Petőfi Népe, 2010. december (65. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-09 / 286. szám
PETŐFI NÉPE - 2010. DECEMBER 9., CSÜTÖRTÖK SÉTA kérünk legyen. Sőt, talán az USA-ban is.- A zenélésre hobbiként tekintetek? L. M.: - A zenélésre már másfél éve úgy tekintünk, hogy ez az életünk. A zene mindhármunknak valami olyan megmagyarázhatatlan boldogságot nyújt, amit másban nem találtunk meg. Szerencsére az eddigi szakmai kritikák is abban erősítettek meg, hogy jó ez az út, amin járunk. Meg>dink tehát tovább, határozottan, előre. Kozák Diána, 12/c, Bolyai-gimnázium A SETA XI. SZEZONJÁBAN ’ sa7tó ti tánclim Résztvevő ISKOLÁK: BOLYAI JÁNOS GIMNÁZIUM KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: DR. KOVÁCS ISTVÁN ÁFEOSZ KERESKEDELMI SZAKKÖZÉPISKOLA KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: BERKI JUDIT WARD MÁRIA LEÁNYGIMNÁZIUM KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SEREGI SZABINA TÁNCSICS KOLLÉGIUM kecskémét KAPCSOLATTARTÓ: SZAPPANOS BENEDEK KECSKEMÉTI HUMÁN KÖZÉPISKOLA KAPCSOLATTARTÓ: SÁROSI GÁBOR MÓRICZ ZSIGMOND GIMNÁZIUM TISZAKÉCSKE KAPCSOLATTARTÓ: SZEPESI MIKLÓS Barátom Mit lehet tenni, ha érzed, hamarosan vége, Mind elmegyünk innen messze. Álmaink körvonalai még alig láthatóak, De a jelen élményei kárpótolnak. A tegnap biztos, a holnap még kérdéses, A ma pedig a mosolyodtól édes. Még itt vagyunk, látom fáradt az arcod, Érzem a kétségekkel teli hangod Ez az a hely, ahol élek, s még kell nekem, Itt hagyjam-e? félek, megteszem. Létem minden perce, millió apró emlék, S a tiéddel együtt válnak eggyé. Nyári napon Balaton tükrébe nevettünk, Akkor minden gondot feledtünk. A pályán a pattanó labda hangja hívogató, Ott mindig önfeledten kiáltozol. Ha később Sorsunk el is szakít egymástól, Barátom, én nem félek a mától. Megígérem, látni fogod akkor is arcomat, S én állni fogom majd szavamat... Benkő Beáta, 12/c, Humán Középiskola /ÁFEOSZ A kecskeméti Black Sound zenekar két középiskolás és egy főiskolás srácból áll, akik már négy éve zenélnek együtt. Vörösmarty Viktor (dob), Liptai Márton (gitár, ének) és Szűcs Ádám (ének, basszusgitár) zenei iskolákból kerültek ki, így nem bízták a dolgokat a szerencsére: rengeteget próbálnak, és gyakorolnak. A fiúknak beindult az élet: 2009 márciusában megnyertek egy országos tehetségkutató versenyt, készítik első lemezüket, és koncerteznek ezerrel. A kecskeméti Black Sound reméli, hogy nem csak határokon belül arat sikert leg ír még rá gitárszólót Lipi. Eközben én „megálmodom” a dalszöveget, és énekkel. Ha kész, megmutatom a többieknek, és megtanítom Ádinak. Összegyakoroljuk, és már mehet is koncertre, esetleg stúdióba.- Angol nyelvű számok írására gondoltatok? V. V: - Elsődleges célunk az, hogy Magyarországon ismerjenek bennünket. Azután - majd idővel - külföldre is szeretnénk eljutni, esetleg angol nyelvű lemezt kiadni, de csak miután itthon már szeretnek és hallgatnak bennünket.- A Supernem előzenekaraként is zenéltetek már. Hogy sikerült? L. M.: - Most először ért minket ilyen megtiszteltetés, hogy egy híres zenekar előtt játszhattunk. Azt hiszem, nem tudtunk száz százalékot nyújtani, de a koncertélmény, és a közönség visszajelzései alapján bátran mondhatom, hogy jól sikerült ez a fellépés.- Mi az az álom, amit szeretnétek megvalósítani?- V. V.: - A legfontosabb az, hogy az emberek szeressék a zenénket, és minket is, mint előadót, mint embert. És, hogy később Európában is si- Honjött az öüet, hogy zenekart alapítsatok? V. V.: - Hatodikos koromban láttam egy rock zenekar koncertjét élőben, és akkor döntöttem el még egészen más emberekkel, hogy alapítsunk bandát. Persze akkor még a felállás nagyon más volt. Azután hetedikben átmentem az ÉZI-be, mert nagyon érdekelt a zene, ott megtanultam az alapokat, találkoztam Lipivel és Ádival. Amikor elballagtam úgy döntöttem, hogy maradok a zenénél, csak magasabb fokon tanulom a Szakiban. Mire tizedikes lettem, addigra jobban összehaverkodtunk Lipiékkel és megkérdeztem, hogy lenne-e .kedvük együtt zenélni. Azt felelték, hogy lenne, és az első próbánk 2006 októberében volt, - habár akkor még egy negyedik taggal, aki időközben „kihullott” a csapatból.- Milyen volt a legelső koncertetek? Sz. Á.: - Az első koncertünk (2007. február) kívülről fülsüketítő és katasztrofális lehetett, de mi élveztünk és nagyon is királynak találtuk. A koncerten körülbelül 70- 80 ember lehetett, és csak pozitív visszajelzéseket kaptunk.- Kik a példaképeitek? Mely zenekarok hatnak legjobban zenei ízlésetekre? Sz. Á.: - Legjobban Blink 182 és Supernem, de sok más zenekar is hat ránk. Nagyon sok zenét hallgatunk, mindenféle műfajból. Mindegyik hatással van ránk.