Petőfi Népe, 2010. március (65. évfolyam, 50-75. szám)
2010-03-01 / 50. szám
w-mmMm&sm, • «hí mmma »m» .. >•. >we.-iSie*s«MiB Fogadnak, hogy százan elmennek szavazni újsolt Plakát még nincs, de választási kedv annál inkább megyénk legkisebb településén Választási plakátokat egyelőre még nem ragasztgat- tak ki a pártok aktivistái Újsolt utcáin, de ettől a politika még eléri a 182 fős falut. Hraskó István Bács-Kiskun megye legkisebb településén általában magas a részvételi arány a szavazásokon. A polgármester azt mondja: a választási bizottság 'tagjai mindig fogadásokat kötnek, hogy eljön-e legalább száz helyi voksolni. Ő arra tippel, hogy idén is elérik a bűvös határt. A helyiekkel beszélgetve nekem úgy tűnt: akár még a százszázalékos részvétel is elképzelhető, ugyanis az ösz- szes újsolti igennel válaszolt, mikor azt kérdeztem tőlük, hogy leadják-e szavazatukat április 11- én. Az idén hatvanéves, 1990-ben újra önállóvá váló (korábban Solthoz tartozó) község utcái csendesek, néptelenek. Mind a hat. Ennyi utcája van ugyanis megyénk legkisebb településének. Ráadásul még a kocsma is zárva van, csak délután négykor nyit. Hosszú percekig sétálok anélkül, hogy bárkivel is találkoznék. Riportom témáját sem feledve útközben nézelődök, hátha valahol látok egy választási plakátot, vagy postaládából kilógó, politikusarccal díszített (vagy éppen csúfított?) szórólapot. Azonban egyelőre semmi jelét nem tapasztalom, hogy a pártok aktivistái Újsoltot is megcélozták volna. „A villanyoszlopokra vagy a fákra szoktak ragasztani plakátokat, de idén még én sem láttam egyet sem. Szórólapokat kaptunk csak postán, a Jobbik gyűjtötte a kopogtatócédulákat, a többi párt nem. Nincs nagy mozgolódás, még nem érezzük a kampányt. Remélem, ez így is marad, és higgadt lesz a választásig hátralévő pár hét” - fogad az önkormányzatnál Fekete József polgármester. Majd hozzáteszi: ő minden helyit arra biztat, hogy menjen el szavazni, mert „aki otthon marad, annak nincs véleménye az ország sorsáról”. Az új Soltiakra nem lehet panasz: mindig az országos átlagnál többen sétáltak el a polgár- mesteri hivatalba, és töltötték ki a szelvényt a felállított szavazó- fülkékben. 1994-ben 71 százalékos, 1998-ban 62, 2002-ben 74, 2006-ban pedig 77 százalékos volt a részvételi arány. Azaz a szavazásra jogosult 160-170 polgárRácz György minden választás előtt megvitatja feleségével, Kocsándi Katalin nemrég költözött a faluba. Kollár János viszont őslakos Fekete József polgármester és Dani Attiláné Tímea, az önkormányzat mindenese a választási hirdetménnyel ból 100-110 mindig élt alkotmányos jogával. „Szerintem idén, is száz fplött leszünk. Erre egyébként fogadásokat i^szoktak kötni a választási bizottság tagjai" - mondja Fekete József. Egy ilyen kis faluban a választás sajátos vonása, hogy ha egy párt vetélytársától elcsábít akár csak tíz-húsz hívőt, azzal már nyerhet is a településen. Jól példázzák ezt az újsolti tendenciák: a 2006-os országgyűlési választásokon az MSZP a leadott 110 voks felét szerezte meg, a Fidesz 45-öt. A tavalyi EP-voksolásra viszont már a Jobbik nőtte ki magát a legmeghatározóbb politikai tényezővé Űjsolton: 92 szavazatból 41-et kaptak, ez pedig 45 százalékos támogatottság. A Fidesz 25, az MSZP pedig 18 voksot szerzett. „Itt a hivatal a szomszédban, miért ne szavaznék?” ■ „Úgy érzem, az , emberek jjqk kicsúszott' a lábuk alól a tala^ bjzony- talanok lettek, és kitörési lehetőséget abban látnak, hogy az új pártokra szavaznak” - magyarázza a polgármester, hogy szerinte minek köszönhető a Jobbik előretörése. „Meg tudtak szólítani olyanokat, akik eddig nem foglalkoztak aktívan a politikával, és nem voksoltak” - teszi hozzá. A polgármester hosszasan gondolkozik, mikor megkérdezem: volt-e már valaha olyan váratfan esemény, amelyik izgalmat vitt volna az újsolti szavazásba? De hiába szomjazom botrányra, csalásra, kampány- csendsértésre, veszekedésre, urnák és szelvények rejtélyes eltűnésére, Fekete József szerint az eddigi választások során egyszer sem volt semmilyen problémájuk. „A kilencvenes években valaM sértő megjegyzéseket írt a szavamelyik párt az igazságosabb zólapra az egyik indulóval kapcsolatban. Egy másik szavazó pedig a borítékon feltüntette, hogy a kisgazdákra voksolt, és ezt alá is írta” - mondja végül a polgármester. Hát ebben a két sztoriban merül ki az újsolti választási botrány- krónika. Egyébként pedig csendben és rendben szoktak csordogálni az események: az öttagú választási bizottság - mely egyben a szavazatszámláló grémium is- egész nap a tanácsteremben várja a helyieket. Reggel megnyitják a hivatal ajtaját, este bezárják, összesítik a voksokat, Dani Attiláné Tímea „mindenes” köztisztviselő pedig rögzíti az eredményeket a központi rendszerben. A bizottság tagjainak délben maga a polgármester visz pörköltet ebédre. „Itt a polgármesteri hivatal a szomszédban, miért ne mennék szavazni?” - kérdezi egy idős, jó kedélyű öregúr, Mojzes Imre, miközben az autóját bütyköli néhány segítőtárssal. „Volt itt, Solton a Torgyán, a kisgazdapárt főnöke, az igazi úriember. Most is rájuk szavazok majd!” - teszi hozzá. A szerelésben segédkező Schultz András is azt mondja, feltétlenül voksolni fog. „Saját jól felfogott érdekünk a választás. Kötelességemnek érzem, vannak unokáim is, az ő jövőjük miatt is fontos, hogy most ki nyer” - véli a középkorú férfi. Újabb rövid sétát teszek a nép- telen Rákóczi utcán - a főutcán - interjúalany után kutatva. Az újsolti porták vészes csengőhiánya kissé megnehezíti a dolgom- csak abban bízhatok, hogy valaki éppen a kertben dolgozik. Egy idős hölgy a témát meghallva morcosán elzárkózik a válaszadástól. Továbbmegyek, és szerencsével járok: pár házzal odébb egy bajszos, kucsmás öregúr már kedélyesen nyilatkozik. „Feleségemmel mindig is fontosnak tartottuk, hogy szavazzunk. Függetlenek vagyunk a pártoktól, mindig megbeszéljük, megvitatjuk, melyik a jobb, az igazságosabb” - mondja Rácz György. „De nem hangos viták ám ezek! Általában megegyezik a véleményünk, melyik a jó, melyik nem” - búcsúzik el. Mojzes Judit és Mészárosné Papp Rózsa szociális gondozóként látja el a kis falu idős lakóit. „Én mindig szavazok, tagja vagyok á választási bizottságnak' is”- mondja Rózsa. Juditnak fiatal kora miatt viszont még csak ez lesz harmadik választása. „Idén is elmegyek, hiszen nem vesz el sokat az időmből. Viszont egy szavazat is sokat számít!” - teszi hozzá az ifjú hölgy. „Ha nem választunk, esélyt sem adunk magunknak” - hangsúlyozza Rózsa is a fülkében kitöltött cédula jelentőségét. Újabb séta, újabb két beszélgetőpartner a Dózsa utcában. Kocsándi Katalin kijelenti: ő a jobb élet reményében voksol. „Az egész országért teszem, hogy szebb legyen a jövőnk” - mondja jó adag pátosszal. Kollár János is tagja a választási bizottságnak, bár szíve szerint már átadná másnak a stafétabotot. „Az önkormányzattól viszont mindig megkérnek, hogy most utoljára vállaljam még el a tagságot” - mondja az öregúr. „Még véletlen se hagynám ki a szavazást, kötelességemnek tartom, hogy válasszunk, az ország érdeke is így kívánja. Szégyen lenne, ha csak a község tíz százaléka menne el!”- véli. Azt hiszem, ettől a szégyentől nem kell tartaniuk az újsol- tiaknak. kérdi Újsolt egyik legidősebb Késő téli belvíz Újsolt határában A két szociális gondozó - Judit és Rózsa - is biztosan leadja a voksát Buszváró Újsolton. „Feltételes megálló'’ - a táblát megrágta az idő vasfoga...
