Petőfi Népe, 2010. március (65. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-18 / 64. szám

PETŐFI NÉPE - 2010. MÁRCIUS 18., CSÜTÖRTÖK 13 SÉTA - SAJTÓ ÉS TANULÁS A tizedik SÉTA részt vevő iskolái, kollégiumai: CONSTANT1NUM KATOLIKUS GIMNÁZIUM, KISKUNFÉLEGYHÁZA KAPCSOLATTARTÓ: KAPUS KRISZTIÁN PETŐFI GÉPÉSZETI ÉS INFORMATIKAI SZAKKÉPZŐ ISKOLA, KISKUNFÉLEGY­HÁZA, KAPCSOLATTARTÓ: CSŐSZ BEÁTA WARD MÁRIA (ANGOLKISASSZONYOK) LEÁNYGIMNÁZIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SEREGI SZABINA TÁNCSICS MIHÁLY KÖZÉPISKOLAI KOLLÉGIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SZAPPANOS BENEDEK REFORMÁTUS GIMNÁZIUM, KECSKEMÉT, KAPCSOLATTARTÓ: BOVIER HAJNALKA HUMÁN KÖZÉPISKOLA SZÉCHENYIVÁROSI KOLLÉGIUMA, KECSKEMÉT, KAPCSOLATTARTÓ: FEJES MAJA Mindenkinek kellene egy optimizmus szemüveg! A STRESSZ ELŐBB VAGY UTÓBB MINDENKIT UTOLÉR! Stressz. Mi is ez valójában? Vírus? Bakté­rium? Állapot? Betegség? Érzés? A választ talán senki sem tudja. Csak azt, hogy ben­nünk van. Benned és bennem is. Na jó: kezeljük tényként, hogy a stressz az van, és nem lehet kivédeni. Minden em­berben ott dolgozik ez a láthatatlan valami: a buszsofőrben, a kisiskolásban, a tanár­ban, a takarítóban, a nyugdíjasban, a tán­cosban, az orvosban. Kegyetlen, lassú gyil­kos a stressz, számtalan megjelenési for­mája létezik: „Úristen, hányas lesz a dolgo­zatom?” „Anyu vajon elenged a buliba?” „Istenem, remélem meggyógyul a gyerme­kem!” „Felvesznek az egyetemre vagy sem?” Minden bajunk forrása a stressz, az aggódás: különböző betegségeink mögött rendre ott bújik az orvosi diagnózisokban: stressz. S hogy miért foglalkoztat ez engem? Min­den három hete kezdődött... A suliban délelőtt erős hasfájásra panaszkod­tam. Aztán jött értem a mentő, és most itt vagyok a megyei kórház 608-as szobájában... A vérvéte­lem eredménye: a normál 4-5-ös érték helyett 24 a vércukorszintem! A diagnózis? A hasnyálmirigyem nem termel elég inzulint, mert már „nem bírta cér­nával”. ,Egyes típusú diabétesz. És úgy tűnik, mindennek a fő oka: a stressz! Az egyes típusú di­abétesznek viharos tünetei vannak. Mindenesetre nincs pontos válasz arra, mitől alakulhatott ki. Igaz, voltak előjelek: például mostanában több mint 3 li­ter folyadékot ittam naponta, fogytam pár kilót, in­gerültebb voltam, és romlott a látásom is, de nem gondoltam, hogy baj van... Most pedig itt vagyok a kórteremben, és azon gondolkozom, hogy tényleg a stressz miatt vagyok-e itt. Az orvosok is azt mond­ták: a túlzott idegeskedés miatt is felmehetett a cukrom. Szinte el sem hiszem, hogy ennyi rosszra képes ez a dolog. De ne hidd, hogy nincs ellenszere. Szerintem há­romféle gyógyszer van rá: szeretet, nyugalom, op­timizmus. Amikor ideges vagy, kell valaki, aki meg­a dolgoknak. Eddig... A kórházi folyosón sétálva ugyanis észrevettem a földön va­lamit. Egy optimizmus-szemüve­get. Felvettem onnan, azóta hor­dom, és máris másképp látok mindent! Nem roskadok bele ab­ba, hogy cukorbeteg lettem. Pró­bálom úgy felfogni, hogy ez (is) értem van. Azért, hogy mostan­tól egészségesebben éljek. Vannak, akik művég­taggal élnek, vagy elveszítették a szemük világát, esetleg örökre ágyhoz vannak kötve. Nekem a diabétesz jutott - hát elfogadom. Tulajdonképpen örülök, hogy ennyivel „megúsztam”. Te, kedves olvasó, pedig fogadd meg a tanácsom: légy nyugodtabb! Próbáld könnyebben kezelni a problémákat! Akarod, hogy kölcsönadjam az opti­mizmus-szemüvegemet? TERMUL HELGA, TÁNCSICS KOLLÉGIUM nyugtat, és biztos hátországot nyújt. És az sem mellékes, te ma­gad hogyan állsz a dolgokhoz: nem kell mindent a legrosszabb helyzetből nézni. Persze tudom, ez nem könnyű, magam is pesz- szimista vagyok. Én is a negatí­vabb oldalát szoktam észrevenni Azt sejtem, nem lennének büszkék ránk a márciusi ifjak... 1848. március 15.: ki ne tudná, hogy mi történt ezen a napon? 162 évvel ezelőtt Magyarorszá­gon megszületett a szabadság, - ahogy azt Petőfi a naplójában írta. Nekünk, PG-s diákoknak különösen fontos ez az ünnep, hiszen iskolánk névadója Pető­fi Sándor. Az idei iskolai ünnep­ségen negyvenperces műsor idézte fel az egykori történése­ket: Pilvax kávéház; Länderer nyomda; a 12 pont kinyomtatá­sa; több mint tízezer ember a Nemzeti Múzeum előtti téren; Táncsics kiszabadítása a bör­tönből... Kívülről tudjuk a jeles nap forgatókönyvét s mindezek üzenetét: hazaszeretet, nemze­ti identitás, a múlt megbecsülé­se, magyarságunk büszke vál­lalása. Hiszen mi másról is szólhatna ez az ünnep? Nem le­het ezt kisajátítani, másként ér­telmezni - gondoltam ezt ad­dig, míg hétfőn be nem kap­csoltam a televíziót... Csak kap­kodtam a fejem: mi van? Biz­tos, hogy ez nem tévedés? Mi­ről beszélnek a közszereplők és a politikusok? Az ünnepi be­szédekben elhangzó - „kómá­ba került gazdaság, új forrada­lom, áporodott levegő, a halál pártja, a jövő Horthy Miklósai, nokiás dobozokba gyömöszölt ország” - kifejezéseket ugyan­is nem tudtam semmilyen ko­rábbi történelmi tanulmá­nyomhoz kötni. Kérdezem én: ezeknek mi köze a márciusi if­jakhoz, az 1848-as szabadság- harc törekvéseihez?! Vajon Pe­tőfit érdekelné-e a mai politi­kusok választási kampánybe­széde? Vajon büszke lenne-e ránk? Mondaná-e, hogy érde­mes volt elindulni akkor reggel lókaival a közös albérletből? Nem hiszem... ezeknek a kifor­gatott üzeneteknek nem sok köze van lókaihoz, Petőfihez és eszméikhez. Talán csak annyi, hogy egyes gondolatokat tő­lük idéztek a szónokok. így nyilván én is lehetnék szónok, mert a történtekkel kapcso­latban nekem is eszembe ju­tott egy idézet Petőfitől: „Sokat beszéltek, szépet be­széltek, de ebből a hon még nem él meg.” Megfontolhatnák ezeket a sorokat mindazok, akik ünne­pi álruhába öltöztették kam­pánybeszédeiket! És még valami eszembe ju­tott az ünnepi beszédek halla­tán: de jó, hogy anno a márci­usi ifjak között nem volt EGYETLEN vérbeli politikus sem! LÁSZLÓ BRIGITTA, 13/D, PG A csodaszer a saját edzőcipődben és a kitartásodban rejlik... AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: MAGYARVÁRI ANNAMÁRIA Ajándék az élettől Azt mondják sokszor, hogy a testvér ajándék. Csak hogy ez nincs mindig így. De ha összeveszel vele, csak öleld meg és fagyos jégszíve felenged. Mert miért is veszekednétek, Hiszen épp ezért vagytok testvérek... KALÁN VIKTÓRIA, 9/D, REFORMÁTUS GIMNÁZIUM Általánosságban a fiatal lá­nyok többsége sokat foglalko­zik azzal, hogyan néz ki. Emellett bőven vannak olyan emberek is, akik nincsenek megelégedve saját alakjuk­kal: van, hogy mindenáron egy példaképre akarnak ha­sonlítani, vagy egyszerűen csak bebeszélik maguknak, hogy kövérek. Ezek után min­den olyan módszert kipróbál­nak, amivel úgy gondolják, hogy elérhetik a vágyott kül­sőt. Elkezdenek egyre keve­sebbet és rendszertelenül en­ni, számolni a kalóriákat. De ez általában nem vezet fo­gyáshoz, sőt minél keveseb­bet esznek, annál inkább híz­nak. Vagyis a koplalás nem megoldás! Ha valaki szeretné az alakját tartósan megőriz- ni, akkor egészségesebb élet- íftódra kell váltania. És ez nem azt jelenti, hogy ne egyen! A titok éppen a rendszeres étkezésben, az egészséges ételek fogyasztásában van! Vagyis a sütemények, a zsí­ros húsok és a kenyér helyett a zöldségeket, gyümölcsöket kell előnyben részesíteni. Ja, és ragadd meg az edzőcipő­det is, sportolj rendszeresen! Ez a módszer biztosan többet ér, mint bármelyik agyonrek­lámozott csodaszer! FAZEKAS JULCSI, CONSTANTINUM Csodaország a mozikban A Tim Burton-féle Alice Csodaországban című film a napokban került a mozikba. Én is meg­néztem. Nos aki a Walt Disney-féle mesét várja viszont a filmvásznon, az bizony csalódni fog ebben a filmben. Igaz, az eredeti meséből már jól ismert karakterek ennek a filmnek is a fő­szereplői, ám sokkal emberibbek és komo­lyabbak, mint azt vár­nánk. A hangsúly a jó és a rossz közötti har­con van, hiszen a Vörös ki­rálynő letaszítva testvérét, Fehér királynőt a trónról, a szeretetet kiűzve a palotából uralkodik Csodaországban. Alice feladata pedig az, hogy megdöntse a rosszindulatú királynő hatalmát, és a jo­gos tulajdonos kezébe adja a koronát. Vajon képes lesz Alice megmenteni a baráta­it egy olyan világban, ame­lyikben ő maga sem hisz? Vajon képes beteljesíteni a saját sorsát egy olyan lány, aki nincs tisztában önmagá­val sem? Ha megnézed a fil­met, minden kiderül... CSONKA MARGIT 12/E, WARD MÁRIA LEÁNYGIMNÁZIUM Lois Lowry: Emlékek őre. Minden bizton­ságos,semmi sem változik, nincs fájda­lom. Minden tökéletes? Jonas, az új őrző az örökítővei együtt keresi erre a kér­désre a választ. Az ő szemszögükből kö­vethetjük az eseményeket, betekintést nyerünk a társadalomba, más szem­szögből látjuk a dolgokat, és az utópia átalakul antiutópiává. Semmi sem olyan, mint amilyennek látszik, az em­berek félnek érezni. Jonas az örökítő emlékei által egy másik világba jut, amelyik nem olyan biztonságos, de megéri kockáztatni... így hát elindul... ERDŐS HENRIETTA, 10/A, REFORMÁTUS GIMNÁZIUM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents