Petőfi Népe, 2010. július (65. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-05 / 154. szám

~í/; ; RIPORT ..Ai.: Vitorlással, kenuval hiába megyünk kolon-tó A tavalyi aszályos évben csontszáraz volt az ösvény, víz a nádas tövében sem csillant A Kolon-tóként ismert te­rület a háborítatlan ter­mészet páratlan csodája, nagy kiterjedésű vizes élőhely a homoksivatag közepén. A mocsarak és fűzlápok között csak pa­rányi részét fedi nyílt víz­tükör. Hamarosan lesz egy sokkal nagyobb is. Popovics Zsuzsanna A térképről tájékozódó utazó csa­lódva veheti tudomásul, hogy az Izsák melletti Kolon-tó valójában nem is az, ami. Vitorlással felsze­relkezett német turisták, kenuk­kal megpakolt magyarok is ke­resték már, majd szembesültek azzal, hogy a Kolon-tóként is­mert terület igazából egy édesví­zi mocsár és láp. Kiterjedése vízellátottságától függően 1400-1800 hektár, ezzel a Duna-Tisza köze legjelentő­sebb vizes élőhelye. Kuriózuma, hogy a homoksivatag közepén si­került szívósan fennmaradnia, határán szinte átmenet nélkül váltja egymást a félsivatagi és a mocsarakra jellemző növényzet, élővilág. Majáért mocsár, meri a közel 25-30 ezer éve létező tó elörege­dett, a feltöltődés előrehaladott állapotában van. A természetes folyamat lényege, hogy a nyüt víz fokozatosan eltűnik, benövénye- sedik, végül száraz élőhellyé ala­kul. Ez jó 15 ezer évvel ezelőtt már majdnem bekövetkezett, nagyjából ennyi a természetes ta­vak élettartama. A Kolon-tó azon­ban kapott még egy életet: a terü­letén vonuló Duna folyó vize át­mosta, újjáéledt - ezt Németh Ákos, az ornitológiái kutatásokat végző Madárvárta vezetője mesé­li, miközben a nádrengetegben megbúvó tóhoz kalauzol. Jól is­meri a környéket, családjával né­hány éve a tóvidéken él. A hetvenes évek óta védett, termé­szetőrök által felügyelt terület a Kolon-tó Azonkívül, hogy halászcsiz­mát öltünk és térdig gázolunk a láp jellegzetesen sötét színű vizé­ben, nincs nehéz dolgunk: követ­jük a táblákkal jelölt, csatornatöl­tésen vezető Poszáta tanösvényt.- A tavalyi aszályos évben csontszáraz volt ez az ösvény, víz a nádas tövében sem csillant, ki­látszott a koturéteg (termőtalaj) - magyarázza vezetőnk - ott, ahol most gumicsizmában cuppo­gunk. - A tó vízszintje a koturé­Németh Ákos ritkán evez a tavon, télen gyakrabban jár jegén, például a vidrákat figyeli teg alá csökkent, mondhatni mi­nimum vízmennyiséggel élt a tó, míg idén elérte maximumát. A mocsárterület természetes víz­mélysége idén helyenként meg­haladja a másfél métert, tavaly térdközépig alig ért. A vaddisz­nók szárazon bejutottak a gémte­lepre, kiehették a fészkekből a tojásokat, fiókákat. Most méteres víz veszi körül a telepet, a konda pedig nem szívesen úszkál fész­keket keresve. Korábban csak a kotróhajók vájta csatornán, úszva lehetett megközelíteni a kotort területet. Ez leginkább az orvhorgászok­nak kedvezett, mivel ritkán há­borgatták tevékenységüket. Még Pestről is jöttek, egyszerre akár tíz-tizenöt bottal is pecáztak, ille­gálisan. Amióta „lábon” is meg­közelíthető a tó, gyakorlatilag bármikor felbukkanhat közelé­ben természetőr, turistacsoport, így elmaradoztak az orvhorgá­szok. A mesterségesen kialakított nyílt víz nem vízi