Petőfi Népe, 2011. december (66. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-28 / 303. szám

PETŐFI NEPE - 2011. DECEMBER 28., SZERDA 5 MEGYEI KÖRKÉP Musical az álomfogók meséjéből portré Böszörményi Gyula kécskei író gyermekregényét Kassán viszik színre Interneten akart telefont venni, most fut a pénze után A tervek szerint jövő márciusban mutatja be a kassai magyar színház Böszörményi Gyula: Ger­gő és az álomfogók című meseregényének musical­változatát. Hraskó István Az izomsorvadásban szenvedő, kétéves korában kerekes székbe kényszerült neves tiszakécskei író köszöni, jól van. Barátjával, Müller Péter Sziámival közösen rengeteget dolgozik a színdarab szövegkönyvén. „Nem panaszkodhatok, idén minden rendben volt az egészsé­gemmel” - vág bele a beszélge­tésbe Böszörményi Gyula, ami­kor hogylétéről kérdezem. A jó híreknek pedig nincs vége: mint megtudom, lassan a célegyenes­be fordul az az alkotói csapat­munka, melynek megkoronázá­saként hamarosan musicalként elevenedik meg a kécskei író leg­sikeresebb, eddig már közel 120 ezer példányban elkelt könyve, a Gergő és az álomfogók. A kassai színház felkérésére vágott bele Gyula a meseregény átdolgozá­sába; a dalszöveget barátja, Müller Péter Sziámi írja, zenéjét Lakatos Róbert szerzi, a darabot pedig Gál Tamás rendezi. A kvartett az internet segítségével hidalja ás a Tiszakécske-Buda- pest-Kassa-háromszögön belüli távolságokat: Skype-on beszélik meg az aktuális teendőket, e-mailben küldözgetik a dalszö­vegeket, zenerészleteket. „Egyértelmű volt, hogy a hat­száz oldalas regény teljes cse­lekményét nem lehet színre vin­ni, ezért a történetből jó pár sze­replőt ki kellett vennünk. Egy írónak fáj elveszteni a hőseit, ki­húzni a jól sikerült párbeszéde­ket, de próbálok emiatt nem túl sokat nyafogni. A lényeg, hogy az eredeti történet integritását megtartsuk. A színműben is vé­gigmegy a regény fő dramatur­giai szála: ugyanúgy egy tizen­három éves fiúról fog szólni, aki hihetetlenül nehéz élethelyzet­be kerül: úgy veszti el súlyosan beteg édesapját, hogy el sem tud tőle búcsúzni, édesanyja ismét' férjhez megy, azaz Gergőnek egy új családba kellene beillesz­kednie. Nem megy. Rémálmai vannak, pszichológushoz hord­íróként tudok valamit adni az embereknek, de repülőben ülve erre nem lett volna lehetőségem - mondja Böszörményi Gyula ják. A musical is azt mutatja be sok kalanddal, humorral fűsze­rezve, hogyan válik ez a srác fér­fivá. Remélem, nagy varázslat lesz a dologból, és egy látványos, a szemnek, a fülnek és a lélek­nek is tetsző darabot tudunk lét­rehozni. Mivel a regény az ősi magyar hiedelmekre, a sámá­nok, táltosok világára épül, a musical is természetesen a ma­gyaros motívumokra támaszko­dik, ez tükröződik majd a zené­ben és a táncokban is. De nem akarunk túlzásokba sem esni" - beszél a születendő műről a kécskei író. Aztán Gyula sötétebb hangula­tú fantasytrilógiájára, a Rémálom­könyvekre terelődik a szó. Gergő történetei után éles váltást hoztak ezek a regények az író pályafutá­sában. Szükségszerű volt ez? „A világ fordult egyet, komo- rabb, szürkébb, szorongóbb lett. Miközben írtam a Gergő-köny- veket, már akkor is kaptam a gyerekektől olyan leveleket, me­lyekben részeg apukáról, vere- kedős anyukáról, molesztálós nagybácsiról panaszkodtak. Úgy éreztem, a gyerekélet sötét oldalát sem kerülhetem ki, szól­nom kell a boldogtalan, zűrös családban élő, problémákkal küzdő srácokhoz is, akiket tönk­retesz ez az iszonyatosan felpör­getett, a pénz köré felépített tár­sadalmi rend. Persze ezekben a könyvekben is van humor, fel­tűnnek