Petőfi Népe, 2010. július (65. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-27 / 173. szám

PETŐFI NÉPE - 2010. JÚLIUS 27., KEDD PETŐFI NÉPE Háromliternyi hamu marad drágszél Porból lettünk, porrá leszünk - de vajon hogyan? Magyarországon 14 ham­vasztóüzem van. Egyik le­telepedését sem kísérte örömünnep. Bács-Kiskun megyében Fülöpházán el­bukott a kezdeményezés, a Kalocsához közeli Drágszélen azonban 84 százalékos lakossági tá­mogatottság segítette az építkezést. Kevesen tud­ják, hogy mi történik „ott bent”. Elhunytak seregét és kórházi műtétek mel­léktermékeit, emberi szerveket és maradványo­kat hamvasztanak. urnákba, és kész. Antal úr nem győz cáfolni. Mint mondja: ez már csak azért sem volna logi­kus, mert akkor mi lenne a „nya­kukon maradt” elhunytakkal. Azt már csak halkan merjük megkérdezni, hogy felülnek-e a halottak. A rövid válasz az, hogy nem, a hosszabb az szakmai.- A hűtőkamrában 4-8 fok van. A hideg test bekerül egy 800- 1000 fokos tűzbe. Természetes, hogy a nagy hőmérséklet-kü­lönbség miatt görnyed, zsugoro­dik. Igen, olyan is előfordul, hogy egy-két centivel arrébb mozdul a kar vagy a láb, de felülésről szó sincs - mondja a szentesi szár­mazású Antal Ferenc. Az, hogy ki mennyi idő alatt ég el, függ a testsúlytól is, meg az addigi gyógyszeres kezelésektől is. Egy testnek általában egy óra kell, de a daganatos betegségek­ben elhunytaknak olykor más­fél-két óra is szükséges. A Testet­len hamvasztókoporsóban lévő elhunyt általában ruhában, rit­kán lepedőbe csavarva kerül a kemencébe. A bekezelés előtt egy kis szoba ablakán át még el­búcsúzhat a család az elvesztett hozzátartozótól, de a kazán köze­lébe már nem mehet.- Mindjárt befejeződik a kike­zelés - szól Antal úr. A kémlelő­nyílás elől elhúzza a kisajtót, és benéz. Mi is megtehetjük ugyan­ezt. Egy csontvázat látunk a tűz­ben. Talán az ott épp a borda... Elég. Jön Laci, a hamvasztósegéd, Szűcs Brigitta Z. Az utolsó ellenőrzés a kikezelés előtt betekint, majd megnézi az érin­tőképernyős monitor adatait is. Mindjárt megvan - mondja, és engedi, hogy fényképezzük. - A barátaim szeme először elke­rekedett, amikor megtudták, hogy hol dolgozom, de nem tűn­tek el mellőlem. Sőt kíváncsiak voltak arra, hogy pontosan hogy megy ez. Sose szégyelltem, hogy itt dolgozom. Kellett úgy 6-7 be­kezelés meg két hét, hogy leren­dezzem magamban a dolgokat, de sikerült. Nem fogják elhinni, de nekem eddig ez a legjobb munkahelyem. Éveken át kami- onoztam, aztán idekerültem. Ah­hoz képest ez nyugis munka, és a fizetés is elég jó - mondja a drágszéli Cser László hamvasz­tósegéd. Mellettünk dolgozó munkatársa kiegészíti még né­hány gondolattal az elhangzot­takat, de ő nem szeretné, ha le­írnánk a nevét. Azt mondja, ne­A kéményből nem száll pernye ki is kellett néhány nap, de véle­ménye szerint valójában a men­tősök és a tűzoltók munkája sok­kal kegyetlenebb, hisz ők sok­szor félholt emberek könyörgése ellenére sem tudnak már segíte­ni egy végzetes balesetnél. Az sokkal embert próbálóbb, mint ez - teszi hozzá és odébbáll. Közben a csontok egy zárt fémdobozban átkerülnek egy őr­lőberendezésbe, onnan meg az urnába. Háromliternyi darabos hamu. Meglepve hallgatjuk Antal urat, amikor azt mondja, szerin­te túlzott liberalizmus, hogy Ma­gyarországon megengedett, hogy az emberek hazavigyék szeretteik hamvait. Mint mond­ja, a válság felgyorsította a folya­matokat. A bigott vallásos vidé­ki kistelepüléseken ritka, hogy valaki hamvasztatni szeretné a rokonát, de a városi közegben ez abszolút elfogadott. A pénzhiány meg pláne rásegített erre. Ami­vel nem is lenne semmi baj. Csakhogy sokszor elmarad a ra­vatalozás és a temetés, így a hamvak olykor kegyeli tsértő he­lyekre kerülnek. Ez ugyan min­denkinek a saját meccse önma­gával, hogy hazaviszi-e elhunyt feleségét vágy szüleit, de ha nap mint nap felnéznek a polcra az élők, a lelki seb sosem gyógyul be. Ehhez képest azért egy ma­gunkkal szemben is kímélete­sebb megoldás - pláne ha az el­hunyt is vágyott rá -, hogyha egy tengerbe vagy kedvenc pihenő­helyén szórjuk szét elvesztett családtagunk hamvait.- Mindjárt érkezik a következő temetkezési vállalkozó, akkor végigkísérhetik az egész folya­matot - szab irányt a délelőttnek Antal Ferenc, a hamvasztóüzem fitt, lenvászon nadrágos ügyve­zetője. Közvetlen ember. Határo­zottsága és jó hangulata ragadós, így egy kicsit könnyebb az „üzemlátogatás”. Makulátlan tisztaság, ragyogó csempék fogadnak. Nincsenek nyomasztó, gyomorforgató sza­gok. - Ide fáról be az autó - mu­tatja Antal úr. Mintegy húsz be­szállítójuk van a környékről, épp megjött egyikük. Az alkalmazot­tak átteszik az egyik koporsót az emelőkocsira. Előkerül a halott­vizsgálati bizonyítvány, és, kez­dődik a procedúra. Dokumentál- ják'ftdokumentálást is. Furoaán hangzik ez itt, de örök életig őr­zendők ezek a papírok. Tévedés­nek helye nincs. Egyedülálló vonalkódos rend­szert alakítottak ki. A beérkező elhunyt kódot kap. - így a többi közt azt is kivédjük, hogy a sű­rűn előforduló vezetéknevűeket, például a Kovácsokat véletlenül összekeverjük - mondja a látszó­lag alig ötven-, amúgy közel hat­vanéves vállalkozó. Egyedi számsoros matricák jönnek ki egy szerkezetből. Ke­rül belőle a koporsóra, a majda­ni urnára és a lábcédulára is, ami kötelező. Lekerül a koporsó teteje. Egyetlenegyszer érintkez­nek a dolgozók a elhunyttal, amikor a lábcédulát ellenőrzik. A plafonról egy kamera a holt­test mellkasára helyezett adat­lappal együtt fotót készít az el­hunytról. Évekig megőrzik. Mu­A krematórium kívülről száj. Ha valakiben mégis felme­rül, hogy tán nem a saját család­tagját „kapta vissza”, akkor bizo­nyítani tudják az igazukat. Innentől kezdve az elhunyt kó­dolt exit. Bárhonnan ki- vagy be­kerül, a kód alapján azonosítha­tó. Antal úr még otthonról is lát­ja, hogy épp hol tart a hamvasz­tási folyamat. Rögtönzésnek he­lye nincs, amúgy is kamerarend­szer figyel mindent.- Ez itt a tizennyolc férőhelyes hűtőkamra. Benéznek? Benéz­hetnek. Csak nem fényképezhet­nek! - mondja a kegyeleti jogok­ra nagyon figyelő idegenveze­tőnk. Mire a választ kimondjuk, már bent vagyunk. Hideg, tom­pa fény, hét-nyolc deszkakoporsó egymás mellett, felett, alatt - polcrendszeren elhelyezve. A kórházi műtétek mellékter­mékeit, az emberi szerveket és maradványokat tartalmazó, úgy­nevezett szervládák is idekerül­nek. A vakbéltől az amputált végtagokon át a szülészetről ki­került placentáig minden bezsá­kolva és deszkakoporsóba zárva érkezik. Ezeket és a vízi hullákat soron kívül bekezelik, hogy sza­i A drágszéli krematóri­um egy éve működik. Munkatársai két mű­szakban dolgozva, évente mintegy 2300 el­hunytat hamvasztanak el a településtől 500 méterre lévő, temető melletti üzemben. gok még csak véletlenül se leng­jék körül az üzemet. A kemence mellett állunk. An­tal úr mutatja, hogyan történik a bekezelés. A hűtőházból egy ko­csin kitolják a koporsót. Gépesí­tett minden. A kocsiról egy beke- zelőre kerül a láda. Nyílik a ke­menceajtó, és egy szerkezet be­tolja azt. Egyetlenegyet. A hamvasztást szédületes le­gendák lengik körül. Van, aki azt hiszi, a sok felgyülemlett hamu­ból raknak egy-egy lapáttal az A kemence, ahol a hamvasztás folyik A bekezelés automatizált. Emberi kéz már semmit nem érint meg a kemence ajtajában.

Next

/
Thumbnails
Contents