Petőfi Népe, 2010. október (65. évfolyam, 229-253. szám)
2010-10-11 / 237. szám
INTERJÚ Négy boldog évnek indult, s ennek 20 éve sirkó László Születésnapján első dolga, hogy édesanyjának virágot vigyen, és megköszöntse A színésznek egyetlen ünnepe van: a premier - mondja Sirkó László. Idén gyakran lesz alkalma ünnepelni, hiszen mire elérkezünk a szilveszteri bemutatóig, túl lesz ötödik premierjén. Most azonban egy másik ünnep okán kerestük: a 60. születésnapja miatt. Rákász Judit- Hogyan ünnepelte a születésnapját? Van valamüyen rituálé?- A születésnapom reggelén - ahogy minden évben - idén is elmentem édesanyámhoz: vittem neki egy csokor virágot, és meg- köszöntöttem. Mert az én születésnapom az ő ünnepe. Remélem, hogy még hosszú évekig megőrizhetem ezt a szokásomat, és még sokszor megköszönthetem a mamát.- A színházban nagy ünneplés volt?- Röpke másfél hét... Sose tudtam, mire megyek be! A születésnapomon például kiírtak a Nyomorultak esti próbájára. Minden ment a maga rendjén: Korcsmáros Gyuri, a rendező feljött a színpadra, ahogy szokott, szigorú volt, ahogy szokott, a csapat énekelt, ahogy szokott, én bementem a jelenetbe, ahogy szoktam, és akkor... jött a torta! Na, nem az arcomba, hanem az ünnepléshez. A direktor úr külön is megköszöntött a Pillantás a hídról előadása után. Kaptam egy egészen különleges ajándékot is: Pólyák Mátyás és családja meglepett egy hatalmas képviselőfánk-gúlával. Azon az estén a kisszínházban és a nagyszínházban is azt a finomságot ettük. Ezúton is köszönöm mindenkinek az ünneplést!- 1986 óta tagja a kecskeméti színház társulatának. Mi szólt Kecskemét mellett, ami miatt érdemes volt otthagyni a fővárost?- Összesen 16 évet töltöttem a budapesti Bartók Színházban. Megszerettem Pestet, sok lehetőséget kaptam, de a 16 év alatt minden éjszaka Kecskeméten jártam, az anyaszínházamban, ahol Radó Vilmos örökös színházigazgatóm a pályára engedett. Két évadot töltöttem itt a főiskola előtt, és ez idő alatt megismertem a színház minden zegzugát. Voltam lóti-futi, aztán kaptam kisebb szerepeket, de a főiskolára már nagy szereppel mehettem tovább. A vidéki színházak közül másodikként mutattuk be a Képzelt riportot, abban játszottam a Tanút. Mielőtt eljöttem a fővárosból, Komlós a Mikroszkóp Színpadhoz akart szerződtetni, Be- rényi a József Attilába, és szó volt egyéb helyekről is. Csakhogy történt egy fontos dolog: Kecskemétre kinevezték igazgatónak Lendvay Feri bácsit, hogy visszavoltam lóti-futi, aztán kaptam kisebb szerepeket, de a főiskolára már nagy szereppel mehettem el A legendás direktor fotójánál - Sirkó Lászlót Radó Vilmos engedte a pályára majd’ negyven esztendővel ezelőtt terelje a közönséget a színházba. Egy este nélíány kollégával a Paulay Ede és a Nagymező utca sarkán osztottuk az észt, amikor egyikük elmesélte, hogy mi van Kecskeméten. Arra gondoltam, hogy ha Lendvay csak egy szóval is azt mondaná, hogy menjek, én rohannék vissza. Másnap reggel fél 9-kor csörgött a telefonom: „Szervusz, Lendvay Feri vagyok, itt vagyok a Veres Pálné utcában. Ki van töltve a szerződésed, négy boldog évet ajánlok neked. ” A fogkefe még kilógott a számból, de én már szaladtam a Veres Pálné utcába.