Petőfi Népe, 2010. március (65. évfolyam, 50-75. szám)
2010-03-02 / 51. szám
MEGYEI KÖRKÉP PETŐFI NÉPE - 2010. MÁRCIUS 2., KEDD Férfi létére négy lányt nevel egyedül huszár tamás Mindenük odalett, mérhetetlen gazdagságuk ma a szeretet és az összetartás Huszár Tamás egykor jómódban élt a családjával. Ma egy önkormányzati bérlakásban lakik Kecskeméten, ahol egymaga neveli négy lányát. Nincs semmijük, és mégis mérhetetlenül gazdagok, mert szeretetben, jókedvben és összetartásban náluk soha nincs hiány. Az elvesztett vagyon helyett a sors az édesapának bölcsességet, türelmet adott. Takács Valentina Az esti órákban, már vacsora után látogattuk meg Huszár Tamást és négy gyermekét. A család Kecskeméten, egy kétszobás önkormányzati bérlakásban él. Az édesapa az ajtóban fogad bennünket. Mosolyog, amikor bemutatkozik, a derű pedig végig ott marad az arcán. Belépünk, a konyhában éppen mosogat az egyik lány.- Úgy döntöttem, hogy négy lány mellett ez nem az én feladatom! - mondja Tamás. De látszik rajta, hogy ez csak egy kis évő- dés, a lányok pedig tudják, hogy amúgy a lelkét kitenné értük. A lakás kétségtelenül kicsi ennyi embernek, a bútorok pedig nem az esztétikai szempontokat, hanem a célszerűség elvét szolgálják. Mégis meghitt, békés a hangulat, az ember jól érzj pia- gát ebben az igazi otthonban. Itt mindenből és mindenkiből árad a szeretet és a jókedv. A nagylány, Nixi hamarosan 18 éves lesz, és szakácsnak tanul. Látogatásunk alatt ott ül az édesapja mellett, hiszen valamilyen formában ő a háziasszony, és Tamás legfontosabb támasza. Virág 13 éves, és a Kodály-isko- la tanulója. A 12 esztendős Fanni jó sportoló, ezért a Rákócziban a helye. A legkisebb lány Fruzsina. Ő most lesz hétéves, és szintén a Kodály-iskolába íratta az édesapja. Iparág lett a balekok tönkretétele- Egykor teljes családban és jó módban éltünk - meséli Tamás. - Aztán egy üzleti vállalkozásban elbuktam 41 milliót, aminek fele nem a mi pénzünk volt. Komoly adósságspirálba kerültünk. Végül úgy hozta a sors, hogy magunkra maradtunk: én és a négy lány. Ez 2008 júniusában történt. Az adósságok szempontjából most már nagyjából nullán vagyunk. Jó végre túl lenni rajta. Ennek kapcsán megtanultam, hogy a BAR-lista nem valami szörnyűség, hanem pozitívum, mert megállít egy tragikus folyamatot, és megment bennünket a saját gyengeségünktől, gyarlóságunktól. Látom az embereken, hogy milyen kockázatos szituációkba mennek bele egy magasabb életszínvonal reményében. Egykor én is ezt tettem, de most már tudom, hogy nincs értelme. Ehhez azonban meg kellett élnem, hogy elvesztem a teljes vagyonomat. Bármilyen ostobán hangzik, de amikor ez megtörtént, hálát adtam a sorsnak, hogy elveszthettem. Arra is rájöttem, hogy a világon mindenütt valóságos iparág épült fel arra, hogy a hozzám Huszárék a fotózást is végignevették, -bohóckodták. Az otthonut bármilyen kicsi és szerény, maga a nyugalom és jókedv szigete. hasonló balekokat, károsultakat még jobban tönkretegyék. De ez már a múlt. A lényeg, hogy az első szegény karácsonyon hétezer forintból kellett fát, ajándékokat, élelmet vennem, ami hatalmas változás volt a korábbi bőséghez képest. Ám amikor ott ültünk az ünnepi asztalnál, ugyanakkora volt a boldogság, a gyerekek pedig egyetlen gesztussal sem jelezték, hogy csalódottak volnának. A lányok fajátékokat kaptak. Az történt, hogy kimentem a vámudvarba, ahol egy csődbe ment vállalkozás után maradtak ezek a játékok, és abból vásároltam.- Most miből él nek?- Elsősorban főállású apa vagyok. Mellette, van egy kisvállalkozásom, melyből jön valamennyi pluszpénz. Ezenkívül a húgomnak segítek. Neki tánciskolája van Kecskeméten, én varrom neki a jelmezeket, háttereket, mindazt, ami textilből készül. Egyébként sokan azt hiszik, hogy nem dolgozom, mert a jókedvemmel állítólag a ráérő ember látszatát keltem. Nálunk egy vacsora másfél óra zeté. Iskola után a lányok sietnek haza. Jól érzik magukat itthon, ahol megteremtettük a nyugalom szigetét. így nálunk a csavargás problémája ismeretlen. A házimunkát elosztjuk, mindenkinek megvan a maga feladata. Az enyém elsősorban a főzés, „Egykor én is kockáztattam, de ez már a múlté...” amiben Nixi gyakran segít. A közös vacsora másfél óráig tart. Nálunk ugyanis nagyon fontos vége. Ami még nagyon fontos: tanulási gondjaink nincsenek. Ha néha becsúszik egy-egy rossz jegy, akkor sem dől össze a világ. Nem félnek elmondani, hiszen a jegy nem arra van, hogy , dicsérjek vagy dorgáljak, hanem arra, hogy az iskola engem tájékoztasson. A lányok maguknak tanulnak, ezt tudják és értik.- Látom, van számítógép a házban. Az internet miatt nincs vita?- Nincs, mert nálunk az internet nem villanypásztor. A világháló használata mindenkinek szabad, de csak időkerettel. A gyerekek annyi időt kapnak, amennyi pont elég ahhoz, hogy a számukra fontos dolgokat megkeressék, de arra már nem, hogy oda tévedjenek, ahol semmi keresnivalójuk.- Hogyan alakulnak a család hétköznapjai?- Hatkor kelünk. Kialakult a rend, hogy ki mikor veszi birtokba az egyetlen fürdőszobát. Időkorlát nincs, de mivel öten vagyunk, így mindenki igyekszik, és egymásra tekintettel vagyunk. Pontban hét órakor együtt reggelizik a család. Aztán mindenki megy a maga dolgára. Indulás előtt jó látni, ahogy a nagyobbak megigazítanak valamit a húgaik ruháján. Apró jelzések ezek, a szeretető, az odafigyelésé, az egymás iránti felelősségérminden étkezés, mert ez a legalkalmasabb a beszélgetésre, és mindannyian nagyon igényeljük. Ha pedig az egymással történő beszélgetésről van szó, akkor az mindenek feletti, és elsőbbséget élvez. Sajnálattal látom, hogy ez a legtöbb családban nem így működik, és nem érti a szülő, hogy miért olyan a gyerek, amilyen. Kétségtelen, hogy sok szülő belekerül a pénz- hajhászás csapdájába, hogy semmire nincs ideje. Én is ezt tettem, és örülök, hogy ennek- Négy lányt nevelni, egy ekkora háztartást vezetni nem éppen férfinak való elfoglaltság...- Igaz, de engem a szüleim úgy neveltek, hogy soha nem tudhatom, mit hoz az élet, ezért meg kellett tanulnom mindazt, ami egy háztartásban fontos. Édesanyám tanított a női feladatokra, édesapám pedig a férfias dolgokra. Ezért nekem szinte semmihez nem kell szerelő, mert ami elromlik, azt többnyire magam javítom meg. Egyébként csodálatos gyerekkorunk volt a két húgommal. Mindent megkaptunk, és itt nem az anyagiakra gondolok, hanem az érzelmekre, a kultúrára, a világlátásra. Életrevalónak neveltek bennünket. Akkoriban még nem volt divat, hogy minden gyereknek külön szobája legyen. Egy szobában nőttem fel a húgaimmal, és nem gondolom, hogy emiatt bármelyikünk is lelki sérüléseket szenvedett volna. Sőt! A testvéreknek szükségük van az elalvás előtti beszélgetésekre, a közös párnacsatákra, az apró titkok egymással történő megosztására. Ezért is nem bánom, hogy a négy lány most egy szobában van, hiszen ilyenkor születnek azok a közös élmények, amelyek egy életre összekötik őket. Ami elmúlt, azon nem változtathatunk- Ez rendben, de hát egy átlagos családban a lányok az édesanyjukkal beszélik meg a női dolgokat.- Ez tévhit - szól közbe Nixi.- Nálunk nincsenek tabuk, apuval mindent meg lehet beszélni. Sőt pluszsegítséget jelent, hogy apu mégis csak jobban tud a fiúk fejével gondolkodni.- Édesanyámra is számíthatunk - veszi vissza a szót Tamás.- Ő a korát meghazudtolja, nagyon modern, követi a trendeket, így aztán nálunk az egész családra jellemző, hogy nincsenek tabuk.- Nagyon kiegyensúlyozottnak látszik. Úgy is érzi magát?- Mint mindenkivel, úgy velem is előfordul, hogy megingok. Ugyanakkor nem jellemző rám az az állandó panaszkodás, amit sok embernél tapasztalok. Soha nem végeztem agykont- rollt, de józan ésszel felfogtam, hogy ami elmúlt, azon már nem tudunk változtatni. A jövőre befolyással lehetünk, de az nem a jelen. Tehát érdemben azzal szabad foglalkozni, ami most van. A? emberek jó része abba bukik bele, hogy hiába van vagyona, iszonyúan boldogtalan, felőrli a hajsza. Amikor a gyerekekkel elkezdődött az ötünk külön élete, akkor megtapasztaltuk, hogy a boldogságérzethez egyetlen forint sem kell. Mind a mai napig előfordul, hogy ennünk van mit, de készpénzünk napokig egyáltalán nincs.- Sokan sajnálják?- Túl sokan. Nem értik, hogy hogyan bírok egymagám anyagilag és mentálisan a négy gyerekkel, amikor nekik egy vagy két gyerek is sok, adott esetben pedig még gyerek nélkül sem boldogulnak. Pedig ez nem ezen múlik. Nem hinném, hogy sajnálatra méltó vagyok, nem is érzem magam annak. Sok mindenen mentünk keresztül, de mindenből kaptunk valami pluszt. Például korábban szív- és érrendszeri problémáim és sokízületi gyulladásom volt. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy már egy éve nem voltunk orvosnál. Egyikünknek sem volt rá szüksége. Tabuk nélkül apa magánéletéről- Van partnere, vagy ez a zárt közösség ezt nem viseli el?- Természetesen van barátnőm. Ez egy érdekes szituáció, aminek van előzménye. Amikor magunkra maradtunk, akkor kialakult egy partnerkapcsolatom egy nagyon intelligens hölggyel, akinek volt egy kislánya. Minden klappolt, minden a legnagyobb rendben volt, mégis azt vettük észre a lányaimmal, hogy konfliktus van közöttünk. Időbe telt, mire rájöttünk, hogy egyelőre még senkit nem lehet teljes egészében bevonni a mi családunkba. Akkor a gyerekeim mellett döntöttem, ami azt hiszem, természetes. A mostani kapcsolatomban időnként találkozom a barátnőmmel, de nem vonom be a családunkba.- A gyerekek nem féltékenyek?- Egyáltalán nem, mert ők ettől nem kapnak kevesebbet. Mivel nincsenek tabuk, így azt is megbeszéltük, hogy én egy egészséges, 44 éves férfi vagyok, nem temethetem el magam. Szükségem van arra, hogy időnként eltűnjek egy-két napra.- Ilyenkor kivel vannak a gyerekek?- Többnyire átvonulnak a húgomhoz, akinek viszont négy fia van, és ő is egyedül neveli őket. A nyolc gyerek remekül megvan egymással, és a családi kötelékek erősítésében ezek az alkalmak is sokat számítanak.- Ha két mondatban össze kell foglalnia az elmúlt éveket, akkor mit mond?- Nem érzem a korábbi anyagi veszteséget, mert ami fontos az életben, az mind a miénk. Vallom és tanítom a gyerekeknek is: nem a pénztárcánkban lévő összegtől függ, hogy milyen emberek vagyunk és milyennek érezzük magunkat, hanem attól, hogy mennyire vagyunk igényesek olyan dolgokban, amelyek nem pénzfüggők. Amikor a gyerekekkel elkezdődött az ötünk külön élete, akkor megtapasztaltuk, hogy a boldogságérzethez egyetlen forint sem kell.
