Petőfi Népe, 2010. december (65. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-27 / 300. szám

PETŐFI NÉPE - 2010. DECEMBER 27., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP A börtönkarácsonyt senki se várja Kalocsa A rácsok mögött a szenteste az év legnehezebb napja kész úrtól Raffael Hajnalka. 2006 óta van bent. Februárban szabadul. Idén először a szeret­teivel töltheti az ünnepet.- Belekeveredtem egy bolti lo­pásba, amit később rablásnak minősítettek. Én egy gyufát sem vettem el, mégis ide kerültem. Egy ideig fegyház fokozatos vol­tam. Aztán, jó magaviselet mi­att, átminősítettek börtön foko­zatúvá, ami azért valamivel sza­badabb, barátibb állapot, hisz nyitott a zárkánk és a körletünk is. Itt minden nap nehéz, de Jé­zus születésének a napja a leg­nehezebb. Öt gyermekem és négy unokám van. Egy igazi anyának kegyetlen érzés, hogy nem ölelheti meg ilyenkor a csa­ládját. A bírók elítélnek, az em­berek megítélnek bennünket. Csakhogy egy botlás vagy téve­dés miatt még lehet valaki jó anya, hiányozhatnak a szerettei. Énekkaros vagyok. Ezért jár pluszjutalom, ami azt jelenti, hogy a havi egy helyett kétszer bejöhetnek hozzám a beszélőre. Ilyenkor a férjem behozza a gye­reket is. Végtelen fájdalom, ami­kor elmennek. Hajnalka azt mondja a fizeté­sükből a boltban is tudnak egy­másnak ajándékot venni, de fod­rászra, telefonra is kiírathatják a keresetet. - Nők vagyunk. Azért mert itt vagyunk még nem akar­juk magunkat teljesen elhanya­golni. Épp ezért a „fa alá” kerül parfüm, szempillaspirál és ala­pozó is. Ha a lelkünk sérül is, azért a testünk egy kis kényez­tetést talán megérdemel néha. Adni, adni, adni! A két fogvatartott, Ibolya és Haj­nalka énekkaros. Évente több­ször részt vesznek városi ren­dezvényeken. Most is előadások­kal készültek. A napokban két szociális otthont és egy fogyaté­kos gyerekekkel foglalkozó in­tézményt is meglátogattak és megleptek. Azt mondják bűneik megbá­nása mellett ezáltal is sokat ta­nultak ezektől az évektől. Töb­bek közt azt, hogy adni sokkal jobb, mint kapni. Közhely - mondják. De ezt csak az tudja tiszta szívvel és igaz hittel mon­dani, aki átélte a pillanatot, amikor adhatott és ajándékát mosollyal és szeretettel jutal­mazták. Van egy hely, ahol senki sem várja a karácsonyt. Ahol szentestén zokogást fojtanak párnájukba a nők. A Kalocsai Börtön és Fegyház lelkészével és két fogvatartott hölggyel arról beszélgettünk, mi­lyen az ünnep „odabent”. Szűcs Brigitta Z. Ezt az ünnepet itt senki se vár­ja! Sőt, félünk tőle, mint a tűztől- vág a dolgok közepébe az im- a már ötödik éve a kalocsai bőr- | tönben élő Ninusz Ibolya, akit itt | a nevéből adódóan csak Mínusz- • § nak becéznek. Ibolya azért ül, mert egy vere­kedés során meghalt egy ember. Először ellene vallott valaki, aki aztán visszavonta a vádakat, Ibo­lyát azonban, - ahogy ő mondja- a bíró mérlegelés alapján el­ítélte. 2005 áprilisa óta „lakik” Kalocsán. 2014-ben szabadul. Tavaly mehetett haza először a családjához az ünnepek előtt. - Az édesanyám szinte rosszul lett, amikor meglátott. A találko­zás is nehéz volt, de a búcsú volt a legrosszabb. Van két szép gyer­mekem. Egy 26 éves lány és egy 23 éves fiú. Szükségük lenne rám... nehéz ezt megemészteni. Pláne, hogy az „ügyem” egyes részeit még most is homály fedi. Tudja, itt kiváltképp igaz, hogy amikor az igazság még csak húz­za a cipőjét, a hazugság már visszafele jön. Az ügyvédemmel ismét eljárást kezdeményezünk, mert van egy levél, ami az én igazamat támasztja alá, de még nem látta a bíróság - mondja Ibolya, miközben blúza ujját csa­vargatja. Idén bent tölti az ün­nepet. Inkább januárban megy haza Esztergomba. Talán úgy könnyebb lesz a családnak. Nyolcfelé vágott szaloncukor- Bár egyikünk se bánná ha ki­maradna a szenteste az életünk­ből, azért kibírjuk valahogy. Rendkívül jó társaság jött össze a zárkánkban - ha lehet ezt így mondani. Összetartunk, odafi­gyelünk egymásra. Kilencen va­gyunk bent, ha senkinek sincs kimenője. Tegnap egy szaloncuk­rot