Petőfi Népe, 2011. szeptember (66. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-05 / 207. szám
INTERJÚ Nevetünk, de összeszorul a szívünk fazakas Géza A Bánk bán címszereplőjét kérdeztük mindarról, ami Kecskeméthez köti Névjegy fazakas Géza 1973-ban született Sepsiszentgyörgyön. 1996-BAN diplomázott a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. Először a temesvári Csíky Gergely Színházhoz szerződött, majd két évvel később a Szegedi Nemzeti Színházhoz került, ahol három évet töltött. 2001 óta a kecskeméti Katona József Színház társulatának tagja. 2004-BEN ÉS 2008-BAN „Az Évad Színésze ” lett, 2010-ben a legjobb férfi főszereplőnek járó ESTem Díjat és a Pék Matyi-díjat vehette át. kezdem elölről ugyanazt. De Lohinszky Loránd, minden idők egyik legnagyobb erdélyi magyar színésze, egyszer azt mondta nekem, hogy a szövegtanulás nem művészi munka. Ehhez tartom magam. Kín. De a színház nem szövegtanulás.- Jó orvos lett volna?- Szerintem igen. Gyerekkorom óta azt érzem, hogyha valaki beteg, ahhoz nekem közöm van. Ezért mondom mindig a fiamnak, hogy legyen orvos. Apám viszont színész szeretett volna lenni...- Milyen út vezetett az orvositól a színészetig?- Hirtelen döntés volt. Érettségi után menedzsment szakra felvételiztem. Fel is vettek, mert matek-fizika szakos osztályba jártam, a gimiben kemény matematikát tanultam. Aztán megtudtam, hogy a színművészetire egy hónappal később van a felvételi. Nem mondtam el senkinek, hogy jelentkezek, csak apám tudta. László Károllyal dolgoztunk három hetet, verseket válogattunk, és ennyi volt a felkészülés. (- Volt, amikor elbizonytalanodott, hogy talán még sincs a helyén?- Sokszor. Közel húsz éve vagyok a pályán, de még most is rendszeresen előfordul. Ha kudarc ér, ha képtelen vagyok megérteni, amit a rendező akar, akkor úgy érzem, hogy semmi közöm az egészhez, és csak a véletlen szerencsének köszönhetem, hogy még a pályán vagyok. Általában kétévenként vannak ilyen önsajnálattól terhes időszakaim. Olyankor egy kicsit meghalok otthon.- És hol találja meg a fix pontot, amire újra ráállhat?- Abban a pillanatban, hogy a makacsságom által meg tudok szabadulni a bennem lévő görcstől, és a színpadon állva azt érzem, hogy a mondatnak, melyet kimondtam, érvényessége van, ott a vége.- Nem könnyíti meg magának a dolgot.- Nem. Nem erre gyúrok. A Bánk bánnal kezdi idei évadát a kecskeméti Katona József Színház. Az előadás egyik érdekessége, hogy Katona József drámájának mai magyar nyelvre „fordított” szövegváltozatát első ízben hallhatja a hazai közönség. A címszerepben Fazakas Géza lép színpadra. Rákász Judit- Eszébe jutott, hogy jó lenne megkapni Bánk bán szerepét, amikor kiderült, hogy Katona drámájával kezdi az új évadot a színház? - kérdeztük a bemutatóra készülő Fazakas Gézától.- Nem! Féltem tőle. Irtózatosan nehéz szerep, és nagy felelősség.- Miért fogadta el a felkérést?- Amikor elolvastam a Szabó Borbála által mai magyar nyelvre „fordított” szövegváltozatot, egy kicsit megnyugodtam. Szép, mondható szöveg. Nincs benne semmi túlzás, semmi szleng. Katona minden egyes mondata ott van, csak éppen a mai magyar ember számára érthető módon. Az eredeti műnek gyönyörű a nyelvezete. Azzal kezdtem a felkészülést, hogy ötször egymás után elolvastam, és újra megtapasztaltam, hogy tele van olyan mondatokkal, amelyeknek kétszer-háromszor neki kell futni. Az új változatban kinyílik a szöveg, s előtérbe kerül a történet: egy igazi shakespeare-i tragédia. Azt remélem, hogyha végre nem arra kell koncentrálni, hogy miről szól a szöveg, akkor a nézőket mélyebben megérinti a történet, és sokan talán éppen ennek az előadásnak köszönhetően ismerik fel, hogy a Bánk bán nem csupán egy kötelező olvasmány, hanem remekmű rólunk, magyarokról.- Mi érintette meg leginkább Bánk bán karakterében?- A próbák folyamán arra döbbentem rá, hogy ez a darab rólam szól: Bánk bán én vagyok. Én, aki szeretem a hazámat, szeretem a családomat, és akiben benne van a féltékenység olyannyira, hogy az erkölcsi normáimat is felül tudja írni bizonyos élethelyzetekben. Bánk bán nem feltétlenül pozitív karakter. De legfőbb erőssége, hogy Ember - nagybetűvel.