sportolásra va­ló. Ráadásul a Kolon-tó teljes egé­szében a Kiskunsági Nemzeti Park része. A természetvédelmi terület majd’ háromezer hektár, látogatását be kell jelenteni. A Kolon-tó északi részén lévő nyílt vízfelületet a nyolcvanas években hozták létre PHARE-tá- mogatással. A természetvédelmi beavatkozás az akkori aszályos évek miatt vált szükségessé, mi­után a Homokhátság vizei leszá­radtak, eltűntek, még a Kolon-tó vízszintje is vészesen leapadt. A kialakított mély vizű rész bevál­totta célját: a száraz időszakok­ban menedéke a vízhez kötött élőlényeknek. Csónakba szállunk, kievezünk a nyílt vízre. Amerre nézünk, ví­zinövények - húsevő rence, fe­hér tündérrózsa, békatutaj - bo­rítják a víztükröt. A tóban szá­mos őshonos halfaj tanyázik: csuka, compó, aranykárász, réti csík. A nádasban nádi tücsökma­dár, nádi poszáta, rigók, fülemü­lék, cinegék hangoskodnak. A vidrák számára maga a paradi­csom a halban gazdag tó, ám a száraz években megfelelő víz­mélység nélkül kénytelenek el­vándorolni, hiszen ekkor számos veszélynek vannak kitéve. Kolon-tavi madarászok tónál a természet a házigazda. Jól nevelt vendégként a szúnyogo­kat sem bántjuk, hisz’ ők vannak otthon. A Kaláka együttes is rendsze­res vendég a Madárvártán, leg­utóbb a Bikatorok tanösvény ava- tóján zenélt a Kolon-tónál. Gryl- lus Vilmos verset is írt a madará­szok tiszteletére. Európai uniós támogatással hamarosan egy újabb nyílt vizes területet alakítanak ki a Kolon-tó déli részén. Az új nyílt vízfelület harminchektárnyi lesz. Mélyebb és sekélyebb részei változatos életteret biztosítanak majd az őshonos nyíltvízi madaraknak. A lecsapolás miatt a minisztériumhoz írtak panaszt A TERMÉSZETES FOLYAMATOK mellett a lecsapolás is gyor­sította a Kolon-tó feltöltődését. A múlt század húszas éveiben a Duna-völgyi Lecsapoló Társaság végezte a Duna-ártér lecsapolását, főként árvíz- védelmi céllal. Ennél is ütősebb érvük volt a termőta­laj kialakítása. - Az izsákiak tisztában voltak a Kolon-tó környéki föld silány minőségé­vel, ellenben tartottak a talaj­vízszint leapadásától. Aggodalmuk beigazolódott: a lecsapolás nyomán annyira leszállt a talajvíz, hogy szőlők, gyümölcsösök pusztul­tak ki - idéz a tó történe­téből Tetézi Lajos helytörté­nész. Az izsákiak találóan el is ne­vezték Átokcsatornának a tó vizét levezető csatornát. A harmincas években az ille­tékes minisztériumhoz pa­naszt írtak a Kolon-tó lecsapolása miatt. Magas adójuk mérséklését kérték ar­ra hivatkozva, hogy visszaszo­rult a tisztes megélhetést biztosító halászat, nádterme­lés, tönkrementek a gyümöl­csösök. (részlet) Kolon-tavi madarászok. Sárban térdig tocsorásznak, Háló mélyén kotorásznak. Kolon-tavi madarászok! Ma veletek madarászok! Vízbe lépek, nádba mászok, Hálótokban kotorászok - S közben vígan dudorászok! (Gryllus Vilmos) A bőséges vízutánpótlás és a nyári meleg mostanság legin­kább a rovaroknak, pókoknak, szúnyogoknak kedvez. A nádas­ban levegőt alig lehet venni tő­lük. Óvatosan csapkodjuk a vér­szívókat, a csípésükre immúnis természetvédő társaságában ta­lán nem is illik. Hiába, a Kolon­Júniustól szeptemberig ezerszám nyílik fehér tündérrózsa az iszapos talajú tó vizén

Next

/
Thumbnails
Contents