Petőfi Népe, 2011. július (66. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-07 / 157. szám

PETŐFI NÉPE - 2011. JÚLIUS 7., CSÜTÖRTÖK DIÁKVILÁG DIÁKOKAT KÉRDEZTÜNK Hogyan telik a szünidő? kollár anna: - Nagyon jól te­lik a nyár, táborba járok, kéz- műveskedek. Minden szuper. Ha otthon vagyok, akkor sem unatkozom: szeretek olvasni, játszani, de az anyukámnak is segítek a házimunkában. Várom mára nyaralást is, a horvát tengerpartra utazunk. kis Dávid: - A nyáron nagyon jó túrázni, hegyet mászni Ha otthon vagyok, autókkal és re­pülőkkel játszom, szeretek raj­zolni és rajzfilmeket nézni Tá­borba is járok, ahol sok barát­tal közösen papírokból készí­tünk klassz dolgokat. major kitti: - Régóta szeretek rajzolni, ennek a hobbimnak a nyáron is hódolok. Emellett napközben sokat játszom Stella kutyámmal A család­dal most Erdélybe megyünk. Várom már, még nem jártam ott soha. szipu laura: - Barátnőimmel szeretek közös programot szer­vezni, moziba menni, strandol­ni Szeretek főzni is anyukám­mal Egyre ügyesebb vagyok, az egyik kedvencem a spagetti készítése. Utazunk Horvátor­szágba is a családdal, ami biz­tosan nagyon jó lesz, sőt Velen­cébe is elhajókázunk. (S. H.) mélyvízben Fordult a kocka: most ő kérdezhette egykori egyetemi tanárát Kecskeméti fiatalok is dol­goztak a Fiatal Európa Szerkesztőséggel, tudósítva az Európai Unió féléves ma­gyar elnökségének munká­járól. Egyikük, Faragó Eme­se volt, aki élményeiről, ta­pasztalatairól mesélt. Popovics Zsuzsanna Emese a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban érettségizett, kö­zépiskolásként részt vett lapki­adónk SÉTA (Sajtó és Tanulás) médiaprogramjában. Azóta hal­mozza a diplomákat: a Szegedi Tudományegyetemen előbb mint nemzetközi kapcsolatok szakértő végzett, idén a filozó­fia-mesterképzésen államvizsgá­zott, emellett nemzetközi gazda­ság és gazdálkodást tanul.- Mi köze mindennek az új­ságíráshoz?- A szívem csücske, nagyon szeretem csinálni. Jelentkeztem PhD-képzésre, a jövőben két opció áll előttem: maradok az egyetemen görög filozófiát taní­tani, vagy hivatásos újságíró vá­lik belőlem. A pályázatra is azért jelentkeztem, mert nagy lehető­ségnek tartottam fiatal újságíró­ként vezető politikusokkal, dip­lomatákkal beszélni, olyan he­lyekre bejutni, ahová nem so­kaknak adatik meg. Készíthet­tem interjút például Catherine Ashton bizottsági alelnökkel, uniós külügyi és biztonságpoli­tikai főképviselővel. Én leggyak­rabban angolul, időnként fran­ciául kommunikáltam, a pályá­zat feltétele is legalább két hiva­talos EU-nyelv ismerete volt.- Legemlékezetesebb mun­kád?- A Magyarország párizsi nagykövetével készített interjú. Trócsányi László a Szegedi Tu­dományegyetem alkotmányjogi tanszékének vezetőjeként ko­rábban engem is tanított. For­dult a kocka - kvázi kollégaként most én kérdeztem őt.- A fiatalok figyelemmel kí­sérték a magyar elnökséget?- A csapból is ez folyt, nem le­hetett kikerülni. Az egyetemi új­ságok is rendszeresen foglalkoz­tak vele. Sok, fiatalokat megszó­lító program is volt, például az Art on Lake kiállítás a városlige­ti csónakázótavon vagy az EU- nap a Millenárison és a Nemze­ti Múzeum parkjában.- Tanulás, írás, utazás - nem volt nehéz?- A felkészítő tréningeket le­számítva 16 hét intenzív mun­kát jelentett a program. Gyakran ingáztam Szeged, Kecskemét, Budapest és Gödöllő között, de a programkínálatból magam vá­laszthattam, hogy hova szeret­nék bejutni, kikkel készítenék riportot. Jól osztottam be az idő­met, az egyetemen nem hátrálta­tott az újságírás.- Kik segítették a munkáto­kat?- Szakmailag Gulyás Lóránt, a Magyar Katolikus Rádió szer­kesztője és Bajnai Zsolt, a Minő­ségi Újságírásért Díj alapítvá­nyának titkára felügyelte a szer­kesztőséget. Én utóbbival álltam napi kapcsolatban. Zsolt mindig átolvasta a cikkeimet, és legtöbb­ször a megszabott terjedelem túllépése miatt íratta át velem az anyagaimat. Mentorunkként tisztelhettük Bakos Piroskát, az EU-elnökség magyarországi szó­vivőjét is. Végtelenül szimpati­kus ember, példaképe annak, miként lehet a kamerák előtt is veled van tele A sajtó! A pá­lyázatra 150 fiatal jelentke­zett, közülük 25 szerencsés dolgozhatott neves újságírók mellett, készíthetett interjút azokkal a magyar és külföldi politikusokkal, akiket az át­lagember legtöbbször csak a televízió képernyőjén vagy egy-egy közéleti lap címlapján lát viszont. A tehetséges új­ságírók írásait interneten ol­vashatják az érdeklődők, pél­dául az EU magyar elnökségé­nek hivatalos honlapján (az eu2011.hu weboldalon). kollégaként beszélni a többiek­kel. Mindig mosolygott, közvet­len volt, és ha előadást tartott, soha nem az asztal mögül be­szélt, mindig leült közénk.- Nem te voltál az egyedüli kecskeméti...- Még a válogatón, a szemé­lyes meghallgatáson leültem egy srác mellé, akinél szegedi egyetemes mappa volt. Kide­rült: ő is kecskeméti, egy közép­iskolába jártunk, a bátyjával rá­adásul osztálytársak voltunk. Endrődi Gábornak hívják, együtt izgultunk, hogy mind­ketten bekerüljük a csapatba. Amikor megtudtuk, hogy sike­rült, a hazaúton meg is ünne­peltük, és a négy hónap alatt erős barátság szövődött közöt­tünk. Kecskeméti grafikus egy SÉTA-s újságíró tollán Érdekes előadásokat hallottak az idei SÉTA-tábor résztvevői, pél­dául sok újdonságot megtudhat­tak a HVG hetilapról, címlapjai­nak történetéről. Bedő Iván szerkesztő szerint a lap olyan, mint a svédasztal: „mindenki azt válogatja belőle, ami neki tetszik”. Ő volt az, aki rádiós hírszerkesztőként be­mondatta a Magyar Rádióban a csernobili katasztrófát. Rádiós­ként három évtized alatt 8 évig tudósított Berlinből. Néhány éve csatlakozott a HVG szerkesztő­ségéhez.- Amikor a HVG alapításának 20. évfordulóján addigi címlapja­iból kiállítás nyílt a budapesti Műcsarnokban, még elfogulat­Irta: BODOR MÓNIKA Kecskemét, Széchenyi István közép­iskola ^ A* | JA7TÓ É-5 TANutfc lan kívülállóként is megállapít­hattam, hogy a címlapok művé­sziek és jók - mesélte a SÉTA-s diákoknak Bedő Iván. - Mikor a laphoz kerültem, Horváth Zoltán főnökömtől tanultam, hogy soha semmit ne higgyünk el. A lap tartja is magát ehhez: minden­nek próbál utánajárni, cinikus, ellenzéki beállítottságú. Címlap­jai sokféleképpen értelmezhe­tők, bár az olvasók többnyire rá­jönnek az alapvető üzenetre. Né- hányan félreértelmezik, néhá- nyan megsértődnek miatta, időnként akad, aki pert indít. Még amikor „kicsi” volt a HVG, akkor találta ki a szerkesztőség, hogy címlapja olyan legyen, mintha plakát lenne, vagyis az utcán is jól mutasson.