Petőfi Népe, 2011. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2011-04-11 / 84. szám
Már az iskolában nótafa volt, óvónőnek készült. Táncos vált belőle, végül mégis énekhangjával hódította meg az országot, a Csík Zenekar tagjaként. Tizenhatodik éve koncertezik a csapattal. Popovics Zsuzsanna Az induló gárdából mára már csak két alapító tag - Csík János és Kunos Tamás -, valamint az énekmondó Marianna „régi tag” a zenekarban.- Hogyan találtak egymásra?- Csík Jani anno Békéscsabára járt eleki zenét tanulni, és muzsikált a helyi táncegyüttesnél, ahol magam is táncoltam. Barátság szövődött közöttünk, a tánc- együttes zenekarával időnként énekeltem fellépéseken. Miután Jani visszajött Kecskemétre muzsikálni, én pedig Szarvasra kerültem a főiskolára, sokáig nem találkoztunk. Legközelebb Budapesten futottunk össze, ahol énekesként pályáztam a Népművészet Ifjú Mestere címre. Jani benézett a zenészek-énekesek termébe, és hallott énekelni. Akkor kérdette még, , lenne-e kedvem csatlakozni a zenekarhoz. Igent mondtam.- Előtte-utána volt hasonló, sorsfordító találkozása?- Igen. Amikora szarvasi főiskolára jártam, a Tessedik Tánc- együttesben táncoltam és megismertem Csasztvan Andrást, aki azóta is vezetőjük. Sokat beszélgettünk, sok mindenről hasonló módon gondolkodtunk. Tulajdonképpen ő mondta, hogy felvételt hirdet a Magyar Állami Népi Együttes, jelentkezzek. Nem tudtam, hogy ironizál vagy komolyan beszél, mert ezt nála sohasem lehetett tudni. Sikerült a felvételi, és véglegessé vált, hogy nem óvónő leszek, hanem hivatásos táncos.- Ezek szerint beletelt egy kis időbe, míg rátalált a saját útjára.- Olyannyira, hogy egészség- ügyi szakközépiskolába is jártam, aztán az óvónőképzőbe, de á tánc mindig része volt az életemnek. Komolyan vettem, soha egyetlen próbáról nem hiányoztam. Ha beteg voltam, akkor végigültem, maga a légkör is vonzó volt számomra. A kilencvenes évek elején az amatőr tánc- együtteseket még támogatták, a békéscsabaiakkal, a szarvasiakkal is kijutottunk külföldre. Az állami együttesnek tíz évig voltam profi táncosa, ebből négy és fél évig a női kar asszisztenseként dolgoztam.- Mit csinál, amikor nem a zenekarral énekel?- Van három fiam, elsődlegesen a családom ellátása, az életünk megszervezése köti le napjaimat. Üllőn lakom, ahol a helyi művelődési házban tánccsoportokat szerveztem, előbb csak felnőtteknek, később gyerekeknek is. Szeptembertől egy újabb gyeNévjegy Majorosi Marianna táncosként indult, felnőttként került Bodza Klára énektanárhoz. Ma már ő is énekelni, táncolni tanít kicsiket, nagyokat. rektársasággal is foglalkozom. Korábban több óvodában is tanítottam, egyikbe még mindig visszajárok.- Gyerekként szerepeltették?- Iskolai nótafa voltam, előbb őrsi, aztán raj-, majd csapatnóta- fa az énekkarban. A táncegyüttesben előénekeltem a kariká- zót, mindig megtaláltak az éneklési lehetőségek. Nem emlékszem, hogy valaki is kikiáltott volna tehetségnek, és arra ösztökélt volna, hogy ezen a pályán induljak el.- Másként énekel, mint tíz éve?- Mindenképpen. Az ember változik, a régi felvételeken a hangom még kislányos. Az idő előrehaladtával eleve változnak a hangképző szervek, így maga a hangszín is. Nekem Bodza Klára segített sokat, hozzá a budafoki zeneiskolába jártam képzésre. Addig is elénekeltem min1969-BEN, Békéscsabán született 1992-ben diplomázott a Szarvasi Óvá nőképző Főiskolán 2001-BEN végzett a Táncművészeti F& iskolán 1995 óta énekel a Csík Zenekarral 2005-ben szólólemeze jelent meg, Jól gondold meg, kislány!” címmel Férje, Kökény Richárd, szintén profi táncos, három fiuk van. dent, ő arra tanított, hogy tudatosan tegyem. Hozzá az Állami Népi Együttes bőgőse, Kozma Gyula vitt el. Addig soha eszembe sem jutott, hogy énektanárhoz járjak. Klára egy újabb jó találkozás volt az életemben. r- Beszédében nem, csak éneklés közben használ táj szólást.