- Klasszikus Bánk bán-előadást lájhat a kecskeméti közönség? Megtartották a darabot eredeti idejében?- Erről nem szeretnék beszélni. Ha bármit elárulok, leleplezem az előadás egyik érdekességét.- Tehát a rendező játszik az idővel?- így is fogalmazhatunk. Egyébként teljesen mindegy, hogy mikor játszódik: ilyenek voltunk mindig, és ilyenek is maradunk.- Az előadás ismertetőjében azt a meglepő állítási olvastuk, Itthon vagyok Kecskeméten, megyek haza Tófaluba, és otthon vagyok Sepsiszentgyörgyön hogy az új fordításban napvilágra kerül a darab „erőteljes komikuma”. A humor a Bánk bán erős oldala?- Ha nem is erős oldala, de mindenképpen van benne humor. Gondoljon bele: hazajön Bánk bán, és álruhában, mint Mátyás király, a saját házában leselkedik, hallgatózik. Magyarország nagyura. Ez már önmagában komikus helyzet. Remélem, ha működni fog az előadás - és nagyon remélem, hogy működni fog -, akkor miközben a nézők nevetnek, egy kicsit összeszorul a szívük.- Várható, hogy országos hírű előadássá növi ki magát a kecskeméti Bánk bán?- Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy Bagó Bertalan az ország egyik legjobb rendezője, és pontosan tudja, mit akar.- Kereken 10 évvel ezelőtt szerződött Kecskemétre. Milyen fontos dolgok történtek ez alatt a tíz év alatt?- Minden, ami fontos, itt történt: Kecskeméten találtam meg a páromat, itt született a gyerekem, a színházon belül is itt történt a legtöbb lényeges dolog. Két fontos hely van még az életemben: Tófalu - ahol van egy. házunk, közel a párom szüleihez - és szülővárosom, Sepsiszentgyörgy. Úgy szoktam mondani, hogy itthon vagyok Kecskeméten, megyek haza Tófaluba, és otthon vagyok Sepsiszentgyörgyön.- Emlékezetes szerepek?- A Manó. Mintha rólam írta volna Csehov. Eddigi életem legfontosabb szerepe. De nagyon szerettem Tomport a Szentivánéji álomban, Versinyint a Három nővérben. Tavaly állítottuk színpadra II. János Pál pápa Az aranyműves boltja című darabját. Az is rólam szólt. Minél jobban benne voltam, annál inkább megérintett.- Ez visszatérő tapasztalás? Ha benne van egy szerepben, akkor csak az létezik?- Abszolút. Olyankor megváltoznak az otthoni szabályok is. Még a gyerekemmel sem vagyok annyira türelmes, mint amenynyire szeretnék. Sajnos.- Mi jelenti a kikapcsolódást?- Futok. Megvannak az útvonalaim a Máriahegyben, Hetény felé, a Csalánosi erdőben. Általában 12 kilométert futok, de egyszer a maratoni is megcsináltam. A futás jó: rendben tartja az idegrendszeremet és a kondíciómat is. „Sok ötletem van, de realista vagyok"- Magányos dolog...- Az embernek szüksége van magányra. Nekem valószínűleg az áüagnál többre. Egyébként a hosszútávfutást régen nem bírtam. Jó sportoló voltam mindig, 60 méteren megyei bajnok, de ezer métert nem bírtam lefutni.- Kihívásként éli meg, ha megtapasztalja a határait? Azt mondja, nem tudott hosszú távot futni, talán pont ezért fut 12 kilométereket most?- Inkább szükségszerűség. Nagyon szeretnék lovagolni, de még soha nem ültem lovon. Sok ötletem van, de realista vagyok: azt csinálom, amit bármikor meg tudok csinálni. Mert amikor elkezdek valamit, akkor nyakig belemerülök. Ha abba kell hagynom, az óriási trauma. Azt érzem, hogy ezt sem tudtam megcsinálni.- Létezik „kis szerep”?- Nem, hiszen az úgynevezett kis szerepekben is lehet olyan teljesítményt nyújtani, hogy azt megőrizze a néző az emlékezetében. Tasnádi István Malacbefőtt című színdarabjában egy erdélyi menekültet játszottam. Nem volt főszerep, de három évvel az után, hogy lekerült a repertoárról, még megállítottak az utcán kutyasétáltatás közben, hogy szeretnének egy egész előadást megvásárolni.- Mindig is színésznek készült?- Orvos szerettem volna lenni egész életemben. De tudtam, hogy képtelen vagyok rá, mert nem vagyok képes fél óránál többet tanulni egy nap. Szerepet sem. Ráadásul az is kötött, hogy csak reggel 7-től tudok tanulni. Aztán másnapra elfelejtem, és
