Petőfi Népe, 2011. június (66. évfolyam, 127-151. szám)

2011-06-03 / 129. szám

PETŐFI NÉPE - 2011. JÚNIUS 3., PÉNTEK RIPORT 13 Derült éjszakán nem alszik a csillagász jubileum E. Kovács Zoltán immár huszonöt éve vezeti a Kecskeméti Planetáriumot Azt gondolná az ember, hogy a végtelen éjjeli ég­bolt látványa igézhet meg valakit úgy, hogy elhatá­rozza: ő bizony csillagász lesz és megfejti a világűr titkait. E. Kovács Zoltán­nal nem így történt. Ő a kerti vécében szerzett olyan élményeket, ame­lyek erre a pályára vezé­relték. Június 1-jén múlt 25 éve, hogy ő a Kecske­méti Planetárium igazga­tója. Pásztor Andrea- Igazán „sanyarú” gyerekko­rom volt, édesanyám mellett há­rom nővér kényeztetett és óvott még a széltől is - idézi fel a pan­nonhalmi gyermekéveket E. Ko­vács Zoltán. - Az utcára se na­gyon engedtek ki játszani, így egész nap csak a könyveket búj­tam. Másodikos voltam, amikor ráakadtam a könyvtárban Hé- dervári Péter „Amiről a Föld me­sél” című kötetére. Már ekkor ki­alakult az a jó szokásom, hogy mindenhol olvasok, így bevonul­tam vele a kerti vécébe, amikor pedig kijöttem, kijelentettem, hogy csillagász leszek. Egyete­mistaként személyesen is meg­ismerhettem, sőt jó barátja let­tem a sorsfordító könyv szerző­jének. Elmondtam neki, hogy ha nem a csillagászattal kezdi az írást, akkor valószínűleg geoló­gus vagy geofizikus leszek, azt azonban nem mertem bevallani, hogy a földtani részt már el sem olvastam... Korai elhatározásához híven a kis E. Kovács Zoltán belevetette magát a csillagászat rejtelmek­kel teli világába, ettől kezdve tu­datosan válogatta a könyveket, hatodikos korában pedig csatla­kozott a TIT keretein belül műkö­dő Csillagászat Baráti Köréhez.- 1970-ben a kör tagjai Zalaeger­szegen gyűltek össze. Egy szobá­ba kerültem Keszthelyi Sándor­ral, ő tanította meg nekem a vál­tozócsillagok megfigyelésének alapjait. Nyolcadik utáni nyáron már el is kezdtem a „változó­zást”, amit világszerte amatőr csillagászok végeznek. A derült éjszakákat még iskolaidőben is a csillagos ég alatt töltöttem, így nyaim egy idő után egymást ta­nítják, és bizony nekem is volt mit tanulnom tőlük, főképp a számítógépekről. Csillagászunk 1986. június 1- jén került a Kecskeméti Plane­táriumba a korábbi igazgató, Újvárosy Antal helyére. Koráb­ban a kaposvári csillagvizsgáló vezetője volt és tanított is, itt azonban döntenie kellett, mi­lyen irányvonalat képviseljen a „plani”. - Fiatal koromban úgy gondoltam, tudományos kutató­ként meg sem állok a Nobel-dí- jig, itt azonban rájöttem arra, hogy a tanítás az, amihez a leg­inkább értek. TIT-előadóként harmadikos gimnazista korom óta tartottam ismeretterjesztő előadásokat, ezért úgy gondol­tam, minden tapasztalatom megvan ahhoz, hogy „konzerv” műsorok gyártása helyett meg­mutassam, miként kamatoztat­hatjuk egy kis planetáriumban rejlő lehetőségeket. E. Kovács Zoltán korábban úgy gondolta, kutatóként meg sem áll a Nobel-díjig, aztán mégis a tanítást választotta pár év alatt az AAYSO (ez az amerikai szervezet gyűjti az ész­leléseket) listáján a 119. helyet vívtam ki magamnak, míg a ha­zai észlelők között nyolcadik vol­tam. Még 1970-ben, ötödik tagként csaüakozott a Magyar Meteor- és Tűzgömbészlelő hálózathoz, és néhány év alatt mintegy félezer hullócsillagot figyelt meg. 17 évesen még a szilveszteréjsza­kát is a szabad ég alatt töltötte, jól beöltözve, egy deszkára fekve meresztette szemét az ég felé, majd precízen dokumentálta az észlelést. Hamarosan már nem elégedett meg ezzel, és fotózni kezdte a hullócsillagokat. - Har­madikos gimnazista voltam, amikor felfigyeltem a Debreceni