Petőfi Népe, 2010. november (65. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-18 / 268. szám

PETŐFI NÉPE - 2010. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK 13 SETA - SAJTÓ ES TANULÁS I • • • • • < | ••••••• I A SETA XI. SZEZON­JÁBAN ’ $A7TÓ u TANÚIis RÉSZT VEVŐ ISKOLÁK: BOLYAI JÁNOS GIMNÁZIUM KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: DR. KOVÁCS ISTVÁN ÁFEOSZ KERESKEDELMI SZAKKÖZÉPISKOLA KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: BERKI JUDIT WARD MÁRIA LEÁNYGIMNÁZIUM KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SEREGI SZABINA TÁNCSICS KOLLÉGIUM KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SZAPPANOS BENEDEK KECSKEMÉTI HUMÁN KÖZÉPISKOLA KAPCSOLATTARTÓ: SÁROSI GÁBOR MÓRICZ ZSIGMOND GIMNÁZIUM TISZAKÉCSKE KAPCSOLATTARTÓ: SZEPESI MIKLÓS „Lenyomós” vetélkedés A zenei tehetségkutatók indulásakor sokan két­ségbe voltak esve: egy napon indul az X-Faktor a Megasztárral - melyiket nézzék? Ez - ugye - már jó néhány hete nem probléma: a Megasztár szombatról péntekre költözött. Pontosabban csak azt hisszük, hogy nincs semmi konfliktus sem a csatornák, sem pedig a rajongók között. Hát ez tévedés! A két kereskedelmi tévécsatorna között igen­is megy a versengés, hogy melyiknek nagyobb a nézettsége. Mindkettő azt szeretné, ha az ő te­hetségkutató műsoráról szólna az idei ősz és tél. Láthatóan rengeteg pénzt fektetnek a műsorok­ba, és minden lehetséges módszerrel próbálják „lenyomni egymást”. A tévénézők egy része ál­lítja: jobb, színvonalasabb, fiatalosabb az X- Faktör a másik csatorna műsoránál. Mások vi­szont nem így látják. Vannak persze hivatalos nézettségi mérések is, bár ki tudja, ezek meny­nyire tükrözik a valóságot... Én személy szerint egyik műsornak sem va­gyok nagy rajongója, mert sajnálom azokat a fi­atalokat, akik kiállnak a színpadra - mert azt mondják nekik páran, hogy jó hangjuk van -, majd az egész ország szeme láttára leégeti a zsű­ri. Nem beszélve a 12 évesnél is fiatalabbakról. Hol lenne a helyük este fél 12-kor, ha nem az ágyban?! Egy valamit viszont tudok: a döntőt meg fogom nézni azért, hogy tudjam, ki lett az év hangja. Az pedig, hogy az illető nevét meddig fogjuk megje­gyezni, már más kérdés. Bár Oláh Ibolyára és Rú­zsa Magdira például még ma is emlékszem... Hodován Margit, 10/N, Ward Mária iskola AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: MAGYARVÁRI ANNAMÁRIA Alom Flajnali Alom Zizzen az ágyon Fárad, szusszan a párnán Rózsaszín arccal Liliom korban Ringatja a Hajnal. Csendben elszunnyad Fény viszi útra Tűz-zöld ég-paripáján. Arany-kék nyereg Ezüst-szín kengyel Bíbor-takaró óvja. Halványan epres Tavasznak kedves Illata remegve száll. Sötétkék égen Bársonyos éjben Visz majd újra téged... Léh Noémi, 13/S (Bolyai János Gimnázium) *•••••• Nem menő a főtéri koccintós borozás Nem attól vagy nagy és erős, hogy hétvégenként az utcán részegen vergődsz. Két sör, és már kábult az agyad, világodról nem tudsz, játszod magad, ember, mi van ve­led? ... Legyél újra önmagad! Küldeném ezt a verset, min­den 13-14 évesnek, aki azt hiszi, attól lesz valaki, hogy a cigit szívja és issza az alkoholt a fő­téren. A minap sétáltam barát­nőmmel estefelé a városköz­pontban, és borzasztó volt a lát­vány. A templom előtt a 7-8. osztályos gyerekek szívják a ci­git, köpködnek, és nem tudnak viselkedni. Ha arrébb néz az ember, a fűre, ott is ugyanez a korosztály issza a koccintós bort, üvöltözik, rongál, kukákat gyújtogat. Tudom, én sem va­gyok valami érett felnőtt a ma­gam 16 évével, de senkinek sem szép ez a látvány. Az arra járó emberek, a kisbabás szülők, a turisták, az idős párok nem azért jönnek be a főtérre, hogy ezt a látványt csodálják. Ha az ember odamegy és pró­bálja nekik