jópofa alakok, de nyil­ván több a társadalomkritika” - indokolja Gyula a váltást. Moso­lyogva említi: 9...8...7 című köte­tét egy debreceni gimiben betil­totta az igazgató, látva a valóban nem túl barátságos, ördögfejjel és grufti, azaz fekete ruhás, fe­kete hajú, halotti maszkos lány­nyal illusztrált borítót. Szerinte egy ilyen külsejű könyv bizto­san sátánista. A tiltás persze el­lenkező hatást váltott ki a suli­ban. Arra a pesti író-olvasó talál­kozóra máig büszke, ahová a Gergő-sorozat tipikus rajongóin - nagymamák kisunokával, anyukák tinilányok­kal - kívül beállított vagy negyven, tetőtől talpig feketébe öltö­zött, fülbevalós, ajak- piercinges „sötét alak”. „Nagy volt a ri­adalom, hogy botrá­nyosan fognak viselkedni, ehe­lyett udvariasan végighallgatták a beszélgetést, és baromi érde­kes kérdéseket tettek fel. A vé­gén pedig mit látok? Egy nagy­mama beszélget egy dark fiúval. Szót értettek egymással. Ennek én nagyon örültem.” A kécskei írón látszik: meg­lelte belső békéjét. Hosszú harc dúlt lelkében, míg eljutott ed­dig az állapotig. „Sokáig iszo­nyú keserűség volt bennem a betegségem miatt, önsajnálatba süllyedve állandóan arra gon­doltam, miért szúrt ki velem így a sors. Aztán nyolc éve, min­dent átgondolva, felvértezve a megfelelő élettapasztalatokkal rádöbbentem: ha nincs ez az izomsorvadás, valószínűleg pi­lóta apám pályáját követtem volna. Hiszen engem is mindig vonzott a repülés, és amikor le­hetőségem volt repülőre száll­ni, nagyon élvez­tem. Beszippantott volna ez a világ, és valószínűleg nem írtam, sőt nem is ol­vastam volna, ha nem kényszerülök tolókocsiba. Apám élete gazdag volt sportesemé­nyekben, haverokban, de na­gyon szegény érzelmekben, családban, tudásban, azaz a lel­ki tényezőkben. Úgy is halt meg, hogy káoszt, csalódást, ha­ragot hagyott maga után. Én a betegséget ma már nem érzem átoknak. Csak egy hatalmas, kegyetlen pofonnak, mely ugyanakkor sok jót hozott szá­momra. Hiszen íróként tudok valamit adni az embereknek, de erre repülőben ülve nem lett volna lehetőségem.” . ■ Barátjával, Müller Péter Sziámival ren­geteget dolgozik a színdarab szö­vegkönyvén. csalás miatt emeltek vádat Kecskeméten egy domaszéki (Szeged melletti település) férfi ellen, aki kecskeméti vevőit csapta be a Vaterán. Nem létező telefonokat „adott el” nekik. A trükk sajnos egyáltalán nem egyedi: a 33 éves Cs. Lász­ló - akit egyébként korábban már ítéltek el sikkasztás és csa­lás miatt Szegeden - idén feb­ruárban meghirdetett egy No­kia mobiltelefont az interneten. A hirdetésre jelentkezett a kecskeméti vevő, aki február 24-én átutalta a Cs. László által megadott bankszámlára a ki­lencvenezer forintos vételárat, majd várta, hogy a megállapo­dásnak megfelelően megérkez­zen postán az áru. Ami persze nem történt meg. Ezért a vevő többször is telefo­non kereste az eladót, aki hite­gette egy ideig. Majd elunva a meséket, a kecskeméti férfi ké­sőbb már arra kérte, hogy utal­ja inkább vissza kilencvenezer forintját. Ennek hatására márci­us 14-én Cs. László e-mailben küldött ugyan egy kilencvenezer forintos összegű banki átutalás­ról szóló igazolást, csakhogy en­nek ellenére mostanáig nem ér­kezett meg az ehhez kapcsolódó összeg a károsult számlájára. ■ Átutalt a bankszámlára kilencvenezer forintot, majd várta, hogy megér­kezzen postán az áru. A Kecskeméti Városi Ügyész­ség szerint ugyanis a vádlott egyáltalán nem rendelkezett az általa meghirdetett mobiltele­fonnal. Nemcsak ezzel, hanem egy másik Nokiával sem, amit ugyancsak februárban tett fel a Vaterára. Innentől a történet