- Hogyan születik meg egy-egy dal? V. V.: - Ádi hoz egy alapötletet, és ha tetszik, akkor Lipinek megtanítja, egyberakják a részeket. Én ráírom a dobot, begyakoroljuk, eset„Az igazi rocksztár az első próbán meghal. Titokzatos A mai napod ajándék - ne vesztegesd el! MEGLEPETÉSEINK Felmerült a kérdés színjátszón, hogy mit nem szeretünk a karácsonyban. A válaszok egyhangúak voltak: mindenki gondban van, hogy kinek milyen ajándékot vegyen. A válaszok nem leptek meg, hisz én és testvéreim is lázasan készültünk minden karácsonyra. Olvastuk a szupermarketek hirdetőújságait, kerestük az akciókat, soroltuk a kívánságainkat. Három évvel ezelőtt aztán a szüleimnél betelt a pohár, és hadat üzentek a vásárlási hadjáratnak. Egy novemberi napon ugyanis bejelentették: mostantól a karácsony más lesz, mint eddig. Nem lesz „bolti” ajándék a fa alatt. Azóta mi úgy készülünk a karácsonyra: advent első vasárnapján kihúzzuk egy kalapból egymás neveit, s csak saját készítésű meglepetéssel lehet meglepni a családtagokat. Az idén is elkezdődött már az ünnepi készület. Sejtelmes titkolózás, ajtókra kifüggesztett cédulák „Belépni szigorúan tilos” felirattal, a várakozástól és a kíváncsiságtól csillogó szemek... Ezt hozza számunkra az ünnep. Megjegyzem, a tavalyi kis „találmányok” nagyon változatosak voltak. Fából készült kis- szekér, papírból kivágott díszhalak, cserépből ceruzatartó, üvegpohárból festett gyertyatartó... Végül is, csupa egyszerű dolog, amit manapság általában nem tartanak az emberek túl sokra. De a családunkban ezek mégis minden vásárolt dolognál többet jelentenek. És bizony, én már nagyon várom az idei szentestét is! Hodován Margit, 10/n, Ward Mária Gimnázium Egyre gyakrabban kerülnek a könyvesboltok polcaira az anyagon túli világról szóló könyvek, amelyek az átlagember szemét szeretnék „felnyitni”. Néha azonban talán túlzottan naiv módon. Mivel engem is érdekel a spiritualitás, jómagam is olvastam több ilyen jellegű könyvet. Valahogy mindegyik kötetben megtaláltam az alábbi tanácsokat: „élj a mában, felejtsd el a múltat, ne aggódj a jövő miatt.” De vajon lehet valójában így élni? Lehet-e a tegnapot elfeledve, a holnappal mit sem törődve kizárólag a mának élni? Lehet. Ha az ember a hegyekbe elvonul- tan, a külvilág befolyásától mentesen, elzárva él(ne). Lássuk be, ez azért elég abszurd. Hiszen mi, mai emberek egyáltalán nem úgy élünk, hogy ne kellene terveznünk a holnappal. Bárcsak lehetséges lenne minden napot tiszta lappal indítani, a múlt problémáit elfelejteni és a jövőtől nem félni. De nem lehet: vannak emlékeink, és félünk az ismeretlentől. Ez teljesen normális, amíg nem a múlton való rá- gódásról vagy a jövőtől való görcsös rettegésről szól az életünk. Szerintem pedig egyáltalán nem árt, ha megéljük a negatívumokat is. És az sem baj, ha kissé tartunk a jövőtől. Ugyankkor adjuk meg minden napnak az esélyt, hogy életünk legszebbike legyen, és ne görcsöljünk a múlt és jövő kérdésein. Éppen ezért írásomat Eleanor Roosevelt szavaival zárom: „A tegnap történelem. A jövő rejtély. A mai nap ajándék.” Árva-Tóth Bianka, 13/c, ÁFEOSZ Sokan vagyunk, akik a fogunkat csikorgatjuk, ha matekórára csöngetnek be. Nem beszélve a sok fejfájásról, amit egy-egy értelmezhetetlen feladat okoz. Ám be kell látnunk: matematika nélkül nincs élet! Elég csak végiggondolni: pénzügyek, bankügyek, hitelek, tranzakciók, logika - mindezek az életünk részei. Ha nem figyel oda az ember és nem számol utána a dolgoknak alaposan, akkor könnyen becsaphatják, megkárosíthatják. A számok bizony ott vannak mindenhol. Megkerülhe- tetlenek. Kedvezmények a boltokban, hangzatos hitelreklámok, amikből hajlamosak „kifelejteni”, hogy a végén akár a sokszorosát visszafizeti vissza az ember. De hasznos dolog azt is tudni, mennyi festék kell egy 30 négyzetméteres szoba kipingálá- sához, avagy optimális-e az autónk fogyasztása. Számok, számok és számok... Matekozás nélkül mindez sehogyan se menne. Ezt már én magam is belátom, pedig a matematika mint tantárgy számomra komoly ellenség. Még most, érettségi előtt sem a szívem csücske, de tudom, hogy vizsgáznom kell belőle. (És nem is mindegy, hogyan.) Persze nem elhanyagolható tényező a szaktanárunk lelkesedése sem, ami végül is az összes nebulóra motiválólag hat. Persze van, hogy így is ránk tör a „matematika undorithis” nevű ragályos kór. Ilyenkor minden pedagógusi lelkesedés hiábavaló erőlködés... Megyesi Dániel, 12/b, Bo\ Matematika undorithis egy ragályos kór
