Petőfi Népe, 2011. október (66. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-17 / 243. szám

%' * ■<! RIPORT Marika minden korábbi álma valóra vált emberi sors Alaposan megszaporodott a család: pusziosztásnál mostanában sorban állás van Egy kisfiút és egy kislányt már magához vett Marika, de előfordulhat, hogy bővül még a család Egy évvel ezelőtt lapunk­tól kért segítséget egy két­ségbeesett kecskeméti nő. Tóth Mária szülése óta pe­lenkában kénytelen élni, végrehajtók szorításában állt a nyilvánosság elé, hogy otthon végezhető munkát találjon. Ellátogat­tunk hozzá, hogy megtud­juk, mi történt vele azóta. Pásztor Andrea Máriának egy ritka genetikai be­tegsége, Marfan-szindrómája van, ami kötőszövet-gyengeséget okoz. Tizenegy éve vákuummal szült, a végbél záróizma pedig annyira megsérült, hogy azóta nem tudja tartani székletét. So­káig orvoshoz sem ment el, any- nyira szégyellte betegségét, amelynek következtében le is százalékolták, és kizárólag otthon végezhető, bedolgozói munkát vállalhat. Ilyen lehetősége azon­ban nem adódott. Tavaly már any- nyira eladósodott, hogy a gázt és a villanyt is ki akarják kapcsolni otthonukban. Olvasóinkat megindította Ma­rika története. Bár ő azért keresett meg minket, hogy dolgozhasson, volt, aki tartós élelmiszert, mások ruhákat küldtek neki. Egy bajai vállalkozó tűzifát szállított a fűté­si szezon előtt a családnak. Nagy segítség volt a bajban, hogy pénz is érkezett a cikkben közzétett számlaszámra, munkaajánlatra azonban egy jó ideig hiába várt a betegségét büszkén viselő nő. Mária élete azóta nagy fordula­tot vett. Amikor otthonában fo­gad, szinte egy percre sem tud le­ülni. Főz, pakol, telefonál, babát etet, közben azért boldogan mesé- li, mi történt vele az elmúlt egy évben.- Hihetetlen volt számomra, milyen sokan szerettek volna se­gíteni, miután megjelent rólam a cikk a Petőfi Népében - mondja elérzékenyülve. - Egy főiskolás fiú is felvette velünk a kapcsola­tot, hogy mindenképpen szeretne támogatni minket. Felajánlotta, hogy angolra tanítja vagy korre­petálja Ricsit, sőt pénzt is szere­tett volna adni, amit nem enged­tem. Nagyon hálás vagyok öcsém lajosmizsei baráti körének is, akik a cikket olvasva gyűjtést in­dítottak,. és kifizették minden közüzemi elmaradásunkat, sőt egy ipari varrógépet is szerettek volna venni nekem. Jólesett az emberek figyelme, szeretete, de egy kicsit csalódott is voltam, hogy konkrét munkaajánlatot nem kaptam. Néhány homályos ígéret ugyan elhangzott, de együk sem bizonyult komolynak. Végül a munkaügyi központ ta­lálta meg Marika számára az ide­ális munkát: nekik köszönhetően április 15-étől internetes adatrög­zítést végez napi négy órában. A biztos munka végre anyagi biz­tonságot hozott a család életébe, de hamarosan egy másik álma is valóra vált: hosszú várakozás után végre nevelőszülő lett.- A betegségem miatt nagyon veszélyes lenne újra szülnöm, az orvosok óva intenek tőle, én vi­szont mindig is nagy családot szerettem volna - meséli. - Mivel nem adhatok életet egy kisbabá­nak, úgy gondoltam, legalább a bajba jutott gyerekeken hadd se­gítsek. Ezért döntöttem úgy, hogy nevelőszülő leszek. Két évbe került, míg végre megszerezte az engedélyt. A je­lentkezés után környezettanul­mányt végeztek nála, pszicholó­giai vizsgálatnak vetették alá, át kellett alakítania otthonát, a leg­nehezebb azonban az volt, hogy összeszedje a nevelőszülői tanfo­lyam 45 ezer forintos díját. Hosz- szú spórolás után tavaly decem­berre végre összegyűlt a pénz. Szerencsére Marika egészség- ügyi problémája nem jelentett akadályt, így az összes szüksé­ges papír benyújtása után au­gusztus elején kapta meg a mű­ködési engedélyt. Másfél hónap­ja egy fiúcsecsemővel, két hete pedig egy óvodás kislánnyal egé­szült ki családja. A kisfiú - személyes adatait nem írhatjuk le, ezért nevezzük Zolikának - egy hónapja, 2,5 ki­lósán került Marikához. - Azt sem tudtam, hogyan fogjam meg, olyan picike volt - öleli magához a babát. - Elszoktam már az ilyen csöppségektől, így minden apró­sággal rohanok az orvoshoz. Ha­vonta vinnem kell a szakszolgá­lathoz láthatásra, és egy hete hoz­zám került Annabella is. Akkor azért kellett rohangálnom, hogy óvodát találjak neki, így sokszor úgy érzem: szalad a lakás, és so­ha nem érem utol magamat. Zolika ringatása közben Mária elmagyarázza, hogy a nevelőszü­lő annyiban különbözik a hivata­los nevelőszülőktől, akik a gyer­mekfaluban dolgoznak, hogy ne­ki nem jár fizetés. Tiszteletdíjat (gyermekenként 15 ezer forint) és ellátmányt kap. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatá- ta háromhetente tart ellenőrzést nála, számítania kell a védőnő és a gyámi tanácsadó rendszeres lá­togatására is, a gyámhivatal felé pedig félévente jelentést kell ten­nie. Az is feladata, hogy tartsa a kapcsolatot a gyerekek más ne­velőszülőkhöz került testvéreivel. Közben odakuporodik mellénk, az asztalhoz Annabella is (álnevét ő maga választotta), és rajzolni kezd. A nevét szép nyomtatott be­tűkkel írja le. - Légy szíves, öntől még üdítőt? - kéri újdonsült ne­velőanyját, aki örömmel tesz ele­get a kérésnek, hiszen végre nem maradt el a varázsszó. - Bár sokat kell tanulnia, főképp az illedel­mes viselkedésről, nagyon okos kislány, és hihetetlenül nagy a szeretetigénye. Azt mondják a szakszolgálatnál, hogy kicserél­tem ezt a lányt, pedig én csak ha­gyom, hogy gyerek legyen - tárja szét kezét Marika. Elárulja azt is, hogy csajos programot szervez­nek. Készülnek a Malomba szok­nyát venni, ugyanis a legtöbb ru­háját kinőtte már a kislány. Közben hazaér Marika fia, Ri­csi is egy halom gesztenyével a zsebében. - Anya, ugye, csiná­lunk majd figurákat belőlük? - Persze, ha lesz időnk! - sóhajt Marika, akinek az utóbbi hetek­ben abból van a legkevesebb. Ri­csi egyébként régóta nagyon sze­retett volna testvért Várta, hogy ide kerüljenek a gyerekek, de nem volt teljesen felkészülve ar­ra, mivel jár, ha az embernek egyik napról a másikra kibővül a családja. Sokat segít a kicsi gon­dozásában, Annabellával pedig nagyokat beszélget jó bátyhoz il­lőn. - Olykor féltékeny, jobban igényli, hogy vele külön is foglal­kozzak, a pusziosztásnál pedig mostanában sorbaállás van ná­lunk - mosolyog Marika. Le sem tagadhatná, milyen bol­dog. - Elértem a célom. Van mun­kám, és azt csinálhatom mellette, amire mindig is vágytam - mondja. - Bár az állapotom nem javult, de amióta nem kell a meg­élhetésünkért aggódnom, fel­szedtem néhány kilót. Mindig van új célom: szeretném 40 éves konyhabútorunkat lecserélni, és igyekszem fejleszteni magam. Nemrég a Gordon-módszert pró­báltam elsajátítani egy tanfolya­mon, ha pedig úgy adódik, egy gyermeket még szívesen be­fogadnék... Amióta új családba került, „Annabellát" mintha kicserélték volna Ricsi régóta vágyott kistestvérre, s bár néha féltékeny, sokat segít Marika először alig merte kézbe venni a csöppséget, de gyorsan belejött

Next

/
Thumbnails
Contents