Petőfi Népe, 2010. június (65. évfolyam, 125-150. szám)
2010-06-28 / 148. szám
INTERJÚ Csaba bácsi „Názáretben” folytatja sos-gyermekfalu Havi egy szalonnasütés és két focimeccs ezután is kötelező Tóth Csaba, a kecskeméti SOS-gyermekfalu vezetője 16 év után júliustól elköszön, és Komárom-Eszter- gom megyében vállal új feladatot a gyermekvédelemben. Személyéhez számtalan újítás kötődik, ő azonban mégis emberi kapcsolataira, és az SOS- gyerekekhez fűződő kötődésére a legbüszkébb. Magyarvári Annamária vetődő kérdéseket, mert tudtam, hogy nagyon nehéz lesz a bejelentés. Egy dologra azonban nem tudtam felkészülni: arra hogy mennyire nehéz lesz megszólalnom azok előtt a gyerekek előtt, akiknek én nem a faluvezető, hanem Csaba bácsi vagyok. Iszonyúan nehéz, és fájdalmas volt a bejelentés. Nekem is, a gyerekeknek is. Hiszen ezer érzelmi szállal kötődünk egymáshoz.- Tizenhat év a kecskeméti SOS-gyermekfalu vezetőjeként vélhetően számtalan sikert és kudarcot tartalmaz. Visszatekintve azért lehet összegezni?- Harcos éveim voltak, az biztos. Jó néhányszor felpörögtem, és jó néhányszor elvették a kedvem, és sok renitens dolgot átvittem az SOS-rendszerén. De jó néhány dolog kötődik szorosan a személyemhez, ez vitathatatlan: ilyen például, hogy a kecskeméti SOS-faluban volt először nevelőanya helyett nevelőszülő házaspár(i) vagy, hogy a belső óvoda helyett külső intézményekbe és iskolákba járnak a gyerekeink, de említhetném a külső nevelőszülői házaspárok bevonását, a vér szerinti szülőkkel való intenzív kapcsolattartást, vagy a falun belül működő KUCKÓ (átmeneti krízis-ház) és a külsős családi napközi elindítását. Ezekre mind büszke vagyok, de a legnagyobb sikernek az emberi és baráti kapcsolataimat, és az SOS-es gyerekekhez fűző elfogadó, bizalmi kötődésemet tekinkiszervezték a teljes megyei gyermekvédelmi szakellátást egyházi fenntartás alá, „Názáret” Szociális Szolgáltató néven. Ez 17 gyermekotthont, a teljes nevelőszülői hálózatot, és több mint 400 ellátott gyermeket érint. A rám váró feladat óriási: a régi, elavult gyermekotthonos, lakásotthonos ellátás helyére egy ember- és családközeli ellátórendszert kell felépíteni, beleértve az épületek felújítását, átalakítását, a Életkép a kecskeméti SOS-gyermekfalun belül működő családi napköziből...- Vélhetően sokan rácsodálkoznak, hogy éppen gazdasági recesszió idején adja fel a biztos pozícióját, és lép tovább, ráadásul egy másik megyében vállal feladatot. Jól átgondolta?- Ez egy nagyon hosszú, és igen nehéz döntés volt, de tulajdonképpen már tavaly november óta fontolgattam magamban, hogy eljött az ideje a váltásnak. Hozzátartozik, hogy úgy éreztem és érzem: amellett, hogy a szakmai pályafutásomban is most jött el a pillanat a továbblépéshez, a gyerekfalu is most van abban a helyzetben, hogy jó szívvel tudom itthagyni. Persze tisztái ban vagyok vele, hogy érzelmileg és emberileg is brutálisan ne* héz lesz az elszakadás, és rendesen meg fogom szenvedni a gyászévet.- Mégis mi döntött a váltás mellett? Mivel tudták elcsábítani? Hiszen a kecskeméti SOS-falu tulajdonképpen az ön „gyermeke”...