Petőfi Népe, 2011. március (66. évfolyam, 50-75. szám)
2011-03-28 / 72. szám
INTERJÚ Gyerekeknek játszani kivételes élmény apró ernő Nem rejtőzünk paraván mögé, jelen vagyunk, mégis észrevétlenek maradunk Apró Ernő tizennyolc éve a kecskeméti Ciróka Bábszínház társulatának tagja Színészként kezdte pályafutását, de néhány bábszínházi előadás után a gyerekeket választotta. 18 éve játszik Kecskeméten, a Ciróka Bábszínházban, s mint mondja: soha nem bánta meg, hogy így alakult pályája. Apró Ernővel Blattner-díja kapcsán beszélgettünk. Rákász Judit- Ritka, hogy egy színész otthagyja a drámai színpadot, és bábszínésznek áll. Miért döntött annak idején úgy, hogy átszerződik a Szabadkai Népszínházból az ottani bábszínházba?- A véletlenen múlt. Először néhány darabba hívtak meg, aztán a társulatba is.- Nagy dilemma volt otthagyni a drámai színházat? Lemondani a nagy alakításokról, melyeket, mondjuk, a Shakespeare- darabok kínálnak?- Egyáltalán nem. Gyerekeknek játszani kivételes élmény. Be- áramji^ja nézőtérre sok-sok gyerek, elevenek, talán egy kicsit rakoncátlanok is, de hajó az előadás, tátott szájjal figyelnek. És mindenre reagálnak: kiabálnak a rossz figurának, szurkolnak a jóknak. Egészen más világ, mint a felnőttelőadásoké. Könnyen függővé lehet válni tőle.- Klasszikus bábszínházban kezdte a pályáját?- Igen, paravánnal, annak megfelelő bábokkal. Nagyon ritka volt, hogy a rendezők kiengedtek bennünket a paraván mögül. Azóta nagyot változtak a bábelőadások, azt gondolom, jó irányba. A paraván eltűnése szabadságot adott. Nem mintha az lenne a bábszínészek célja, hogy magukat mutogassák. Nekem legalábbis soha egy pillanatra sem jutott eszembe. Mi a bábok mögött vagyunk. Ha erős a jelenlétünk, akkor nem sikerült megoldanunk a feladatot, hiszen nem tudtuk a néző figyelmét a bábokra irányítani. A Gabi és a repülő nagypapa egyik előadása után arra kértük a gyerekeket, hogy rajzoljanak valamit a látottakról. Talán egy-két gyerek volt, aki a színészt is a képre rajzolta. Nem rejtőzünk paraván mögé, fizikailag jelen vagyunk a színpadon, mégis észrevétlenek maradunk. Éppen ez benne a legnehezebb, hiszen erős gesztusok, mimika nélkül kell kifejeznünk magunkat: ami egy drámai színész számára fontos eszköz, azt nekünk a bábra kell átvinnünk.- Vajon a felnőtt közönségnek mekkora hányada lehet túl azon a felismerésen, hogy a bábszínház ma már nem abból áll, hogy paraván mögött bábo- zik két ember? Vagy ezt többnyire csak a gyerekek tudják?- Nem hiszem, hogy a felnőttek jelentős része túl lenne ezen a felismerésen. Sokszor kapunk visz- szajelzést olyanoktól, akik 10 éve nem voltak bábszínházban, aztán megszületik a gyermekük, unokájuk, eljönnek hozzánk, és leesik az álluk. Ezért is volt jó ötlet a bábszínház vezetésétől a felnőtteknek szóló előadás-sorozat elindítása. Az első alkalmakkor még akadtak üres helyek, de most már a lépcsőkön is ülnek. A bábokkal csodát lehet tenni a színpadon. Ezért is használnak bábokat egyre gyakrabban drámai színházi előadásokban.- Kuthy Ágnes, a Gabi és a repülő nagypapa rendezője azt nyilatkozta, hogy ön az egyetlen ma Magyarországon, aki el tudja játszani a nagypapa szerepét. Milyen volt ezt hallani?- Kicsit megdorgáltam Ágit, hogy ilyeneket mond, de győzködött, hogy higgyem el, ehhez a szerephez élettapasztalat kell. Egy lelkes, fiatal bábos egész másként oldaná meg.- Ritkán fordul elő, hogy bábszínházi előadás a halál, az elmúlás kérdésével foglalkozik. Hogyan fogadták a gyerekek a Gabi és a repülő nagypapát?- Általában a légy zümmögését is meghallani. A többség végig követi és érti az előadást.- Sírdogálás?- A gyerekek részéről nincs. A tanító néniknél előkerül a zsebkendő. Sokat töprengtünk, milyen legyen az előadás vége. Az eredeti német darabban kimondják, hogy a nagypapa meghalt. Mi nem szerettük volna ilyen nyersen közölni a rossz hírt. Inkább arra törekedtünk, hogy az előadás végén legyen feloldás. Csak az üresen maradó szék jelzi: a nagypapa elment.- Vidámabb téma a legendássá lett Farkas és Piroska, amelyben az előítéletek áldozatává vált, s ezért becsületsértési pert indító Ordasi Farkas szerepében nyújt feledhetetlen alakítást. Milyen játszani az előadásban? Mert nézni nagyon jó!- Játszani is nagyon jó.- Nem tűnt őrültségnek a Piroska ellen becsületsértési pert indító Farkas szerepe, amikor először olvasta a darabot?- Gyanús volt, hogy csak akkor kaptuk meg első olvasásra a szöveget, amikor már a rendező is itt volt. De már az első alkalommal is remekül szórakoztunk. Szinte azonnal megérezte mindenki a KÖZELKÉP 1946-BAN SZÜLETETT a vajdasági Tóbán. A Színészképző Stúdió elvégzése után 7 éven keresztül játszott a Szabadkai Népszínházban. 1974-től 1992-iG a szabadkai gyermekszínház társulatának tagja, majd az áttelepülés után az akkor alakuló győri bábszínházban helyezkedik el. Már évad közben több felkérést kap Pécsről és Kecskemétről, és Budapest - ahol lánya ekkor volt egyetemista - közelsége miatt a hírős várost választja. 18 éve a Ciróka Bábszínház társulatának tagja, március 15-én megkapta a bábszínészek Jászai-díjának számító Blattner-díjat. figuráját. Soha nem tanultam olyan könnyen szöveget, mint ezt, pedig a raptől a nagymonológig sok minden van benne.- Rengeteg felnőtt is megnézte az előadást. Ők hogyan fogadták?- Ezen az előadáson ők is megfeledkeznek magukról...- Bekiabálnak?- . Nem kiabálnak be, viszont rengeteget nevetnek. Amikór Tatabányán játszottunk, pillanatok alatt híre ment, és azt vettük észre, hogy egyre több pedagógus jön a gyerekekkel. Az a fajta előadás ez, melyben mindenki megtalálja, ami számára érdekes és szórakoztató.- Amikor nem a bábszínházban van, mivel tölti az idejét?- Kijárok a kertembe, Katonatelepre. Vannak gyümölcsfáim, veteményesem, most már az idő is jó a kerti munkához. Amikor Szabadkáról áttelepültünk, nem tudtunk kertes házat venni. Sehogy nem találtam a helyem a lakásban. Elképzelni sem tudtam, mit lehet csinálni a négy fal között, amikor eljön a munkák ideje. Aztán sikerült megvenni a kertet, és azóta rend van. ■ Ami egy drámai színész számára fontos eszköz, azt nekünk a bábra kell átvinnünk. Színjátszók találkozója a színház világnapja alkalmából Helyi értékeink címmel tartottak színjátszó-találkozót szombaton Kiskunfélegyházán, a művelődési központban. Felléptek a Batthyány Lajos Általános Iskola dráma szakkörös csoportjai. Az Aprók kiscsoportja a Kígyó koronája című népmesét, a Kis Komédiások A medve és a róka című népmesét, a Vadrózsák pedig a Makrancos hölgy átiratát, a Makrancos Katát (felvételünkön) adták elő. Végül a Móra Színitanoda próza- és musicalválogatását tekinthették meg az érdeklődők. Ugandái drámaíró üzenete színház Lehetőség az ellentétek feloldására A tegnapi színházi világnapon Jessica Á. Kaahwa ugandai drámaíró, színész, rendező üzenetét olvasták fel a magyarországi teátrumokban az előadások előtt. - Ez a mostani ünnep jól tükrözi, hogy a színháznak milyen fontos szerepe lehet a közösségek felrázásában, a megosztottság felszámolásában. Gondoltak- e már arra, hogy a színház milyen fontos lehet a béke és a népek közötti megbékélés megteremtésében? A nemzetek hatalmas összegeket fordítanak arra, hogy nyugalmat teremtsenek a világ konfliktusokkal terhelt zónáiban, de kevés figyelmet szentelnek a színháznak, ami valódi lehetőséget kínál az ellentétek feloldására. Hogyan lehet békét teremteni a Földön, ha az ehhez szükséges eszközöket főként elnyomó hatalmak biztosítják? A félelemmel és gyanakvással átjárt lelkekbe finoman fészkeli be magát a színház, megváltoztatja ■ A színház lehetővé teszi, hogy túllépjünk az előítéleteken. az embert, az önmagáról kialakított képét, és választási lehetőségek sorát kínálja fel neki, és általa a közösségnek. A színház értelmet ad a mának, és megóv a bizonytalan' jövőtől. A színház egyszerűen és közvetlenül foglalkozik társadalmi kérdésekkel. A színház olyan tapasztalatokat sűrít magába, amelyek lehetővé teszik, hogy túllépjünk az előítéleteken. A színház szószólója és eszköze a közösség haladó gondolatainak, amelyeket védelmeznünk kell, ha veszélybe kerülnek - olvasható Jessica A. Kaahwa nemzetközi üzenetében. Lampl Lajos, a MASZK Országos Színészegyesület ügyvezető titkára elmondta, hogy az ünnep alkalmából ma jótékonysági gálaestet rendeznek a Budapesti Operettszínházban, az est bevételét „a szegény vagy öreg - gyakran öreg és szegény” művészeknek ajánlja fel az egyesület. A gálán több mint ötvenen lépnek színpadra. ■