Petőfi Népe, 2010. szeptember (65. évfolyam, 203-228. szám)
2010-09-11 / 212. szám
Hogyan neveljünk boldog gyermeket? Manapság egész iparág szerveződött a fiatal családok köré, hogy a családtervezés időszakában ezernyi jó tanáccsal, eszközzel segítsék a szülők felkészülését, gyermekeik érkezésének fogadását. Sokat lehet tanulni a testi-lelki tréningekből. Már a várakozás időszakában el lehet lesni az újszülöttgondozás fortélyait, megismerni az egészséges táplálás, gyógyítás és ápolás eszközeit. A nagyszülők, a családtagok, testvérek felkészítésére azonban csak kivételes és már előre láthatóan problémás esetekben szokás orvosi, pszichológusi segítséget kérni, hiszen mi sem természetesebb: mindenki segíteni igyekszik és szeretettel, figyelemmel övezi a fiatal szülőket és csecsemőjüket. Ám ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: kell-e egyáltalán a nagyobb családnak felkészítés? Ha felkészítésre nem is, de felkészülésre mindenkinek szüksége van. A lelki tényezők a személyiségünk, a neveltetésünk és a családjainkban megszerzett tapasztalataink alapján spontán elrendeződnek. Nem véletlenül mondják a gyakorló nagyszülők, hogy nincs csodálatosabb dolog, mint látni az életünk folytatását. Meglátni az elődök és a saját vonásainkat unokáinkon. Látni, ahogyan „emberedik”, befogadja a világot, és a világ is befogadja őt. Szakmát, hivatást, majd párt talál. Hogyan készüljünk tehát az új ember születésére? Mit tehetünk azért, hogy gyermekünk, fiunk, lányunk boldog legyen, és unokánk békés, harmonikus családba szülessen? Elsősorban ne legyünk a fiatalok terhére. Engedjük, hogy maguk fedezzék fel a napról napra bekövetkező változásokat, teremtsenek kontaktust magzatukkal. Másrészt a várakozás időszakában idézzük fel a leendő szülők érkezésének korábbi eseményeit. Mutassuk meg az akkori képeket, videókat, hang- felvételeket. Vegyük elő a megmaradt ruhácskákat, játékokat. Merjünk emlékezni, emlékeztetni! Idézzünk fel az akkor történteket, hogy apai-anyai énünkből, már megélt és bevált ötleteinkből átörökíthessünk néhányat. Ne a félelmeket, a szülői felelősség nehézségeit hangsúlyozzuk, hanem a gyermekvállalás, nevelés természetességét ismertessük fel, érzékeltessük. Új helyzet a születést közvetlenül követő időszak. A hormonoknak kiszolgáltatott kismamákkal a fizika- üag is megterhelő gyermekágyas időszakban nagyon óvatosan kell bánni! Ne erőszakoskodjon, tolakodjon a frissiben nagymamává, nagypapává lett „örömszülő”! Maradjunk a háttérben és szinte láthatatian segítőként álljunk gyermekeink mögött. Próbáljuk mentesíteni a kismamát a nehéz testi munkától. Ne uralkodjunk azonban a fiatalok életén. Amit teszünk, mindig összhangban tegyük a többi nagyszülővel, családtaggal. Ne egymás ellenére, hanem együtt segítsünk, amiben lehet. Csupán a jó szándék ebben az időszakban sem elegendő. Józanságra és mérsékletességre is szükség van ahhoz, hogy apává, anyává vált gyermekeink békében és harmóniában éljék meg gyermekük születésének első, legizgalmasabbnak tűnő időszakát, és maguk alakítsák ki új életformájukat. Csupán a jó szándék ebben az időszakban sem elegendő! Józanságra és mérsékietességre is szükség van 13 ló tanacsí Űj ember DR. KECSIHÁR ILONA RO¥ATA____________
