Petőfi Népe, 2010. április (65. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-19 / 90. szám

PETŐFI NÉPE - 2010. ÁPRILIS 19., HÉTFŐ 5 KULTÚRA Tiszaalpári Tavaszköszöntő- bábfesztivállal Egy ötlet, három kitartó em­ber és sok barát - ennyi kellett ahhoz, hogy Tiszaalpáron lét­rejöhessen a maga nemében egyedülálló Nemzetközi mikro Bábfesztivál. Az április 30-án és május elsején második al­kalommal jelentkező fesztivál­ról Aracs Eszter bábszínésszel beszélgettünk.- Miért „mikro”? Azt mond­juk tudjuk, hogy Tiszaalpár nem egy megapolisz.- Bársony Istvánnal és Lénárt Andrással azt gondol­tuk ki, hogy egy-két szemé­lyes, esetleg családi vállalko­zásban született előadásokat hívunk meg bábfesztiválunk­ra. Az ötletet Lénárt András Mikropódium Családi Báb­színházának parányi színpa­don előadott egyszemélyes já­tékai adták. Fontos szempont volt, hogy az előadások Tisza­alpár közönségét, és az odalá­togatókat szórakoztassák, ne legyen szakmai ítélkezés. Sőt a bábfesztivál fogadjon be mindenkit, aki szívesen mu­tatkozna be a nézőknek.- Kik lesznek a fellépők?- Április 30-án a tiszaalpári Közösségiház udvarára várjuk Professor Clive Chandlert Angliából, Oskart Ausztráliá­ból, Sarkadi Bencét, Jankovics Pétert, majd a horvátországi Senata Tűztáncával zárja a na­pot. Másnap az alpári Temp­lomdombnál 9 produkciót lát­hat a közönség. Itt lesz a Bóbi­ta Bábszínház a 3 kismalac & a farkas előadással. OSKAR és STRUDEL, Répácska, a csacsi­kisasszony, gólyalábasok és madárijesztők. Fellépnek a tiszaalpári Gulyás Terka Báb­tanoda fiataljai, és ismét eljön Kristin Hurst amerikai bábos­bohóc. ■ Aracs Eszter bábszínész Finálé! - Szokolai Péter, Tóth Mihály, Magyar Éva, Puskás Péter, Csombor Teréz, Kiss Jenő (Fanfár és görögtűz!), Horváth Erika. Kecskeméti kamarazenekaré lett az idei évben Kőszeg díja Eredményesen szerepelt a kecs­keméti Lakó Sándor Kamaraze­nekar Kőszegen a XVI. Országos Kamarazenekari Fesztiválon: el­nyerték a Kőszeg Város díját. A közelmúltban megrendezett fesztiválra hét hazai zenekar ka­pott meghívást. A nagy hagyo­mányokkal rendelkező találko­zón Áldor Lili és Kostyál Kálmán hegedűművészek értékelték a produkciókat. Kecskemét városát képviselő Lakó Sándor Kamarazenekar színvonalas műsorában szólót énekelt Hajdú Katalin, valamint kettősversenyt játszott hegedűn Závogyánné Varga Ildikó és a ze­nekar koncertmestere Kiss Ágo­ta. A zenekar 2003 óta jelen van Kecskemét város zenei életében. Az amatőr zenészekből álló csa­pat példát mutat névadójuk munkásságának hagyományőr­zésében, a valaha megszerzett hangszeres tudás méltó művelé­sében, a kulturális közösség épí­tésében. A sikerek eléréséhez azonban elengedhetetlen a kép­zett művészeti vezető, akit az együttes Róbert Gábor, a Tanító­képző nyugalmazott tanára sze­mélyében talált meg. ■ S. H. Puszi, puszi, puszi! hírszínház Csombor Jusztícia és Puskás Rudi bácsi - utoljára Utoljára gördült fel a füg­göny a Hírszínházban va­sárnap este. Az előadáson jól szórakoztunk, a finálén hullámoztunk, majd egy­perces néma felállással adóztunk közös vasárnap estéink emléke előtt, ami­kor a Petőfi Népe megtisz­telő feladata lehetett, hogy témát kínáljon a színda­rabokhoz. Rákász Judit Az évad utolsó előadásán is tar­tottuk magunkat a hagyomá­nyokhoz, s olvasóink dönthet- ték el szavazataikkal, hogy me­lyik hírből készüljön színházi produkció. A három felkínált té­ma közül legtöbb olvasónk a pletykálkodás miatt verekedé­sig fajuló szomszédviszályra volt kíváncsiak. A színdarab helyszíne ezút­tal egy kecskeméti betéti társa­ság irodája volt. Konkrétan a Túl az Óperencián Igazságszol­gáltató Bt. irodája, ahol Csom­bor Jusztícia nem mást osztoga­tott, mint az abszolút igazságot. Például Szokolai Péter Béla Jenő Mihály Mária Ferenc - de szó­lítsák csak Máriának - énekta­nár részére, aki fáradhatatlanul próbálta rávenni tanítványait, hogy az általa érzékelt 400 ezer hang közül a kellemes 30 ezret szólaltassák meg. Ám erőfeszí­tése hasztalan volt, amit a jog nyikorgó kiskapuinak nyitoga- tása helyett körömletépés mód­szerével orvosolt. Kár lenne megfeledkezni az iroda másik fontos ügyfeléről, Puskás Rudi bácsiról, aki a né­zőtéren elvegyülve három Puskás Péter Multimilliomos Dzsesszdobos és Csombor Teréz Jusztícia ... és lábai alatt - Aradi Imre zet a darabból: „Puszi, puszi, pu­szi!” Rendező Pesty-Nagy Kati, dramaturg: Hárs Anna. „Álmom nekem csak egy van, Szeretnék a nyalókád lenni, Ez van. ” Puskás Rudi menyasszonyát, valamint két apósát ismerte fel, s e lenyűgö­ző antrét a Multimilliomos dzsesszdobos szólótánccal egy­bekötött előadásával tetézte. Ru­di bácsi alacsony költségvetésű megveretést rendelt szomszéd­ja részére rudi-rágalmazásért, amelynek következtében felrob­bantásra került egy gránát, va­lamint egy gyermekkorában el­rabolt testvér. Ennek okát - az évad utolsó előadásán is tartva magunkat a hagyományokhoz - ne boncolgassuk, hiszen eny- nyi volt, s a végére még egy idé­Bárki lehet vak! - az első eset Az iroda Jobb Keze... Somodi Ferenc terpiészetfotói azEZI-ben Díjnyertes természetfotók is láthatók lesznek azon a kiállításon, amely április 22-én, a Föld napján nyílik a kecskeméti Kodály-isko- lában. Az alkotó Somodi Fe­renc, aki a 2009-es „Az Év Természetfotósa Magyaror­szágon” pályzaton első he­lyezést ért el Békamama cí­mű felvételével, az Élet a vízfelszín alatt kategóriá­ban. A Kecskeméten élő ter­mészetfotós a közelmúlt­ban érkezett haza a pályá­zat díjaként nyert Sri Lanka-i útjáról, amelynek során 10 napon át fotózha­tott esőerdei és tengerparti nemzeti parkokban. A Kodály-iskolában a Föld napján nyíló kiállítás címe: Védd a Földet! Jogunk van a boldogságra hegedűs Eszenyi Enikő megrendítő rendezése a Vígben Képek és versek Harmóniában kiskunhalas Rendhagyó kiállítás a Végh-kúriában „... Minő anyagból, agátból, kvarcból, gabonából Sarjad tested, kikelve, mint kenyér a melegben...” A Hegedűs a háztetőn musicalt láttam már vagy tízszer, régen, más színházban, külföldön, fil­men, de amikor újra bemutatják, akkor kihagyhatatlan. A Vígszín­házban néhány hete megy, Eszenyi Enikő rendezésében. Ezek a száraz tények. A többi mind nagy-nagy érzelmi vihar. S bár a közönség soraiban látunk csinosra öltöztetett kislányokat, végül is nekünk, nagyoknak szól az előadás. Ezt igazolandó van­nak pillanatok, amikor a publi­kum nem tapsolja szét a darabot a gyönyörű dalok után, hanem megrendültén ül, legfeljebb a kis­gyermekek nem értik, mire ez az őrült nagy csend. Aki előveszi a Hegedűs a háztetőnt, keveset kockáztat, bár lehet vele hatalmasat bukni, de a Vígben mostanság az ilyesmi ele­ve kizárható. Eszenyinek esze ágá­ban sincs felforgatni a darabot, annyit tesz hozzá, amennyi az ál­maiból kell a zsidó közösség min­dennapi örömeinek és fájdalmai­nak bemutatásához. Ábrándos fel­hők rohangálnak a színpad fölött, aztán vérvörösre vált az ég, a tejes ember családja húzza az igát, az esztelenség pogromokba kerget, pedig a lényeg nagyon egyszerű: a hagyomány szent, legfeljebb más­ként értékeljük, s persze: egy sze­gény szab legénynek is joga van a boldogságra. A tejesembert Hegedűs D. Gé­za játssza, hatalmas sikert aratva, valami mégis mocorog az ember­ben, mert hiába énekel néha tö­kéletesen, tud közel kerülni a né­ző szívéhez, valami mégis hiány­zik belőle. Mintha túl színpadias lenne, s a csudába is, végig Bes­senyei Ferencre gondolok, bár nem kéne. A tejesember felesége Halász Judit, tőle minden bejön, egyszerre ötgyermekes anya, hár­pia és a szeretetre ráébredő haj­dani fruska. Szép párost alkot­nak, játékukat gondosan öleli kö­rül a többiek produkciója, hogy keserédesen kecmeregjünk föl a székekből a hullámzó vastaps vé­gén. Azt hiszem, egy ideig kiha­gyom a Hegedűs a háztetőnt. Né­hány évre elég volt a fájdalomból. ■ Sz. Cs. Tulipánok, bohócok, macskák, csigavonalakba bújtatott női ala­kok köszönnek vissza Barabás Anita képeiről. Harmóniában cí­mű legújabb kiállítása április 16- án nyílt szülővárosában, Kiskun­halason. Szűcs Károly művészettörté­nész szerint képein egyszerre je­lenik meg a szépérzék, harmónia és esztétikum iránti vonzalom, valamint a szépítő hajlam. - Jel­legzetes női művészet az övé, for­mái, színei, témái egyaránt fino­mak, légiesek, képeiről sugárzik az életöröm. Fodrász a civil szak­mája, így nem csak festi, készíti is a loknikat, lételeme a szépre, az egyediségre törekvés - véleke­dik a szakember. A kiállítás különlegessége, hogy egy-egy költőnő tollából született, vagy nőkről szóló ver­sek kerülnek a képek mellé, az alkotó kézírásával.- Személyesebbnek tartom, mint a gépelt betűsorokat - árul­ta el Barabás Anita. - A verseket magam válogattam, sok kedven­PABLO NERUDA cem van, nem volt egyszerű fel­adat. Egy kiállítás albumában így vall magáról a fiatal művész: „A rajz és a festés az egyetlen, amiben nem érdekelnek az el­várások. Úgy és azt festek, amit akarok, úgy látom, ahogy érzem, és olyanná válik, amilyennek szeretném.”

Next

/
Thumbnails
Contents