- Nosztalgiázunk egy kicsit? Melyik volt az az időszak a pályáján, amelyikre a legszívesebben emlékszik?- Szégyellhetném magam, ha bármelyik időszakot kiemelném. Majdnem 40 éve igyekszem megfelelni ezen a pályán. Aki itt nem tanul mindennap valami újat, az lemarad. Hálás vagyok a jóistennek, hogy a színház minden rétegét megjárhattam. Szokták mondani, hogy Sirkó mindenevő. Elismerésnek tekintem ezt. Büszke vagyok, hogy zenés és prózai szerepekben is bizonyíthattam. A minőségről nem feladatom, hogy véleményt mondjak, de ha jól sejtem, elég sok elégedett ember nézett már. Ez a pálya nem korfüggő. Amíg az ember fel tud menni a deszkára, és képes megőrizni játékos kedvét, addig működhet a dolog. Talán nyögve, talán könnyezve megy be a próbaterembe, de amikor az ügyelő azt mondja 19 órakor, hogy „Kérem a kezdő szereplőket a helyükre”, erre a mondatra a színész testé- ben-lelkében helyére kell kerüljön minden. Eddig évente 6-7 színdarab volt az átlagom, idén tos akarok lenni, akkor jobb, ha hamarabb indulok el... Vásárlás, ügyintézés - sok helyen átszűrődik a megkülönböztetett tisztelet.- És ha a rendőr megállítja gyorshajtásért?- Akkor az helyszíni bírság. Ha lefényképez, akkor fizetek, mint a katonatiszt...- A színházon kívül mire jut még idő?- A családra mindig jut. Egyébként örülök, ha leülhetek egy könyvvel a kezemben, vagy elmehetek egy hangversenyre. A Pék Matyi-díjamnak köszönhetően eljuthattam Veronába, ahol két operaelőadást láttam. Nyaralni viszont évek óta a saját kertembe járok, és ennek nem csak anyagi okai vannak.- A nyár az elcsendesülés ideje?- A nagy hajtásban muszáj, hogy az ember vigyázzon magára. Van egy kertem Kecskemét talpa alatt, ott vannak a kutyáim, és a magam tervezte ház, benne minden emlékemmel: az albertirsai szülőházat idéző gerendás mennyezettel, az oszlopokkal, melyeket a szülőfalum Azt mondjak. Sirkó mindenevő - elismerésnek tekintem ezt. fél év alatt összejön ennyi. De ha nem így lenne, talán elvonási tüneteim lennének. Én azt tartom színésznek, aki deszkán van mindennap. A délelőttöket próbateremben kell tölteni, az estét meg színpadon, ahol - jó esetben- nézik az embert. Adja Isten, hogy még egy jó darabig így legyen!- Stratégia? Hogy lehet ennyi szerepben minőséget hozni?- Az ember beköltözik a próbaterembe - testben és lélekben egyaránt -, ahol figyelmes asz- szisztensek segítik a munkáját. Például Sirkó Anna, a kisebbik lányom és Ba Éva, a feleségem, akik vigyáznak rám, de a többiekre sem lehet panaszom.- Azt mondják, nem jó, ha családtagok együtt dolgoznak.- És valószínűleg nem véletlenül mondják ezt... Rám is igaz, hogy annak, aki közel áll hozzám, sokkal hamarabb szólok, ha nem tetszik valami, mint egy idegennek. De nagyon odafigyelek, hogy a próbatermet ne hagyjam el addig, amíg bocsánatot nem kérek, bárkit bántottam is meg.- Könnyű lehet szerepet tanulni annak, akit ilyen asz- szisztencia segít otthon.- Magam tanulok otthon. Tudom, hogy türelmetlen ember vagyok. Nem tehetem meg, hogy otthon azzal gyötörjem Évát, hogy tanítson. Élég áldozat tőle, hogy mindennap főz anyáinknak. Itt élnek mindketten Kecskeméten, mindennap visszük nekik az ebédet. Ha nem beszéltük volna meg ma reggelre az interjút, már a mamánál lennék.- Rajongók? Színházon kívül is érezhető a közönség szere- tete?- Megtanultam, hogy ha ponközpontjában álló kis kúriában láttam, minden karácsonyunk kiültetett fenyőfájával, és a nagy terasszal, mely feleségem kívánsága volt, hogy onnan nézhesse az esőt. Lehet, hogy engem nem látnak sokmilliós autóval furikázni, de hogy jövőre kemence is lesz, ahol kenyeret süthetünk a barátainkkal, az biztos. „Pár halk szó, jó könyv és kevés ember. De az aztán Ember legyen!”- ahogy Fekete István írta. És a kert, mert talaj kell az ember talpa alá.- A tanítás háttérbe szorult az utóbbi időben?- Felfüggesztettük a tanoda működését. Nagy felelősség a pályára küldeni a fiatalokat.- Ez elbizonytalanította?- Valamint az, hogy egyre inkább úgy éreztem: nekem fontosabb a minőség, mint a növendéknek. Mi annak idején elvégeztük a feladatokat: sírva, nyögve, nyelve, de elvégeztük. Most viszont azon kaptam magam, hogy várom a növendéket az órára, és nem jön el. Vagy eljön, de nincs a fejében az anyag. Nem akarja eléggé. Színész szeretne lenni, de a vele való macerát nem akarja. Az utóbbi időben csak egyéni növendékeket vállaltam, s őket is csak akkor, ha nagyon sistergett az akarat és a tehetség. Semmi nem éltet any- nyira, mint a fiatalokkal való foglalkozás.- Mi volt eddig a legjobb az idei évadban?- A lányom, Anna. Gavroche-t játssza a Nyomorultakban. Az első szerepe.- Azt mondja, nagy felelősség bárkit a pályára engedni. De Anna és Eszter már a pályán van.- Nem tehetem meg, hogy eltiltom a gyerekeimet attól, amit szeretnek. A gyereket röptetni kell, nem fékezni. Láttam Annát a Hello, Dollyi-ban táncolni, minden este más poszton. Magamat láttam viszont, ahogy annak idején lelkesen daráltam az apró munkákat. Ez a lelkesedés szükséges, mert egy színházban minden pillanatban ott kell lenni.- Izgul, ha színpadon látja a lányokat?- Amikor én játszom, lehiggadok, amint meghallom a nézőtérről érkező zajt. De amikor Annát látom, vagy elképzelem azokat a feladatokat, melyeket Eszti kap az Új Színház stúdiósaként, összeugrik a gyomrom. De ez így természetes. A tanár és a büszke apa - együtt! NÉVJEGY sírkő László 1950-ben született Cegléden, gyerekkorát Albertirsán töltötte. Először jó szakmát akart, így lett elektroműszerész, amit megtanult ugyan, de megszeretni nem tudott Először Keresztessy Hédi és férje, Brandt Rudolf, a bécsi opera énekese tanította énekelni. Év végi vizsgáját meghallgatta a kecskeméti színház karmestere, Német László, aki elhívta a hírős városba, ahol Radó Vilmos direktor le is szerződtette segédszínésznek. Két évvel később felvették a Színház- és Film- művészeti Főiskola operettmusical tanszakára, ahol Kazán István lett az osztályfőnt ke. Ebben az időszakban 40- es átlagot játszott havonta. 1986-ban tért vissza Kecskemétre. 2000-ben Az évad színészévé választották, 2002- ben megkapta a Katona jó- zsefdíjat, 2006-ban Bács-Kis- kun Megye Művészeti Díját vehette át, 2007-ben pedig ő lett a területi Prima-díj egyik nyertese. Pék Matyídíjas. felesége Ba Éva, a kecskeméti színház súgója, lányai: Eszter, az Új Színház stúdiá sa, és Anna, a kecskeméti színház asszisztense.