kí­sértetiesen hasonlít az előzőre: egy vevő átutalta ugyan a 62 ezer forintos vételárat, de a ké­szüléket ő sem kapta meg. Ezt a vevőt is telefonon hitegette a vádlott, aki azonban egy idő után már elérhetetlen lett a má­sodik sértett számára is. A Kecskeméti Városi Ügyész­ség most csalás miatt emelt vá­dat a szabadlábon védekező domaszéki férfi ellen. Azt kérik a Kecskeméti Városi Bíróságtól, hogy ítélje közérdekű munká­ra, a sértettek polgári jogi igé­nyét pedig állapítsa meg. ■ N. N. M. 183 A világ szégyene, hogy az amcsik miattunk akarják újra­indítani a Szabad Európa Rádi­ót! Bravó, Fidesz, nagyok vagy­tok! Tamás El A Bajai Szt. Rókus Kórház ne­urológia, mozgásszervi rehab, dolgozóinak önzetlen munká­jukért békés ünnepet! Betegek és hozzátartozók. E Stadler úr nyilatkozta a PN dec. 27-i számában, hogy ami­ért ő ül, azért a vállalkozók 80 százalékát le lehetne csukni. Lehet némi igaza. Az adócsalás mára nemzeti sport lett, a „teljesítménnyel” illik eldicse­kedni. Pedig inkább szégyellni kellene. A hatóságoknak pedig tenni ellene. Egy minimál­bérből adózó. 183 Míg az egykori Jugoszláviá­ban éltem, azt gondoltam, ez a legképmutatóbb remdszer. De azt tapasztalom, hogy ez a mai magyar valóság se semmi! Az ott legyilkolt emberek fasiszták, a gyilkosaik néphősök. Az itteni valóság kétségtelenül hasonló. 8 Az új uszodában a kinti ter­mál 28-34 fok között volt. Biztos tüdőgyulladás. A bejáratnál is hideg zuhany: nem fogadják el a Kecskemét Kártyát. Gáz. 8 Meddig tűrik még a ha­tóságok az éjszakai autóverse­nyeket a nagy Tesco parkolójá­ban? Miért nem tesz senki sem­mit? Mikor lesz végre nyugal­munk? Miért nem ralipályákra járnak illegális autóikkal ezek a magukat versenyzőknek képze­lő suttyók? Túl sok a kérdés, és sehol egy válasz. Kecskemétiek E Ismét elküldte ajándékát Kecskemétről az én jó tündérem, Icus és férje, István! Sok finom­ság volt a csomagban, amelyek­ről én csak álmodni szoktam, mert a nyugdíjam már lassan a gyógyszerre sem lesz elég! Icus barátnőm is nyugdíjas, de hatal­mas szíve van, és a szeretet ün­nepét mindig széppé teszi szá­momra! (Az önkormányzat is megszavazta az októberi testü­letin a heti egy ebédet, de gyor­san el is vették! Ezt nevezik az ígéret földjének - pénzbe sem kerül!) Drága Icus és István! Há­lásan köszönöm a csomagot, és ezúton kívánok az egész család­nak békés boldog ünnepeket! Terjékné 8 Boldog új évet kívánok a Pe­tőfi Népe munkatársainak, szer­kesztőinek, olvasóinak és az SMS-íróknak! T. F. Igazmondó. 8 Elveszett, nagyon keresem! A Pákozdi csata út elején, a szelektív konténernél elveszett egy fekete válltáska benne na­gyon fontos iratokkal meg sok minden egyéb, számunkra fon­tos dologgal a négyéves uno­kámmal. Egyedül nevelem. Rok­kantnyugdíjas vagyok, siket, vak. Kérlek szépen, juttasd visz- sza a tartalmával együtt. Le­adható a nagy Tesco vevőszol­gálati pultjánál vagy előtte, a kürtös kuckónál. December 23­án 14 és 15 óra között vesztet­tem el. Bízom benne, hogy lelki- ismeretes, aki megtalálta. Kö­szönjük szépen. T. J. 8 Én magunkat, magyarokat jó balkáni népnek tartom, ahol is egy kisebb hatalom tartja magát előtérben. Például so­főrök hoznak törvényt: sárga mellényben várd a buszt! Például Párizsban vagy New Yorkban mikor látjuk, hogy a százezreket taksáló nők, mond­juk, a toalettjüket elrejtenék holmi undormányszínű sárga mellény mögé? Kedves sofőrök, miért hoztok törvényt? Nem vagytok rá felhatalmazva! De arra inkább figyeljetek, hogy társaitok ne igyanak munka­időben! A pék sem iszik, a köz­munkás sem.

Next

/
Thumbnails
Contents