Petőfi Népe, 2011. november (66. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-07 / 260. szám

INTERJÚ- Mivel teltek az elmúlt évek a kórus háza táján?- Kiadtunk több CD-t, ami nagy dolog egy amatőr énekkar életében. Éves átlagban havonta van fellépésünk, az 50. évfordu­ló tiszteletére idén két jubileu­mi koncertet terveztünk. Az első volt a Kecskeméti Tavaszi Fesz­tivál nyitó hangversenye a Kecs­keméti Református Gimnázium dísztermében. Ekkor „minősült” a kórus, megkapta a KÓTA (Ma­gyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsé­ge) legmagasabb, Hangverseny­kórus fokozatát. Büszkék va­gyunk arra, hogy százból 96 pontot értünk el, amivel kiérde­meltük az adható legmagasabb minősítésű fokozatot. Félszáznál is többen énekelnek az idén 50 éves Cantus Nobilis kórusban- Jubileumból sosem elég?- Tavasszal kvázi önmagun­kat, a mostani kórust ünnepel­tük, és fontos volt a szakmai mi­nősítés. A november 21-i, a kecskeméti Nagytemplomba tervezett koncerten nagyobb hangsúlyt kap a korábbi kórus­tagok bevonása. A műsor máso­dik felében lesz egy össznépi éneklés, amelyre több száz egy­kori kórustagot várunk. A jeles alkalomra színes jubileumi év­könyvvel is készül az énekkar. Ötven éve heti két próba Cantus nobilis „Átitatja lelkünket a zene” - mondja kórusáról Laczkó János karnagy Idén ünnepli fennállása 50. évfordulóját a kecske­méti Cantus Nobilis Kó­rus, azaz a régi Pedagó­gus Énekkar. Jelenlegi karnagya, Laczkó János még nem volt 16 éves, mi­kor tagja lett, 26 évesen már karnagyként dirigál­ta a vegyeskart. Jubileu­mi hangversenyre készül­nek. Popovics Zsuzsanna Laczkó János ének-zenét tanít a kecskeméti Katona József Gim­náziumban, valamint a Szentki­rályi Általános Iskolában. E mel­lett vezeti a Kecskeméti Cantus Nobilis Kórust.- Kilencedikes voltam a Ko­dály Iskolában, amikor osztály- főnököm javaslatára beléptem a kórusba - emlékszik vissza a kezdetekre. - Még akkoriban megszületett bennem a vágy, hogy magam is karnagy le­gyek. Abban, hogy végül tény­leg így lett, nagy szerepe volt Erdei Péternek. Érettségi után a Zeneakadémián, mai nevén Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyétemen tanultam tovább, ráadásul Erdei tanár úrnál. Ná­la is diplomáztam 2003-ban karvezetés szakon.- Nem volt nehéz tizenéve­sen felnőttekkel énekelni?- Jól fogadtak a kórustagok, bár még évekig én voltam köz­tük a legfiatalabb. Szüleim ré­vén sokukat ismertem, rokona­im is voltak a társaságban. Mindenki azt mondta: ha ze­Laczkó János azt vallja, hogy a betanult műveknek be kell érniük ahhoz, hogy a közönség igazán élvezhesse őket nész akarok lenni, a szakmát ott megtanulhatom. Vallom is, hogy amit zenészként elértem, azt Erdei tanár úrtól lestem el. Viszonylag hamar, felvettem a fonalat, könnyen megtanultam az éppen énekelt műveket. Szó­lampróbákon tanultunk, ko­moly kidolgozási munka volt egy-egy előadott kórusmű mö­gött.- Az egyetem alatt felhagyott a kórussal? ' - Dehogy! Amikor felvettek a Zeneakadémiára, megkértem a tanár urat, hadd énekelhessek továbbra is velük. Azt mondta: ha észreveszi, hogy ez hátráltat a tanulmányaimban, akkor el­küld. Szerencsére ez nem követ­kezett be. Eleinte kéthetente jár­tam próbára, aztán nem bírtam ki, és hetente. Évekig ingáztam hétfőn Budapestre, kedden visz- sza Kecskemétre, szerdán ismét az akadémiára, pénteken haza. Szerencsére szívesen utaztam, nem untam meg.- Mikor vált a Cantus Nobilis karnagyává?- Az akadémia után két évig másodkarnagyként működtem Erdei tanár úr mellett, 2005-ben bízta rám végleg a kórust. Meg­dobbant a szívem, hatalmas ki­hívás volt, egyben nagy megtisz­teltetés. A tanárom után - aki vi­lágklasszis - kiállni a kórus elé szakmailag, emberileg is nehéz volt. Szerencsémre toleráns tár­saság vagyunk, egymást segítve sikerült túljutni a nehezebb idő­szakokon. Jómagam gyerekként A jubileumi koncert műsora j. s. bach: Magnificat (vezé­nyel Laczkó János) KODÁLY ZOLTÁN: Liszt Ferenc­hez, Jézus és a kufárok, A 114. genfi zsoltár (vezényel Erdei Péter) KODÁLY: Esti dal, Liszt: Ave Maria (közös éneklés a régi tagokkal) csöppentem a kórusba. Amikor karnagyként átvettem, az e- szemmel tudtam, hogy én lettem az „első ember a hídon”, ugyan­akkor a legelső próbákon jócs­kán volt bennem szorongás. Ne­hézséget jelentett például úgy összeállítani a próbák sorozatát, hogy a tanult mű időre elkészül­jön. Nem elég, ha a kórus el tud­ja énekelni, amit kell, be kell hogy érjen a mű, ezáltal válik a közönség számára is igazán él­vezhetővé. A kórus aktuális álla­pota is nagyban befolyásolja az aznapi próba sikerességét, ezt is meg kellett tapasztalnom.- Voltak, vannak segítői?- Kiváló vezetősége van a kó­rusnak, akiket bevontam a csa­pat irányításába. Ők mindenben támogattak, ha szükség volt rá, tanácsot adtak. A kórus egyesü­letként működik, minden szer­vezési ügyet a vezetőség lát el. Ez máig jól működik, nem kellett változtatni rajta.- Vezetése alatt módosult a kórus repertoárja?- Úgy mondanám, hogy bő­vült, mégpedig a romantika ko­rában íródott művekkel, régi zenékkel és XX. századi szer­zők kórusművéivel. Van az úgynevezett „állandó” reperto­ár, amivel bármikor felléphet a kórus, és vannak a külön al­kalmakra készített műsorok, mint például a halottak napja, a húsvét és környéke, a kará­csonyi koncertek.

Next

/
Thumbnails
Contents