bicskarend Fűzi Lászlónak székelyföld-díjjal és a 7 éve alapított Székely Bicskarend elismeréssel tüntette ki Fűzi László irodalomtörténészt, a Forrás főszerkesztőjét a Székelyföld című kulturális folyóirat szerkesztősége Csíkszeredában. Lövétei Lázár László szerkesztő laudációjában kiemelte: Fűzi az emlékirodalom megújítója, hiszen annak ellenére, hogy az emlékirat az egyik legszemélyesebb irodalmi műfaj, hideg fejjel, őszintén ír. Világok határán címmel megjelent és A kilépés - a Székelyföldben folytatásokban megjelenő - könyvét a közvetlen hang, az „indulat” és a „fegyelem” közti érzékeny arányosság jellemzi.- Közhely, hogy az emlékirat az egyik legszemélyesebb irodalmi műfaj. Nos, Világok határán címmel, valami csoda folytán, ebben a legszemélyesebb irodalmi műfajban sikerült megírnod az utóbbi évek magyar irodalmának talán „legokosabb” könyvét, s azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha A kilépés című kötetet is ez utóbbi kategóriába sorolom. Számomra szinte felfoghataüan, hogy lehet „hideg fejjel” ennyire élmény- szerűen írni - mondta a díjátadó ünnepségen Lövétei Lázár László. Korábban Székely Bicskarend elismeréssel tüntették ki Kemény Istvánt, Buda Ferencet, Térey Jánost, Nagy Gáspárt, Szálinger Balázst. ■