Atomkutató Intézet fizikai jelen­ségek megfigyelésére kiírt pá­lyázatára. Vettem a bizományi­ban egy FED-2 gépet, és - egy magam készítette állvány, a vil­lanyszerelőktől szerzett óragép, valamint egy papírtölcsér és egy propeller segítségével - konst­ruáltam belőle egy meteorfény- képezőt. Második díjat nyertem a pályázattal, de ezután is foly­tattam a fényképezést, egészen addig, míg felvettek az ELTE Ter­mészettudományi Karára, ahol matematika-fizika-csillagászat szakon végeztem. Egy emlékezetes nyári gyakor­lat megpecsételte E. Kovács Zol­tán észlelő csillagászi pályafutá­sát. - Baján, a szputnyikmegfi- gyelő állomáson 111 Márton igaz­gató megengedte, hogy az egyik éjszakán teljesen egyedül lássam el ezt a munkát - emlékszik visz- sza a sorsdöntő napra. - Jött is az előrejelzés, hogy érkezik az első műhold. Alig volt néhány per­cem, hogy beállítsam a Mün­chenből érkező időjelet, majd ro­hantam fel a kupolába az AFU kamerához, amely fotózza a szputnyik útját. Már csak a ku­polatető volt útban, amit egy rúd­dal villámgyorsan eltoltam on­nan. Talán a lelkesedés volt túl nagy, vagy a napi három liter tej­től váltam szupermenné, min­denesetre akkorát lendítettem rajta, hogy a többpiázsás kupola­tető egyszer csak eltűnt a sze­mem elől, és óriási robajjal a föld­re zuhant 9 méter magasról. Úgy voltam vele: ha valaki volt alatta, annak már úgyis mindegy, a mű­hold azonban nem vár, így befe­jeztem a kamera beállítását. Mar­ci bá’ pizsamában ordított velem, hogy ne elnézést kérjek, hanem rakjam vissza! Parancsra dara­bokra vágtam, és visszahelyez­tük, hogy hegesszék össze, de sú­lyosabb következményei is Vol­tak „apró” baklövésemnek. Az országban futótűzként terjedt a hír, hogy az E. Kovács lelökte a kupolatetőt Baján, ezzel pedig örökre befellegzett észlelő csilla­gász pályafutásomnak. A kozmológia eddig is érde­kelte, a bajai incidens után pe­dig leginkább a csillagászat ezen szakterületének szentelte idejét. A szocialista érában ide­ológiailag veszélyesnek minő­sült az ismert világ tér-idő szer­kezetével foglalkozni, így nem Veszélyesnek minősült az ismert világ tér-idő szerkezetével foglalkozni. volt egyszerű dolga szakdolgo­zatának elkészítése. Már egyete­mistaként az ország számos he­lyén tartott csillagász szakkörö­ket, azóta több száz, talán ezer gyerekben, fiatalban ültette el a csillagászat iránti rajongást.- Szakköröseim közül nagyon sok kiváló szakember került ki- meséli nem kis büszkeséggel.- Közéjük tartozik többek kö­zött dr. Ábrahám Péter, az MTA csillagászati kutatóintézet igaz­gatója, dr. Petrovay Kristóf, az ELTE csillagászati tanszékének vezetője, Szíjártó Sándor, a Ka­tedra-iskola igazgatója - akinek hála: Kecskeméten lehet csilla­gászatból érettségizni -, de szakkörösöm volt Szűcs László szakelőadó kollégám is, aki ma már mindenben tud engem he­lyettesíteni. Kecskeméti Péter, a Kandó mérnök-tanára diploma- munkáját vetítőgépünk fejlesz­téséről írta, és terveinek egy ré­szét meg is valósította. Szakkö­reimen sosem az volt a cél, hogy csillagászt neveljek a gyerekek- ből-fiatalokból, hanem hogy a csillagászat kapcsán minél több olyan készségre tegyenek szert, melynek hasznát vehetik az életben. Ez a tudomány ugyan­is nagyon sok mindennel össze­függ. Jó volt látni, hogy tanítvá­Akinek volt már része - akár gyerekként, akár felnőtt fejjel - a kecskeméti plani előadásai­ban, jól tudja, hogy E. Kovács Zoltánnak sikerült megvalósíta­nia ezt a tervét. Humorban gaz­dag, bensőséges előadásai életre szóló élményt jelentenek min­den látogatónak, kollégái pedig követték őt ezen az úton.- Oppelt József és Szűcs László kiváló előadó - mondja az igaz­gató -, folyamatosan ötletelünk, kísérletezünk, mindig csiszoljuk műsórainkat, melyek nagy része az iskolai tananyaghoz kapcsoló­dik. Az elmúlt 25 év munkájá­nak gyümölcseként Kecskemét az ország csillagászati pedagógi­ai központjává nőtte ki magát. Iskola-planetáriumként műkö­dő intézményünk mellett ma már csillagvizsgálója van a főis­kolának, lehet ebből a tárgyból érettségizni, és most dolgozunk azon, hogy az általános iskolák­ban fakultatív módon választ­hassák a gyerekek a csillagásza­tot. Ha pedig megvalósul Szűcs László kollégám nagy álma, Ter­mészettudományi és Műszaki Science Múzeuma is lesz a vá­rosnak. A legfontosabb azonban számomra az, hogy mindent megtettem azért, hogy a Kecske­méti Planetárium - nélkülem is- jól működjön, még legalább 100 évig... KECSKEMÉTI ANYAKÖNYVI HÍREK Születtek: Oláh Zsombor (édesanyja neve: Havasi Mónika) Nagykőrös, Csu­tak Ármin (Koncz Imola Zsu­zsanna), Mencel Míra (Égető Napsugár Natália), Fórizs Man­na Roxána (Mendi Roxána Helé­na) Kunszentmiklós, Lovász Ta­más (Diós Ilona) Szabadszállás, Fekete Kristóf Milán (Dinovszki Szabina) Kiskunfélegyháza, Be- dőcs Zsombor (Barcsa Blanka) Budapest, Nagy Bence (Balogh Erika Mária) Helvécia, Merucza Zsombor Ákos (Rimóczi Petra Klára), Galgóczi Ákos Tibor (Gal- góczi Gabriella) Lajosmizse, Tá­rnok Ferenc (Deák Mária) Izsák, Tóth Virág Anna (Varga Andrea) Tiszakécske, Farkas Milán Ist­ván (Tamás Beáta), Túri Janka (Nagy Beatrix), Böde Kende (Szabó Szilvia), Szelestei Kriszti­án (Szelestei Katalin), Kürti- Végh Kincső (Végh Tímea), Györgyi Anna (Juhász Szilvia) Kunfehértó, Prindler Lara (Turánszki Anita) Kiskőrös, Bállá Bence (Szomjü Anita) Ballószög, Csák Zalán (Szántó Emese Ibolya), Sánta Amira An­na (Vidács Annamária) Kiskun­félegyháza, Kovács Boglárka (Sallai Ágnes), Korpácsi Barbara Emma (Szász Barbara), Nagy Zsófia (Gyurgyik Mária Szidó­nia) Lajosmizse, Szabó Richárd Konrád (Nagy Szilvia Julianna) Soltszentimre, Szabó Szófia Szil­via (Nagy Szilvia Julianna) Solt­szentimre, Gál Krisztina (Gál Er­zsébet Rozália), Újvári Attila (Péter-Szabó Judit), Nagy Réka (Szabó Mária) Szabadszállás, Szaszkó Indira (Szakács Teréz) Ágasegyháza, Gyurika Lili (Zsámboki Irén), Bakos Lara Ka­ta (Strobl Katalin), Gábrisch Gergő (Gábrisch Bella) Kerek­egyháza, Sztaskó Vivien (Skul- téti Hajnalka) Kunadacs, Vörös Leila Kira (Dinnyés Erikajíakab- szállás, Téti Zsombor (Virág Mó­nika). Házasságot kötöttek: Lengyel Gábor és Jelen Ágnes, Varga Bertalan és Homola Zsu­zsanna, Zalán Péter és Sárik Szilvia, Thám Attila és Tóth Ma­riann, Sebestyén Gábor és Er- dősi Margit Erika, Antal János és Bodor Ágnes Katalin, Kovács Nándor Attila és Bukovinszki Zsanett, Almásán Attila és Seres Dóra, Avogadro Manuel Maurice Antonio és Muha Mónika. Meghaltak: Molnár Károly, Ge­rencsér Béla, Drahos Jánosné Pásztor Erzsébet, Péntek Ká- rolyné Budai Sára, Kállai Jó- zsefné Kókai Rozália, Székeli Ot­tó, Reibl László (Kerekegyháza), Dömsödiné Radványi Brigitta Radványi Brigitta Mária, Fejes Gyula (Lajosmizse), Varga Péter Pál (Lajosmizse), Kovács Mihály Ferenc, Szőcs Erzsébet, Sándor György (Ladánybene), Kovács Ede Zoltán. Születésnap Kilencvenedik születésnapján köszöntötték Kiskunfélegyhá­zán Pozsár Péterné Marika nénit. A jeles évforduló alkalmából Kapus Krisztián polgármester virággal, illetve Orbán Viktor miniszterelnök aláírá­sával ellátott emléklappal ajándékozta meg az ünnepeltet, aki jelenleg a Csanyi úti szociális otthonban él. Az ünnepségen lakótársai és rokonai dallal, verssel, tortával köszöntötték.

Next

/
Thumbnails
Contents