Petőfi Népe, 2010. június (65. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-14 / 136. szám

PETŐFI NÉPE - 2010. JÚNIUS 14., HÉTFŐ 5 KULTÚRA Előadásról előadásra vándorol a gyűjtőurna Folytatódik az adománygyűjtés a Kecskeméten június 19-éig tartó Országos Zenés Színházi Találkozón. Az önkormányzat és a társulat közös gyűjtésének célja, hogy minél több segítség juthasson az árvízsújtott terü­leten élőkhöz. A találkozó vala­mennyi helyszínén pénzgyűjtő urnában lehet elhelyezni az adományokat. Az utolsó elő­adás - a június 19-ei főtéri gá­laműsor - után a teátrum tár­sulata átadja az összegyűlt ado­mányokat az önkormányzat ve­zetőinek, akik gondoskodnak arról, hogy minden forint oda kerüljön, ahol a legnagyobb most a szükség. A fesztiválra többek között Egerből, Debrecenből érkeznek zenés színházi bemutatók, és több fővárosi produkció is vár­ja az érdeklődőket. ■ Tolnai Ottót köszönti a Forrás új száma A hetvenesztendős Tolnai Ottó vajdasági költőt köszönti me­gyénk szépirodalmi folyóiratá­nak, a Forrásnak júniusi szá­ma. Tolnai Ottó, a Forrásnak év­tizedek óta rendszeres szerző­je, a Forrás irodalmi estjeinek szereplője. Nagysikerű, Végle­adás című színpadi művét egy­kor a kecskeméti színház mu­tatta be Tömöry Péter rendezé­sében. Szintén vajdasági, de a há­ború óta Budapesten élő szer­zője a folyóiratnak Balázs Atti­la. Papszigeti melódiák című színpadi játéka groteszk élet­helyzeteket felidézve épp a né­pek együttélésének gyötrelme­it és szépségeit mutatja be. Még két évfordulós, de im­már kecskeméti szereplője is van az új számnak. A Forrás a nyolcvanöt esztendős Orosz Lászlót, és a hetvenöt eszten­dős Szekér Endrét köszönti. Mindketten egykori megbe­csült tanárok és ma is alkotó irodalomtörténészek. Orosz László tiszteletére fia, Orosz István novelláját és több grafikáját is közli a Forrás új száma. ■ Mintha évtizedekkel ez­előtt felejtették volna az omladozó ház falán az ELADÓ táblát. Pedig amit a fényképen látunk, nem lassú pusztulás eredmé­nye. A magyarországi ár­vízsújtott területeken né­hány nap alatt dőltek romba falak, házak, re­mények. Az eddig főként természetfo­tósként ismertté vált alkotó va­lószínűleg nem utoljára tett ki­rándulást a sajtófotó területére.- Ilyen helyzetben a fotós sem vonhatja ki magát az ese­ményekből - mondja. - Nem lehet csak fotózni. Ahol min­den kézre szükség van, ott le kell tenni a gépet. De amikor újra felvesszük, a képben ben­ne lesz minden, amit addig lát­tunk és megtehettünk. Rákász Judit Somodi Ferenc fotói az elmúlt hét közepén készültek Edelény és Felsőzsolca elárasztott terü­letein. A - hazai és nemzetkö­zi természetfotós pályázatokon több díjjal is elismert - kecske­méti fotós, a Magyar Reformá­tus Szeretetszolgálattal érke­zett az árvízi területre. A csa­pat szivattyúkat vitt az elöntött házakhoz, ahol minden segít­ségre szükség volt, így a fotó­zás mellett az egyik katonai egységhez csatlakozva részt vettek az élelmiszeradomá­nyok szállításában és szétosz­tásában is. • - Voltak olyan területek, ahova a mi segélycsapatunk ju­tott el elsőként - meséli Somodi Ferenc. - Mégis azt le­hetett érezni, hogy az ottrekedt embereknek nem az élelmi­szercsomag volt a legfonto­sabb, hanem az, hogy érezték a figyelmet, a Segítő szándékot és elmondhatták, hogy mi tör­tént velük. Két jó szó is sokat Árvízi képek - sok helyen percek alatt öntötte el az utcákat a víz számít ilyen helyzetben. Felsőzsolcát három perc alatt öntötte el az ár. Tudták, hogy jön a víz, de arra senki sem számított, hogy szó szerint per­cek alatt önti el a települést. Még arra sem volt idejük, hogy a kocsikkal elmeneküljenek. Néhány fontos holmit kapkod­tak össze, és vitték fel az eme­letre vagy a padlásra. Sok he­lyen láttuk, hogy az udvarban ott az autó - víz alatt. Igaz, a többség nem is hagyta volna el a házát, mert a fosztogatók el­képesztő gyorsan és szerveze­teden megjelentek. ELADD | 2C|357£OTO 'RBVXd, \ DEC47H Két jó szó is sokat számíthat fotó A kecskeméti természetfotós a szeretetszolgálattal járta az árvízi területeket A nagyböjti oltárkép festője balázs Sándor Művészete Kecskeméthez, Bugáéhoz, a tanyavilághoz köti A kecskeméti kamarazenekar Szentandráson A kecskeméti Lakó Sándor Ka­marazenekar évadzáró parti­val egybekötött koncerttel zár­ja a félévet június 20-án Békés- szentandráson. A zenekar meghívást kapott az ottani re­formátus egyház vezető lelké­szétől, dr. Dobos Ágostontól, aki maga is amatőr zenész és tagja a Szarvasi Kamarazene- karnak. Elsőként a délelőtti szentmisén lépnek fel, majd 15 órától koncertet adnak a helyi református templomban. Mű­sorukban felcsendül Händel Vizizenéje, Mozart két templo­mi szonátája, Kodály Zoltán és Farkas Ferenc művei. ■ S. H. A Kecskeméti Képtár kiállítást tervez a Művésztelep második korszakában itt tanuló, alkotó képzőművészek munkáiból - ol­vastam a Petőfi Népében. Többsé­gük amatőr művészként tevé­kenykedett, polgári foglalkozása mellett. Alkotásaik szép számmal fellelhetők a kecskeméti csalá­doknál, azonban nevükön túl ke­veset tudunk róluk, holott a város kulturális és művészeti életének alakítói is voltak. A felhívásban megjelent nevek közül számomra hiányzott dr. Ba­lázs Sándoré. A kecskeméti feren­ces rendház nagyböjti oltárképé­nek festője 1899. április 2-án Tor­nyán (Csanád megye) született. Apját 1901-ben helyezték Kecs­kemétre, s korai halála után árva­házba került. Érettségi után ipa­ri szakmákat tanult. 1917-ben ki­került az olasz frontra, ahol meg­sebesült. Felgyógyulva folytatta tanulmányait: a budapesti Képző- művészeti Főisko­lán és a kecskemé­ti Művésztelepen festőművészeti ta­nulmányokat foly­tatott, Révész Imre tanítványa­ként. Közben tanított a kecske­méti iparostanonc iskolában, ahol éveken át a cserkészcsapat köz­kedveltvezetője volt. Budapesten rajztanári képesítést szerzett, Szegeden jogi doktorátust tett, majd történelem-földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1925-ben volt első önálló kiál­lítása Kecskeméten. 1928. no­vemberében Prohászka Józseffel, Imre Gáborral, Hagyik Ivánnal, Be­nedek Jenővel, Sza­bó Vladimirrel, Mátis Kálmánnal volt közös tárlata, ekkor már nemcsak festményeit, de kisplasztikáit is bemutatta. A kecskeméti ferences rend­háztól a nagyböjti lepel megfesté­sére kapott megbízást. A História domus szerint az 5,25 x 3,5 m nagyságú Golgota „kép művészi­esen alakítva, mindenkinek meg­elégedésére lett elkésztve. (1932) Hamvazó szerdára tettük fel elő­ször” (ma is ez a nagyböjti oltár­kép). 1944-től katona az ostromlott Pesten. 1945. február 11-től 1948- ig hadifogoly volt: a sztálingrádi táborból tért haza. Fogvatartói megrendelésére portrék sokasá­gát festette. 1948-tól Pesten taní­tott. Megvakult. 1963. június 30- án Budapesten hunyt el. Balázs Sándor, a Magyar Kép­zőművészek Országos Szövetsé­gének tagja volt. Művészete első­sorban Kecskeméthez, Bugáéhoz, a tanyavilághoz és a Művészte­lephez köti. Portréi és tájképei művészi alázatról, érett szakmai tudásról tanúskodnak. ■ km A Bohém Trió a jótékonysági sorozatban Néhány nap alatt számos kecske­méti zenész csatlakozott a Mű­vész Kávézó jótékonysági felhívá­sához. Ennek köszönhetően min­den este azokért szól majd a ze­ne a kávézóban, akik szinte min­denüket elveszítették néhány nap leforgása alatt. Az élő koncerte­ken a vendégek belépődíj helyett adományokkal járulhatnak hoz­zá az árvízsújtott területek újjá­építéséhez. Az adománygyűjtő akció fellé­pői: június 14.18 h Bohém Trió JÚNIUS 15.18 H - Szénási Pál Ber­talan (jazz billentyűs) június 16. 19 h - Ötvös Csilla (gitár) június 17.18 h - Kökény Eszter és Korb Vanessza (hegedű) június 18.18 h - Papp Ferenc (gitár) ■ Olajfestményei, akvarelljei és gra­fikái mellett pla­kettjei is fennma­radtak.

Next

/
Thumbnails
Contents