Petőfi Népe, 2011. november (66. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-07 / 260. szám

\ PETŐFI NÉPE - 2011. NOVEMBER 7., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP 5 „Ha nincs gyökér, akkor nincs fa sem" vargáék A bugaci családban nemcsak ápolják, meg is élik a tradíciókat Háromféle ember van. Az egyik elégedett születési helyével, s igyekszik ki­használni minden adott­ságát. A másik elégedet­len ugyan, de nincs bá­torsága a változtatáshoz. A harmadik kezdettől más környezetre vágyik, és nem is nyugszik, míg meg nem találja. Vajda Piroska Varga Mihály feleségével és kis­fiával öt esztendeje Pécelről érke­zett Bugacra. A helybeliek elein­te bizalmatlanul méregették a tö­mött bajszú, pricssesnadrágos, csizmás férfiút és befont hajú fe­leségét. Idővel aztán rájöttek, hogy amit különcködésnek vél­tek, nem egyéb egyszerű prakti­kumnál. A parasztos nadrág és a bő szoknya nemcsak látványos, de kényelmes is. Egy idő után az­tán mások is előszedték a ládafi­ából a rég elfeledett nadrágokat, szoknyákat, és újból büszkén vi­selni kezdték. Mert az elődeink­től ránk maradt ruhákat csak büszkén érdemes, vagy inkább lehet viselni - állítja a budapes­ti születésű Varga Mihály, aki né­hány éve döntött úgy feleségével, Emesével, hogy otthagyják a nyüzsgő metropolist, és vidéken próbálják megalapozni azt a faj­ta életet, melyről gyermekkoruk óta álmodoztak. Sokfelé megfor­dultak, sokfelé keresgéltek, de sehol sem találták azt, amire iga­zán vágytak. Aztán végre Buga- con meglelték. Az iskolával szomszédos, félig nád-, félig cserépfedeles házon nincs semmi hivalkodó. Olyan, amilyennek közel száz esztende­je megépítették. Amikor még nem a luxus, hanem a'célszerű­ség volt a legfőbb szempont. Min­den egyszerűsége dacára, egyfaj­ta nyugalom, melegség és derű árad a falaiból, olyasmi, amit nem az ügyes kezű mesterembe­rek építettek bele, hanem új lakói hoztak magukkal hozomány­ként. S amitől a legszerényebb hajlék is szeretetteljes otthonná válik. Belépve az ember lelkét átjáró jóleső érzés csak fokozódik. Való­di kis néprajzi gyűjtemény. A fa­lakon csizmák lógnak, fokosok, kalapok, mázas tányérok, boká­A család a ház előtti pádon. A szülők bíznak benne, hogy gyerekeik követik majd példájukat. lyok, ostorok egy feketére örege­dett citera szomszédságában. A zöldre festett almárium nyil­ván konyhaszekrényből lett át­alakítva, de a testes ruhásszek­rény faragása igényes munká­nak tűnik. A ház ura kecsketejet hoz, bög­réket rak az asztalra, tölt, aztán leül, és beszélni kezd. Eleinte ki­csit döcögősen, ügyelve minden kiejtett szóra. Idővel aztán eny­hülni látszik a feszessége, és egé­szen gördülékennyé válnak mon­datai. - A megfelelő lakóhely ke­resgélése közben többször jár­tunk Bugacon is. Valahányszor idejöttünk, mindig kisütött a nap, itt minden szép volt, kedves és nyugodt. Ebből arra következ­tettünk, nyilván Isten is úgy akarja, hogy itt legyen az ottho­nunk - összegezte emlékeit Emese.- Azt tapasztaltuk, hogy minél messzebb kerülünk a fővárostól, annál normálisabb a világ. Nem­csak a környezet tisztább, hanem a vidéken élők lelke is - tette hoz­zá kiegészítésképp Mihály. Vargáéknak három gyermeke van. A két nagyobb, Mihály és Álmos már óvodába jár. A kicsi Emese még csak kétéves, ő egy- 'előre édesanyját segíti a ház kö­rüli teendőkben.- A falusi élet merőben más, mint a városi. Ebbe kellett bele­tanulnom és megszoknom. Reg­gel és este megfejem a kecské­ket, a kecsketej ugyanis az egész család kedvence. Számomra ez nem munka, sokkal inkább ki- kapcsolódás - állítja a fiatalasz- szony. Bár nem a legjövedelmezőbb, Mihály tanítói képesítésével a bugaci helytörténeti gyűjte­ményt gondozza. Kedvvel, szíve­sen teszi, mindazonáltal nem tett le arról, hogy egyszer majd újra taníthasson. Hogy átadhassa azt a fajta, hagyománytiszteletből fa­kadó, és elsősorban életre neve­lő tudást, melyet az esztendők so­rán felhalmozott.