Petőfi Népe, 2011. július (66. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-04 / 154. szám
INTERJÚ Nyugdíjba megy a tanár úr, de visszajár dr. kovács istván Beült Alboreto legendás 27-es piros Ferrarijába, és asztalánál koncertezett Pavarotti Ha választani lehetne, úgy szeretnék nyugdíjba menni, ahogy dr. Kovács István teszi. A Bolyai- gimnázium igazgatóhelyettesének visszavonulása olyan meglepő hír volt, mint ha azt jelentették volna be, hogy holnaptól nem lesznek táblák az iskolában. Rákász Judit Hosszú évek óta először fordul elő, hogy nem a gimnáziumba beszéljük meg az interjút, hanem a tanár űr széchenyivárosi otthonába. Elvileg május 31-én dolgozott utoljára, gyakorlatilag viszont csak pár hete van otthon, mert az írásbeli érettségit még levezényelte. A falak mentén könyvespolcok: csupa klasszikus, és a médiaismeret tanításához elmaradhatatlan filmek. Azonban a figyelmes vendégnek feltűnhet néhány új szerzemény: a Hamlet és a Gladiátor mellett Thomas, a gőzmozdony vigyorog a DVD- borítóról. Hiába, egy kétéves kisfiú, Kpri nagypapájának nemcsak Kenneth Branagh Shakes- peare-rendezését kell ismernie, hanem a rakoncátlan mozdony kalandjait is. „Doktor Kovácsot” a legtöbben a Bolyai emblématikus figurájaként ismerik. Pedig 42 évvel ezelőtt kezdődött pályájának „csupán” felét töltötte a gimnáziumban. Az első két évtized a köz- művelődéshez, a külkapcsola- tokhoz, részben a politikához kötötte. Pedig az érettségi után azon kevesek közé tartozott, akik nem intézményt választottak, hanem hivatást.- A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára jelentkeztem, és friss diplomásként a kerekegyházi általános iskolában kezdtem tanítani - meséli. - A családom Kerekegyházán élt: édesanyám tanítónő volt, édesapám 38 éven át dolgozott a település tanácstitkáraként, miután hazajött a 8 évig (!) tartó orosz hadifogságból. Azonban a fiatal tanerőt két évvel később felfedezték: a TIT megyei szervezetéhez, majd onnan a megyei pártbizottsághoz hívták, ahol 10 éven át a nemzetközi kapcsolatok felelőseként végzett - ahogy fogalmaz - hétköznapi diplomáciai munkát. Volt, hogy a világhírű orosz operaénekest, Nyesztyerenkót kalauzolta Bács-Kiskun megyében, máskor a kínai miniszterelnökhelyettes, vagy Mihail Gorbacsov feleségének kecskeméti látogatását készítette elő.- Hatalmas tömeg gyűlt össze a főtéren, mindenki látni akarta Gorbacsovát - meséli. - Ahogy kijöttünk a Nagytemplomból, Raisza megkérdezte, kik laknak a lordok házában. Amikor megtudta, hogy kecskeméti családok, azt kérte, hadd látogassa meg egyiküket. Persze ez nem volt a protokollprogramban, de nem akartunk nemet mondani, így hát bekéredzkedtünk az egyik lakásba. Dr. Kovács István: - Az oktatás az ország „nehézipara' A ’80-as években virágoztak Bács-Kiskun testvérmegyei kapcsolatai. Beszélgetés közben előkerül egy könyv Enzo Ferrari, a Ferrari Autógyár alapítójának személyes dedikálásával. Kovács István ’86-ban, a Modenával ápolt kapcsolat révén találkozott vele. Ferrari fiának sürgősen szüksége volt orosztolmácsra, és a tanár úr segítette ki. Büszkén meséli, hogy még Alboreto legendás 27-es piros Ferrarijába is beülhetett. De nem Enzo Ferrari volt az egyetlen híresség, akivel Kovács Istvánt összehozta a hétköznapi diplomácia. Az olaszországi focivébé kapcsán találkozhatott Pavarottival, aki saját vendéglőjében látta vendégül a kecskemétieket, énekelt is a vendégeknek, s akit tanár úr bűbájos, kedves emberként jellemez. A 42 éves pályafutást megfelezi a rendszerváltás. Kovács István azon kevesek közé tartozott, akik úgy hagyták ott a „nagy házat”, hogy új munkahelyükön várták, és megbecsüléssel fogadták őket.- Kiinger Ádám igazgató hívott a Bolyaiba, és örömmel mentem - mondja a tanár úr. - Régóta terveztem, hogy 40 éves korom körül visszatérek a katedrára. Igyekeztem frissen tartani az ismereteimet: 1979- ben diplomáztam a József Attila Tudományegyetemen, majd ’82- ben az ELTE-n doktoráltam. Sohasem bántam meg, hogy a tanítást választottam. Értelmes, okos fiatalok között élni nagyszerű dolog. És nekem nagyon sok ilyen tanítványom volt, akik arra késztettek, hogy ne lazítsak. Többször előfordult, hogy tizen- ketten mentek jogi egyetemre egy-egy osztályomból. A Bolyai János Gimnázium Kecskemét legfiatalabb középiskolája. Az első évfolyam az 1987-88-as tanévben indult. A közvéleményben kezdetben a programok miatt „buligimiként” számon tartott iskola fokozatosan szerezte meg azt a rangot, melyet ma már senki sem vitat el tőle. Kovács István 1990-ben kapcsolódott be a munkába, majd 2003-tól, dr. Főzőné Tímár Éva igazgató felkérésére igazgatóhelyettesként folytatta munkáját. meg a sportról! Válogatott játékosok sora került ki a Bolyaiból, nagyon büszkék vagyunk rájuk. A felvételi eredményeink önmagukért beszélnek, ahogy az idei, háromszoros túljelentkezés is. Jó érzés egymás mellé tenni ezt a két adatot. Ez ugyanis azt jelenti, hogy komoly munka folyik az intézményben, ugyanakkor szívesen jönnek hozzánk a fiatalok. A teljesítmény és az emlékezetes, jó diákévek egymással megférő fogalmak. krdn hallom, hogy a ai fiato lók nem tájékozottak. Ez nem igaz. Csupán más a tájékozódási körük. Nem biztos, hogy 2011-ben az Odüsszeia a várt hatással van a gyerekekre.- Nem volt könnyű az iskola indulása. Kiinger Ádám vezetésével az akkori tantestület óriási erőfeszítéseket tett. A „buliiskola” rossz jelző, és csupán a látszat volt. A kapukon belül már a ’90-es években is komoly munka folyt. Az azóta eltelt időszakban szinte alig kellett változtatni a Bolyai oktatási profilján. Kezdettől az idegennyelv-ok- tatás intézménye volt az iskola: az angol és a német tagozat mellett 2006-tól elindítottuk a spanyol-magyar két tannyelvű oktatást. Sőt Szegedet és Debrecent megelőzve elsőként lett a Bolyai Konfuciusz-központ, s kezdtünk kínai nyelvi kurzust. A Bolyai János név kötelez: a matematika-, a számítástechnika-oktatás kezdettől fogva kiemelt fontosságú. S persze nem feledkezhetünk Igazgatóhelyettesként Kovács István csapatjátékosnak tartja magát. Vallja, hogy közös munkával gyönyörű dolgokat lehet létrehozni, s példaként olyan rendezvényeket sorol, amelyek mára a gimnázium életének szerves részévé váltak: Bolyai- napok, irodalmi matinésorozat, országos diák írók és költők pályázata, a Bolyai-iskolák találkozója, az angol, a német, a spanyol kultúrát megismertető rendezvények éppúgy idetartoznak, mint a kezdeményezésére immár hagyománnyá vált magyar kultúra napja rendezvény, vagy a 61. számánál tartó Bolygató.- Közösségfejlesztő erejük van a sokrétű, tartalmas rendezvényeknek. Ahogy annak is, ha a sajtóban, a város közvéleménye számára elérhető módon megjelenhetnek az iskola diákjainak eredményei, vágj akár - mint a Petőfi Népe SETA-prog- ramjában - írásai! Aki bejött a Bolyai épületébe, mindig talált cikkeket kitéve, és a diákok - szüleikkel egyetemben - olvasták! - emeli fel ujját a tanár úr, jelezve ennek fontosságát, majd azonnal cáfolja azt a sztereotípiát, miszerint a mai fiatalok nem olvasnak.