Petőfi Népe, 2011. június (66. évfolyam, 127-151. szám)
2011-06-03 / 129. szám
PETŐFI NÉPE - 2011. JÚNIUS 3., PÉNTEK RIPORT 13 Derült éjszakán nem alszik a csillagász jubileum E. Kovács Zoltán immár huszonöt éve vezeti a Kecskeméti Planetáriumot Azt gondolná az ember, hogy a végtelen éjjeli égbolt látványa igézhet meg valakit úgy, hogy elhatározza: ő bizony csillagász lesz és megfejti a világűr titkait. E. Kovács Zoltánnal nem így történt. Ő a kerti vécében szerzett olyan élményeket, amelyek erre a pályára vezérelték. Június 1-jén múlt 25 éve, hogy ő a Kecskeméti Planetárium igazgatója. Pásztor Andrea- Igazán „sanyarú” gyerekkorom volt, édesanyám mellett három nővér kényeztetett és óvott még a széltől is - idézi fel a pannonhalmi gyermekéveket E. Kovács Zoltán. - Az utcára se nagyon engedtek ki játszani, így egész nap csak a könyveket bújtam. Másodikos voltam, amikor ráakadtam a könyvtárban Hé- dervári Péter „Amiről a Föld mesél” című kötetére. Már ekkor kialakult az a jó szokásom, hogy mindenhol olvasok, így bevonultam vele a kerti vécébe, amikor pedig kijöttem, kijelentettem, hogy csillagász leszek. Egyetemistaként személyesen is megismerhettem, sőt jó barátja lettem a sorsfordító könyv szerzőjének. Elmondtam neki, hogy ha nem a csillagászattal kezdi az írást, akkor valószínűleg geológus vagy geofizikus leszek, azt azonban nem mertem bevallani, hogy a földtani részt már el sem olvastam... Korai elhatározásához híven a kis E. Kovács Zoltán belevetette magát a csillagászat rejtelmekkel teli világába, ettől kezdve tudatosan válogatta a könyveket, hatodikos korában pedig csatlakozott a TIT keretein belül működő Csillagászat Baráti Köréhez.- 1970-ben a kör tagjai Zalaegerszegen gyűltek össze. Egy szobába kerültem Keszthelyi Sándorral, ő tanította meg nekem a változócsillagok megfigyelésének alapjait. Nyolcadik utáni nyáron már el is kezdtem a „változózást”, amit világszerte amatőr csillagászok végeznek. A derült éjszakákat még iskolaidőben is a csillagos ég alatt töltöttem, így nyaim egy idő után egymást tanítják, és bizony nekem is volt mit tanulnom tőlük, főképp a számítógépekről. Csillagászunk 1986. június 1- jén került a Kecskeméti Planetáriumba a korábbi igazgató, Újvárosy Antal helyére. Korábban a kaposvári csillagvizsgáló vezetője volt és tanított is, itt azonban döntenie kellett, milyen irányvonalat képviseljen a „plani”. - Fiatal koromban úgy gondoltam, tudományos kutatóként meg sem állok a Nobel-dí- jig, itt azonban rájöttem arra, hogy a tanítás az, amihez a leginkább értek. TIT-előadóként harmadikos gimnazista korom óta tartottam ismeretterjesztő előadásokat, ezért úgy gondoltam, minden tapasztalatom megvan ahhoz, hogy „konzerv” műsorok gyártása helyett megmutassam, miként kamatoztathatjuk egy kis planetáriumban rejlő lehetőségeket. E. Kovács Zoltán korábban úgy gondolta, kutatóként meg sem áll a Nobel-díjig, aztán mégis a tanítást választotta pár év alatt az AAYSO (ez az amerikai szervezet gyűjti az észleléseket) listáján a 119. helyet vívtam ki magamnak, míg a hazai észlelők között nyolcadik voltam. Még 1970-ben, ötödik tagként csaüakozott a Magyar Meteor- és Tűzgömbészlelő hálózathoz, és néhány év alatt mintegy félezer hullócsillagot figyelt meg. 17 évesen még a szilveszteréjszakát is a szabad ég alatt töltötte, jól beöltözve, egy deszkára fekve meresztette szemét az ég felé, majd precízen dokumentálta az észlelést. Hamarosan már nem elégedett meg ezzel, és fotózni kezdte a hullócsillagokat. - Harmadikos gimnazista voltam, amikor felfigyeltem a