elmagyarázni, hogy ezt nem így, és semmiképpen sem itt kellene, akkor még ők szájainak és fenyegetőznek. Saj­nos a hatóság sem tud sokat ten­ni, hiszen ha meglátják a rend­őrautót, rögtön szétszélednek. Ám én szeretném megkérni a központos arcokat: tanulják meg, hol a határ. Ha ennyi ener­giájuk van a rongálásra és eh­hez hasonló dolgokra, akkor ezeket a felesleges energiáikat próbálják inkább valami értel­mes dologra fordítani... Szabó Adrienn, Humán Szakközépiskola Az alpári beszólások elsajátítása is szükséges a jogsihoz? Tisztelt Sofőrök, Autótulajdono­sok! Szeretném itt bejelenteni: re­ményeim szerint a közeljövőben én is jogosítvány birtokosa le­szek. (Bár néha nem tudom, örüljek-e ennek...) Megrökönyödéssel tapaszta­lom ugyanis nap mint nap, hogy az autósok mennyire türelmedé­nek, és milyen agresszív stílus­ban vezetnek. Az már minden­napos eset, hogy ha egy járóke­lő.a zebrára lép vagy csak köze­lít felé, akkor a sofőr inkább gyorsít, mintsem megállna. Szintén különös, hogy manap­ság az indexeléssel egészen a ka­nyarodás pillanatáig várnak, ne­hogy a másik autós időben ész­lelje: ki merre akar tovább­haladni... Az alpári beszó­lások, a kocsiból való kiki­abálások, ökölrázások is elmaradhatatlan kellékei az autóvezetésnek. Sajnos. Kedves Sofőrök! Mire számíthatunk így mi, friss jogosítványos, kezdő, „mazsola” vezetők? Ha önöktől, a gyakorlott vezetőktől kizárólag azt látjuk, a mindennapi veze­tés tönkreteszi az ideg- rendszert. Akkor inkább marad a séta, a kerékpár, no meg a buszozás... Azért van szép emlékem is a közlekedőkről: pár évvel ezelőtt két-három gyalogostársammal egy villamos sínpár túloldalára akartunk átjutni, ahol a járda volt. Egy zsúfolásig megtelt vil­lamos megállt a kedvünkért. Tátva is maradt a szám. Persze az is igaz tént... mindez Bécsben tör­Megyesi Dániel, 12/b, Bo- lyai-gimnázium Biogokba foglalt életünk Hosszú idők óta folyamatosan fejlődik a technika, a számító­gép, a telefon, az internet, a ká­beltévé és a többi. A zenehall­gatás a legtöbb embernek ma már a YouTube-ot jelenti, a kö­zösségi oldalak pedig szinte ki­töltik a mindennapjainkat, a Facebookot, a MyVIP-et, az iWiW-et, na meg az ehhez ha­sonlókat. És akkor ott van még a sokak által kedvelt blog. A blog egy internetes napló, melyben megoszthatjuk a vi­lággal a napi történéseinket. Van, aki szerint ez butaság, hi­szen a nyilvánosságnak sem­mi köze a magánélethez. Van benne igazság, de ne felejtsük el: ide mindenki (önszántából) csak annyit és azt teregeti ki, amit nem szégyell. Ez szerin­tem nyilvánvaló. Én magam két éve írom a biogomat, és be­vallom: nagyszerű élményeket nyújt. Olykor lehet unaloműző - például egy átlagos nap le­írása. De van, hogy megszólal bennem a költői szellem, és csöpögős idézetekkel meg be­jegyzésekkel butítom a vilá­got... Ámde kinek nincsenek ilyen napjai, hangulatai? Legutóbb például éppen azt mérlegeltem: mennyit változott az évek alatt a saját blogom, mennyiféle külsőt adtam neki, honnan indult és hová jutott. Az archívumban lévő írásai­mat, bejegyzéseimet pedig egé­szen elképesztő élmény volt visszaolvasni... A gólyanapo­kat, az első közös poénokat az új osztálytársaimmal, a balla­gást még általánosból. Temér­dek emléket idézett fel ben­nem, és közben persze láttam a saját énem változásait is: blogunk elkísér bennünket egy úton, és olyan lehetőségeket kí­nál, amiről szüléink generáci­ója még álmodni sem mert. A bloggal tulajdonképpen te­remthetsz egy saját világot, amit magad irányítasz. Nem olyan, mint egy napló, ahova az ember éppen azt írja le, amit senkivel sem akar megosztani, mégis nagyon tanulságos is. Hidd el: blogolni jó! Morva Daniella, 10/a, ÁFEOSZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents