Petőfi Népe, 2010. november (65. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-25 / 274. szám

PETŐFI NÉPE - 2010. NOVEMBER 25., CSÜTÖRTÖK SETA ES TANULÁS 13 A SETA XI. SZEZON­JÁBAN ’ 5A7TŐ u tanuiás Résztvevő ISKOLÁK: BOLYAI JÁNOS GIMNÁZIUM KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: DR. KOVÁCS ISTVÁN ÁFEOSZ KERESKEDELMI SZAKKÖZÉPISKOLA KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: BERKI JUDIT WARD MÁRIA LEÁNYGIMNÁZIUM KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SEREGI SZABINA TÁNCSICS KOLLÉGIUM KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SZAPPANOS BENEDEK KECSKEMÉTI HUMÁN KÖZÉPISKOLA KAPCSOLATTARTÓ: SÁROSI GÁBOR MÓRICZ ZSIGMOND GIMNÁZIUM TISZAKÉCSKE KAPCSOLATTARTÓ: SZEPESI MIKLÓS KÁEFTÉ-be tömörült Zebrák? Tavasszal párnacsatát szerveztek Kecske­mét főterére, augusztusban pedig vízipisztolyosok seregét vonultatták fel ugyanott. A KÁEFTÉ Zebra-akcióiról min­den elmondható, csak az nem: megszo­kott és unalmas lenne. Szabó Adrienn, Humán Középiskola Már biztosan sokan hallottatok a kecskeméti KÁEFTÉ nevű ifjúsági csoportról. Az alapítót, Har- kai Györgyöt kérdeztem a KÁEFTÉ történetéről. Hány tagból áll a KÁEFTÉ?- Hivatalosan 23-24 tagunk van, de ennél jóval több az állandó résztvevőnk. Általá­ban 25-35 között van azoknak a száma, akik szin­te mindig jönnek segíteni és részt venni. Szóval ez bonyolult. Egyébként nem is annyira használ­juk a „tag” szót, inkább résztvevőket emlegetünk.- Hogyan és mikor alakult meg a KÁEFTÉ?- 2009 nyarán (augusztus 13-án) volt az első akciónk, a Zebra-akció, és a KÁEFTÉ nevet elő­ször 2009 őszén (szeptember 11-én) használtuk, mellesleg ez volt a második ZebrAction.- Milyen akciókat tudhattok már magatok mö­gött?- Szerveztünk a főtéren párnacsatát, ahol nagyjából 250-en vettek részt, de volt vízicsata is, illetve Keresd a zászlót! akció és „ingyenöle­lés” napunk is. De ezek mellett még sok más ki­sebb akciónk is volt, mint például a Ne vásárolj semmit! nap.- Kirukkoltok mostanában valami új ötlettel, s ha igen, el lehet-e árulni?- Az Eleven Klub Éjszakai Forgatagán lesz egy bemutatkozó diavetítésünk videóval és utána egy úgynevezett Big Bang-eksön.- Ha valaki részt szeretne venni az általatok szervezett rendhagyó eseményeken, akkor ezekről honnan értesülhet?- Az akciókról a kaefte@citromail.hu e-mail cí­men vagy a www.kaefte.5mp.eu weboldalon le­het tájékozódni. Felnőtté válni Elcsendesült minden. Még bízok a reményben, S újra élem lelkemben, A gyermekkor zsivaját. Lehet, hogy jobban tenném, Ha a zajba menekülnék, S elnyomnám lelkem szavát. De nem! Újra idézem, s bízva remélem, Örök lesz az emlékem. Egy pádon ülve hallgatom őt. Körülnézek, mindenhol erdő. Akkor is ilyen volt e táj, Mikor még kislány voltam, S a határ azt kiáltotta: ÁLLJ! És én nem mentem tovább. Most már e határt én szabom, S nem mástól kapom. Felelősség terheli váltam, S a, következményt, Előre kell, hogy lássam. Szegedi Enikő, 10/g, Ward Mária Bérűn, te csodálatos! Facebook-függőség: a „lájkolt” cuccok is cikivé válhatnak... Igen, csupa nagybetűvel írok erről a fantasztikus hangulatú városról, ahová a Csiperó jóvoltá­ból utazhattam ki többedmagam- mal, két hétre. A német program célja az interkulturális párbe­széd fejlesztése, a tolerancia és a szolidaritás erősítése volt. A két hét alatt élmények tömkelegét él­tük át: mély nyomott hagyott bennünk a Zsidó Múzeum és a sachsenhausi koncentrációs tá­bor és emlékhely is. Ráadásul az említett helyszíneken nemcsak a környezet, hanem a cudar idő­járás is rányomta a bélyegét a hangulatunkra. Szerencsére másnap bowlingest volt, ami jó­A fotón is látszik: nevetésből, jókedvből nem volt hiány Berlinben! val könnyedebb szórakozást ígért. Én - bevallom - életemben most először bowlingoztam, és mindezt Berlinben! De volt szá­mos egyéb programunk is: a két hét alatt minden nemzet rende­zett egy „bemutatkozó” kulturá­lis és kulináris estet, rengeteg körúton és workshopon vettünk részt. Egyebek mellett sok törté­netet hallgattunk meg arról is, ki hogyan élte meg a diszkriminá­ciót Szabad időnkben pedig fő­leg a szállásunkon voltunk, ahol lelkesen ismerkedtünk a lengyel és olasz fiatalokkal: kártyáztunk, biliárdoztunk, pingpongoztunk, és persze mindenki igyekezett le­hetőségei szerint kommunikálni is: kézzel, lábbal, németül, ango­lul, illetve az előbbieket vegyítve. Összességében Berlin csodála­tos volt! Bármikor szívesen visszamennék! Farkas Luca 11/c, ÁFEOSZ Inkább játssz a plüssmaciddal, mint az életeddel! Sajnálatos tény, de igaz: egyre elterjedtebb a droghasználat a fiatalság körében. Egyre gyak­rabban halljuk a híradások­ban: középiskolás korú diákot szállítottak túladagolás miatt kórházba... A drog lassan ölő méreg. Eb­ben minden benne van. Pillanat­nyi, rövid ideig tartó élvezet mel­lett hosszú távon csak káros ha­tásokat tudunk felsorolni. Általá­ban aki egyszer kipróbálja, nem tud szabadulni tőle, függővé vá­lik. És jönnek a komoly bajok, a visszafordíthatatlan tragédiák... Mégis egyre népszerűbbek a különböző tudatmódosító szerek. Sokan azzal érvelnek: „csak most az egyszer”, vagy „egyszer élünk”.... De aztán jön a követke­ző és a következő. Később lassan kimaradnak az iskolából, áruba bocsátanak néhány holmit, majd egyre durvább dolgokat tesznek meg az „utolsó” slukkért, ada­gért, lövésért. A drog bekebelezi, uralja, majd teljesen leépíti és megsemmisíti áldozatát. A becsült adatok alapján ha­zánkban nagyjából 200 ezerre te­hető a rendszeres drogfogyasz­tók száma. De az olcsó, könnyen hozzáférhető amphetaminszár- mazékok, valamint az úgyneve­zett pótszerek egyre több fiatal­hoz jutnak el. Könnyű kábulat, pocsék ébredés. És a valóság? A függőség. Aki egyszer a kábító­szerek rabjává válik, az sosem szabadulhat. A „szer” és a vágy egy életen át tartó macska-egér játékot űz áldozataival... Kristó Anett, 11/b Bolyai János Gimnázium Ma már a tinik számára is elen- gedhetetlen, hogy a világháló ott lapuljon a zse­bükben, s bárme­lyik pillanatban előránthassák okostelefonjukat, 1-phone-jukat. Persze a tinik és kamaszok nem a tőzsdei adatokat és az árfolyam- változásokat für­készik, még csak nem is a szüleik­kel e-maileznek. A tiniknek egészen másra kell az „internetképes” telefon: és ez a Facebook! A diákok je­lentős része naphosszat ezen a közösségi oldalon lóg. Ez ön­magában nem is lenne olyan nagy baj, ha a diákok legalább 45 percet - vagyis egy tanórá­nyi időt - kibírnának az emlí­tett portál nélkül. Csakhogy nem így van... Sokan nemcsak a szünetekben vagy a lyukas­órákon látogatják előszeretet­tel a Facebbook oldalát, hanem a tanórák alatt is, suttyomban, a pad alatt. Üzeneteket írnak ki az üzenőfalukra idétlenebb­nél idétlenebb, sőt gyakran megalázó vagy lejárató képe­ket és fotókat töltögetnek fel a mappáikba, az oldalukra. A szülők nagy része persze minderről mit sem sejt. Csak csodálkoznak, amikor a lányuk­ról készült kihívó képek, vagy a fiuk lerészegedéseit megörö­kítő felvételek előkerülnek. De vigyázat! Ha a család amatőr tagjai nem akadnak is rá ezek­re a bűnjelekre, jövőbeli mun­kaadónk, főnökünk lehet, hogy igen! Később ugyanis hiába tö­röljük le mindazt, amit anno fe­lelőtlenül és meggondolatlanul töltöttünk fel a világhálóra, ami egyszer oda felkerült, az bizony előkereshető.... Óva intenék hát mindenkit az ész nélküli kattintgatástól, töltögetéstől. Lehet, hogy kez­detben jó poénnak tűnik, és eleinte mindenki lájkolja, de később bizony sok kellemetlen­ségeket okozhatunk vele. Ma­gunknak - és másoknak is. Kocsis Anna, 13/c, ÁFEOSZ v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents