Petőfi Népe, 2011. december (66. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-24 / 301. szám
A im ELETMOD A’- ■ < , y-^ ' i fi PORTRÉ A színészt a Tisza mellé sodorta az élet karácsony A gyermeknevelés a feleségnek jutott a családi munkamegosztásban Balázs Péteréknél Az idei karácsony estén is együtt ül az ünnepi asztalnál Balázs Péter színész-rendező-színigaz- gató nagycsaládja. Az asztalon hagyományos ünnepi étkek: töltött káposzta, kocsonya, rántott fogas krumplisalátával. Desz- szertként bejgli és zser- bó. A férfiak poharában testes vörösborok csillognak, a nők viszont köny- nyebb fehérekkel „locsolják” meg a vacsorát. L. Murányi László- Péter elfoglalt színészélete dacára mi nagyon jól „működtünk” és működünk családként — mesélte Csilla, a ház asszonya, pár nappal a karácsonyi ünnep előtt. - Megvannak a nagy, közös családi ünnepeink, amikor összegyűlünk, és együtt ünnepiünk. Karácsony, húsvét, és így tovább. Péter polgári miliőben nevelkedett, ezért aztán nagyon közel állnak hozzá az ilyen családfői pillanatok. Apai nagyapja Kisújszálláson volt igazgató-tanító, az-édesapja pedig Balázs lános rendező, színész. Az édesanyja Mednyánszky lány, balettmester volt. Látni kellene Pétert ezeken az ünnepeken: nagyon élvezi és szereti a családfői szerepet. Már évek óta tizenhármán vagyunk a családban, ezért minden alkalommal hívunk még egy vendéget is. Örök vándorélet a színészé. Készséggel elismeri ezt Balázs Péter is. Azt mondja, hamar felmérte, hogy a színészet egész embert kíván attól, aki haladni akar a pályán, így a család életének szervezését, különösen a gyerekek nevelését, átvette a felesége. A színész rögtön hozzá is teszi, a rá jellemző öniróniával, hogy ezért aztán kiváló ember is lett mindkét gyerekből. Balázs Péter: — Mi lenne velem, ha az asszony nem csomagolna be mindig az BALÁZS PétéR Szigligeti Színhá ® Pro Balázs Péter és felesége, Csilla asszony, a diákköri nagy szerelem, a hűséges társ — aki időnként Szolnokra is elkíséri a férjét. Eleinte persze megesett, hogy néhány napi távoliét után hazaérve, a gyerekek egy-egy csínytevéséről értesülve, az asztalra csapott, hogy micsoda dolog ez...?! A felesége ilyenkor csak leintette: ugyan hagyja, ő már rég’ elrendezte velük a dolgot.- A színészet önző foglalkozás — fogalmaz. — Arról szól, hogy: nekem, engem, velem... És ezt az önzést a legtöbb család sajnos könnyen megsínyli. A szolnoki, igazgatói kinevezés még inkább összekuszálta, kétpólusúvá tette a hétköznapjait. Budapesten él, Szolnokon igazgat. Beszélgetésünk idején pedig még Győrben is rendezett. Azokon a napokon,- amelyeken se nem játszik, se nem próbál, „csak” igazgatói feladatok várják Szolnokon, jön, és a munka végeztével visszaautózik Budapestre. Haza. Ha viszont rendez, vagy játszik is, akkor gyakran a bérelt kis szolnoki lakásában alszik. Ilyenkor Csilla bírni kell lábbal és fizikummal is. A jó színésznek készen kell állnia, hogy ha jön a feladat, azzal elbírjon. Persze, a színigazgatásra is „készen kell lennie” az emberMindig az asszony vitte a prímet ebben a családi „zenekarban”, én pedig csak brácsán kísértem őket Szerencsém volt, hogy a feleségem átvállalta a terheket! sulat nagyon tehetséges, fiatal színészeire gondolok. Olyan boldogságot, amit itt, a színházamban, a sikereik láttán, alkalmanként érzek, olyat tényleg csak a gyermekei, a családja iránt érez az ember. És bízom abban, hogy ezekben az években az ifjú kollégák valóban kiteljesednek, és a szakmájukra büszke művészekké válnak. Már a pályázatomban is leírtam, hogy szeretnék a szolnoki színházban egy jó értelemben vett nemzeti színházat te- Boldog voltam, amikor Pétert kinevezték a Szigligeti élére - mondta. - Úgy éreztem ugyanis, hogy még bőven van benne aktivitás és kiaknázatlan képesség, amivel használni tud. Persze, féltettem is, hiszen tudtam, miféle támadások közepette lett igazgató. Azt mondtam