Petőfi Népe, 2011. november (66. évfolyam, 256-280. szám)
2011-11-24 / 275. szám
13 PETŐFI NÉPE - 2011. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK SETA - SAJTÓ ES TANULÁS Egy katonás gimnazista álmodozásai 2011-ben Babona, kabala és a többiek szerencsésen Kavics a zsebben, hajmosás töridoga előtt Nagyapáról unokára száll a lovak iránti szerelem HA ÉN IGAZGATÓ LENNÉK, első rendelkezésem az lenne, hogy 8 óránál előbb ne csöngessenek, és a diákoknak naponta maximum 6 órája legyen. A közbiztonság érdekében Józsink (Katona József-szobor az aulában) szedrébe titkos kamerákat rejtenék el, hogy ne jöjjenek be tolvajok az iskolába. Készíttetnék a Józsi-szobor oldalára egy bronztarisznyát, amelybe a katonás diákok belecsúsztathatnák álmaikat, vágyaikat. Gondoskodnék róla, hogy ezek a vágyak teljesüljenek is! Jól jöhet egy varázspálca Megcsináltatnám a folyosói csobogókat. Milyen jó lenne, ha szünetekben lazításképpen gyönyörködhetnénk az aranyhalakban. A könyvtár elé napozóteraszt készíttetnék a kollégák és a diákok számára, ahol kényelmes fotelokban lehetne olvasgatni, pihengetni, relaxálni, beszélgetni. Az egyenruha vitás kérdéseire (elavult, gyorsan kinövöm, rövid, vagy hosszú szoknya legyen) megoldásként pályázatot írnék ki új szabású ruhák tervezésére. Kötelezővé tenném, hogy a fiúk mindig engedjék előre a lányokat a menzán. Aki a sütijét is felajánlja nekik, az kitűzőt kapna, sok-sok kitűző fejében pedig viselhetné A katonás lányok hőse címet. Apropó! Minden egyes ötösért egy nagy-nagy krémes járna a menzán! Előbb-utóbb biztos, mi lennénk a legjobb átlagot felmutató gimnázium az országban! Ezek álmok, de álmodozni mindig lehet. Ugye? MÉSZÖLY ANNA, 11. ÉVFOLYAM, KATONA JÓZSEF GIMNÁZIUM Van létjogosultsága a kabaláknak - derül ki a bolyais diákok írásaiból. A legtöbbjüknél ugyanis mindig lapul valami „szerencsét hozó” csecsebecse, legyen szó felelésről vagy randiről. Nem tartom magam babonásnak, leszokóban vagyok a kabalákról is, pedig korábban volt néhány. Mára arra a tolira redukálódott a kabalagyűjteményem, amivel a dolgozatokat írom a suliban. Különlegessége, hogy a nagymamámtól kapom, minden iskolakezdésre egyet. Emlékszem, milyen hangulatban teltek a spanyolvizsgák kilencedikben, előkészítő évfolyamon. Mindenki hozott magával legalább egy plüssfigurát, szerencsehozó kulcstartót, a lányok fülbevalót. Volt, aki egy bizonyos parfümben hitt, azzal fújta be magát, hogy jobban menjen a vizsga. Érdekes ez a ragaszkodás. Ha valami jól sikerül, meggyőződésünk, hogy ez annak köszönhető, ami ott és akkor velünk volt; míg, ha a dolog rosz- szul sül el, azon filozofálunk, vajon melyik otthoni készülődési rituálét rontottuk el reggel, mit csináltunk máshogy, mint egyébként. Bár mosolygok rajta, velem sincs ez másként. Mindig emlékeztetem magam, hogy a töridogának semmi köze kedvenc kabalasamponomhoz. És doganapon sem azért mosok vele hajat, mert azt remélem: képes szerencsét hozni, hanem mert jó az illata. Na persze. És ha jól ment a tesztírás, a felelés, utána megszagolgatom a hajamat. Csak úgy. Semmi hálálkodás a samponnak! rigó Szilvia, 12/s, BOLYAI JÁNOS GIMNÁZIUM Viszonylag kevés diáktársam hisz a kabalák jelentőségében; ennek ellenére majdnem mindenki táskájában lapul egy-egy apró állatszobor, plüssjáték, vagy éppen az első randevún begyűjtött „emlékkavics”. Szóba jöhet még a gesztenye, mint a romantikus séták, baráti bolondozások emléke, ami bizony kabalaként is szolgálhat nehéz helyzetben. A tanárok jellemzően kedvenc tollat, nyakkendőt, vagy valamilyen, Feleléskor, érettségi vizsgán is csodát tehet egy jól bevált kabala. Otthon ne maradjon! a gyermekkorra emlékeztető tárgyat használnak kabalaként. Legtöbbünk tehát nem azért hord magánál kabalát, mert hisz a „hatalmában”, csupán kedves a szívének, és a hozzá fűződő emlékekbe kapaszkodik, ha baj éri. Megnyugtat és örömet okoz a Vellemes emlék - ennyi az egész. NAGY DIÁNA, 11/E, BJG A kabala elvileg egy szerencsét hozó apró tárgy, amibe az utolsó utáni pillanatban is kapaszkodik tulajdonosa - vélekedhetnek e témában a szkeptikusok. Pedig lehet létjogosultsága. A legtöbben nem talizmánt, vallási kegytárgyat tartanak maguknál, inkább olyan dolgot, amihez valamilyen személyes élményük kötődik. Például ajándékul kapták egy számukra fontos személytől, vagy éppen náluk volt, amikor valami jó dolog történt velünk. Nem az számít, hogy plüssfigurát, kulcstartót vagy valami egészen különleges dolgot hurcolunk magunkkal. Amíg nem bízzuk magunkat a vakszerencsére, és nem kísértjük a sorsot, nem hiszem, hogy számít, miben is hiszünk. Ha éppen a kabalánk nyújt biztonságérzetet a nehezebb időkben, akkor nyugodtan süllyesszük zsebünk mélyére. Talán épp ennyi kell ahhoz, hogy jobb napunk legyen. FEKETE GERGELY, 11/B, BJG A sztároknak is vannak hóbortjaik. Van, aki bevállalja, más igyekszik titkolni. Utóbbiak gyakran úgy tartják, ha elmondják rejtett kabaláik titkát, azok elvesztik erejüket és többé nem lesznek segítségükre. Cameron Diaz például Hollywood egyik legbabonásabb sztárja. Az amerikai színésznő szinte mindent lekopog, mániájával az őrületbe kergetve környezetét. Ördög Nóra műsorvezető kabalája a férje, Nánási Pál. Tárgyi kabalái is vannak, például a papucsa, illetve egy szerencsehozó kabalaköntös. Tiger Woods, a szupersztár golfozó gyengéje a vörös szín. Tapasztalata szerint akkor van a legjobb formában a golfpályán, ha valami vöröses visel. Christian Blake színész minden alkalmat megragad, hogy átbújjon egy-egy létra alatt, mert neki éppen ettől van szerencsés napja. Patrick Dempsy mindenhová magával visz egy öreg, piros sportcipőt, még filmforgatásokra is. Ahogy a fenti példák mutatják: a sztárok sokkal hóbortosabbak, mint mi, hétköznapi emberek. SZERENCSÉS VIVIEN, BJG Manapság a babonás hiedelmek egyre halványulnak, többnyire szerencsehozó csecsebecséket értünk kabalák alatt. Ismerek olyat, aki liszttel töltött lufit hurcol magával, más egy parányi Barbiecipőcskének tulajdonít mágikus hatalmat. Nem butaság, sokakat megnyugtat, és növeli koncentráló-képességüket, ha valami „otthonillatú” tárgy is velük van. Főleg, ha van rajtuk rejtett rekesz a puskák számára, amiből dolgozatíráskor sosem elég. Úgy gondolom, a kabala önmagában nem elegendő a jó jegyhez, abban viszont segíthet, hogy a legjobb formánkat adhassuk. Ehhez persze őszintén hinni kell benne és önmagunkban is. Azoknak, akik nem szívesen hurcolnak magukkal „limlomokat”, melegen ajánlom, hogy legalábbis fizikaórára szerezzenek be egyet. FUTAKI ZSÓFIA, 9. ÉVFOLYAM, BJG sajnálatos módon egyre több fiatal életét tölti ki a tévénézés és a számítógépezés. Szerencsére vannak olyan ifjoncok, akik a sportra is szakítanak időt. Néhány osztálytársam és jómagam is több éve a lovak szerelmesei vagyunk. Egyik legnagyobb rajongója a lovassportnak osztályunkban Harmati Albert, akinek a családjában a lovak szere- tete apáról fiúra száll.- Tatám, a legidősebb Harmati Albert versenyszerűen hajt fogatot, ezenkívül a Nagymágocsi Lovas Sportegyesület elnöke is - árulta el Albert. - A megyei, regionális versenyeken is többször mutatta meg tehetségét, előkelő helyezéseket érve el. Édesapám, ifj. Harmati Albert szabadidejében csap a lovak közé, de ez is elég volt ahhoz, hogy én kedvet kaptam ehhez a sporthoz. Két Harmati egy fogaton Sajnos a legifjabb Harmati korosztályában a környéken nem indítanak versenyt, de Albert elég jónak érezte magát, hogy a rutinosabb felnőtt versenyzőkkel mérje össze tehetségét. Meg is védte a család és korosztálya becsületét, hiszen 5. helyezést ért el egy megyei derbin. Ez felnőtt versenyen egy 15 éves fiúnak nagy dicsőség. Másoknak is ajánlja sportját, ahogy mondogatja: „Aki egyszer ráérez a fogathajtás örömére, szerelembe esik, és soha többé nem hagyja abba.” Németh Brigitta, 9/c ÁFEOSZ Tanárok aranyköpései FÖCIÓRÁN: „Az ottani bányák mennek az amerikai kikötőkbe.” „Mi az állítmánya ennek a dolgozatnak?” énekórán: „TeL.szellemi szegénylegény...” „Mi a véleményed erről az erről?” rajzórán: „Tudásunk ünnepe a dolgozat!” „Nem hallom a munkacsendet!” Ismét bicajra szálltak, hegy sem állta útjukat bringatúra Három nap két keréken - bejárták a Felvidéket, megismerték a nevezetességeit Idén ősszel immár sokadik alkalommal indultak útnak két keréken a kecskeméti Katona József Gimnázium Arany János Tehetséggondozó Programjának diákjai, hogy meghódítsák a Felvidéket. A túrán 16 diák és 6 kísérő tanár vett részt. Busszal indult az iskola udvaráról a 22 fős csapat. A négyórás utat követően hűvös szél fogadta az érkezőket egy Putnok utáni erdőszélen. Ott pattant nyeregbe és kezdte meg túráját a katonás különítmény. Huszonhárom kilométert tekertek, az éjszakát már Aggteleken töltötték. Másnap 77 km-t gyűrtek le, és már az országhatáron túl, a Szádelői-völgy bejáratánál ebédeltek. Ekkor következett a túra legnehezebb két órája: öt kilométeren 760 méterre emelkedtek a kerekezők. Néhányuknak még a kerékpár tolása is hihetetlenül nehéznek bizonyult, de akadtak olyanok is, akik a nyeregben küz- dötték fel magukat a gerincre. Eztán jött a száguldás Kraszna- horkaváraljáig! Következett még: Rozsnyó Betlér, az utolsó napon a krasznahorkai vár bejárása. A visszaút is kalandosra sikeredett, hajnali kettőre értek a bringások Kecskemétre. Mozgalmas volt a hétfői sulikezdés, de a túra élményei és a látvány mindenért kárpótolta a résztvevőket; RtTTER ANDREA, 10/E TÁNCSICS MIHÁLY KOLLÉGIUM Hegyen-völgyön jártak, 150 km-t tekertek a katonás diákok és tanáraik A SÉTA XIII. SZEZONJÁBAN RÉSZT VEVŐ ISKOLÁK: kiskunhalas - Bibó István Gimnázium, kecskémét - ÁFEOSZ Kereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium; Bolyai János Gimnázium; Katona József Gimnázium; Táncsics Mihály Középiskolai Kollégium. AZ OLDALT SZERKESZTETTE: POPOVICS ZSUZSANNA TEL.: 06-76/518-216 E-MAIL: BACS.SETA@AXELSPRINGER.HU A CIKKEK LÁJKOLHATÓK, KOMMENTELHETŐK A BAON.HU WEBOLDALON!