- Szüleim Békés megyeiek, édesapám egy határ menti faluban, Végegyházán nőtt fel, édesanyám a közeli Mezőkovácshá- zán. Nekik természetes volt a régies paraszti nyelv, amit kisgyerekként magam is sokat hallottam. A családban nem beszéltünk tájszólással, legfeljebb égy-két hangzót ejtettünk másként bizonyos szavakban. Férjem jászsági, ez beszédén is érződik. Békéscsabai testvérem szokta is mondani, hogy már egészen úgy beszélek, mint a jászok. A népdalokon keresztül a magyar nyelvterület mindenféle nyelvjárásának apró morzsái belém ivódtak, óhatatlanul így énekelek. Egyébként nem törekszem a tájszólásra, hiszen nem lennék hiteles.- A zenekar decemberben Príma Primissima díjas lett. Hozott ez valamilyen változást?- Még jobban izgulok a fellépések előtt, mint korábban. A közönség magas mércével mér bennünket, aminek meg kell felelnünk. Jut idő a pihenésre, de a színpadon egész évben topon kell lenni. Ha nem tudjuk produKözös turnéval járja az országot a Csík Zenekar és a Rackajam. Koncertfelvételünk a bemutatkozó, kecskeméti fellépésen készült. kálni a megszokott nívót - zenében, mondanivalóban, érzelmi szintben -, elfordul a közönség, másfelé veszi az irányt. Nagyon sok emberhez eljut a zenénk, korosztálytól, érdeklődési körtől függetlenül. Magyarországon az utóbbi évtizedekben nem volt előtérben a népzene, még most is küzdeni kell, hogy játsszák a rádióadók, megszólaljon egyéb helyeken. Azért is igyekszünk megtartani a magunk alakította szintet, mert muzsikánk révén egyre többen hallgatnak szívesen népzenét, és nem csak a feldolgozásokat.- A Csík újabb és újabb stílusú zenékben is kipróbálja magát. Énekesként hogyan tud lépést tartani?- A népzenének mindenféle oldalát ismerem, s tudom, mit bírok vele kezdeni. Az új zenei stílusokat először is meg kell értenem, aztán a szövegekkel birkózom, mivel egészen más a nyelvezetük, máshol vannak a zenei hangsúlyok. Elsőre nem mindig sikerül magamévá tenni a dalokat. Fejlődni kell, ami nem baj, inkább ösztönöz.- Bánja, hogy elmaradt az amerikai turnéjuk?- Sok előszervezést igényelt itthoni dolgaim folyamatban tartása. Ebből a szempontból örültem, hogy nem tűntem el három hétre, és sok mindent meg tudok magam oldani. Ami miatt mégis jó lett volna kijutni, hogy nagyon sokan vártak bennünket, plusz a zenekar is kíváncsi volt, miként tudunk ilyen hosz- szú időt együtt tölteni. Ezzel a felállással még nem zenéltünk a tengerentúlon.- Sok a tehetséges népi énekes. Jellemző a rivalizálás?- Nem, mert mindnyájan más utat követünk. A népzenei alap közös, de van, aki ragaszkodik az autentikához, más saját szövegeket ír a meglévő dallamokra, mindenki megtalálja a maga helyét. A táncháztalálkozókon énekelünk is együtt, tanulunk egymástól. A népzene nem a saját tulajdonunk; közös örökségünk, így mindenki megfér benne.- Mit csinál, ha kikapcsolódásra vágyik?- Vasalok, kertészkedem, tár- sasozom a fiaimmal. Hároméves korukig valamennyiükkel otthon voltam, szeretünk együtt lenni. Szerencsés vagyok: a párommal mindent közösen csinálunk, és ha úgy alakul, a házimunkából is kiveszi a részét. Kökény Richárd- nak hívják, szintén táncos, évek óta a Magyar Állami Népi Együttes tánckarvezetője.- Közeleg a húsvét, hoz valami különlegeset?- Két kisebb Fiunk - 5 és 8 évesek - még nincs megkeresztelve. Férjemmel elhatároztuk, hogy húsvétkor Békéscsabán, abban a templomban, ahol esküdtünk is, megkereszteltetjük őket. A helyi pap felkérésére énekelni is fogok. Nagy kihívás, igyekszem majd nem elérzékenyülni. INTERJÚ A népzenében minden előadó megfér majorosi Marianna Húsvétkor templomban, fiai keresztelőjén fog énekelni