neki: mögötted állok! Már csak azért is, mert ő nem az a fajta ember, aki szeret otthon üldögélni, és malmozni az ujjaival. Olyankor nyűgös, és sokkal elviselhetetlenebb... Ha viszont fáradtan ér haza, akkor sokkal megértőbb, nyugodtabb. Nem kriü- zál, nem ironizál, és nem mesél- get buta házastársi vicceket sem, amiket a férjek szoktak. Bántott az is, hogy sokan félreismerték, beskatulyázták egyfajta színészként, így nem tudta megmutatni, hogy mennyire komoly, mély érzésű ember. Most örülök, hogy alkalma nyílik erre is... Karácsony este tehát együtt ül az ünnepi asztalnál Balázs Péter családja. Fogy az asztalra tett töltött káposzta, a kocsonya és a rántott fogas. A férfiak testes vörösbort kortyolgatnak a jóleső étkekhez, míg a nők könnyebb fehéreket. Az asztalfőn a színész, rendező és direktor, aki — mondja magáról - a legtermékenyebb időszakát éli mostanában. Hatvannyolc évesen! asszony két-három napra pakol ruhát, fehérneműt a bőröndbe.- Amióta Szolnokon vagyok, most vállaltam először rendezést vendégként, és ezt most nagyon élvezem — teszi hozzá. — Egy Paul Simon darabra hívtak meg Győrbe, egy abszurdra, aminek a címe Pletyka. Férjnek, feleségnek, nem szokatlan hát a vándorélet, hiszen a korábbi harminc-negyven évében is zsúfoltak voltak Balázs Péter napjai. Gyakran megesett, hogy éjfél után került haza. Ebben a tempóban fegyelmet kellett tanulnia, és úgy beosztani a családra jutó időt, hogy az tényleg velük teljen el. Ezt a foglalkozást — mondogatja a gyakran a társulatban lévő fiatal kollégáknak is -, nem elég csak fejjel, szívvel és tehetséggel űzni, de nek, nem elegendő pusztán csak akarni a dolgot.- Engem 2007-ben választottak a szolnoki Szigligeti igazgatójává, de már évekkel előbb ott volt a fejemben, hogy jó lenne majd egy társulatot vezetni. Az évtizedek alatt magamba szívott tapasztalatok szerint. A felkérésre mégis csak másodszorra mondtam igent, de már tudom: jó döntés volt. Életem legtermékenyebb és legboldogabb időszakát élem most Szolnokon. Színészi pályámon eddig is rendre a napos oldalon jártam, voltak sikereim, de ami itt ért, az minden tekintetben különös. Meggyőződésem szerint én azért sodródtam ide, Szolnokra, mert sok mindent tudok tenni sok olyan ember érdekében, akikért egyébként csak nagyon kevesen tesznek. A tárA direktor munkájának legfőbb értékmérője a színházba bejövő - vagy azt elkerülő - nézőközönség több mint négy éve már, 2007-ben bízta meg Balázs Pétert a Szigligeti Színház vezetésével Szolnok önkormányzata. Kinevezését jókora politikai vihar, és szakmai tiltakozáshullám kísérte. Szakmailag leginkább azt hozták fel a kritikusok Balázs Péter és programja ellen, hogy a jelölt afféle népszínházát álmodott meg a Szigligeti színpadára, a korábbi „modern”, „kísérletező”játszóhely helyére. Olyan repertoárt, amelyik a legszélesebb színházi közönséghez szól, döntően olyan darabokkal, amelyek szórakoztatják a nagyérdeműt. Akkoriban azt nyilatkozta Balázs, hogy a kísérletező rétegszínházaknak is megvan a létjogosultságuk, de nem egy vidéki, egész megyét kiszolgáló intézmény nagyszínpadán. a hullámok végül elültek, néhányon - tiltakozásul - elhagyták az intézményt, de az élet ment tovább, és az idő a direktort igazolta: jó előre eladott bérletek, telt házas, nagy sikerrel játszott előadások sora, tehát a közönségtől kapott, pozitív visszajelzések. A „ háborúban ” szerzett sebeket végleg begyógyította az idő. Az Imádok férjhez menni című darabban Patont alakítja Balázs Péter remteni. Népszínházát, amelynek szava eljut a közönséghez, és amelyet a közönség is sajátjának érez. Remélem, sikerült! Csilla asszonnyal, a Balázs Pétert az útján több mint negyven éve hűségesen kísérő feleséggel, nemcsak a férje által emlegetett bőröndről, az elutazás előtti becsomagolásokról és a kapcsolódó férfimentalitásról váltottunk szót. Természetesen Szolnokról, a „nagy ka landról” is.