- A hagyományok biztosítják az ember számára a teljes körű és tartalmas életet. Ezért mi nem­csak ápolni, hanem megélni is szeretnénk a tradíciókat. Ha nincs gyökér, nincs fa sem. Meg­látásom szerint, csak a hagyomá­nyok képesek ellenállni annak a szennyáradatnak, ami elmossa az egész világot. Az a fa, amelyik mélyre ereszti gyökerét, ellenáll akármilyen viharnak. A gyökér- telen fával bármit megtehetnek, kényükre-kedvükre rángathat­ják. Őseinktől olyan páratlan és gazdag kincsestárat örököltünk, hogy velük szemben hatalmas vétek, magunkkal szemben pe­dig elképesztő bűn lenne, ha nem vinnénk tovább. Hagyo­mánytisztelő elődeink tálcán kapták azt a tudást, melyre éle­tük során szükségük volt. A ma embere hatalmas szeméthegyek között kutakodik, keresgél, hogy jó esetben megtalálja a valódi ér­téket. Míg régen egy huszonéves katonaviselt legény már kész em­ber volt, tudta, hol a helye világ­ban, tudta, mi a dolga, addig a mai fiatalemberek szerencsések, ha 30-40 éves korukra beérnek - fogalmazta meg hivatása lénye­gét Mihály. Mihály általában csizmában, bő gatyában, fehér ingben és ka­lapban, felesége kékfestőből varrt bő szoknyában, csipkés blúzban jár, a gyerekek hasonló­képp. Bármily hihetetlen, a vise­A nadrágot bő gatyára cserélte a családfő Vargáéknál a hagyományőrzés nem merül ki a viselethordásban Mihály néptáncot és külön­böző népi játékokat tanít a falubeli gyerekeknek. Meséi­vel és bőrdudájával régi idők hangulatát idézi fel egy-egy községi ünnepségen. Kezdeményezésére a betlehe- mezés is újra szokássá lett Bugacon. Emese férjéhez ha­sonlóan néptáncot tanít idős asszonyoknak és kismamák­nak. Telente pedig irányítá­sa mellett közösen szőnek lányok és asszonyok. A bu­gaci tanyaszínház előadásai­ban is szerepet vállalnak, de a helyi népdalkömek is tag­jai. Mihály és Emese szerint a hagyományt nem elég ápolni, meg is kell élni. Egyedül ez jelenti a megma­radást. Ezért aztán élik a maguk szabta életet. És ettől boldogok. letet Budapesten és későbbi la­kóhelyükön, Pécelen is hordták.- Kőbányán születtem, gyöke­reim mégsem az aszfaltba nyúl­nak. Mindkét szülőm vidéki származású. Kisgyermekként sokat nyaraltam falun nagyszülő­imnél, ahol az idősek még vise­letben jártak. És ami élménysze­rű és értékes volt, az meg is ma­radt bennem. Vasárnap a szép, nagybajszú férfiak felöltötték a viseletét: fehér inget, csizmanad­rágot, csizmát, zakót, fekete kala­pot. Emlékszem, gyerekként mindig elgyönyörködtem ezek­ben az idős emberekben. Bármi­lyen ráncos is volt az arcuk, szá­momra mégis nagyon szépek voltak. Méltóságot sugároztak. Legnagyobb bánatomra a város­ba visszatérve kénytelen voltam újra fölvenni megszokott ruhái­mat - idézte gyermekkori emlé­keit Mihály. Emese sem öltözött soha az épp aktuális divat szerint. Mint mondta, már gyermekként kiló­gott környezetéből, és most sem cseréli évente ruhatárát. Mindketten abba bíznak, hogy gyermekeik felnőttként nyomdo­kaikba lépnek. Mesék diavetítőn a diavetítés romantikáját idézték fel szombaton a Kecskeméti Ifjúsági Otthonban. A Mazsola tekerős mesedia délelőtt keretében eredeti diavetítőn vetítették le A kiskakas gyémánt félkrajcárja, valamint Az égig érő paszuly című mesefilmeket. A történeteket elmesélte Hegedűs Zoltán színművész. A gyerekek és szü­leik egyaránt élvezték a nem mindennapi műsort. (S. H.) A vádlottnak nem sietős bróker Csekély-e a száznegyvenmilliós kár? ► (folytatás az 1. oldalról) P. Péter ügyében az ügyészség elfogadta az 5 év 6 hónapnyi börtönbüntetést, a vádlott azon­ban már az elsőfokú tárgyalás végén jelezte, hogy részben fel­mentésért, részben pedig eny­hítésért fellebbez. Erre került sor a napokban, amikor a férfi ügyvédje a tárgyalóteremben előadta: véleménye szerint az ügyfele által elkövetett bűncse­lekmény veszélyessége a társa­dalomra nézve csekély. Az első­fokú eljárásban elkövetett sza­bálysértések miatt pedig kéri, hogy kötelezzék új eljárásra a kecskeméti bíróságot. Mire a tárgyalóteremben jelenlévő két károsult tromfolt: szerintük 140 millió forint nem csekély ősz- szeg, és kérik, hogy hagyja hely­ben Endre Istvánná bírói taná­csa az 5 és fél évet. Ekkor derült ki, hogy a sok kö­zül az egyik bűncselekmény vo­rn További vádak alól próbálhatja meg tisztázni magát a bróker, akinek nem sürgős az ítélet. natkozásában - elvileg - változ­hat a minősítés csalásról sik­kasztásra. Emiatt a vádlott élhet azzal a jogával, hogy felkészülé­si időt kérve a tárgyalás elnapo­lását kérje. P. Péter élt a lehető­séggel. A két károsultnak már a szeme sem rebbent: ők mindvé­gig úgy érezték - mondták el a tudósítónak -, hogy a vádlott húzza az időt. Ezért most sem le­pődtek meg, és beletörődtek ab­ba, hogy legkorábban csak no­vember 25-én születhet majd meg a megyei bíróságon a má­sodfokú döntés. P. Péternek mindemellett van ideje bőven, mert időközben - mint korábban megírtuk - újabb két hasonló vád érkezett ellene a Kecskeméti Városi Bíróságra. Sárközy Szabolcs, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság szóvivője el­mondta: az egyik vádat épp az áprilisi ítélethirdetést megelőző napon kapta meg az ügyészség­től a városi bíróság.

Next

/
Thumbnails
Contents