Petőfi Népe, 2010. szeptember (65. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-11 / 212. szám

Hogyan neveljünk boldog gyermeket? Manapság egész iparág szerveződött a fiatal családok köré, hogy a csa­ládtervezés időszakában ezernyi jó tanáccsal, eszköz­zel segítsék a szü­lők felkészülését, gyermekeik érke­zésének fogadását. Sokat lehet tanulni a testi-lelki trénin­gekből. Már a vára­kozás időszakában el lehet lesni az újszülöttgondozás fortélyait, megis­merni az egész­séges táplálás, gyógyítás és ápolás eszközeit. A nagyszülők, a családtagok, testvé­rek felkészítésére azonban csak kivéte­les és már előre láthatóan problémás esetekben szokás orvosi, pszicholó­gusi segítséget kér­ni, hiszen mi sem természetesebb: mindenki segíteni igyekszik és szere­tettel, figyelemmel övezi a fiatal szülő­ket és csecsemőjüket. Ám ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: kell-e egyáltalán a nagyobb családnak felkészítés? Ha felkészítésre nem is, de felké­szülésre mindenkinek szüksége van. A lelki tényezők a személyiségünk, a neveltetésünk és a családjainkban megszerzett tapasztalataink alapján spontán elrendeződnek. Nem vélet­lenül mondják a gyakorló nagyszü­lők, hogy nincs csodálatosabb dolog, mint látni az életünk folytatását. Meglátni az elődök és a saját voná­sainkat unokáinkon. Látni, ahogyan „emberedik”, befogadja a világot, és a világ is befogadja őt. Szakmát, hi­vatást, majd párt talál. Hogyan készüljünk tehát az új em­ber születésére? Mit tehetünk azért, hogy gyermekünk, fiunk, lányunk boldog legyen, és unokánk békés, harmonikus családba szülessen? Elsősorban ne legyünk a fiatalok terhére. Engedjük, hogy maguk fe­dezzék fel a napról napra bekövet­kező változásokat, teremtsenek kon­taktust magzatukkal. Másrészt a várakozás időszakában idézzük fel a leendő szülők érkezé­sének korábbi eseményeit. Mutassuk meg az akkori képeket, videókat, hang- felvételeket. Vegyük elő a megmaradt ruhácskákat, játékokat. Merjünk em­lékezni, emlékeztetni! Idézzünk fel az akkor történteket, hogy apai-anyai énünkből, már megélt és bevált ötlete­inkből átörökíthessünk néhányat. Ne a félelmeket, a szülői felelősség nehéz­ségeit hangsúlyozzuk, hanem a gyer­mekvállalás, nevelés természetességét ismertessük fel, érzékeltessük. Új helyzet a születést közvetlenül követő időszak. A hormonoknak kiszolgáltatott kis­mamákkal a fizika- üag is megterhelő gyermekágyas időszakban nagyon óva­tosan kell bánni! Ne erőszakoskodjon, tolakodjon a frissiben nagymamává, nagypapává lett „örömszülő”! Marad­junk a háttérben és szinte láthatatian segítőként álljunk gyermekeink mö­gött. Próbáljuk mentesíteni a kismamát a nehéz testi munkától. Ne uralkod­junk azonban a fiatalok életén. Amit teszünk, mindig összhangban tegyük a többi nagyszülővel, családtaggal. Ne egymás ellenére, hanem együtt segít­sünk, amiben lehet. Csupán a jó szándék ebben az idő­szakban sem elegendő. Józanságra és mérsékletességre is szükség van ahhoz, hogy apává, anyává vált gyer­mekeink békében és harmóniában éljék meg gyermekük születésének első, legizgalmasabbnak tűnő idő­szakát, és maguk alakítsák ki új élet­formájukat. Csupán a jó szándék ebben az idő­szakban sem elegendő! Józanságra és mérsékietességre is szükség van 13 ló tanacsí Űj ember DR. KECSIHÁR ILONA RO¥ATA____________

Next

/
Thumbnails
Contents