- Nem szerettem volna végleg belecsontosodni a mostani feladatomba, márpedig ló év egy pozícióban nagyon hosszú idő, és hajlamosít arra, hogy el- kényelmesedjen az ember. Aztán amikor jött ez az ajánlat, hogy irányíthatok és megszervezhetek egy teljesen újszerű gyermekvédelmi szakellátást Komárom-Esztergom megyében, akkor azt gondoltam: most kell továbblépni a nagyobb kiTóth Csaba SOS-faluvezető múltról és jövőről... hívás felé, afelé, ahol a szükség nagyobb.- Most már árulja el: mi lesz a konkrét feladata, és miért eny- nyire újszerű ez a Komárom- Esztergom megyei kezdeményezés?- Egyszerű: mert ilyenre még nem volt példa Magyarországon. Az ottani megyei önkormányzat ugyanis gondolt egy nagyot, és összefogva az egyházmegyével működési engedélyek beszerzését, és a több mint 200 munkatárs koordinálását, képzését.- Mikor és hogyan jelentette be a kollégáknak, a gyerekeknek, hogy elköszön? Egyáltalán, hogyan fogadták?- Május végén mondtam fel, és még aznap szóltam a közvetlen kollégáimnak. Előtte mindent alaposan végiggondoltam, a kollégák várható reakcióit, a felNévjegy név: Tóth Csaba született: 1957. február 19. ISKOLAI VÉGZETTSÉGE: Tanítói diploma, szociálpedagógus, mentálhigiénés szakember család: nős, két saját leánygyermek édesapja, és több száz kecskeméti SOS- gyerek pót-apukája KIKAPCSOLÓDÁS: foci, ÚSZÓS, szauna hobbi: 13 éve tagja az Érintések Improvizációs Színpad társulatának. A playback színház anno’Szegeden verbuválódott. tem. Vagyis a dolgok emberi oldalát nevezem én saját sikeremnek. Ami viszont közös és együttes siker, hogy Kecskemét városa és lakosai nem pusztán elfogadta és befogadta az SOS-falut, hanem a falu is nyitott lett a város felé, és rendezvényeivel, szolgáltatásaival beengedte a kerítésen belülre a várost, a lakosokat.- A kudarcokat nem említette...- Volt az is bőven, és bevallom, időnként meglehet, hogy nem a legkiválóbb diplomáciai érzékkel kezeltem bizonyos ügyeket. Ezen a téren tehát van mit fejlődnöm. Ha konkrét kudarc, akkor talán az: megyei szinten nem sikerült sem szakmailag, sem emberileg beintegrálódni, és a megyei gyermekvédelem részévé válni.- Ön július 1-től továbblép, de a gyerekek maradnak. Jól tudja kezelni? Milyen lesz a búcsúzás?- Nem lehet búra alatt élni, ezt vallom a gyerekfalu kapcsán is. A fájdalmaktól, elválásoktól, jó vagy rossz döntésektől senkit nem lehet megvédeni, a gyerekeket se. Rengeteg szállal kötődöm a faluhoz, a gyerekekhez, ami el- téphetetlen, hiszen az évek alatt több mint 200 gyereket indítottunk el az életbe, akik ma már teljesen vállalhatóan vallják: az SOS-faluból indultak. Nehéz lesz a búcsúzás, de az élethez ez is hozzátartozik. Az ilyen hétköznapi szituációkat a gyerekeknek is át kell élniük, hiszen ez a valóság. Faluvezetőként is mindig azt vallottam: a nálunk nevelkedő gyerekeket nem megtanítani, hanem hagyni kell élni.- Nem csak az SOS-falut, a várost is elhagyja...- Tény, hogy a munkám júliustól Tatabányára szólít, de Kecskemétet nem hagyom el. Hétvégenként továbbra is idejárok majd haza, itt vár majd a családom, a barátaim, az ismerőseim. Nagyon szeretem a várost, az itt élő embereket. Arról nem is beszélve, hogy a faluban is lesznek „kötelező” feladataim. A gyerekek ugyanis már írják a házi feladat listámat: eszerint havonta egy szalonnasütésen és kéthetente a hétvégi focimeccsen a részvételem a jövőben is kötelező! > J *
