Petőfi Népe, 2011. február (66. évfolyam, 26-49. szám)

2011-02-07 / 31. szám

INTERJÚ Az első látogatók tankokkal érkeztek dr. gőbölös antal Párttitkárnál, püspöknél is lobbizott a Kecskeméti Arborétum megalapításáért Nagy tudora a Kecskemé­ti Arborétumnak dr. Gőbölös Antal Bedő-díjas erdőmérnök. Anno maga kezdeményezte létrehozá­sát, megvalósítása érde­kében végigjárt minden lehetséges instanciát: ki­tartóan kilincselt a párt­titkártól a megyéspüspö­kig. A sors ajándékának tartja, hogy létrehozhatta az arborétumot Popovics Zsuzsanna Történt, hogy 1967-ben elkészült Kecskemét általános rendezési terve, melynek volt egy zöldfelü­leti rendszer című fejezete. Ab­ban egyezség volt, hogy tüdő kell a városnak, az azonban a kecske­méti erdész elévülhetetlen érde­me, hogy kiállt egy arborétum létjogosultságáért a száraz klí- májú, homokos talajú területen.- Akkoriban a Máriaváros szél­ső házsora volt a város pereme, nem volt még, se megyei kórház, se szabadidőpark, se lakótelep, a Tó-vendéglő mai területén példá­ul egy libatelep üzemelt - eleve­níti fel a kezdeteket dr. Gőbölös Antal. - Ahol ma az arborétumi ösvények futnak, egykor mező- gazdasági terület húzódott, ille­gális homokbányagödrökkel és szemétlerakókkal. A föld állami tartalékterület volt, a Törekvés Tsz kezelte. Nem kellett kisajátí­tani, de a városnak megszerezni sem volt egyszerű történet.- A pénz vagy a szándék hiá­nya jelentett nagyobb aka­dályt?- Felváltva. Bár a rendezési terv megszületett, 1979-ig sem­mi sem történt az ügyben. Akkor már a dél-alföldi illetékességű Kecskeméti Erdőfelügyelőség igazgatójaként vettem részt a vá­rosi tanács mezőgazdasági osz­tálya által kezdeményezett elő­zetes munkatárgyaláson. Ezen már felvetettem az arborétum öt­letét, amihez a Kápolna-rét kör­nyékének mezőségi talajtípusai mutatkoztak a legalkalmasabb­nak. Az öüetnek elsőre lettek ke­NÉVJEGY DR. GŐBÖLÖS ANTAL 1943-ban, Dunavecsén született. 1957-BEN gyakornokként kezdte az erdész szak­mát, Bugacon. 1962-ben kitüntetéssel végezte el a Szegedi Erdé­szeti Technikumot. Ösztöndíjjal került a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre. 1968-ban diplomázott az erdőmérnöki karon. 1968-1979 között a Kiskunsági Erd& és Fafeldol­gozó Gazdaság (mai jogutódja KEFAG Zrt.) munka­társa, 1979-ben nevezték ki a Dél-Alföldön illetékes Kecskeméti Erdőfelügyelőség élére (később Állami Erdészeti Szolgálat Kecskeméti Igazgatósága) élé­re, 25 évig volt igazgató. 2004-ben vonult nyugállományba. 1996-BAN és 2008-ban is kitüntették Kecskemét Vá­ros Környezetvédelméért Díjjal. 1996-ban átvehette az Országos Erdészeti Egyesület Bedő Albert-díját. 2007-ben jelent meg a Kecskeméti Arborétum című könyve. Dr. Gőbölös Antal mény ellenzői, de olyanok is vol­tak szép számmal, akik láttak benne fantáziát.- A terület az államé volt, mit kértek cserébe?- Őrült nagy pénzt, 36 millió forintot. A földvédelmi törvény kimondta: az erdőtelepítéshez ki kellett vonni a területet a földmű­velés alól, aranykoronás ellenér­tékét pedig befizetni a földvédel­mi alapba. Első fokon a földhiva­tal el is utasította a városi tanács kérelmét. Dr. Romány Pál megyei első titkár mentőötlete volt alkal­mazni azt a jogi kiskaput, hogy a pénzösszeget meglehetett váltani azonos értékű, művelésen kívül tartott földterületek mezőgazda- sági művelésbe való visszavoná­sával. Nyolc megyei mezőgazda- sági nagyüzem szállt be, és adott területet a művelésbevonáshoz. Ennek megvalósítása már csak 8 millió forintba került, kétéves fi­zetési haladékkal.- Meddig húzódott az engedé­lyeztetés?