- Sokáig volt külföldi tudósító. A mostani „generáció” is lehe­tőséget kap egy adott ország­ban élni, dolgozni?- Fájó pont, hogy takarékos- sági okokból fel kell számolnunk a külfölditudósító-hálózatokat. Bár ahhoz, hogy megértsük a vi­lágot, tudnunk kell, mi történik a világban. Ha valaki egy állan­dó „állomáshelyen” van, sokkal többet tud egy-egy nagyobb port kavaró történés előzményeiről, következményeiről, mintha csak néhány nap erejéig utazott volna az adott térségbe.- Hogyan készülnek a legen­dás HVG-címlapok?- Csütörtökön megtervezzük, mi kerül a következő számba, hét­főn újra összeülünk, hiszen addig bármi változhat. Ekkor készül el az aktuális címlap is. Ezért egy ideje a stand-upos humorista, Kő­halmi Zoltán és kis csapata felel. Köztük van Nagy Béla, aki a kez­detektől grafikusa a lapnak. Szoboszlay Péter története érde­kes: az egyik címlap kapcsán rek­lamált a főszerknél, és kijelentet­te: ilyen „bénát” ő is tud rajzolni. A főnök hívta: „jöjjön, mutassa meg!” És tényleg tudott, azóta is oszlopos tagja a címlapstábnak. Péter papája egyébként híres kecskeméti grafikusművész.- A fiatalokhoz is eljutnak?- Ennek a korosztálynak a tagjai azt hiszik, nekik a HVG túl komoly, hogy nem értenek az általunk felvetett, feldolgozott té­mákhoz. Ám ha mégis kezükbe veszik, a végén kellemes mo­sollyal olvassák el, ami őket ér­dekli. Nyelvet tanulnak, szakmát gyakorolnak vendéglátósok Három hónapot töltenek munkával Németországban A diákmunkát sok fiatal szereti, elsősorban természetesen azért, mert ha jól dolgoznak, jár érte pénz. A kecskeméti Humán Kö­zépiskola Széchenyi István Ide­genforgalmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskolá­jának diákjai számára hatalmas lehetőség, hogy nyaranta három hónapot tölthetnek el Németor­szágban. Gyakorolják a nyelvet és a szakmát. Ebben a szünidő­ben 44 diáknak adatik meg ez a lehetőség. A tanulók a német munkaügyi központon keresztül vállalhat­nak nyári gyakorlatot szállodák­ban, éttermekben, gyógy- és üdülőközpontokban. A kiutazó Néhány tanuló a Fekete-erdő szépségeivel is megismerkedhetett tanulók május végén osztályozó- ső napjaiban megkezdhették a vizsgát tettek, így már június el- munkát. A kiutazásnak szigorú feltételei vannak: osztályfőnöki és gyakorlati oktatói ajánlás, leg­alább középfokú németnyelv-is- meret és - természetesen - bu­kásmentesség. Az iskola német partnere, a villingeni hotel- és vendéglátó­iskola pedig minden évben fo­gad tíz tanulót és két tanárt egy hétre, hogy megismerjék az ot­tani oktatást, a Fekete-erdő ne­vezetességeit, s kapcsolatot épít­senek a tanulókkal. Az egy hét letelte után pedig ők is bekap­csolódnak a három hónapos nyári gyakorlatba. Viszonzásul ősszel a kecskemétiek látják vendégül a német tanulókat és tanárokat. ■ S. H. A tábor szépségei Javában zajlanak a különböző nyári táborok megye- szerte. A Kecskeméti Vadaskertben ezen a héten is egy lelkes kis csapat ismerkedik az állattartás szépségeivel. Az ifjúsági otthon táborozői a reg­geli órákban még az etetésből is kiveszik részüket. (S. H.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents