Petőfi Népe, 2011. július (66. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-25 / 172. szám
9 2011. JULIUS 25.. HÉTFŐ RIPORT Közös szerelmük: Afrika önkéntesek Egy fiatal magyar pár Malawiban Tető alá hozták: nem kell többet ázniuk a gyermekeknek Míg Krisztián a fekete orrszarvúk táplálkozását tanulmányozta, Orsi a helyi gyermekek között önkénteskedett A labda nagy kincs: egyenként köszönték meg Krisztiánnak az ajándékot Kiskunhalason és Kiskun- majsán, egymástól alig 30 kilométerre nőttek fel, de Angliáig kellett menniük, hogy találkozzanak és egymásba szeressenek. Afrikában, míg Gyöngyi Krisztián egy vadrezervátumban a fekete orrszarvúk táplálkozását térképezte fel, Bedő Orsolya a helyi gyermekek körében önkénteskedett. Három hónapot töltöttek Malawiban. Zsámbóki Dóra A kiskunmajsai születésű Bedő Orsolya számára hosszú út vezetett Afrikáig. A szegedi főiskolán német szakon végzett 28 éves Orsolya a diploma megszerzése után először Németországban helyezkedett el, majd eldöntötte, hogy Londonba költözik egy kis időre, hogy kipróbálja magát a nagyvárosban, és hogy tökéletesítse angolnyelvtudását. A halasi fiúval itt keresztezték egymást útjaik. Gyöngyi Krisztián Angliában, Canterburyben kezdte meg felsőfokú tanulmányait. A 37 éves halasi Krisztián vadvédelmet tanul, szerelme Afrika. A 2007-es találkozásuk óta eltelt időszak- bap - miközben haza-hazaláto- gatnak - a fiatalok éltek már Angliában és Írországban is. Orsi főként németet tanított külföldön, miközben ő is folyamatosan fejlesztette magát a környezet- és vadvédelem területén. Irány a fekete kontinens Krisztián 2009-ben szerezte meg a diplomáját alapképzésen a kenti egyetem Durrel Intézetében. Tavaly szeptemberben kezdte a mesterfokozathoz vezető egyetemi képzést az Európa legnagyobb környezettani-bi- ológiai kutatóintézetét magában foglaló East Anglia Egyetemen, Norwichban. A diplomájához szükséges szakdolgozatának témájaként egy malawi orrszar- vú-visszatelepítő program keretében végzendő táplálkozásökológiai terepmunkát választott. Malawiban adódott lehetősége, hogy az ország délnyugati részében található Majete Vadrezervátumban tevékenykedhessen. A „park gyöngyszemeinek” - a 11 fekete orrszarvúnak - követte nyomon a táplálkozását. Kutatómunkája segít majd a döntéshozóknak, hogy a park képes-e további 15-20 rinocé- roszt fogadni egy áttelepítőkezdeményezés részeként, mellyel a majetei orrszarvú-szaporító és -rehabilitáló program egy újabb lökést kaphat az ország fekete- orrszarvú-populációjának feltámasztásához. Helló, Afrika! Orsolya számára - mint mondja - egy pillanatig sem volt kérdés, hogy követi Krisztiánt a fekete kontinensre. - Engem is nagyon érdekel a vadvédelem, ha nem is olyan szinten, mint a páromat. A természetvédelemmel, a környezetvédelemmel amatőr szinten foglalkozom. Érdekes módon, a vadrezervátumban éppen akkor nyílt meg egy oktatási központ, ahová önkénteseket kerestek - merül a közös kaland részleteibe Orsolya. Míg Krisztián a rinocéroszokat tanulmányozta, ő egyéb feladatai mellett a park szakembereivel közösen a környező falvak lakosait igyekezett meggyőzni az állatvédelem fontosságáról.- Nemcsak állatvédelemmel kapcsolatos témákat hoztunk fel, hanem az egyre súlyosbodó környezetvédelmi problémákat Is megtárgyaltuk velük, mint a földek eróziója vagy az ivóvíz hiánya a túlzott fakitermelés következtében - meséli Orsi. A 90-es évekre a parkban a vadállomány nagy részét kiirtottak. 1992-ben az utolsó elefántot is lelőtték, amely állat agyarával kereskedtek, húsát elfogyasztották. Sajnos nagy az éhínség Malawiban, sokan alultápláltak. A gyermekek nagy része nem jut el az iskolákba. Az oktatás elmaradott, és nagyon kevés a tanár. Sokat hallunk arról, hogy a Föld népességének többsége számunkra elképzelhetetlen körülmények között kényszerül élni, de most, hogy személyesen szembesültem a malawiak élethelyzetével, nagyon elkeseredtem. Vajon megváltozik-e valaha ez a helyzet? - teszi fel a kérdést Orsolya, aki hozzáteszi: felejthetetlen élmény volt számukra, ahogy fogadták őket a gyerekek, amikor ellátogattak egy közeli iskolába. - Nehezen tudtam megérteni, hogy minek köszönhető az az óriási tisztelet, mellyel körülvettek minket. Énekkel és tánccal köszöntöttek, még a könnyünk is kicsordult. „Mi bármin tudunk keseregni..." A Magyarországnál kicsivel nagyobb Malawiban óriási a szegénység. Mint Orsolya meséli: a 60-as években még alig 4 millióan lakták az országot, de 2015- re várhatóan már 15 millióra ugrik a lakosság száma. Az emberek nagy része - a mi életszínvonalunkhoz képest - nyomorban él, ettől függetlenül rendkívül mosolygósak, kedvesek és közvetlenek a malawiak. Nem véletlenül tartják őket Afrika legbarátságosabb népének. - Nem siránkoznak, nem panaszkodnak... Egy kicsiny, nád- fedeles, rozoga házban akár hatan is laknak. Egy nagyon kedves barátunknak, aki vadőr, és a szerencsések közé tartozik, mert van munkája - napi egy dollárt keres - 10 gyermeke van. Sokáig nem tudtam felfogni, hogy ha ételre, ruhára sincs pénzük, akkor miért vállalnak ennyi gyermeket. Aztán megértettem: ott nincs nyugdíjrendszer, és a gyermekek tartják el az időseket. A csecsemőhalandóság is rendkívül nagy, sokan halnak meg AIDS-ben, maláriában és más betegségekben. Egy szülő nem kockáztathatja meg, hogy csak egy-két gyermeket neveljen. A másik oldala pedig az, hogy sok, harmadik világbeli országban a gyermek a férfiúi büszkeség jelképe. Nálunk a Mercit villogtatják a városban, ott pedig a gyermekeikkel tudnak „előhozakodni” a szülők. Ráadásul a férfiasság jele is, hogy kinek hány gyereke van - meséli tapasztalatait Orsolya, aki hozzáteszi: mindamellett a városban lakók szemlélete már változott e tekintetben. Ők csak 1-2 gyermeket vállalnak. „Szinte luxusban éltek" Orsolyáék a vadrezervátumban a helyi lehetőségekhez képest szinte luxuskörülmények között éltek. Kis kőházukban volt áram, hűtő és folyó víz, mindez a legtöbb helyinek nincs meg. Orsi legnagyobb meglepetésére „házi fiút” is kaptak, aki öt testvérét neveli napi egydolláros fizetéséből, mert a szüleik meghaltak. A fiú reggel és este is 8- 8 kilométert gyalogolt a tűző napon otthona és a vadrezervátum között. - Igazságtalannak tartottam, hogy nekünk, önkénteseknek minden jár, annak, aki meg ott éli le az életét - melyet nem mellesleg mindennap kockáztat a vadállatok miatt - semmije sincs. Sokat beszélgettünk a házi fiúnkkal, aki elmondta, hogy hogyan élnek. Persze nem hagyott nyugodni a dolog. Utána ha jött hozzánk, „elhalmoztam” ruhákkal, meg a piacon bevásároltam neki is - meséli Orsi. A A vadrezervátumban néha egy-egy elefánt volt az első amit a fiatalok reggel megláttak. A kiskunmajsaiak ajándéka Orsolya Afrikából rendszeresen küldött haza, Kiskunmajsára édesanyjának élménybeszámolókat. A magánjellegűnek indult levelezést Orsi édesanyja végül megosztotta ismerőseivel, akiket megérintett a Malawiban élők sorsa. - Szerettem volna adni egy-két dolgot, amolyan búcsúajándékot a vadrezervátumban megismert embereknek - akiktől mi is rengeteget kaptunk, akik közül sokan a barátaink lettek -, mielőtt hazaindultunk. Az utolsó hetekben írtam egy levelet a majsaiaknak és néViszlát, Afrika!- Krisztiánt az egyetem még Angliához köti, de reméljük, hogy lesz még lehetőségünk visszamenni Afrikába. Folytatni szeretnénk azt a munkát, amit elkezdtünk, mert bízunk abban, hogy tevekénységünkkel jobbá tehetjük majd a környezetünket. Hiszünk abban, hogyha az egyén szintjén valaki elindít egy pozitív kezdeményezést, akkor az felhívhatja a figyelmet arra, hogy mindnyájunknak személyes szerepe van világunk jobbá tételében - beszél a terveiről a majsai lány, aki - mint párja - szerelmese lett Afrikának. A majsaiak adományának köszönhetően lett hűtője a 10 gyermekes vadőrnek. Elérhetetlen luxus. legközelebbi piac 20 kilométerre van a rezervátumtól. Itt főleg zöldségeket árulnak. Nagyon kevesen engedhetik meg magunknak, hogy néha kecskevagy marhahúst egyenek. - Mindenki megküzd, hogy tőle vedd meg a portékát. Éheznünk nem kellett, sőt sütni is volt lehetőségem, hiszen mi még a drága főzőolajat és tojást is meg tudtunk vásárolni - mondja Orsi, aki a gyermekeket sokszor örvendeztette meg palacsintával. Mint kiderül: a helyiek általában kukoricalisztből készült kásaféleséget fogyasztanak. Jobb napokon még zöldség, olykor egy kis hús is jut hozzá... hány máshol elő barátunknak, hogy aki tud vagy akar, az támogassa ezt a kezdeményezést. Két hét alatt 150 ezer forint gyűlt össze. Ránk várt a feladat, hogy minél okosabban használjuk fel ezt az adományt az ismeretségi körünkben leginkább rászorulók között. A majsai nép, és még néhány kedves barát jóvoltából így vettünk egy biciklit a házi fiúnak, hogy ne kelljen annyit gyalogolnia. A 10 gyermekes vadőrt egy hűtővel leptük meg. Sírt, és nem akarta elhinni. A rezervátum éjjeliőre kapott egy jogosítványra való összeget, így nagy eséllyel tud majd egy jobban fizető munkára szert tenni, amivel el tudná tartani családját. Egy másik barátunk házára sikerült venni tetőfedő anyagot, így nem fognak többet ázni a kis viskójukban. A maradék pénzből vehettünk egy-egy focilabdát is, mellyel most 60-an játszanak. Nem hiszed el: egyenként beszédet mondtak Krisztiánnak, hogy mennyire hálásak ezért a labdáért... Ezúton is köszönet minden egyes barátnak és ismerősnek, akiknek segítsége nélkül nem tehettünk volna ennyi embert boldoggá - mondja csillogó szemmel Orsolya.