nyolcfele vágtunk, hogy min­denkinek jusson. Velük a kará­csony is más. Panaszra amúgy sincs okunk. Itt mindent meg­tesznek, amit lehet, azért, hogy ha nem is boldog, de kellemes le­gyen ez a néhány nap. Belül ne­héz. Amikor vége az ebédnek, a misének, a betlehemesek is el­mentek, a missziósok meg még nem jöttek. Amikor az ember le­fekszik az ágyára és felváltva hol magának, hol pedig Istennek szegezi a kérdést: Miért? Ünnepi díszbe öltöztetett cellák A börtön étkezdéje, a kápolna, a rendelők és a folyosók díszei hangulatosak. A cellákat díszí­téséhez általában egy fenyőág­gal járul hozzá az intézet. A zár­kákban azonban kis karácsony­fák, csillogó díszek sorakoznak. Akinek családja van, a decem­beri csomagban biztos hogy talál egy-két apróságot, amivel szeb­bé tehetik a kilencszemélyes „lakosztályt”. A büntetés-végrehajtási inté­zet konyháján Ádám és Éva nap­ján ünnepi ebéd készül. Halász­lé, túrós csusza. Tavaly már beigli is volt. Szántó Ambrus, a börtön lelkésze a tizenegyedik karácsonyt tölti itt a fogvatar- tottak lelkének ápolásával és igehirdetéssel.- Talán ilyenkor a legfonto­sabb, hogy mellettük legyek. A szeretet és a család hiányából fa­kadó lelki sebek gondozása a legfőbb feladatom így december­ben - avat be a börtönélet rejtel­meibe a lelkész úr.- Amint kezdetét veszi az ad­vent, mi is egyre többet találko­zunk, egyre többet készülünk. Énekkari próbák, versgyakorlá­Karácsony napján ünnepi is- tenüsztelet, majd énekes-verses ünnepség kezdődik. És egy ki­csit mindenki megkönnyebbül, és örül, hogy idén is átvészelte a szentestét. Egymástól jobban szenvednek, mint a falaktól A fogvatartottaknak karácsony­kor egy kicsit hosszabb telefon- beszélgetést engedélyeznek a kintlévőkkel. Azoknak azonban akikhez szinte senki nem jön, akik nem igazán tudnak kinek telefonálni, nem kapnak csoma­got és még esetleg dolgozni sem tudnak a börtönben, így a bolt­ban sem tudnak maguknak ven­ni semmit, azoknak még na­gyobb szüksége van a lelkészi támogatásra, a missziósok érke­zésére. Az ünnep másnapján a missziósok csokoládéval, na­ranccsal, almával, szeretettel te­li csomagot hoznak. Ambrus atya azt mondja sok­szor nem is annyira a falaktól, hanem egymástól szenvednek a bentlévők. Az érzékeny lelkek pedig az ünnep közeledtével egyre sebezhetőbben. - Férfi és nő között ilyen tekintetben alig- alig van különbség. A nők közlé­kenyebbek. Könnyebb segíteni nekik. Viszont azok a férfiak akiknek van kint családjuk épp olyan nehezen élik meg az ünne­pet, mint a nők - mondja. „Egy tévedés miatt még lehetek jó anya!"- Négy karácsonyt töltöttem bent. Borzasztó volt mind, egy- től-egyig - veszi át a szót a lel­Ninusz Ibolya és Raffael Hajnalka sok különböztetik meg az olykor összefutó napokat egymástól. Magyar és ismertebb nemzetkö­zi dalokat tanulunk. A lányok idén cigány nyelven is eléneklik a Csendes éjt. Az ünnepi mise idén kedden volt. Bábel Balázs érsek celebrál­ta. Szenteste napján mise már nincs. Ez a zárkajáró betleheme- zők napja. Énekekkel, ajándé­kokkal köszöntik a betleheme­sek a többieket, illetve az ügye­letes felügyelőket. A háromszin­tes zárkacsarnok megtelik áhí­tattal. Egy szép naptárt, egy ka­rácsonyi képet rajta egy kis üze­nettel és néhány szem szalon­cukrot mindenki kap az egyház- megyei karitásznak köszönhető­en. De a bent lakók is megaján­dékozzák egymást. Azoknál pe­dig, akik kicsit is módosabb csa­ládból jöttek, komoly Terülj, te­rülj asztalkám! van a kapott cso­magokból. HIRDETÉS M ÉGJ ELENT a Petőfi Népe legújabb szakácskönyve! Előfizetőink rendkívül Ivezményes áron 1490 Ft-ért megvásárolhatják. >m előfizetőinknek 4990 Ft. Szép és hasznos ajándék! MEGRENDELHETI: • telefonon: az ingyenes 80/480-756-os számon (hétfőtől-csütörtökig: 07.30-16.00 óra \ között, pénteken: 07.30-14.00 óra között) • e-mailben: terjesztes@petofinepe.hu • személyesen: a Petőfi Népe kézbesítőjénél vagy a kiadóban (kiadó címe: 6000 Kecskemét, Széchenyi krt. 29., Szabadság tér 6.) íilPel6üNépeQk

Next

/
Thumbnails
Contents