- A Harry Potter 600 oldal. A Gyűrűk ura 800 oldal - sorolja. - Gyakran hallom, hogy a mai fiatalok nem tájékozottak. Ez nem igaz. Csupán más a tájékozódási körük. Ez igaz az irodalomra is. Nem biztos, hogy 2011-ben a Szigeti veszedelem és az Odüsz- szeia a várt hatással van a gyerekekre. Azt gondolom, hogy ezen mindenképpen érdemes elgondolkodni. Bár ősztől nyugdíjas, óraadóként visszajár az iskolába. All. évfolyamnak tart médiaórákat, 12 végzősnek pedig médiaérett- ségi-előkészítőt.- Ez a tantárgy arra tanít, hogy van választás. A tévén ugyanis ott egy gomb, mellyel bármikor kikapcsolhatjuk. Nem kell mindent megnézni! A mai középiskolás generáció médianemzedék. Szabad idejüket a számítógép, a tévé, esetleg a mozivászon előtt töltik. Nagyon felkészültek, ami a technikát illeti. Ugyanakkor ismereteik igen felületesek. A médiaórák egyik célja a kritikai attitűd kialakítása. Ehhez a filmtörténetet hívjuk segítségül. Megmutatjuk Eisenstein, Fellini, Szabó István, Gothár Péter, de Coppola és Bertolucci.filmjeit is. Az órán bent lévő 30 gyerek - 30-féle ízlés, és ez így van rendjén. Azonban nem mindegy, mi mentén rendeződik, alakul az értékrendNévjegy: 1949. december 19-én született Kerekegyházán. A Katona József Gimnáziumban érettségizett. 1974-ben magyar-orosz szakon végzett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. 1974-76: tanár a kerekegyházi iskolában. 1976-80: A TIT járási, majd megyei (társadalomtudományi) szaktitkára. 1979: JATT, magyar-szakos középiskolai tanár 1980-1990: munkatársként a nemzetközi, köztük a testvér- megyei kapcsolatokat szervezi, és koordinálja a tudományos intézmények, főiskolák munkáját. 1982: ETTE bölcsészdoktor (általános nyelvészet) 1990. augusztus 15-2011. augusztus 31.: a Bolyai János Gimnázium magyartanára, az osztályfőnöki munkaközösség vezetője 12 éven át, 2003-tól igazgatóhelyettese. Nős. Felesége Dalnoki Éva tanárnő, ugyancsak most megy nyugdíjba. Két fia van: Tamás Ausztriában él, András Kecskeméten dolgozik. Kedvenc időtöltése az olvasás, a filmnézés és a kétéves unokával, Komélkával töltött idő. Az értékteremtő, -hagyományozó munkában hisz. jük. A ’90-es évektől ránk szabadult a nejlonkultúra. Értékpusztulás ment végbe. Weöres Sándor azt írta: „A semmi terjed”. Igaza lett. Ha megismerkedünk a média működésével, ablakot nyithatunk vele a világra. Mert nem mindegy, hogy a 100 tévé- csatornából melyik lesz az a hat, amelyiket a gyerekeink nézik. A léc magasan van, ezt jól tudják „doktor Kovács” tanítványai. Amikor a követelményekről kérdezzük, Keresztury Dezsőt idézi. - „Úgy gyönyörködj a fiatalokban, mint akik téged folytatnak majd. De ne a magad vágyait, emlékeit álmodd újra bennük, ne kényeztesd, de ünnepeld, ne szidd, inkább szeresd, s érdemük szerint becsüld meg őket!” - A fiatalokat tisztelni kell. Ezért teszem magasra a lécet. Hiszek abban, hogy a teljesítmény érték. Ahogy hiszek abban is, hogy teljesítmény nélkül nincs fejlődés. Azokból a fiatalokból, akiket tanítunk, pár év múlva mérnökök, jogászok, orvosok, tanárok lesznek. Szerencsésnek tartom magam, mert olyan kollégák vettek körül, akikkel eredményesen tudtunk együtt dolgozni. Úgyanakkor látom, hogy a mai iskolák nem jó hangulatúak. Bizonytalanok és hitehagyottak a tanárok. Pedig a mi hivatásunkban nem elég rutinszerűen átadni az ismereteket. Úgy kell átadni, hogy ezeknek az ismereteknek megtartó erejük legyen. Az oktatás az ország „nehézipara”. Mi, az iskolában nem csavarokat vagy autókat gyártunk, hanem a jövőn dolgozunk. Ha egy ország nem fordít gondot az oktatásra, akkor feléli a jövőjét.
