Petőfi Népe, 2010. július (65. évfolyam, 151-177. szám)
2010-07-28 / 174. szám
14 PETŐFI NÉPE - 2010. JÚLIUS 28., SZERDA PETŐFI NÉPE Vécébe zárt hétköznapok és ünnepek nyilvános illemhely A Szabó házaspár érkezése előtt patkányok és hajléktalanok tanyája volt Valljuk be, a legtöbben előítéletekkel küzdünk, ha nyilvános illemhelyen teszünk kényszerű kitérőt. Orrfacsaró bűz, mocsok és baktériumok egész hadserege jut eszünkbe a köztéri vécékről. Kecskemét főterén azonban valami egészen mással találkozhatunk. Pásztor Andrea Kecskemét, főtér - lejárat az illemhelyre kénytelenek voltunk magunk munkába állni. Nyugdíj mellett működtetem a vállalkozást, másképp senkinek sem érné meg. Bliccelők a vécén Régebben jobban ment az üzlet, a Malom megnyitása óta azonban legtöbben az ingyenvécét veszik igénybe. A turisták is csak ritkán térnek le az útjukról, inkább a plázákban végzik el a dolgukat. Három idegenvezető patronálja Szabóékat, ők rendre leviszik hozzájuk a vendégeket. A legtöbben sokallják a 100 forintot. Vannak, akik csak leszaladnak, aztán amikor látják, hogy mennyi az ár, már fordulnak is vissza. Különböző betegségeket produkálnak az emberek, hogy bliccelhessenek a vécén. Olyan is akad, aki elvégzi a dolgát, aztán süketséget színlelve fizetés nélkül távozik. Az sem ritka, hogy valaki alig bírja levonszolni magát, aztán hirtelen szenilis lesz, elfelejti a százast, és versenyfutóként száguld fel a lépcsőn. Kis elégtétel lehet az üzemeltetők számára, amikor fel is buknak nagy sietségükben.- Emlékszem, amikor kisgyerekként a mise után ide jártunk, ingyenesen használhattuk a piÜde citromillat lengi be a Szabadság tér alá „süllyesztett” mosdókat, füstölők, virág, makulátlan tisztaság és - nem utolsósorban - egy kedves hölgy és úr fogadja azokat, akiket a szükség ide hajt. Szabó József és felesége 1993 óta üzemelteti a hírős város - és talán egész Bács-Kis- kun megye - egyetlen nyilvános illemhelyét.- Ez nem egy vécé, hanem fizikai közérzetet javító szolgáltatás - szögezi le mindjárt beszélgetésünk kezdetén József. - így van bejegyezve a KSH-nál, ez alapján „látogatóink” akár visz- sza is igényelhetik az adójukból a 100 forintos díjat. Többnyire persze akkor kérnek számlát tőlünk, amikor bezúdul hozzánk a jónép. Még mondom is, hogy inkább adok neki egy százast, csak ne tartsa fel a többieket. Az ilyen látogató azonban ragaszkodik hozzá, majd amikor felér a lépcsőn, összegyűri a papírt, és ledobja hozzánk. A cikizqejn- berekből sajnos nincs hiány, hetente néhányan eljátsszák ezt velünk, hogy dolgozzunk már meg azért a százasért... Az üzemeltető: Szabó József Éva néni a rádiógyárban dolgozott, férje pedig kőműves volt, mielőtt belevágtak ebbe a nem mindennapi vállalkozásba. József egy barátjával sétált a főtéren, és felfigyelt a rendszerváltás óta használaton kívül álló illemhelyre. - Patkányok és hajléktalanok tanyáztak itt a soksok szemét között - emlékezik vissza. Ekkor jött az ötlet, hogy saját kezűleg felújítjuk, és ennek fejében üzemeltetjük majd a főtéri illemhelyet. 2013-ig szól a szerződésünk a várossal. Hat évig alkalmazottunk volt, ám mivel már nem tudnánk fizetni, szoárt vagy inkább annak ősét, hiszen a falra csorgattunk. Ha az ülős részt is fel akartuk keres,- ni, 1 forintot kellett fizetnünk. 50 fillérbe került ezekben az időkben egy gombóc fagylalt, ez most 150-nél kezdődik. Ha így számolunk, 300 forintot kellene kérnünk, abból futná felújításra is. Három éve nem emeltünk díjat, egyesek mégis rablásnak tartják a 100 forintos árat. Tisztaságban verhetetlenek- Szerencsére jóval több dicséretet kapunk, mint hántást - mosolyog Éva. Mondogatják, hogy olyan a tisztaság, mintha csak otthon lennének. Nemhiába, én minden vendég után bemegyek, így nem fordulhat elő, hogy valakit kellemetlen meglepetés ér a vécében. Külföldiektől is azt halljuk, hogy ilyen tiszta illemhelyet nyugaton se nagyon látni. Sokszor heccelik a házaspárt azzal, mennyit kereshetnek ezen a bizniszen, meséli József. Amikor azonban megtudják, hogy az év 365 napjában itt kell lenniük, nincs egy hétvégéjük vagy egy ünnepnapjuk, 11 éve nem voltak sem strandon, sem Tisztaság, virágok és füstölő - otthon sem lehetne jobb nyaralni, gyorsan elmegy a kedvük az efféle munkától. Nyáron, a rendezvények idején éjfélig fogadják a „sürgős dolgú” ügyfeleket. Ilyenkor persze sokkal több a bevétel, ezt kell beosztani, hogy a téli, ínséges időszakban ki tudják fizetni a rezsit. Nem könnyű a vécés élet Télen az ónos eső idején azért küzdenek, hogy ne csússzon el senki a lépcsőn. A vendégeket eddig sikeresen megóvták ettől, Éva édesanyjának viszont tavaly lába tört a vécébe lefelé menet. Ennek ellenére télen is nyitva kell tartaniuk 8-17 óráig. Vasárnaponként egyetlen hölgy miatt állnak munkába, aki mise után rendszeresen betér hozzájuk. 15 évig rémálom volt a Szabó házaspár számára, ha egy nagyobb zápor érte a várost. Sokszor 80 centi magasan állt a szennyvízzel összekeveredett esővíz a vécében. A lefolyócsövükben ugyanis beszorult egy tisztítófej, és feljött az akna tartalma. Ilyenkor fekáliában és koszban úszott az egyébként makulátlan illemhely, óriási erőfeszítést kívánt tőlük a takarítás. A Bácsvíz két évvel ezelőtt egy hónapon keresztül dolgozott a ! I v csőcserén, azóta egy visszacsapó szelep gátolja meg, hogy feljöjjön a víz.- Még három évet kell föld alatti „börtönünkben” eltölte- nünk - viccelődik József. - Fáradtak vagyunk és törődöttek, a betegség is kikezdett már minket, de sajnos nincs időnk kezeltetni magunkat. A város poros levegője megül itt lent, és a téli fagyok sem tesznek jót öreg tagjainknak. Amíg bírjuk, csináljuk, hisz kis nyugdíjunkból nem tudnánk kijönni. Minket is a szükség hajt, nem csak vendégeinket... Főtéri táncház Utcabált tartottak Kiskunfélegyházán, a Petőfi téren. Zenéről a Korinda zenekar gondoskodott. Az est folyamán a Félegyházi Táncszínház részleteket adott elő A víz szalad, a kő marad, valamint a Nimród vére című táncjátékokból. Moldvai táncokat is jártak, amibe a nézők is bekapcsolódtak. Az érdeklődőket zsíros kenyérrel és lila hagymával kínálták a szervezők. Vendégvárás Horvát, sváb és magyar táncokkal szórakoztatta a bátyai Vodenica és a bajai Bunyevacka Zlatna Grana a bátyai Duna Menti Vendégváró rendezvénysorozat kavalkádján részt vevőket. A kétnapos rendezvényen színdarabot és íjászokat éppúgy láthattak az érdeklődők, mint harcművészeti bemutatót. A rendezvényt blues-, rock- és metálkoncert zárta.
