Petőfi Népe, 2011. szeptember (66. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-28 / 227. szám
GYERMEKVILÁG Közel 100 000 forintos nyeremény! Ml AZ A BYRDING? A) A vikingek kedvenc sportja, a csúszókorong B) Kétszarvú viking madár C) A vikingek korabeli kompja Válaszolj a kérdésünkre és nyerd meg a 100 állomás, 100 kaland teljes könyvsorozatot és az 50 000 Ft értékű Sodexo vásárlási utalványt. MFT KELL TENNED? 1. Töltsd ki a lenti nyereményszelvényt 2. Vágd ki a jelzett vonal mellett 3. Gyújts össze 6 különböző sorszámú nyereményszelvényt 4. Tedd be egy borítékba, és add fel a következő címre: AS-M Kft. Ügyfélszolgálat 1122 Budapest, Városmajor utca 11. „A nyereményszelvények beküldésével hozzájárulok, hogy az itt megadott adataimat az Axel Springer magyarországi érdekeltségi körébe tartozó társaságok korlátlan időtartamra nyilvántartásba vegyék, tárolják, feldolgozzák és kezeljék, részemre előfizetési akcióról, promóciókról és direktmarketing céllal tájékoztatót küldjenek.” A játék szervezője az Axel Springer Magyarország Kft. A játék időtartama: 2011. szeptember 19.-2011. október 8. A nyereményszelvények beküldési határideje: 2011. október 14. Sorsolás 2011. október 18-án 10 órakor, közjegyző jelenlétében, a Szervező székhelyén (1122 Budapest, Városmajor u. 11.). A sorsoláson minden határidőig beérkezett szabályos pályázat részt vesz. Szabályos pályázatnak minősül 6 db különböző napon megjelent, a napilapban feltett kérdésre vonatkozó helyes válasz beküldése Összegyűjtve. A hivatalos játékszabály megtalálható a megyei lap online elérhetőségén, a Gyermekvilág aloldalon, kérdés esetén kér jük, hívja ügyfélszolgálatunkat a 06/40-510- 510-es telefonszámon. A sorsoláson 10 tartalék nyertest húzunk. A nyerteseket telefonon' értesítjük. A nyereményadót a Kiadó fizeti. A személyes adatok nyüvántartásba vétele és kezelése a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény és a kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény alapján történik. A résztvevők adataik kezeléséről bármikor ingyenesen tájékoztatást kérhetőek, valamint kérhetik adataik helyesbítését vagy törlését az adatkezelo@axelspringer.hu vagy az Axel Springer Budapest Kiadói Kft., 1122 Budapest, Városmajor u. 11., marketingosztály címen. Az adatok megadása önkéntes. 14 éven aluli személy esetén az adattároláshoz a gondviselő hozzájárulása szükséges. fi* S. 3 > D O 3 0 > 1 I w O) cr CD CD >^ □ 8 5T co N Cd o" !§ CD_ cd: n\ o □ Hajóval a túlvilágra is! vikingek Otthonosan mozogtak a tengereken iránytű nélkül Nem fogod elhinni! A viking nők elkísérték a férfiakat a háborúba! Noha a hadakozásban nem vettek részt, bőven akadt tennivalójuk: ápolták a sebesülteket, és finom ételekkel gondoskodtak a katonák erőnlétéről. Minden viking katona maga gondoskodott a fegyverzetéről. A közrendűek bőrsisakot, illetve -tunikát viseltek, késsel meg dárdával hadakoztak. A fémsisakot és -páncélt, az ékes kardokat csak a gazdagok engedhették meg maguknak. fiakatés nőket hurcoltak magukkal, őket aztán eladták rabszolgának. A támadásaikat leginkább a gyorsaság és a kegyetlenség jellemezte. A vikingek sokszor vitték vásárra a bőrüket, ám egyetlenegyszer sem mutatkozhattak gyávának. Talán ezzel magyarázható, hogy a dicsőség számukra sokkal többet jelentett, mint a saját életük. A „szalmán (értsd: otthon, a fekhelyükön) meghaltakat” megvetették, mert nem csatában, férfihoz méltón estek el. A bátor harcosok hittek abban, hogy soha nem merülnek feledésbe, hírnevük örökre fennmarad. Példaként a legendák hősei lebegtek a szemük előtt, akik kiérdemelték azt, hogy a másvilágon a Valhallába, Odin főisten lakhelyére jussanak, s együtt ünnepeljenek az istenekkel. Akadtak olyan harcosok is, akik önkívületben, tombolva rontottak az ellenségre. Fogukkal pajzsukat marcangolták, morogtak, akár a veszett kutyák, vagy éppen vérfagyasztó üvöltésüktől zengett a csatamező. Mivel állatbőrökbe öltöztek, berserkereknek, azaz „medveingeseknek” nevezték őket. A vikingek szerint ilyenkor Odin főisten sérthetetlenné tette és természetfölötti erővel ruházta fel mindannyiukat. A legnagyobb viking hadseregek 4000-7000 főt számláltak. Ezek nem jelentettek állandó regimentet, a nemesek - köztük a király is - a követőikből állították öszsze csapataikat. Az alkalmi harcosok a dicsőségért s a busás jutalomért - a zsákmány egy részéért - gyűltek uruk zászlaja alá. A kard egy előkelő férfi legféltettebb kincsének számított. A markolat díszítéséhez aranyat, ezüstöt és bronzot használtak. A kétélű pengét vaslemezek egymásra kovácsolásával állították elő, ezért rendkívül erős és rugalmas volt. A vikingek nemritkán nevet is adtak e becses harceszköznek, így tudunk „Lábba harapó” vagy „Odin lángja” névre hallgató kardokról. ÍOO állomás, ÍOO kaland A Gulliver kiadó szenzációs ismeretterjesztő könyvsorozata az iskolások számára. Kapható a könyvesboltokban. 793-at írtunk, amikor az angliai lindisfarne-i kolostort addig ismeretlen harcosok dúlták fel. Skandináviából jöttek, és attól a naptól 300 évig rettegésben tartották Európát. „A vikingek lelke benne volt a hajóikban” - tartja a mondás. Vitorlásaik orrát és farát csodás faragványokkal díszítették, amelyek félelmetes állatok, fantasztikus szörnyek fejét, illetve farkát mintázták. Hitték, hogy a rettenetes sárkányok, kígyók, kutyák, keselyűk oltalmat nyújtanak számukra a tenger gonosz szellemeivel szemben. A viking vitorlások egyik fő típusa a drekar, azaz sárkányhajó volt. Ezek a karcsú és mozgékony hadihajók könnyedén siklottak be a sekély öblökbe. A folyókon felhajózva legénységük villámgyors rajtaütésekkel lephette meg a gyanútlan falvakat; A kereskedők ugyanakkor azon igyekeztek, hogy minél több értékes portékát juttassanak el a piacokra. Ők ezért - a rakomány számára kialakított széles és mély hajótörzs miatt - lomhább knörrökön utaztak. A part menti hajózáshoz, valamint a rövidebb átkelésekhez kis, robusztus „kompokat”, byrdingeket ácsoltak. Ma is csodálatot kelt, milyen otthonosan mozogtak a vikingek a tengeren egy olyan korban, amikor nemhogy műholdas rendszerek, de még térképek vagy iránytűk sem álltak a rendelkezésükre. Aktuális helyzetüket a nap, a hold és a csillagok állása alapján számították ki. Napkeltekor egy kezdetleges navigációs eszközzel, az ún. tájolókoronggal határozták meg a menetirányt. Megfigyelték továbbá a szeleket, hullámokat, óceáni áramlatokat, valamint a halak, a bálnák és a tengeri madarak vándorlását. A hajóépítéshez kiválasztott méretes fatörzseket télen vágták ki, mivel a nehéz rönköket a fagyott talajon könnyebben tudták a kívánt helyre vontatni. Ezután tölgyfából elkészítették az ívelt gerincet. A törzset tölgy-, kőris-, éger-, hársvagy nyírlemezekből ácsolták. A deszkák közötti réseket szigetelés gyanánt kátrányba áztatott állatszőrrel tömték be. Az árbochoz jókora, szálegyenes fákat - legtöbbször fenyőt - választottak. A sárkányhajók felbukkanása nemcsak a tenger szellemeit tartotta féken, hanem a helyi lakosság körében is óriási riadalmat keltett. Villásszakállú Sven (986-1014) dán, később norvég király bizonyos időközönként Anglia partjaihoz vezényelte hajóit, majd megüzente az ottaniaknak, hogy csupán váltságdíj fejében hajlandó elvonulni. Valahányszor visszatért, az angolok kifizették neki a danegeldet (ahogyan a vikingek által kicsikart sarcot emlegették). A vikingek portyáik célpontját a hazatérő kereskedőktől hallott hírek alapján választoűák ki. Az értékes kincsek mellett fiatal fér-MESE A kóró és a kismadár EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT, volt a világon egy kismadár. Ez a kismadár egyszer elunta magát, rászállt egy kóróra.- Kis kóró, ringass engemet!- Nem ringatom, biz én, senki kismadarát! A KISMADÁR MEGHARAGUDOTT, elrepült onnan. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét- Kecske, rágd el a kórót! kecske nem ment kóró-rágni, a kóró mégse ringatta a kismadarat. A kismadár talált egy farkast.- Farkas, edd meg a kecskét! farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórórágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Erre a kismadár talált egy falut.- Falu, kergesd el a farkast! falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy tüzet.- Tűz, égesd meg a falut! tűz nem ment falu-égetni, falu nem mentfarkas-kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Mendegélt a kismadár, most talált egy vizet.- Víz, oltsd el a tüzet! víz NEM MENT tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat A kismadár talált egy bikát.- Bika, idd fel a vizet! BIKA NEM MENT vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égemi, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. No, a kismadár talált egy furkót.- Furkó, üsd agyon a bikát! furkó nem ment bika-ümi, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy férget.- Féreg, fúrd ki a furkót! FÉREG NEM MENT furkót ßrß furkó nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergemi, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy kakast- Kakas, kapd fel a férget! szalad a kakas, kapja a férget; szalad a féreg, ßrja a ßrkot; szalad a ßrkö, üti a bikát; szalad a bika, issza a vizet; szalad a víz, oltja a tüzet; szalad a tűz, égeti a falut; szalad a falu, kergeti a farkast; szalad a farkas, eszi a kecskét; szalad a kecske, rágja a kórót; a kóró bezzeg ringatta a kismadarat. ha MÉG AKKOR se ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna. (Magyar népmese)
