Petőfi Népe, 2011. február (66. évfolyam, 26-49. szám)

2011-02-21 / 43. szám

INTERJÚ Amatőr madarászból lett természetvédő dr. boros Emil Agrármérnökként érti a gazdákat, ökológusként kiáll a természeti értékekért Boros Emil: Az alföldi viszonyok között az agrárismeretek gyakorlati szempontból nagyon hasznosak Madarász indíttatású ter­mészetvédőnek tartja ma­gát dr. Boros Emil, a Kis­kunsági Nemzeti Park újonnan kinevezett igazga­tója. Popovics Zsuzsanna Irodája ablaka a Hankovszky li­getre nyílik, íróasztala mellől rá­lát egy madáretetőre, mely körül mindig csivitel néhány énekes­madár.- Van ideje gyönyörködni a lát­ványban?- Telefonálás közben vagy ami­kor gondolkodom, gyakran a ma­dárseregre kalandozik a tekinte­tem - mondja az új igazgató.- Az év minden időszakában él­nek énekesmadarak a ligetben, g telente főleg magevők, pintyfélék § lakják: zöldike, tengelic, meggy- f vágó, de gerlék is ráj árnak az ete- - tőre. Egy karvalyunk is van, az egyik erdei fenyőn fészkel. A ra­gadozókra pedig nem jellemző, hogy megtűrnék az emberi jelen­létet.- Van emlékezetes madarász kalandja?- hogyne, bár előfordul hogy éppen a madarak maradnak ki belőle. Van szerencsém ismerni Schmidt Egon közismert ornitoló­gust, a Kossuth-díjas írótól még gyerekkoromban sokat tanultam a madarakról. Fiával, Schmidt Andrissal közösen jártunk ma­dárlesre, még gyerekként bejár­tuk szinte az egész országot. Egy­szer Fülöpszállás térségét vettük célba, a felső-kiskunsági szikes tavak elnevezésű területet, amely egy nemzetközi jelentőségű ma­dárvonuló hely. Ködös, téli nap volt, sikerült úgy eltévednünk, hogy órákon át gyalogoltunk anélkül, hogy egyetlen madarat is láttunk volna. Nagyon jól is­mertük a terepet, mégsem tud­tunk tájékozódni, álló nap körbe- körbe bolyongtunk. Már sötéte­dett, amikor kifáradva lerogy­tunk egy fa tövébe és feladtuk a reményt, hogy valahova is kibuk­kanunk. Ekkor a távolból autók zaját véltük hallani. Ez volt 52-es főút és egyben a tájékozódási pont, amelynek segítségével ki­keveredtünk a pusztából.- Kedvenc madara?- Több is van. <A parti madarak- partfutók, cankók, lilék - a ked­venceim, ezek közepes testűek, hosszú lábúak, csőrnek, miáltal kecses és elegáns jelenségek. Ezek közül különösen a szívem csücske a gulipán, amely a szi­kes tavak jellegzetes madara. Sok cikket, tanulmányt írtam erről a fajról. Hobbifotós vagyok, száma nincs felvételem van különféle madarakról.- Diplomamunkájának, dokto­ri disszertációjának is a szikes puszta, vizes élőhelyek a témá­ja. Miért éppen ez a vidék fog­ta meg?- Akit érdekelnek a madarak, annak magától értetődően érde­kes terep a puszta, a sekély ta­vak, hisz ezek számos védett ma­dárfaj élőhelyei. A Kiskunsági Nemzeti Parknak vannak olyan nemzetközi jelentőségű vizes te­rületei, ahol a vonulási idősza­kokban ezerszámra gyülekeznek a vándorló vízimadarak. Egy li­bahúzás vagy daruhúzás a laiku­soknak is vonzó látvány, akinek meg affinitása is van az élővilág iránt, azt pedig egyenesen lenyű­gözi.- Kispesten született és nőtt fel, mégis szerelmese az Alföld­nek. Miért?- Ha számba veszem, az eddi­gi negyven életévem nagyobb fe­dr. boros Emil egyik alapító tagja a Kiskunsági Madárvé­delmi Egyesületnek. Rendsze­resen részt vesz madárgyűrű- zésen a Kolon-tónál. Az izsáki madárvárta kutatómunkája országos szinten is jelentős, az egyedszámot tekintve a leg­több madarat ott gyűrűzik meg. Emellett fajgazdag is, a sok helyütt érintetlen nádas. Az egyesület kutatói nemzet­közi vizsgálatokat is végez­nek, a Kolon-tó emblematikus lét bizonyosan nem a fővárosban töltöttem. Egyetemre is vidékre jártam, Gödöllőn kezdve felsőfo­kú tanulmányaimat végül Mo­sonmagyaróváron szereztem ag­rármérnöki diplomát. De már jó­val előtte, az iskolai szünidőket is Ladánybenén töltöttem, egy ha- misítaüan, még működő kiskun­sági tanyán, ahol jász származá­sú édesanyám nővére és család­ja lakta, és művelt kisgazdaságot. Eredetileg egy hétre vittek ki szü­nádi poszátája, a fülem ülé­süké vonulási és telelő helyeit térképezik fel Dél-Európában, főleg a Balkán-félsziget orszá­gaiban. Az igazgató tavaly­előtt vett részt külföldi expedí­ción. Horvátországban, a Neretva folyó deltájának nagykiterjedésű nádas terüle­tén fogott be énekesmadara­kat. Olyan fülemülesitkéket is talált, amelyeket 4-5 éve ő ma­ga gyűrűzött az izsáki madár­vártán. leim, de annyira megtetszett az ottani élet, hogy a vakáció végéig maradtam. Akkor is elbújtam egy szénaboglyába majd nagy szomo­rúsággal mentem vissza Pestre.- Mely pályára vágyott?- Világéletemben biológus sze­rettem volna lenni. Az ELTE bio­lógia szakára nem vettek fel. Oda akkoriban maximális pontszám­mal se mindenkinek sikerült be­kerülni. Gödöllőre viszont felvé­telt nyertem, így vált belőlem ag­rármérnök.- Mikor járt először a Kiskun­sági Nemzeti Parkban?- Még tizenéves koromban. Aktívan madarásztam, és hogy beléphessek a park fokozottan védett területeire - hisz a legna­gyobb madárritkaságok és érde­kességek ott voltak -, engedélyt kellett kérnem az igazgatóságon. Az akkori alapítóigazgatótól, Tóth Károlytól meg is kaptam az írásos engedélyt, cserébe évente adatokat szolgáltattam, mint amatőr madarász írásos jelen­tést készítettem a madármegfi­gyelési munkámról, az észlelési, megfigyelési adataimról. Ezek­ből az adatokból készítettem az egyetemi diplomamunkámat is.- Aztán ugyanitt vált hivatalos természetvédővé.- Az egyetem után nem volt kérdés, hogy a KNP-nél is érdek­lődtem munka iránt. A legelső üresedésnél - elődöm Írország­ban kapott állást, amit elvállalt - fel is vettek, így lettem ökológiai felügyelő az igazgatóságon 1997. január 1-jétől. Akkor már dr. Iványosi Szabó András vezette az igazgatóságot, aki összessé­gében közel harminc évig dolgo­zott a nemzeti parknál. Mada­rász „múltamnak” köszönhető­en elég jól ismertem mind a park területét, mind természetvédel­mi őröket és felügyelőket, nem volt nehéz beilleszkedni, és már a kezdetekkor huzamosabb rá­látásom volt a park munkájára, ügyeire. Tíz évig voltam itt fel­ügyelő. Aztán jött a doktori isko­la Debrecenben, kutatómunka, disszertációírás és úgy éreztem, vissza kell vonulnom a hivatali mindennapi ügyintézéstől. 2006-ban mentem el a KNP-től, rá egy évre meg is védtem a dok­tori munkámat, amely a szikes tavak életközösségeinek feltárá­sáról szól.- Az elmúlt héten kapta meg igazgatói kinevezését. Honnan tér vissza a Kiskunságba?- Az elmúlt négy évben füg­getlen természetvédelmi szakér­tőként tevékenykedtem hazánk­ban és a környező országokban saját vállalkozásom keretében.- Mit szólnak majd a helyi gazdálkodók, meghallván, hogy egy természetvédő került a KNP élére?- Nincs okuk aggódni. Éppen az agrármérnöki hátteremből ki­folyólag elég jól szót értek a gaz­dálkodókkal: beszélem nyelvü­ket, ismerem és értem szempont­jaikat. Velem együtt mások is vallják, hogy a természetvéde­lemben az alföldi viszonyok kö­zött az agrárismeretek gyakorla­ti szempontból nagyon haszno­sak. Azzal, hogy tudom, mit ho­gyan csinálnak a gazdaságok, vélhetőleg sokkal kisebb fájda­lommal és ellenérzéssel tudunk majd olyan kompromisszumos megoldásokat találni, hogy á gaz­dálkodói érdek se lehetetlenül­jön el és a természeti értékek se csorbuljanak.- Igazgatói minőségében me­lyek a célkitűzései?- Az ökológusi mivoltomból ki­folyólag a nemzeti parkban zajló szakmai munkát igyekszem megerősíteni. Az elmúlt években erőteljesen elindult a park saját gazdálkodásának a felfejlesztése. A gazdálkodási kényszer abból ered, hogy folyamatosan csök­ken az állami költségvetési támo­gatás, továbbá, hogy a KNP is egyre nagyobb földterületek fö­lött diszponál. A gazdálkodás lép­téke elért egy olyan szintet, ahol valószínűleg érdemes megállni és a továbbiakban ehhez felfej­leszteni a szakmaiságot. A Neretva deltájában telelnek a Sitkék Hősök és szépségek Mesés farsangi bált tartottak szombat délután a német központ sportcsarnokában. Az in­tézmény óvodásai és hozzátartozóik szállták meg a pályát és a nézőteret. Leginkább rajzfilmhősök ihlették a farsangoló gyerekeket, pozitív és negatív szereplők egyaránt felbukkantak és a korosztályra jellemző rohangá­lással töltötték a délutánt. Természetesen sok ifjú hölgy öltött elegáns szerelést, talán az angol trónörökös eskü­vőjén sem lesz annyi hercegnő mint itt volt. Időszaki kiállítás Tóth Menyhért, a Kalocsa közeli Miskére vissza-visszatérő, festő munkáiból nyílt időszaki tárlat a Hajósi Egykori Érseki Kastélyban. Az alkotó tárlata, akinek műveiben az ősi-népi kifejezésmód párosul a mo­dern európai festészet vívmányaival, április végéig látogatható, (szbz)

Next

/
Thumbnails
Contents