Petőfi Népe, 2010. november (65. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-29 / 277. szám

PETŐFI NÉPE - 2010. NOVEMBER 29., HÉTFŐ RIPORT 5 nyári virág A kislány hat éve küzd a szörnyű kórral, életörömével hálálja meg a segítséget és a törődést ff APRÓ TESTBE ZART ÓRIÁSI ERŐ A haja már kezd nőni, de apró testét még csövek csúfítják. A teljes gyó­gyulástól fényévek vá­lasztják el, de Nyári Vi­rág szörnyű betegsége poklában sem engedi el a reményt. Példát mutat akaratával, jókedvével és a belőle szüntelen áradó életigenléssel. Még nincs kilencéves. Zsámbóki Dóra A kislány nem válogatós, ahogy mondja, neki minden a kedvenc étele. Hónapok óta nincs étvágya és folyamatosan fáj a szája, de újra és újra meg­próbál lenyelni néhány falatot. Valahol Kecskemét és Kerekegy­háza között, a tanyavilágban mo­solygós kislány szalad elém, fel­ugrik a takaros tanyát védő ke­rítés nagykapujára, úgy integet. Beenged. - Apa még az autót szereli - mondja - mindig van valami baja. - Mármint a nyug­díjas Golfunknak, nem apának - teszi hozzá nevetve. Hogy ne téb- láboljunk a felnyitott motorház­tető mellett körbevezet az udva­ron.- Ezek itt a kecskéim - lép a drótkerítés mellé. Miközben so- g rolja a neveket bedugja kis kezét f a hálón. A jószágokat simogatja, | majd gondol egyet, elszalad, és | egy fél vödör kukoricával tér 2 vissza. - A kukorica a kedven­cük és képzeld, a kutyáim is na­gyon szeretik a kukoricát - mondja és már eteti is a kecské­ket a markából majd szalad a ku­tyákat dögönyözni. Simogatha­tod már őket? - teszem fel ag­gódva a kérdést. - Már elmúl­tam kétszáz napos, most már hozzájuk érhetek. Óvoda helyett kórtermek várták Nyári Virág Dorina 9 éves lesz december 7-én. Hároméves volt, amikor az orvosok neuro- bastoma négyes stádium ú, gyer­mekkori daganatos megbetege­dést diagnosztizáltak nála. Az­óta - egy rövid, tünetmentes idő­szak emlékével - él a halál ár­nyékában.- A négyes stádium azt jelen­ti, hogy mire felfedezték nála a betegséget már áttéteket képzett a daganat. Először a veséjének egy részét távolították el, majd saját donoros csontvelő-transz­plantáción esett át - veszi át a szót Virág édesapja, Nyári Jó­zsef, aki még mindig az autót bütyköli. Virágot az óvoda helyett kór­termek és kezelések sora várta: kemoterápia, daganateltávolító műtét, sugárkezelés és csontve­lő transzplantáció. Ennek elle­nére sem sikerült meggyógyíta­ni. Kimerítették az összes ha­zánkban ismert kezelési formát, így József úgy döntött, hogy Bécsben, a Szent Anna Klinikán kezelteti tovább gyermekét.- Tehetetlennek éreztük ma­gunkat, de nem adhattuk fel a harcot, hiszen a legdrágább kin­csünkről volt szó. Talán Virág már régen nem élne, ha nem vit­tük volna Ausztriába - mondja. Hónapokon át tartó kegyetlen harc után sikerült a csoda: a kis­lány három évig tünetmentes volt. Derékig érő hajat növesz­tett és átélhette azt a gondtalan életet, mely a legtöbb gyermek­nek osztályrészül jut. A családot lenullázta anyagi­lag Virág betegsége és a bécsi kezelések sora. Mivel a kislány imádja az állatokat, teljesen hi­telből ugyan, de megvették a kis tanyát, amit az évek során ap­ránként elkezdtek rendbe tenni. Az udvarból kisebb állatfarm lett, a szülők megpróbálták visz- szaadni a kislány gyermekkorát. Egy beteg gyermek álma: kiscica és póniló- Másfél éve egy kontrollvizsgá- laton derült ki, hogy a betegsége kiújult. Kezdődött előröl min­den. Úgy alakult, hogy én ma­radtam itthon vele, mert az első betegségénél is inkább engem tűrt meg maga mellett. Néha borzasztó tud ám lenni a kisasz- szony - kacsint mosolyogva kis­lányára József, majd ismét ko­nyákig elmerül a motortérben.- Gyere, addig megkeressük a páváimat - húz el Virág a las­san veterán korú autó mellől. Megkérdezem, hogy mi az, ami a legjobban hiányzik neki. - Egy cica - vágja rá gondolkodás nélkül. Egy fekete kiscicát sze­retnék legjobban, meg egy pó- nit. Szivárványnak nevezném - mondja réveteg tekintettel. Virág tisztában van a betegsé­gével, pontosan tudja, hogy mi­kor mi történik vele. Tudja, hogy miért fáj, tudja, hogy miért vér­zik, tudja, hogy nap mint nap küzdenie kell az életben mara­dásért. Kis orrából cső áll ki, ott kapja minden nap a „szondás pacalt”. Haja már kezd nőni. Tiszta, zöld gyerekszemeiben száz év bölcsessége csillog. Korlátok közt pengeélen az élet Kezd sötétedni, be kell menni, lassan vacsoraidő van. - Jaj, most megint be leszek zárva reg­gelig, meg jön a „libatömés” is - komorodik el egy pillanatra. - Megmutatom a szobámat, meg a cipőmet, amit az egyik szerel­memtől kaptam - mondja újra nevetve. Egyiktől - kérdezem - hát hány szerelmed van neked?- Legalább három - húzza hun­cutul össze a szemét. Bent Virág édesanyja, Hajnal­ka már készíti elő a vacsorát. Zacskóban fehér lé, tápszer. Ez biztosítja Virágnak a napi ezer kalóriát.- Nincs étvágyam, ennek az ősök nem nagyon örülnek, mert erősödnöm, híznom kellene. Ez az antisejt-terápia, meg a vírus­ölő teljesen kikészít, ráadásul a morfiummal is le kell most már állnom - mondja vigyorogva, olyan szenvtelen tekintettel, mintha éppen arról beszélne, hogy a gyurmakés felsértette a bőrét így bibis lett a keze...- Aki ebben nincs benne talán el sem tudja képzelni, hogy min megyünk keresztül, főleg persze Virág - veszi át a szót József. - Amikor pár hónapja megvolt az idegen donoros transzplantáció, majd az azt követő hercehurca, kezelések sora, amit már felidéz­ni is nehéz lenne a poklok pok­lát élte meg. Most az én csontve­lőmet ültették be, és egy pillana­tig nem volt biztos, hogy sikerül a beavatkozás. József a nap 24 órájában a kis­lányával van, aki most van túl a második adag antisejt-terápián. Még négy előtte van, a kezelé­sekre havonta egy hétre Bécsbe kell utazniuk, és emellett heten­te egy napot is az osztrák fővá­rosban töltenek a kontrollvizs- gálatok miatt.- Anyagilag persze teljesen a padlón vagyunk megint. Van né­hány segítőnk, akiknek soha nem fogom tudni megfelelően megköszönni az önzetlenségü­ket, de sajnos ezek a pénzek idő­ről időre elfogynak. Többen kér­dezték már, hogy miért nem ha­gyom elmenni a lányom, ha nincs pénzem a gyógyíttatására, és folyton mások segítségére szorulok - mondja József tehe­tetlen dühtől csillogó szemekkel. Kérdőn nézek rá.- Kegyetlen, ugye? Virág ellá­tását a magyar társadalombizto­sítás fedezi, de egy bécsi „látoga­tás” szállással, élelemmel, uta­zással, tolmáccsal együtt így is 100-150 ezer forintba kerül. És még a speciális étrend, a gyógy­szerek, a rengeteg járulékos költség - sorolja a családot meg­viselő anyagi terheket József, majd hozzáteszi: lassan csak a csodában bíznak. Anya elköltözött, de segít amikor tud- Tedd le apa azt az ollót, még megvágod magad - hasítja ketté a pillanatokra beálló csöndet Vi­rág hangja. József komor ábrázata felde­rül. - Látod, így vigyázunk mi nyári virág dorina 9 éves lesz december 7-én. Virág tisztábmwan a betegségével, pontosan tudja, ttogy mikor nŰ történik vele. Tudja, hogy miért fáj, tud­ja, hogy miért vérzik, tudja, hogy nap mint nap küzde­nie kell az életben maradásért. Kis orrából cső áll ki, ott kapja minden nap a „szondás pacalt”. Tiszta, zöld gyerekszemeiben száz év bölcsessége csillog. Virág imádja az állatokat. Van három kutyája, három kecskéje, két báránya, három libája és három pávája, de nagyon vágyik egy kiscicára és egy pónira AKI NYOMON SZERETNÉ KÖVETNI a Nyári család viszontagsá­gos életét megteheti Virág és József közös blogján: www. nyari-virag.freeblog. hu Aki lehetőségeihez mérten se­gíteni szeretné Virág gyógy­ulását hívja a 30/449-58-80- as telefonszámot, vagy írjon a zsam böki. dora@petofinepe. h u email címre. Aki pedig anyagilag támogat­ná Virágot és családját, az kapcsolatfelvétel nélkül is megteheti. Nyári Virág Dorina OTP Bankban vezetett számlaszá­ma: 1177332200324993 egymásra. Ketten maradtunk. Hajni néhány hónapja elköltö­zött de amikor tud jön és segít. Ez a bezárt, folyamatosan penge­élen táncoló élet szétcincálja az idegeket. József nem akar panaszkodni, de én leragadtam a pénz kérdés­nél. Miből fedezik mégis a kis­lány felépülését?- Sokszor már én sem tudom. Amit Hajni fizetéséből ide jut és az államtól kapott támogatás pont arra elég, hogy a ház dur­ván megemelkedett törlesztő­részletét fizetni tudjuk. A re­zsinkről már ne is beszéljünk. Olyan villanyszámlánk van, amit már képtelenek vagyunk fizetni. Most várom, hogy védett fogyasztók legyünk, addig be sem merem diktálni az óra állá­sát, nehogy kikapcsolják az ára­mot - mondja József. Ez a gyerek élni akar Virág tőlünk pár méterre az asz­talánál ül, valamit rajzol éppen, közben a mellé állított inftíziós állványról folyik belé a tápszer. Nézem a csöveket, észreveszi. - A szívemnél is van egy cső, meg­nézed? - kérdezi. A választ meg se várva már húzza is fel a póló­ját. Érzel valamit, fáj ez neked? - kérdezem. - Nem fáj - mond­ja, és nem tud eltűnni a mosoly a szája szegletéből.- Meg akar gyógyulni. Sok­szor én sem értem, de... Ő ad erőt, ő a beteg, mégis tőle jön az erő. Kis energiabomba - mond­ja az apja, miközben párás tekin­tettel a kisszéken kucorgó kis­lányt nézi. Volt, hogy feladtad? - kérde­zem Józsefet, aki teljes őszinte­séggel válaszol: - Volt, hogy áll­tam Bécsben a klinika előtt, és vártam, hogy jöjjön egy kamion. Aztán káromkodtam egy dörge­delmeset és abbahagytam az ön­sajnálatot. Egy a lényeg, hogy Vi­rág meggyógyuljon. Ez a gyerek élni akar. *

Next

/
Thumbnails
Contents