Petőfi Népe, 2010. március (65. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-17 / 63. szám

6 PROGRAMOK PETŐFI NÉPE - 2010. MÁRCIUS 17., SZERDA Volna mit tanítani a feleség könyvéből Megszépült Petőfi otthona szalkszentmárton Az irodalmi emlékházak kulturális kincseink Részlet Fűzi László regényéből a Forrásban Bár éppen a könyvespiac hanyat­lásáról szólnak a cikkek, az em­ber csak kapkodja a fejét, ha be­nyit egy könyvesboltba. A kíná­lat inkább zavarba ejtő, és ez messze nem csak az újdonsá­gokra értendő. Mert igencsak ér­demes végigböngészni a koráb­bi kiadványok listáját, s az em­ber mondjuk, hat évvel korábbi kiadványt talál. Nagy szerencsé­re. Mint a Nagy élettörténetek sorozatból Kosztolányi Dezsőné könyvét a férjéről. Bár túlzás len­ne állítani, hogy letehetetlen mű, nem olyan, amelyiket egy ülté­ben végigolvas az ember, de nagy kár lenne kihagyni. ■ A tankönyvek leckéi he­lyett - na jó, mellett - ezt adnám a diákok ke­zébe. Megkockáztatom: a tanköny­vek leckéi helyett - na jó, mellett - ezt adnám a diák kezébe, hogy igazán megismerje Kosztolányi Dezsőt. A feleség emlékezése persze szubjektív válogatás, de milyen is lehetne? Erősen sajnál­hatjuk, hogy Kosztolányit nem ismertük, egyáltalán: nem vol­tunk testközelből szemtanúi an­nak a kornak, amelyik talán a 20. századi magyar irodalom legremekebbjeit adta. Zsenik viszonylag ritkán szü­letnek, s a zsenik sorsa gyakor­ta az, hogy életük alatt nem is­merik fel érzékeny nagyságukat. Kosztolányi nem tartozik közé­jük, őt életében is nagyra tartot­ták, nem véletlenül: ennyire könnyen író, termékeny alkotót lehetetlen nem észrevenni. A költőt versei révén, úgy-ahogy, eddig is ismertük, de az embert, a férjet, az apát aligha. Ilyesmit ritkábban tanítanak az iskolá­ban. A feleség pici bűntudattal meg is jegyzi: nem tudja, mind­ezt kiadhatja-e, hiszen annyi a személyes élmény, mely nem fel­tétlenül tartozik ránk. Pedig szé­gyenkeznivaló nincs semmi. Sőt az utolsó fejezetek a szörnyű be­tegségről annyira emberiek, oly közel hoznak az esendőhöz, a halállal kacérkodó, ám a lelke mélyén attól mégis rettegő em­berhez, hogy másként soha nem ismerhettük volna meg, csak egy nagyon szubjektív, nagyon emberi írásból, dokumentum- gyűjteményből. ■ Sz. Cs. Befejeződött Petőfi-emlék- múzeum kiállítótermének több hónapig tartó felújí­tása. Miklay Jenő H. Bagó Ilona főmuzeológus a Petőfi Irodalmi Múzeum nevé­ben vasárnap ünnepélyesen át­adta a szalkszentmártoni Petőfi Sándor Emlékmúzeum teljesen felújított kiállítótermét Raush Sándornak, a Bács-Kiskun Me­gyei Önkormányzat alelnöké- nek, Laczkó János megyei, és Farkas Lajos szalkszentmártoni múzeumigazgatónak. Az irodalmi emlékházak kul­turális örökségünk egyedülálló kincsei. Különlegesek, mert az irodalom, az írott nemzeti érté­kek, a magyar identitás, a nem­zeti büszkeség szempontjából rendkívül erős hatásúak. A ma­gyar emberek többé-kevésbé biztosak abban, hogy csupán nyelvünk elszigeteltsége az oka, hogy íróink, költőink kö­zül keveseké a világhír, szelle­mi nagyságuk, életművük még­is örök és egyetemes. A emlék­házakban őrzött szellemi és tár- I gyi kulturális örökség többnyi­re az adott táj és régió fontos művelődéstörténeti emléke, egyben kulturális és turisztikai érdekesség is. Napjainkban jelentősen meg­változott a múzeumok társadal­mi funkciója. A nemzeti kincse­ket bemutató csöndes teremso­rok helyett nyüzsgő, látványos, színes, színpadias tárlatok, in­teraktív, az érzékek minden le­hetőségét kihasználó kiállítások csábítják reklámanyagaikkal a látogatókat. Már nem csak a nemzeti identitás közösségi ér­zésének megélését biztosítják a A tárlaton különleges érzések­kel töltheti el a látogatókat a történelem letűnt korok műtárgyait, emlé­keit gyűjtő múzeumok, hanem a sajátos, az egyedi, a különleges életérzések is szóhoz jutnak a tárlatokon. Speciális ismeret- anyaggal, tapintható, kipróbál­ható tárgyakkal, makettekkel, korszerű eszközökkel szórakoz- tatják-tanítják a hozzájuk beté­rőket minden korosztályban. A magyar irodalmi emlékházak felújítási programjának vezetői, E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodai­mi Múzeum főigazgatója, H. Bagó Ilona és Gulyás Gabriella különös figyelmet szentelt a szalki múzeumra. Segítségük­kel valósult meg a költő emlék­helyének felújítása az Oktatási és Kulturális Minisztérium tá­mogatásával. A szalki múzeum tárlatának gerincét továbbra is a 18 darab Petrovics- és Petőfi-relikvia ké­pezi, de a XIX. századi tárgyakat J immár XXI. századhoz méltó kö­rülmények között szemlélhetik a látogatók. A felhővel a lélek ro­kon című kiállítás forgatóköny­vét Kispálné Lu- cza Ilona, a Petőfi Szülőház és Em­lékmúzeum igaz­gatója írta, a lát­ványtervet pedig Juhász Tibor és Koczka István ké­szítette. A Petőfi Sándor Emlékmú­zeum Magyaror­szág egyik leg­szebb tájháza lett. Naponta 9 órától délután 4-ig fogad­ja a látogatókat. Petőfi-relikvia látható Megjelent megyénk szépirodal­mi folyóiratának, a Forrásnak márciusi száma. A folyóirat élén Sándor Iván A történet kezdete című prózája szerepel. Sándor Iván 80 éves, ebből az alkalom­ból két írás köszönti: Túri Tímea tanulmánya, és Fűzi László Vilá­gok határán című családregé­nyének részlete. Fűzi László érdekes párbeszé­det folytat Sándor Ivánnal, a Tengerikavics írójával, aki jelzett regényében főképp nagyvárosi élményeit dolgozza fel. A Vilá­gok határán élményköre viszont a paraszti világ. Párbeszédet folytat Tandori Dezső Utószó - Bécs című verse •is, e vers Buda Ferenc néhány hónapja a Forrásban megjelent, bécsi operabálról szóló versére reflektál. Kiemelkedik a Forrásból Kurdy Fehér János beszélgetése Milorad Krstictyel. Milorad Krstic Újvidékről Budapestre át­települt grafikusművész, többek között az új Nemzeti Színház nyitó előadásánek látvány- és díszlettervezője. A szép szerelmes versek ked­velőinek pedig Géczi János ver­sét ajánlja a szerkesztőség, Egy kékszeműt szerető barnaszemű- höz a vallomás címe. ■ Dán kórussal lép fel az Aurin Leánykar A kecskeméti Kodály-iskola Aurin Leánykara látja vendégül március 29-én (hétfőn) a kop­penhágai Szent Anna Gimnázi­um leánykarának Magyaror­szágra látogató tagjait. A közös tanórákból, kóruspróbából álló nap végén a dán leánykórus 18 órától a főtéri Szent Miklós- templomban ad ingyenes kon­certet, ahol néhány dal erejéig az Aurin Leánykar is közremű­ködik. Dán zeneszerzők művei mellett Kodály- és Bárdos-mű­vek is felcsendülnek