Petőfi Népe, 2010. április (65. évfolyam, 76-100. szám)
2010-04-07 / 80. szám
PETŐFI NÉPE - 2010. ÁPRILIS 7., SZERDA 5 INTERJÚ A népművelésre tette fel az életét PERiTY istván Igazgatói tanulóidőszakában Babettával járt kollégáihoz van hozzá, azt As- perján Istvánná Klárival találtuk ki és hoztuk létre. így született meg az egykori szüreti bálból a Kalocsai Paprika Napok, ami évről évre bővült, mostanra pedig egy országosan is elismert és be- jegyzett összművészeti fesztivállá nőtte ki magát A Kalocsai Paprika Lapok alapítása és gondozása pedig 10 éven át az én reszortom volt... De emellett a Szent Iván-éji mulatságra, mely a dél-alföldi régió legnagyobb néptáncos seregszemléje is büszkék vagyunk, ami utcabálként indult. És persze a Pünkösdi koncert is édes gyermekem, ahogyan a Kajális is, amit kibújtattunk a kötelező nagygyűlés és menetrendszerű virslizés köntöséből, újraterveztük az öltözékét, majd a bazárosokat és sátrakat elűzve segítettünk abban, hogy a kis közösségek jól szórakozzanak május elsején. ’91-ben mi indítottuk el a Kalocsai Televíziót is. De nem mehetünk el a Kalocsa Art mellett sem, ami azért jött létre, hogy a vidéki galériák megismerhessék egymást, hogy a hivatásos és amatőr alkotók másutt is bemutatkozhassanak. 2004-2009 között elnöke voltam a kalocsai székhelyű Kisgalériák Országos Egyesületének.- Asperján Istvánné után, aki 1987-től 2007-ig vezette a művelődési központot, huszonhat év után ön is nyugdíjba vonul augusztusban. Mivel tölti majd az idejét?- Van egy nagy könyvtáram, benne úgy 800 könyv, akad köztük olyan, amit nem olvastam. Most majd lesz rá idő. De más feladatok is várnak. Szeretnénk megírni Kalocsa és környéke művelődéstörténete címmel egy könyvet, melyben a régi szép időktől napjainkig feldolgoznánk a művelődési házak és a művelődés történetének minden helyi mozzanatát. Hogy a jövőnek maradjon valami kézzel fogható az egykori népművelők munkásságából. És persze több idő jut majd a családomra is. Szűcs Brigitta Z.- Mi a különbség népművelő és művelődésszervező között?- A népművelő közösségeket hozott létre, hagyományokat őrzött, de nem csak az igények mentén. A mai művelődésszervezők - tisztelet a kevés kivételnek - megveszik a divatos kiállításokat, ostoba, egynyári celebe- ket hívnak a falusi és városi napokra, mindent készen akarnak, és készen kapnak.- Három évtizedes pályafutását hogyan foglalná össze?- Igyekeztem a népet, a közt szolgálni, de nem kiszolgálni. Mindenki, aki a kultúra, a tudomány területén dolgozik - a népművelő, az író, a művész, a tudós- csak javaslatot tehet, tehát szolgálja a nép művelődését, nem pedig receptet készít. Olyan, mint egy lámpás, mely igyekezete szerint megpróbál mindent bevilágítani, de semmi főié nem akaszt erőszakkal reflektort. Megmutatja az ismertet, a népszerűt és a megbúvót is. A kultúra élvezője pedig majd eldönti, mi az, amit szívesen fogyaszt, de ehhez sokszínű terítékre van szüksége.- Világéletében népművelőnek készült?- Nem egészen. Voltam esztergályostanuló, majd szakmunkás, ^ de fiatal felnőttként földmérő- | ként is dolgoztam a járási fóldhi- § vatalban. Közben 1976-ban, fel- g nőtt fejjel elkezdtem táncolni a | Kalocsai Népi Együttesben. Az- I tán 1979 novemberében Bátyára kerültem, és a Jurinovics Miklós Művelődési Ház igazgatója lettem. Alföldi Albert népművelő példájának nagy szerepe volt ebben. Ő számomra még ma is egy ikon. Akkoriban kiemelkedően pezsgő életet teremtett Hajóson. Az első hónapokban vettem Babettát, és elmentem a környező települések népművelőihez, többek közt Sükösdre Borsodi lepülésekről is vonzotta az érdeklődőket. Büszke vagyok azokra, akik velem, nálam táncoltak akár Bátyán, akár később, a szakmári tánccsoportokban. Ők továbbviszik, továbbadják, amit nekik tanítottam, s ha ez így van, akkor már nem éltem hiába.- Hallgatva önt, az az érzése támad az embernek, hogy remek munkája másoknak is feltűnt, és így került Kalocsára.- Pedig ez bizony nem igaz. Bátyáról el kellett jönnöm, de nem azért, mert csábítóbb ajánlatot kaptam. Volt egy szüreti mulatság, ahol a kisbíró kihirdetett egy olyan szöveget, amit az akkori vezetés szerint cenzúráztat- ni kellett volna. Szerintem meg nem volt benne bűnös gondolat. Utána csomót kerestek a kákán is. Felmondtam. A kalocsai művelődési ház akkori vezetője, Vörös András, aki ismerte a helyzetemet, az őt ért sorozatos vegzálások ellenére, dafke felvett. Akkoriban ez bátor tett volt.- Mi az, ami kifejezetten az ön nevéhez fűződik a mostani helyi rendezvények közül?- Először is minden, ami itt évtizedek óta megy és közöm Ágneshez, Hartára Gilich Péterhez, Hajósra Alföldi Alberthez is, akiktől amellett, hogy sokat tanulhattam, partnereket is találtam a nagy tervek megvalósításához. Remek tanulóévek voltak, mindent kipróbálhattam. A Bátyán töltött évek alatt sikerült felzárkózni a Berci mögé, bekerülni a legjobban működő művelődési házak közé.- Mit kellett ezért tenni?- Hittem a helyiekben, az értékekben. Akkoriban az igazgatói cím nem azt jelentette, hogy öltönybe bújva képviselgettük a várunkat. Ha azt akartuk, hogy élet legyen a településen, akkor magunk mentünk minden után. Ahhoz, hogy egy igazi művészt bemutass, sok más, „ad hoc” alkotót is meg kell nézni. A művészek megismerésével és meghívásával azonban még nem lehet letenni a lantot, meg kell szervezni, hogy eljöjjenek hozzánk, plakátot kell készíteni, a rendezvényt hangosítani, kiállítást rendezni, de alkalmasint a kazánba befűteni. 1980 őszén alapítottam több kalocsai táncossal a Bátyai Délszláv Nemzetiségi Néptáncegyüttest, ami a környékbeli teKalocsa kulturális életének meghatározó alakja, Perity István 31 éven át népművelőként kereste kenyerét. Ma művelődés- szervezőnek mondanák, de szerinte a két szakma köszönő viszonyban sincs egymással. A reneszánsz világába csöppentek kunszállás Harmadik helyezést értek el a műveltségi vetélkedőn Harmadik helyezést értek el a kunszállási diákok az országos műveltségi vetélkedőn, amit Bikaion, a Reneszánsz Élménybirtokon tartottak az elmúlt hétvégén. Az ország különböző részéről, de még határon túlról is nevezhettek az általános iskolások a Pannónia dicsérete című műveltségi vetélkedőre. A háromfordulós internetes levelező verseny feladatai januárban kezdődtek, és március közepén értek véget. A verseny célja az volt, hogy játékos formában ismerkedjenek meg a gyerekek a reneszánsszal, a korabeli magyar történelemmel, és annak nagy alakjaival. Ennek megfelelően komoly feladat elé állították őket már az interneten megtalálható kérdésekkel. A témakörök között szerepelt: a reneszánsz kora és műveltsége, Hunyadi Mátyás, a corvinák és Janus Pannonius is. A diákoknak újságot kellett szerkeszteniük és kódexlapot is kellett készíteniük. Ahhoz, hogy a kérdésekre sikeres választ tudjanak adni, bizony utána kellett nézni sok mindennek történelmi tanulmányaikból. A legjobb öt csapat jutott a bikali döntőbe, amit a Reneszánsz Élménybirtokon rendeztek pénteken. A döntőben talán még komolyabb feladatok szerepeltek: műveltségi teszt írása, különböző korok ruháinak felismerése, kiválogatása, kardvívás, középkori ügyességi játékok, kincsvadászat Janus Pannonius és Balassi Bálint tárgyaira, nemezelés, tánc, és természetesen az elején kétperces bemutatkozás is. A kunszállási K.I.K.I. Tóth Pál Általános Iskolából a 7. osztályosok- | ból álló KUNKIKI csapat vett részt g a versenyen tizenhat tanulóval. A J bemutatkozó jelenetünk arról | szólt, hogy Kunország követei be- I mutatják Mátyás királynak a tájat, felsorolják leghíresebb őseiket, és ajándékokat visznek Kunszállás terményeiből. A harmadik hely elérésé szép teljesítmény a kunszállási diákoktól, akiket Pázmándi Judit és Szabó László tanár készített fel a versenyre. ■ A diákoknak ne- mezelniük is kellett a vetélkedőn.
