Petőfi Népe, 2011. augusztus (66. évfolyam, 178-203. szám)
2011-08-03 / 180. szám
14 PETŐFI NÉPE - 2011. AUGUSZTUS 3., SZERDA Az agynak egy jó autó olyan, mint a szex como Bemutatták a Kecskeméten is gyártandó Mercedes B osztály belső kialakítását MEGYEI KÖRKÉP Como, az olasz kisváros izgatott lázban égett múlt pénteken. Épp itt nyaralt George Clooney. Pedig más világtörténelmi esemény is megesett aznap: bemutatták a Kecskeméten gyártandó Mercedes B osztály belső' kialakítását. Gál Zita Milánótól körülbelül hatvan kilométerre található Como. A 75 ezres lélekszámú kisvárosban található Olaszország legnagyobb és legmélyebb gleccsertava, az Alpokkal körülölelt, festői Como- tó. A 17-18. századi lombardiai arisztokrácia kedvelt üdülőhelye ma is olyan hangulatos, hogy százból kilencvenkilencen biztos, hogy azonnal hajlandók lennének egy-itteni lakáscserére. Többen ezt a parkban felállított sátrakkal oldják meg. Semmi me- galománia, csak gyönyörű játszóterek, pazar sétálóutcák, kiváló minőségű áruk elfogadható árakkal, buja növényzet, hangulatos teraszok és isteni fagylalt. Az embereket figyelve pedig feltűnik, hogy még a nagymamák is remekbe szabott, egyedi ruhákban motoroztatják a kis bambínókat. De mi lett Versace csokornyakkendőivel? A tó partján, az egyik klasszikus olasz villaépületben működik 1998 óta a Mercedes dizájn- központja, a Villa Salazar. Korábban Versace számára készültek itt nyakkendők és csokornyakkendők (nagy hiányossága ennek a cikknek, hogy nem sikerült kideríteni, mi lett ezzel az üzletággal). A többi épület - például George Clooney villája - mellett elég egyszerűnek számít a kétszintes, sárga mediterrán ház a sötétzöld zsalugáterekkel. A fehér kaviccsal felszórt udvarban úgy burjánzik a rózsaszín leander, hogy a kertészeknek inkább irtaniuk, nem tápoldatozgatniuk kell őket. Az udvaron néhány új Mercedes-modell fokozza a látványt: egy vörös SLK, egy fehér bőrbelsős Viano és egy homok- metál CLS. A kontraszt végigkíséri ezt a napot: a régi és az új egymást erősítve keveredik. A szokatlan elegy körülbelül olyan hatást vált ki, mint a felszolgált mézes keménysajt vagy a sajtkré- mes mentalevél. Egy idő után a fogadásra megterített hófehér asztalokról is el tudjuk terelni figyelmünket, ekkor kiderül, hogy a szőrös fatörzsek pálmafákhoz tartoznak. Letaglózó környezet - egy szippantás a jóból. Ez a Mercedes hat dizájn- központja közül az egyik. Tizenkilenc, különböző nemzetiségű tervező munkahelye, akik az autóbelsők kialakításán dolgoznak. Már az első körben próbálom tisztázni, hogy egy német autógyártó miért itt működtet irodát. Az arcokon látom, hogy majdnem illetlen a kérdésem, de megsajnálnak: - Olaszország - és azon belül is Milánó környéke - a világ divat- és dizájnközpontja. A comói tó atmoszférája és a villából kínálkozó panoráma pedig inspiráció a dizájnereknek - kapom a választ. Erre tényleg gondolhattam volna. Autó = csoki = szex Nem vagyunk sokan, négy-öt nemzet összesen talán tíz újságírója gyülekezik kissé megillető- dötten a villa egyik szobájában. Itt dr. Holger Enigk, a német kutatási központ munkatársa tart előadást a „human factor”-ról, azaz az emberi tényezőről. Figyelmesek, hogy számolnak velünk - jut eszembe hálásan. Átfogó felmérés eredményeiről hallunk koordináta-rendszerek és térbeli diagramok segítségével, amelyekből az emberek autóbelsővel kapcsolatos elvárásai derülnek ki. Harmónia, komplexitás, kényelem, családias hangulat, high- tech - ilyen kifejezések röpködnek a levegőben. Kiderül, a di- zájnnak asszociációkon és impressziókon keresztül kell pozitív érzelmeket kiváltania a használókból. Az ulmi egyetem vizsgálatából megtudjuk: egy jó autó az agy jutalomközpontjára hat - pont úgy, mint a csoki vagy a szex. Egy rövid időre megbicsaklik a szárnyaló fantázia, Holger kimondja, amit amúgy mindenki tud: egy autó belsejével túl nagy csodát nem lehet tenni, hiszen annyi a kötelező, funkciókhoz köthető elem, hogy a tervezők mozgástere elég szűk. De itt ezt csak még nagyobb kihívásnak tekintik. Bőrszerkós ufók A bemelegítő után invitálnak, nézzük és tapintsuk a hús-vér anyagokat! A földszint egyik részén az elvarázsolt kastély tükörborítású folyosójára tévedünk, aminek az egyik falán a régi B osztály belső elemei láthatók, a másikon az újak. Itt még színezés nélkül, fehéren, csak a formák. Itt lettünk bizonyosak abban, hogy valóban az áüagolvasót képviseljük. Akiknek az autó nem több egy célszerszámnál, ami eljuttat minket A-ból B-be. A két falon kiállított elemek között ugyanis nem láttuk meg az innovációs szakadékot. Jó, kicsit más a kormány formája, meg az ajtón található gombok is. Ezen dolgoztak évekig?! Az én agyamra még a csoki is nagyobb hatással van... De már érzem, hogy az autók templomában ezek eretnek gondolatok, ezért próbálom megnyitni a lelkem, és befogadni a következő terem csodáit: levegőben lógó gömböket takartak le a kárpit anyagaival. High-tech látvány, mint néhány, bőrbe öltöztetett felderítő robotszonda a Csillagok háborújából. Kétségtelenül látványos megoldás. Itt már tapogatható, látható és szagolható az Anyag. A terem társalkodónője Anke Kilian, tervező. A B osztály belső kialakításának oroszlánrésze az ő nevéhez köthető. Próbálok tájékozódni a munkájáról, mert elképzelhetetlen számomra, hogy valaki több mint három éven keresztül napi nyolc órában dizájnol egy autóbelsőt. A hölgy imádnivalóan kedves és közlékeny, őszintén megkedveltem. Elmondja, nem egyszerű kenyér a tervezőké. Kitalál egy anyagkombinációt. Legyártatja. Megtapogatja. Kiderül, nem pont ezt várta, kezdheti elölről. Közben egyeztet a tervezőkkel, változtat, módosít, kombinál. De a happy end már a gömbökön lóg. Szerintem szokványos színek: fekete, barna, szürke. Szerinte pedig tele a szoba megújulással és innovációval, hiszen ez a mogyoróbarna árnyalat még csak egyszer bukkant fel a C osztályban, ilyen világos és kényes gyöngyszürke pedig még nem is volt a palettán. A sötét szoba A beszélgetés ezen a pontján odalép egy biztonsági őr. Nem is csodálkozom túlzottan, éreztem is, hogy átléptem egy határt. Nem viselkedtem és nem gondolkodtam autentikusan, européer helyett balkáni voltam, elefánt a porcelánboltban. Túl provokatívak voltak a kérdéseim? Vagy nem lehetett volna vakut használni, mint az ószövetségi tekercsek múzeumában? Az őr egy sötét szoba felé vezet a karomnál fogva. Azt gondolom, egy magyarországi hipermarketben dolgozhatott, és most át fognak vizsgálni tetőtől talpig. Éppen elkezdem bevallani, hogy tényleg nem egy, hanem két kólát ittam a fogadáson, amikor udvariasan megkérdi: lenne-e kedvem elsőként beülni a teljesen sötét szobában álló B osztályba. Nem tudott volna sok olyan opciót ajánlani, amelyre ebben a lelkiállapotban ne lett volna kedvem, így kitörő örömmel fogadtam a lehetőséget. Elővett egy kis zseblámpát, melynek a fénysugarát követve beléphettem az elvarázsolt Versace-kastély következő szobájába. Ott állt teljes valójában a B osztály. Rastattban gyártották, és hamarosan a kecskeméti gyártósorról is ez gördül le évente százezresével. Legjellemzőbb tulajdonsága ott és akkor viszont az volt, hogy semmit sem láttam belőle. Odakeveredtem valahogy a vezetőoldali ajtóhoz, és beszálltam. A fotókon addigra megismert belső tárult a szemem elé. És fájdalom, élőben sem nyűgözött le, pedig részletesen bemutatta valaki, aki a sötét autó hátsó üléséről duruzsolt a fülembe. Őszintén szégyellem ezt a véleményemet, mert elég lokálpatrióta vagyok ahhoz, hogy átlássam, mekkora hatással lesz Kecskemétre ez a belső. Hozzáteszem: nem is én vagyok a célcsoport stilizált vásárlója. Luxus, fabetét, igényesség, letisztult vonalak - mind igaz volt. Mégis az agyam jutalomközpontja stimu- lálatlan maradt. Mi ez egy belga csokihoz képest? - hogy mást ne is említsek... Csalódottan jöttem ki a sötét szobából, ahol előhívták negatív énemet. De itt nincs vége a történetnek, rám is happy end várt, végül is én sem vagyok sokkal több, mint egy bőrrel betakart gömb. Akartunk beszélni róla A kisgyermekek leikéhez készült használati utasítások szerint nem elég átélni egy élményt, azt meg is kell beszélni, értelmezni és rendszerezni kell. Autóbelsők szempontjából az újságíróközösség kemény magja csecsemőnek számított a comói rendezvényen, amit a szervezők nyüván tudtak. Ezért a sötét szoba után közösen dolgoztuk fel az élményeket. Óvó bácsink Michele Jauch Paganetti dizájner volt, akinek egyénisége és erős olasz akcentussal beszélt angol kiejtése önmagában sokat javított az általános közérzeten. Itáliai büszkeséggel és temperamentummal beszélt a tervezés folyamatáról, a természetből merített inspirációkról és arról, mennyire fontos a hivalkodó külső helyett a letisz-. tűit formavilág. Széles gesztiku- lálásának többször is kis híján áldozata lett a laptopja, amit hangos - uppalalla! - kiáltásokkal ragadott vissza újra és újra a gravitáció markából. Elmondta: akinek olyan múltja van az autótörténetben, mint a Mercedesnek, kötelező visszatekintenie. És nem elég visszatekintenie, újra fel keü használnia, újraértelmeznie és a többi... Ekkor állt össze a kép. Nekem a villába való lépéstől kezdve disszonáns érzésem volt. Maga az épület is erőteljes kettősséget mutatott: régi ajtók mögött a legújabb bútorok, régi öntöttvas radiátoron a legújabb hőszabályozó. Nem volt kompromisszum: vagy régi vagy a legújabb volt minden. És mint egy jó óvodás, megértettem, amit a bácsi magyarázott. Ez tudatos választás. Ami jó a múltból, megtartjuk. Ami pedig nem, azt a legújabbra cseréljük. Nincs középút. Egy kis ódon hangulat lehet a steril új pikantériája. Még egyszer átnéztem a katalógusban az új B osztály belsőt. Hogy lehettem ilyen proli? Hát csak azért, mert Szent István nem ment nyugatabbra, már csak a giccs tetszhet? A külcsínt választanám a belbecs helyett? Akkor már éreztem, hogy mocorog a születendő új kis gondolat. Később, a comói tó partján, George Clooney villája közelében pedig meg is született, kiteljesedve ugrott ki a fejemből: nagyszerű és bátor dolog volt a Mercedes vezető dizájnereitől egy ilyen belsőt létrehozni. A felismerés számomra tudatformáló volt. A B osztály nem hivalkodó, de elegánsan funkcionális, a színei a legkényesebb ízlés szerint is szerethetők. Az autóba szállva sosem a csömör, hanem az öröm érzése keríti majd hatalmába a szerencsés tulajdonosokat. Ha öt évig vezetek egy autót napi rendszerességgel, akkor az azt jelenti, hogy több ezerszer fogom benne a pirosnál bámulni a gombokat, a hőlégbefúvókat vagy az információs képernyőt. Ebben a kocsiban nem fogok hibát találni ezredszerre sem. Nem lesz idegesítő módon összecsapott félmegoldás a legtávolabbi szegletben sem. Hiába, nem mindig jön be a szerelem első látásra. Megismerni és úgy megszeretni, az az igazi. A comói látogatásra egy szomorú esemény vetett csak árnyékot: hiába jártuk a tópartot, nem találkoztunk George Clooney-val. Több kolléganő szerint pedig az ő látványa is megunhatatlan. A belső. Aki megérti, megszereti.