Debreceni Atomkutató Intézet fizikai jelenségek megfigyelésére kiírt pályázatára. Vettem a bizományiban egy FED-2 gépet, és - egy magam készítette állvány, a villanyszerelőktől szerzett óragép, valamint egy papírtölcsér és egy propeller segítségével - konstruáltam belőle egy meteorfény- képezőt. Második díjat nyertem a pályázattal, de ezután is folytattam a fényképezést, egészen addig, míg felvettek az ELTE Természettudományi Karára, ahol matematika-fizika-csillagászat szakon végeztem. Egy emlékezetes nyári gyakorlat megpecsételte E. Kovács Zoltán észlelő csillagászi pályafutását. - Baján, a szputnyikmegfi- gyelő állomáson 111 Márton igazgató megengedte, hogy az egyik éjszakán teljesen egyedül lássam el ezt a munkát - emlékszik visz- sza a sorsdöntő napra. - Jött is az előrejelzés, hogy érkezik az első műhold. Alig volt néhány percem, hogy beállítsam a Münchenből érkező időjelet, majd rohantam fel a kupolába az AFU kamerához, amely fotózza a szputnyik útját. Már csak a kupolatető volt útban, amit egy rúddal villámgyorsan eltoltam onnan. Talán a lelkesedés volt túl nagy, vagy a napi három liter tejtől váltam szupermenné, mindenesetre akkorát lendítettem rajta, hogy a többpiázsás kupolatető egyszer csak eltűnt a szemem elől, és óriási robajjal a földre zuhant 9 méter magasról. Úgy voltam vele: ha valaki volt alatta, annak már úgyis mindegy, a műhold azonban nem vár, így befejeztem a kamera beállítását. Marci bá’ pizsamában ordított velem, hogy ne elnézést kérjek, hanem rakjam vissza! Parancsra darabokra vágtam, és visszahelyeztük, hogy hegesszék össze, de súlyosabb következményei is Voltak „apró” baklövésemnek. Az országban futótűzként terjedt a hír, hogy az E. Kovács lelökte a kupolatetőt Baján, ezzel pedig örökre befellegzett észlelő csillagász pályafutásomnak. A kozmológia eddig is érdekelte, a bajai incidens után pedig leginkább a csillagászat ezen szakterületének szentelte idejét. A szocialista érában ideológiailag veszélyesnek minősült az ismert világ tér-idő szerkezetével foglalkozni, így nem Veszélyesnek minősült az ismert világ tér-idő szerkezetével foglalkozni. volt egyszerű dolga szakdolgozatának elkészítése. Már egyetemistaként az ország számos helyén tartott csillagász szakköröket, azóta több száz, talán ezer gyerekben, fiatalban ültette el a csillagászat iránti rajongást.- Szakköröseim közül nagyon sok kiváló szakember került ki- meséli nem kis büszkeséggel.- Közéjük tartozik többek között dr. Ábrahám Péter, az MTA csillagászati kutatóintézet igazgatója, dr. Petrovay Kristóf, az ELTE csillagászati tanszékének vezetője, Szíjártó Sándor, a Katedra-iskola igazgatója - akinek hála: Kecskeméten lehet csillagászatból érettségizni -, de szakkörösöm volt Szűcs László szakelőadó kollégám is, aki ma már mindenben tud engem helyettesíteni. Kecskeméti Péter, a Kandó mérnök-tanára diploma- munkáját vetítőgépünk fejlesztéséről írta, és terveinek egy részét meg is valósította. Szakköreimen sosem az volt a cél, hogy csillagászt neveljek a gyerekek- ből-fiatalokból, hanem hogy a csillagászat kapcsán minél több olyan készségre tegyenek szert, melynek hasznát vehetik az életben. Ez a tudomány ugyanis nagyon sok mindennel összefügg. Jó volt látni, hogy tanítváAkinek volt már része - akár gyerekként, akár felnőtt fejjel - a kecskeméti plani előadásaiban, jól tudja, hogy E. Kovács Zoltánnak sikerült megvalósítania ezt a tervét. Humorban gazdag, bensőséges előadásai életre szóló élményt jelentenek minden látogatónak, kollégái pedig követték őt ezen az úton.