majd. Az 1973-ban alakult koppen­hágai leánykar a maga nemében az egyik legjobb kórus Dániá­ban. Székhelye a koppenhágai városi kórusiskola: a Szent Anna Gimnázium. Védnöke Őfelsége Benedikte hercegnő. ■ „Nem mered?” - öngyilkos kamaszok A hetedik körben mozi A hétköznapok rutinjában gyakran nehéz észrevenni, hogy hol van a fordulópont Megosztotta a közönséget Sop- sits Árpád A hetedik kör című filmje. A két kamasz fiú öngyil­kosságáról szóló játékfilm hetek­kel ezelőtt került a mozikba, és a viták azóta sem csillapodtak. Danyi Judittal - aki a főszereplő kamasz fiú édesanyját játssza a filmben - többek között arról be­szélgettünk, hogy miért érezte gyötrelmesen nehéznek meg­nézni A hetedik kört.- Mi vezet a fiúk öngyilkossá­gához a filmben?- Elsősorban a baráti társaság szerepét követi nyomon. Új fiú érkezik az osztályba, aki felfor­gatja a kamaszok világát. A csa­lád, a szülők felelősségéről nem Danyi Judit sok szó esik, hiszen a film a gye­rekek egymásra tett hatására koncentrál. A szülők szinte kül­ső szemlélők, csak utólag veszik észre, hogy nagy a baj.- Voltak kétségei, amikor elvállalta az öngyilkos fiú anyjának szerepét?- Abszolút nem. Ez is olyan feladat, amelyiknél tel­jesen külön kell választani a színészi feladatot és a ma­gánéletet. Hét évvel ezelőtt, kisfiam születése után, a Vágy a szilfák alatt című da­rabbal tértem vissza a szín­házba, Nagy Sándor rendezé­sében. Akkor nagyon sokan kérdezték, hogyan tudok estéről estére eljátszani egy gyerekgyil­kos anyát, miközben otthon vár a hat hónapos kisbabám. Pedig ilyen szerepeknél a színész egy­általán nem töprenghet azon, hogy milyen vonatkozásai lehet­nek a szerepnek a saját életére. Ha ezt tennénk, akkor nem tud­nánk végigcsinálni. Ez is egy fel­adat, melyet a lehető legjobban, leghitelesebben kell megoldani.- És a kész filmet nézve? Ho­gyan látja szülőként?- Nagyon nehéz volt végignéz­ni a filmet. Biztos, hogy nem ajánlanám 18 év alattiaknak, vi­szont nagyon is ajánlom 18 év fö­löttieknek - akár szülők, akár fi­atal felnőttek. Még akkor is, ha borzalmas szembesülni azzal, hogyan jut el két kamasz addig, hogy eldobja magától az életet. Nagyon tanulságos, egyszers­mind embert próbá­ló élmény. Gondola­tot és vitákat ébresz­tő film. Ülünk a né­zőtéren, és lepereg­nek előttünk a gye­rekeink életéből azok a jelenetek, melyeknél mi, szü­lők nem lehetünk je­len. Halljuk, amikor a barátok, osztálytársak azt kérdezik: „Na, mi van, nem mered...?” - és a mondat befejezése többféle le­het: elszívni, bevenni, megnézni, elmenni vele... Látjuk a gyereke­ket, akik megfelelési vágyból, vagy egyszerűen azért, mert nem akarnak gyávának látszani, megteszik: elszívják, beveszik, megnézik, elmen­nek vele. És nincse­nek ott a szüleik, hogy megfogják a kezüket, megállít­sák őket. Aki végig­nézi A hetedik kört, az soha nem fogja elfelejteni, hogy a szülőknek nagyon oda kell figyelniük. Mert a hét­köznapok rutinjában sokszor nehéz észrevenni, hol van a for­dulópont. Pedig muszáj észre­venni. Mert a mulasztás jóváte­hetetlen. ■ Rákász Judit ■ Ülünk a nézőté­ren, és látjuk a gyerekeket, ahogy elszívják/ beveszik/megné- zik, mert nem akarnak gyává­nak látszani.

Next

/
Thumbnails
Contents