Petőfi Népe, 2011. július (66. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-18 / 166. szám
RIPORT Uijahán sámánnak viágít LED-es lámpája karáth Imre Az operatőr bejárta Ázsiát, Mongóliát, harmincöt éve filmezi őseink múltját Eltévedni a nagy mongol pusztaságban, nomádok jurtájában aludni, hideg- ben-melegben kamerát cipelni nem egy nagy élmény. Kivéve annak, aki elhivatottságból jár őseink nyomában, megörökítve mindazt, ami érték és örökség. Popovics Zsuzsanna Fogyatkozó sámánhítííek Kurultaj Közép-Ázsiában. A népgyűlés a tapasztalatcsere, a versenyek színhelye hatóság alatt lévő - köztársaságba. Az akkor megalakult Kiskunsági Nemzeti Park két munkatársával indult útnak, akik Mongólia természeti viszonyait akarták vizsgálni, mivel a terület Magyar- országgal azonos szélességi körön fekszik. A transzszibériai expressz fuFél tucat, Ázsiát, Kínát, Kirgíziát, Mongóliát érintő expedíción vett részt Karáth Imre kecskeméti filmkészítő, rendező. Elsősorban természettudományos, kultúrtörténeti, szociográfiai témájú dokumentumfilmeket készít. Mintegy negyven éve járja az Ázsiai végeket, de minden útján érik meglepetések.- Itthonról nehéz elképzelni, mit tenne az ember, ha egy mongol faluban arra kérnék: segítsen egy kutya harapta várandós asz- szonyon. Ott úgy gondolják, aki idegen, és Nyugatról jött, az ért a gyógyításhoz. Sürgős segítségre volt szükség. Egy láng fölött fertőtlenített késsel felmetszettem a láthatóan üszkösödésnek indult sebet. Mivel Mongóliában a mi, Európában elterjedt gyógyszereinket nem nagyon ismerik, hiszen nem is jutnak hozzá, természetgyógyászati szereket használnak, ha van. Ezért nem megitattam a beteggel az antibiotikumtablettát, hanem por Kamerával és dr. Pásztor Emília régésszel a mongol hegyvidéken formájában szórtam a sebére. Reggelre mindez hatott, a nő jobban lett. Ezt látva a férj felültette motorbiciklijére a kilencedik hónapban lévő feleségét, és vitte haza, hogy saját jurtájukban érje a szülés, mert ott úgy szokás. Már idehaza kaptam a hírt: a gyermek megszületett, egészséges. Buddhista és diplomata Legtöbbször Mongóliában járt, de hogy pontosan merre, hányszor, nehéz számba venni. Legelőször 1976-ban jutott el a belsőázsiai - akkor még szovjet fenntott be velük Mongólia fővárosába, Ulánbátorba. Egy ballonkabátos nagykövetségi titkár fogadta őket, és közölte: mivel nem hivatalos delegáltak, nem vállalnak értük felelősséget az ottani hatóságok, ezért fordulhatnak is visz- sza. Talán meg is teszik, ha a Magyarországon tanuló fia révén nem ismerik az egyetlen ulánbá- tori buddhista kolostor tolmácsát. Segélykérésük nyomán ő próbált szót érteni a diplomatával.- A fontoskodó nagykövetségi tikár magyar ember volt, s mint kiderült: édesapja engem is tanított biológiára a kecskeméti gimMongol istenek Mongóliában hatalmasak a távolságok - tizenhatszor nagyobb Magyarországnál -, szükségük is van az élettéré az állattartásból élő, legelőről legelőre vándorló nemzetségeknek. A mongolok vendég- szeretőek, de keleti mentalitásuk része, hogy ígéreteik és az idő ösz- szefüggése nem mindig vág egybe - tapasztalta saját bőrén a filmes.- A Hangaj tartományi székhelyről teherautóval kivittek bennünket a kutatási helyszínre azzal az ígérettel, hogy tíz nap múlva jönnek értünk. Két hét múlva Mindez nem szegte kedvét a filmesnek. A kilencvenes években a híres Petőfi-expedícióval, majd legutóbb egyéni szervezésben, Purev- jav Batmyagmar Kecskeméten élő mongol festőművésszel közösen ismét nekivágott a térségnek. Két hónap alatt 3000 kilométert tettek meg teherautóval, a hegyvidéken lóháton. Egyik úti céljuk volt megtalálni azt a magashegyi régiókban elzár- tan élő urjahán vadász népet, amelyikhez Karáth Imre az első mon- góliai expedíciója során nem jutott el. A Mongóliát többször megjárt Erdélyi István régész, történész-kutató leírásaiban talált utalást a magas fennsíkon élő érdekes népcsoportra. Nagy szerencséjére közel harminc évvel később, 2008-ban sikerrel bukkant rá az urjahán törzsre.- Szibériából „szakadtak le”, nem mongolok, nem is beszélik a nyelvet, tolmáccsal kommunikáltunk. Sámánhitűek, az egész népcsoport kilenc családra tagozódik. Sámánjuk elmondta: ötven év múlva talán már nyomuk sem lesz. Életre szóló élmény volt látni, ahogy sorsuk előrevetítette azt a jövőt, amiben mi, magyarok is benne élünk. A sámán úgy tartotta, hogy népe addig élheti ősi életét, amíg nem ér el hozzájuk a televízió és az egyéb civilizációs technika, vagy éppen nem alapítanak bányát a területükön. A törzs nem tartotta értékesnek a pénzt, mivel csak nagyon távoli helyeken tudtak volna vele vásárolni, helyette csereberéltek. Csontfaragásaikat kínálták mindenért, ami fém, használható szerszám.- Az utolsó csavarhúzóig, fémhuzalig mindent odaadtam, ami a málhámban volt. A sámánnak a fejlámpám tetszett meg. Nem Olvasáshoz kellett neki, az esti rénszarvasszámlálásnál vette hasznát. A törzs napi feladata egybeterelni éjszakára az állataikat, hogy megvédjék a farkasoktól. A fiatalok hajtják az állatokat, az asszonyok dolga megfejni. Az öreg sámán veszi számba a csordát, amíg tart az elem, addig fáklya helyett a lámpám segítségével. Divatjamúlt értékeink Nem tartja magát ősmagyar-kuta- tónak, egyszerűen vonzza az ázsiai, nomád népek témaköre. Minden, a magyarok eredetével, ősi életmódjával, vándorlásával kapcsolatos elméletet és kutatómunkát összevet. Útjai során filmre rögzíti, amit az adott helyen, időben értéknek lát.- fataljainknak többet kellene foglalkozniuk a Kárpát-medencei magyarság történetével, mert kiaknázatlan az örökségünk. Sajnálattal látom, hogy az Alföldön hódít a western, a maiak válogatás nélkül átvesznek nyugati divatokat, hatásokat, miközben nem ismerik saját elődeik megszenvedett hagyományait, kiérlelt értékeit. Pedig múltunk megismerése nélkül nem tudjuk kultúránkat továbbfejleszteni, a mai modern világ elvárásaink megfelelően alakítani. A magyar emberek joggal lehetnek büszkék arra, hogy egy olyan kicsiny, egyedülálló nép sarjai, amelyik a maga erejéből képes volt fennmaradni, hazát alkotni. Amit legelső mongóliai útján, 197ó-ban filmezett, az ma már pótolhatatlan érték, mivel az akkori életformák, természeti tájak mára eltűntek. Hasonló átalakulásoknak idehaza is tanúja lehet, aki nyitott szemmel jár.- Büszke vagyok arra, hogy az országban jelenleg egyedül a Kecskeméti Televízióban van Hírek a természetből és Természetvédelmi körkép címen futó, a természet- védelmi értékeink átmentésével foglalkozó magazin. Ez is a miénk, a természetet is védenünk, őriznünk kell. Karáth Imre közel négy évtizede járja az ázsiai végeket, de minden útján érik meglepetések náziumban. Végül abban maradtunk: nem vesz tudomást arról, hogy három magyar járja az országot. Ezzel gyakorlatilag kikerültünk a hivatali apparátus ellenőrzése alól. így jutottunk el Közép-Mongólia Hagaj tartományába, és végezhették el társaim kutatásaikat. még nem mutatkoztak. Elfogyott minden élelmünk, magunkra maradtunk a félsivatagos területen, ötvenfokos hőségben. Egy kiszáradt folyómeder mentén elindultunk vissza, a 160 kilométerre lévő legközelebbi település irányába. A filmtekercsek, a kamera maga több volt húsz kilónál, amit cipeltem. A társaság megúszta az eltévedést, de mire visszajutottak a kiindulóhelyre, fejenként 10-15 kilót fogytak. A városban közölték velük: a tartomány első hivatalos embere éppen párducra vadászik, ezért nem küldhetett értük teherautót, máskülönben pedig a mongol nép istenei vigyáztak rájuk, hisz’ épségben megkerültek. Névjegy 1948-ban született Szombathelyen. 1950 óta él Kecskeméten, 1966-ban érettségizett. Az MTI Fotó Szerkesztőségénél tanult riportfényképezést. 1971- TŐL fotóriporteri gyakornok, 1972- TŐL az MTI megyei tudósítója. A megyei filmstúdió gyártás- vezetője, később operatőre, 1980-tól stúdióvezetője. 1984-ben alapító tagja és stúdióvezetője a Kecskeméti Városi TV-nek. 1994- iG dolgozott a KTV-nél, 1995- BEN felsőfokú videó-mű- sorgyártó szakképzést szerzett. forgatott egyebek között Szibériában, Közép-Ázsiában, Dél-Afrikában. híradós munkájáért MTV Nívódíjat kapott, országos videószemlék díjazottja. négy lány édesapja. Zita lánya végzett operatőr, játékfilmes.