- Oppelt József és Szűcs László kiváló előadó - mondja az igazgató -, folyamatosan ötletelünk, kísérletezünk, mindig csiszoljuk műsórainkat, melyek nagy része az iskolai tananyaghoz kapcsolódik. Az elmúlt 25 év munkájának gyümölcseként Kecskemét az ország csillagászati pedagógiai központjává nőtte ki magát. Iskola-planetáriumként működő intézményünk mellett ma már csillagvizsgálója van a főiskolának, lehet ebből a tárgyból érettségizni, és most dolgozunk azon, hogy az általános iskolákban fakultatív módon választhassák a gyerekek a csillagászatot. Ha pedig megvalósul Szűcs László kollégám nagy álma, Természettudományi és Műszaki Science Múzeuma is lesz a városnak. A legfontosabb azonban számomra az, hogy mindent megtettem azért, hogy a Kecskeméti Planetárium - nélkülem is- jól működjön, még legalább 100 évig... KECSKEMÉTI ANYAKÖNYVI HÍREK Születtek: Oláh Zsombor (édesanyja neve: Havasi Mónika) Nagykőrös, Csutak Ármin (Koncz Imola Zsuzsanna), Mencel Míra (Égető Napsugár Natália), Fórizs Manna Roxána (Mendi Roxána Heléna) Kunszentmiklós, Lovász Tamás (Diós Ilona) Szabadszállás, Fekete Kristóf Milán (Dinovszki Szabina) Kiskunfélegyháza, Be- dőcs Zsombor (Barcsa Blanka) Budapest, Nagy Bence (Balogh Erika Mária) Helvécia, Merucza Zsombor Ákos (Rimóczi Petra Klára), Galgóczi Ákos Tibor (Gal- góczi Gabriella) Lajosmizse, Tárnok Ferenc (Deák Mária) Izsák, Tóth Virág Anna (Varga Andrea) Tiszakécske, Farkas Milán István (Tamás Beáta), Túri Janka (Nagy Beatrix), Böde Kende (Szabó Szilvia), Szelestei Krisztián (Szelestei Katalin), Kürti- Végh Kincső (Végh Tímea), Györgyi Anna (Juhász Szilvia) Kunfehértó, Prindler Lara (Turánszki Anita) Kiskőrös, Bállá Bence (Szomjü Anita) Ballószög, Csák Zalán (Szántó Emese Ibolya), Sánta Amira Anna (Vidács Annamária) Kiskunfélegyháza, Kovács Boglárka (Sallai Ágnes), Korpácsi Barbara Emma (Szász Barbara), Nagy Zsófia (Gyurgyik Mária Szidónia) Lajosmizse, Szabó Richárd Konrád (Nagy Szilvia Julianna) Soltszentimre, Szabó Szófia Szilvia (Nagy Szilvia Julianna) Soltszentimre, Gál Krisztina (Gál Erzsébet Rozália), Újvári Attila (Péter-Szabó Judit), Nagy Réka (Szabó Mária) Szabadszállás, Szaszkó Indira (Szakács Teréz) Ágasegyháza, Gyurika Lili (Zsámboki Irén), Bakos Lara Kata (Strobl Katalin), Gábrisch Gergő (Gábrisch Bella) Kerekegyháza, Sztaskó Vivien (Skul- téti Hajnalka) Kunadacs, Vörös Leila Kira (Dinnyés Erikajíakab- szállás, Téti Zsombor (Virág Mónika). Házasságot kötöttek: Lengyel Gábor és Jelen Ágnes, Varga Bertalan és Homola Zsuzsanna, Zalán Péter és Sárik Szilvia, Thám Attila és Tóth Mariann, Sebestyén Gábor és Er- dősi Margit Erika, Antal János és Bodor Ágnes Katalin, Kovács Nándor Attila és Bukovinszki Zsanett, Almásán Attila és Seres Dóra, Avogadro Manuel Maurice Antonio és Muha Mónika. Meghaltak: Molnár Károly, Gerencsér Béla, Drahos Jánosné Pásztor Erzsébet, Péntek Ká- rolyné Budai Sára, Kállai Jó- zsefné Kókai Rozália, Székeli Ottó, Reibl László (Kerekegyháza), Dömsödiné Radványi Brigitta Radványi Brigitta Mária, Fejes Gyula (Lajosmizse), Varga Péter Pál (Lajosmizse), Kovács Mihály Ferenc, Szőcs Erzsébet, Sándor György (Ladánybene), Kovács Ede Zoltán. Születésnap Kilencvenedik születésnapján köszöntötték Kiskunfélegyházán Pozsár Péterné Marika nénit. A jeles évforduló alkalmából Kapus Krisztián polgármester virággal, illetve Orbán Viktor miniszterelnök aláírásával ellátott emléklappal ajándékozta meg az ünnepeltet, aki jelenleg a Csanyi úti szociális otthonban él. Az ünnepségen lakótársai és rokonai dallal, verssel, tortával köszöntötték.