- Hét évig. 1986 őszén kezd­tük meg felszámolni, a több mint negyvenhektáros területen az illegá­lis szemétlerakó­kat és homokbá­nyákat, majd 1990-ben a terület 62 hektárra bő­vült, ahol egy kü­lönleges íjölgy gyűjtemény tele­pítését kezdtük meg. Ekkor szem­besültünk a Má- ria-kápolna körüli lepusztult környe­zettel. Mivel egy­házi terület, audi­enciára jelentkez­tem a Váci Egy­házmegye püspö­kéhez, akihez Kecskemét akkoriban tartozott. Marosi Izi­dor minden második hétfőn tar­tott fogadónapot a főplébánián. Történt, hogy délelőtt a megyei pártitkárral egyeztettem arboré­tum ügyben, délután pedig az egyházi főméltósággal.- Melyikükkel volt nehezebb dolga?- Érdekes módon mindketten pártolták az ügyemet. A püspök beleegyezett, hogy egybekerítsük az arborétum és az egyházi rész területét, még örült is, hogy gond­ját viseljük. A párttitkár is lelke­sen támogatott, amiben tudott.- Melyik évben ültették a leg­első fákat?- A bekerítést követően, 1987 tavaszán készült el az első véder­dősáv. Rá két hétre a Kecskemé­ten állojnásozó szovjet katonák kerítésen, frissen ültetett cseme­tesorokon keresztül vonultak Tá- borfalvára gyakorlatozni. A tér­képükön nem volt nyoma az ar­borétumnak, tankjaik lánctalpai semminek nem kegyelmeztek.- A szakmát is megosztotta a homokhát közepére álmodott arborétum.- Törtük eleget a fejünket, mi­vel telepítsük be a prérinket. Zse­niális ötlet volt, hogy itt majd a növények védik meg a növénye­ket, hisz a klíma olyan amilyen, a talaj- és csapadékviszonyokat nem tudjuk megváltozatni. Első körben véderdőt telepíttettünk, mégpedig lemásolva a Duna-Ti- sza közi homokhát természetes erdőállományát. Hét természetes és három mesterséges állomány- típus került a körgyűrűbe. Ilyen sehol másutt nincs, szakmai kö­rökben nagy büszkeséggel muto­gatjuk. Az egzóta növények tele­pítését megelőzően, 25 hektáron is ültettünk egy alapállományt. Később ennek helyére ültettük a kuriózumokat. Például libanoni cédrust. A legidősebb egzótáink is maximum 20 évesek. A cédru­sok olyan jól érzik magukat, hogy méretük a dendrológuso- kat is megtévesztik.- Mikor nyert bizonyosságot, hogy mindez működik?- 1986-tól 1990-ig nem vertük nagydobra ténykedésünket, tart­va attól, hogy rosszul is elsülhet. Megszállott zöld volt, alig tudtuk távol tartani a Petőfi Népe újság­íróját, Almási Mártát. Mindig kí­váncsiskodott, írogatott rólunk. A Kecskeméti Televízió 1990-ben forgatott egy rövidfilmet az arbo­rétumban, akkor még alig lát­szottak a földből a kanadai vasfá­ink. Ma már kétszer magasab­bak nálam.- Vannak kedvenc fái?- Sok is. Ha mindenáron vá­lasztani kell, az Alföld őshonos fenyője, a borókák a kedvence­im. Az arborétumban több mint 30 féle van belőlük.- Van, aki továbbvigye szak­máját?- Igen, idősebb fiam ő erdő­mérnök, a fiatalabbik fiam rá­dió- és televízióműszerész. Ez idáig egy lány, és egy fiú uno­kám van. Tomi nyolcéves, ma ép­pen ragadozó madarakat fotóz­nak az erdőmérnök apjával.- Vadászik is?- Igen, de nem a vadelejtés kedvéért. Megesett, hogy álló éj­szaka lestem, hogy verekszik két hím róka egy nőstényért, majd tá­madtak együttes erővel egy vad­macskára. Mikor elcsendesedtek, megléptek, akkor jutott eszembe, eredetileg vadászni jöttem! Egy másik alkalommal, az akkor még 10 éves, ma már erdőmérnök fi­ammal, magaslesen ülve egyszer egy bagolymamát csodáltunk, milyen türelemmel tanítgatja egyik ügyetlenebb fiát repülni. Közben a közelben portyázó vad­disznók elejtéséről megfeledkez­tünk. Odahaza a fiam összegezte az élményt: „Apu, ez jobb volt, mintha moziban lettünk volna!” Kétszer is kitüntette Kecskemét városa Gőbölös tanár úr korábban a kertészeti főiskolán tanított, ma az arborétum nyílt programjain magyaráz fűről, fáról

Next

/
Thumbnails
Contents