Petőfi Népe, 2011. április (66. évfolyam, 76-100. szám)

2011-04-18 / 90. szám

RIPORT Ha Mókuska elindul, van remény légimentők Nekünk még hoznak bonbont, gyógyultan idetelefonálnak, hogy nagyon hálásak Egy nap. 24 óra. Huszon­négyszer hatvan perc jut a hajléktalannak, az ügyveze­tő igazgatónak, a fodrász­nak és a bányásznak is. De hogyan zajlik egy nap a légimentőknél? Ennek jár­tam utána a szentesi bázi­son, ahol annak vezetője, Józsa József bázisvezető várt rám a kapuban, és sze­gődött alkalmi kísérőmmé. Szűcs Brigitta Z. Egy hodályra számítottam, ez meg egy látszólag maximum 200 négyzetméteres épület. Nyilván ~ megvezettek a filmélmények... e Józsa úr kitárja előttem a hangár I ajtaját. A sárga vas, Mókuska, a I helikopter betölti a óriási teret. A í hangárból mintha egy lakásba 1 lépnénk. A folyosón, a fal mellett zöld cserepes virágok. A folyosó­ról pihenőszobák nyílnak, és egy „nappali”. Négy férfi áll velem szemben. A Fülöp testvérek, Sán­dor és Zsolt. Ő pedig Szalóki dok­tor - mutatja be a jelenlévőket Józsa úr. Szkafanderek és légi kátyúk A mai «csapat 7-kor már piros-fe­hér munkaruhájába bújva, chip- kártyáját a megfelelő helyre nyomva, felvette az ügyeletet és bejelentkezett az irányítási köz­pontba. A Check list-tel, vagyis a gépen lévő felszereléseket ellenőr­ző listával a kedvemért újabb kört futnak. Szalóki Nándor doktorral és Józsa úrral a hangárba me­gyünk, ahol a gép oldalán lévő tá­rolók és rekeszek kinyílnak, min­den doboz teteje felcsapódik. Ma­gam is megbizonyosodhatok róla, hogy nincs lejárt készlet és meg­van az öt fekete és az öt rózsaszín tű is, a kötszerekkel és a pótlepe­dővel, a sebészeti készlettel együtt. A műszerek is üzemképe­sek. A legjobban mégis a Szalóki doktor által „gipszágynak” neve­zett, a betegágyon heverő sárga szkafanderszerűség izgat.- Tudja, fent is vannak kátyúk - mondja nevetve az egyébként kecskeméti doktor. - Vagyis, egy- egy légörvény elég komolyan megdobhatja a gépet, ami a beteg­nek nyilván nemcsak rosszul es­ne, bizonyos esetekben ártana is. A gerinc vagy a gerinc egyes ré­szeinek rögzítésére, tehermente­sítésére szolgáló eszköz ez. így kerülnek helyükre a dolgok...- Azt hallottam, hogy olykor in­dokolatlanul repülnek, holott egyes esetekben egyértelmű, hogy elegendő és időben odaér az adott helyszínre a mentőautó. Tényleg van kötelező évi kvóta, amit teljesíteni kell, különben megkérdőjelezik a bázis létjogo­sultságát? - kérdezem. A két pi­ros ruhás férfi először egymásra, majd értetlenül rám néz. - Mi­csoda? - kérdezik kórusban. De nem a kérdést nem értik, hanem azt, hogy ezt vajon ki terjeszti és miért. Majd megmutatják a han­gár falára tett óriásnaptárt, amin pöttymatricák jelzik, hogy 2009- ben és 2010-ben közel négyszáz riasztásuk volt. A szentesi bázisról startolnak a helikopterek, a Bács-Kiskun megyei balesetekhez is gőlegesen is. Kétszáz méter kell felfelé, két kilométer vízszintesen ahhoz, hogy biztonsággal fel le­hessen szállni. Ha a körülmények nem adottak helyben, akkor Szentes jelzi, hogy kiszáll az ügyeleti rendszerből, amíg az idő nem javul - tart nekem részletes beszámolót Sándor, a pilóta. De mi történik akkor, ha Szen­tes nem tud felszállni az idő mi­att? Mint kiderül, ilyen esetekben a pesti koordinátor a beérkező hí­váskor már számol azzal, hogy ha mondjuk Békéscsabán történt va­lami, akkor is egy másik bázist kell riasztani. Ilyenkor a koordi­náták alapján másodpercek alatt eldönti, hogy melyik bázis van épp „otthon”, ki ér oda a leggyor­sabban. Fekete zsákok, hogy bírják? A nappaliban balra szekrénysor. Rajta mini helikopter, befőttes Felmosó, partvis és edzés Az OMSZ Légimentők matricával és a gyógyszertárak ajtaján is lát­ható serlegre tekeredő kígyóval „feldíszített” HA-BDB gépet körül­járva egy kondigépbe botiok. A valamikor vadászpilótának ké­szülő, őszinte tekintetű József, aki mentésirányítási koordinátor­ként is dolgozik elmeséli, hogy évente komoly erőnléti felméré­sen kell részt venniük. A légi­A Lakitelek-Kapasfalunal történt tragikus baleset: sajnos, a legimentok áltál elszállított gyermek is meghalt Nem érem el a távirányítót Hétből két gép a mienk A légimentést jelenleg az ál­lami tulajdonban és az OMSZ vagyonkezelésében álló Ma­gyar Légimentő Nonprofit Kft. végezi. A 2006 elején létreho­zott kht. átmenetileg a honvéd­ségtől bérelt gépeket, majd,, 2006-ban tízéves bérleti szer­ződést kötött az osztrák HeliAir Gmbh.-val. A cégtől ma öt helikoptert bérelnek. A Heliair vállalja a gépek kar­őrs, Szentes, Balatonfüred, Sár­mellék, Miskolc, Debrecen, Pécs- Pogány - bázis között. A bázison egy adott ügyeleti napon maximum négyen van­nak. Orvos, pilóta, ápoló és a mű­szaki dolgok tudója. A jelenlegi társaságból a műszaki szakértő épp szunyókál, a pilóta pedig sa­ját szobájában azt nézi az interne­ten, hogy megvannak-e az ügye­lethez szükséges látási viszo­nyok. De ehhez nekik, mint kide­rül, net sem kell. - A bázistól két kilométerre van egy hidrogló- busz. Ha az látszik, akkor vízszin­tesen minden rendben. Ha pedig az alig pár száz méterre lévő adó­torony teteje is látszik, akkor füg­bantartását, és szükség esetén cseregépet is ad. De két saját tulajdonú géppel is rendelke­zik Magyarország. A légi­mentők 2009-től - a közhasz­nú szervezetekről szóló tör­vény változása miatt - kft.-vé alakultak. A cég továbbra is 100 százalékos állami tulaj­donban van, a tulajdonosi jo­gokat az Országos Mentőszol­gálatgyakorolja. üvegek felmatricázva: bázispénz, kávé, tea. A jobb oldalon dohány­zóasztal, kényelmes kanapé, fe­lette a falon az elmúlt évek nagy vagy éppen mókás pillanatai. A „nappali” közepén étkezőasztal, rajta egy-két dokumentáció, las­sacskán az is lekerül. Ebédidő. Józseffel a számítógéphez ülve beszélgetünk. Megnézzük a híre­ket, majd a képek mappába kat­tintunk. A két évvel ezelőtti mo­nori vonatbaleset, majd a lakite­leki képviselő lassan egy éve tör­tént öngyilkossági kísérletének a fotóit nézzük. Fekete zsákok, csonkolt végtagok. Már vagy a he­tedik mappa tartalmát nézzük, amikor József megkérdezi, hogy ■ A szentesi bázist 2009 január 5-én adták át. A doktorral és az ápolóval a men­tésirányításról is szót ejtünk. Mint mondják, minden segélyké­rő hívás a 104-re fut be, de az ő rá­diójuk csak akkor szólal meg, ha mentőhelikopterre van szükség. Felvetem, hogy a 104 hívásakor egyik-másik maptésirányítónak épp csak vért nem kell adni a ké­szüléken át ahhoz, hogy ügyele­tes orvost, vagy mentőt küldjön. Érzem, hogy nem csak betyárbe­csületből mentik a menthetőt.- Volt rá példa, hogy egy kicsit megvágott ujjhoz loholtunk. Elő­fordult, hogy valaki azért telefo­nált, mert nem érte el a távirá­nyítót - mondja az egyébként mentőautón is dolgozó fiatal dok­tor. Majd hozzáteszi: a banális tör­téneteket még meg tudja fejelni. Előfordult, hogy egy panelház 8. emeleté­ről telefonált egy idős asszony, hogy a ház előtt a fűben valaki összeesett és nagy le­het a baj, mert nem mozdul, ám amikor kiértek, egy sértett köz­munkással találták szemben ma­gukat, aki zokon vette, hogy feléb­resztették. - Joga mindenkinek van. Mindenhez. Ha csak egyszer nem vonulunk, mert indokolat­lannak tartjuk, közben meg in­dokolt lenne, végünk. Azonnal pert akasztanak a nyakunkban. A légimentők presztízse azonban még mindig magasabb, mint az autósoké. Nekünk még hoznak bonbont, gyógyultan idetelefonál­nak, hogy nagyon hálásak. A mentősökkel meg türelmetlen­kednek, pedig nem a szándék, hanem a körülmények mások - teszi hozzá a 34 éves doktor. mentők csapatába csak gyakor­lott, jó fizikumú ember kerülhet be, legyen az orvos, pilóta, mű­szaki szakember vagy ápoló. Az edzési lehe­tőségük így is biztosí­tott. Van úgy, hogy két riasztás között több óra is eltelik. Olyan­kor a takarításon túl van idő a erőnléti edzésre is. A szentesi bá­zison négy állandó orvos és öt ál­landó ápoló dolgozik felváltva. A pilóták és a műszaki szakembe­rek azonban bázisonként forog­nak. A hét magyarországi - Buda­bírom-e. A kérdést visszafordí­tom: ők, hogy bírják? - Nem le­hetünk a részesei. „Úgy” nem! Nekünk ez nem csak a mun­kánk, a szenvedélyünk is. Az, hogy mások életét megmentsük. Ehhez azonban az is hozzátarto­zik, hogy olykor percekig kere­sünk egy-egy végtagot, hogy a kórházba vitt sérültnek még meglegyen az esélye - mondja a doktor, akitől Fülöp Zsolt, a gép műszaki állapotáért felelős fitt, épp csak őszülő hajú csapattag­ja veszi át a szót: - Aki eljut odá­ig, hogy mentőn dolgozik, az már túlvan ezen. A minimum hároméves oktatás során, aki nem bírja kiesik a rostán. Mint ahogy nem vihetem egy baleset­hez azt a dühöt vagy keserűsé­get, amit otthonról hoztam, úgy ezt sem vihetem, viszem haza - mondja 54 éves férfi. 14:35 Szentes jelentkezz! Van, aki még ebédel, amikor meg­szólal a rádió. Riasztás! Szentes­nek. A pilóta kezében megáll a ka­nál. A négy eddig lézengő ember­ből három azonnal eltűnik a sze­mem elől. Csak József marad és egy menetlevélre elkezdi felvezet­ni a rádión át hallottakat. Békés­csaba, szívelégtelenség, utca, ház­szám, koordinátákat majd a gé­pen. Mire a lapról felnézek egyikük már a dohányzóasztalon ülve kö­ti a cipőfűzőjét. A Fülöp testvé­rek, Sándor, a pilóta és Zsolt, a „gépfelelős” egy sínpályán már tolja is ki a hangárból Mókus­kát. Visszapillantok a hangárba, már Józsa úr is elhajította a cipő­kanalat. Mire újra a gépre nézek már bent ül a pilóta és a doktor, Józsa úr is beszáll és már a leve­gőben is vannak. Alig három perc telt el. Nyáron kettő, télen négy percük van a riasztástól az indulásig. Zsolttal egy ideig még nézünk a gép után, majd besétálunk a nappaliba. Mindkettőnk arcán ott ül az elmúlt percek izgalma. Valaki, valahol most rosszul lett, mi pedig ülünk itt és izgalomtól piros arccal hallgatjuk a rádión át, a Mókuskára is érkező inst­rukciókat, koordinátákat, a rész­letesebb diagnózist. Különös anomália ez. A válasz a munka szeretetében rejlik. A munka pe­dig feltételezi az élet jelenlétét. Nap mint nap újraélesztik az életigenlést is. Ők végül is nem hullaszállítón dolgoznak. Ha örülnek egy-egy riasztásnak az azért van, mert pontosan tudják, az élet már csak ilyen, nap mint nap akadályokat, problémákat gördít elénk. Visszamehetnénk Ádámhoz és Évához - morfondí­rozunk Zsolttal, utalva arra, hogy valójában száműzetésben élünk a Földön. Ha az élet bal­eseteket, infarktusokat, égési sé­rüléseket hoz, akkor mi embe­rek ehhez annyit tehetünk hoz­zá, hogy a történések másik ol­dalára állunk és menteni próbál­juk a menthetőt. Esetükben azokat az embereket, akiket így vagy úgy utolért a sors, és az éle­tüket annak köszönhetik, hogy időben elindult a Mókuska.

Next

/
Thumbnails
Contents