Petőfi Népe, 2010. március (65. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-10 / 58. szám

14 KEREKASZTAL PETŐFI NÉPE - 2010. MÁRCIUS 10., SZERDA életmód A felpumpált pulyka, a mesterséges vitaminok, a gyors fogyókúra többet árt, mint amennyit használ. Tévhit az is, hogy a magyar konyha egészségtelen... KRISZTUSI KÍNOK NÉLKÜL IS MŰKÖDIK Az egészséges életmód nem jelenthet krisztusi kínokat, hiszen az önkín­zásnak soha nincs ered­ménye. A fogyásban kü­lönben is az az ideális, ha fél év alatt a testsúlyunk maximum 15 százalékát adjuk le. Ezekről beszél­gettünk Tűri Virág sze­mélyi edzővel, dr. Nagy Andrással, a kecskeméti megyei kórház kardioló­giai osztálynak vezető fő­orvosával, és Kecskeméti Krisztián mesterszakács- csal. Takács Valentina- A saját szakterületükön mi­lyen tendenciát tapasztalnak az életmódváltásban? dr. nagy ANDRÁS: - Javuló ten­denciát látok, de ennek tempója igen lassú, amivel nem vagyok elégedett. Jellemző, hogy egy­részt egyre több olyan ember van, aki magasabban képzett, jobb szociális helyzetben van, in­formálódik, él a lehetőséggel és odafigyel az egészségére. Nekik köszönhető a lassan javuló ten­dencia. Másrészt azonban van egy nagy tömeg, akiket nem le­het elérni. tűri virág: - Az edzőterembe járók esetében hullámzó tenden­ciát figyelhetünk meg. Vannak azok, akik mindig egy adott al­kalomhoz kötik az elhatározást, ekkor szánják rá magukat a mozgásra. Ám ha ehhez nem kérnek segítséget, akkor rövid idő alatt elmúlhat a fellángolás. A személyi edzők segítségére azért van szükség, mert mi tuda­tos, egyénre szabott, teljes élet­módváltást dolgozunk ki, ami fo­kozatos, hosszú távra szól, és így könnyebben tartható. Ezek a vendégek hajlandóak akár heti töbl) alkalommal edzeni, mégpe­dig úgy, ahogyan mi ajánljuk, és odafigyelni a táplálkozásukra. KECSKEMÉTI KRISZTIÁN: - Ne­kem vegyes tapasztalataim van­nak a táplálkozással kapcsolat­ban. Az étteremben próbáljuk ta­nítani, irányítani a vendégeket abban, hogy ami a gasztronómi­ában vezető országok konyháján megjelenik, azt megismerjék, megkedveljék. Sajnálatos azon­ban, hogy például halat még mindig nagyon kevesen fogyasz­tanak. Sokan esküsznek a puly­kára, tévhit azonban, hogy az olyan egészséges volna. A gyor­san felpumpált jószág húsa ke­vésbé egészséges, mint például egy szelet párolt marhahús. Saj­nos ezekre az ételekre nem iga­zán vevő a kecskeméti közönség. Egy bizonyos százalék igényli, de ez még kevés. N. A.: - Van egy olyan véle­mény, hogy Magyarországon magas a zöldség-gyümölcs fo­gyasztás, hiszen megfelelőek a természeti adottságok, széles a kínálat. Ennek ellenére fogyasz­tásukban nem érjük el az aján­lott mennyiséget. Napi 40-60 de­ka zöldséget, gyümölcsöt kellene elfogyasztani. De a magyar átlag csak 30 deka körül mozog, és az is a kevésbé egészséges zöldsé­gekből - krumpliból, rizsből - tevődik össze. Jártam olyan or­szágban, ahol az emberek az ut­cai árustól nyers cukorborsót vá­sároltak, és az volt a csemege, nem a chips. k. K.: - Nálunk egy ilyen árus gyorsan tönkremenne! Ne feled­jük azonban azt sem, hogy ilyen­kor, télen a boltokban kapható zöldségek jó részét nem is érde­mes megvenni. Én például ilyen­kor paradicsomot csak díszítés­re használok. Ez nem olyan ízű, mint amilyenhez hozzászok­• ' B Tűi i \ ii.lg „Sajnálatos, hogy a vendégeim egy részének nincs Kecskeméti ideje főzni’ Krisztián „Felkapott a jégsaláta, de semmit nem ér a mi fejes salátánkhoz képest” tunk, és tápértéke sem ugyan­az, mint a szabadföldi zöldsége­ké. Ilyenkor nem erőltetném, hogy bárki friss salátát egyen, mert nincs értelme. A jégsaláta például felkapott, de egyenlő a nullával az igazi magyar fejes sa­látához képest. Ebben az idő­A beszelgetes résztvevői abban is egyetértettek, hogy mindent lehet, de csak mértékkel szakban lehet úgynevezett téli zöldségeket használni: sárgabor­sót, babot, lencsét. Sokan szere­tik, kár, hogy nem veszik meg, nem készítik el, sokan szegé­nyes élelmiszernek tartják. T. v.: - A fogyni vágyó vendé­geimnek étrendet biztosítok. Ez nem tartalmaz bonyolult dolgo­kat, de egy kérésem van: min­dig készítsék el a következő na­pi menüjüket, legyenek felké­szülve a másnapra, tudva, mit is esznek. De a tapasztalat azt mu­tatja, hogy sok vendégemnek nincs lehetősége és ideje arra, hogy megfőzze a következő napi ebédet, és így félő, hogy a végén az éhségtől hajtva egy gyorsétte­remben köt ki. Hirtelen nem tud­ja, hogy mit is válasszon az adott kínálatból, és rosszul dönt. Eb­ből tanulva minden vendégem­mel kielemzem az étkezésbeli szokásait és a napi beosztását, ezek alapján különböző étrend­változatokban nyújtok segítsé­get - ha szükséges, egyoldalú ét­Dr. Nagy András „Ha nem eszünk kenyeret, és lift helyett lépcsőzünk, az azonnal fizet” renddel, mely megkönnyíti a fogyni vágyók napi étkezését. K. K.: - Érdekes, én meg azt ta­pasztalom, hogy otthon főznek az emberek, nem járnak étte­rembe, kevés a vendég. T. v.: - Ebben igaza van, és az én vendégeimnél sem az a gond, hogy egyáltalán nem főznek. A családjuknak természetesen el­készítik az ebédet, a vacsorát, de az nem az ő diétás étrendjük. Emellett viszont önmaguk szá­mára már nincs idejük előkészí­teni mindazt, amit másnap el­osztva és változatosan el kellene fogyasztaniuk. N. A.: - Az otthoni főzés mégis jobb annál, mint ami például Angliában működik: a hipermar­ketekben megveszik a készétele­ket, és azt eszik. Tudni kell ugyanis, hogy egy élelmiszer mi­nél távolabb kerül a boltokban a nyers állapottól, annál nagyobb az esélye, hogy egészségtelen le­gyen. Az a jó, ha mi magunk ural­juk az alapanyagokat. Egyébként az igaz, hogy kevés a vendég az éttermekben, és nem biztos, hogy ez csak pénz kérdése. Ve­gyük alapul például Boszniát, ahol már-már afrikai szegénység­ben élnek az emberek, mégis tömve vannak az éttermek, a ká­vézók. Ez az életformájuk. Mi kissé elszigetelődtünk, nincs igé­nyünk a társasági életre. K. K.: - Úgy látom, hogy sokan attól is félnek, megszólják őket, ha egy pohár sörrel elüldögél­nek a teraszon. Egyébként a te­hetősebb rétegre is az lett jellem­ző, hogy felépítette a házát gril­lezővel, kemencével az udvar­ban, és most már odahívja a ba­rátait. Budapesten más a hely­zet, de itt, Kecskeméten ez az életforma alakult ki. t. v.: - A nyugodt életvitelnek szerintem is része kellene, hogy legyen az, amikor nyáron nyu­godtan kiülünk egy étterem tera­szára, lazítunk, leengedünk, be­szélgetünk. Nem lehet mindig rohanni. N. A.: - Arról nem beszélve, hogy lépcsőn menni az emeletre, este körbesétálni a tömbházat, egy megállóval hamarabb le- szállni a buszról, és onnan gya­logolni mindössze öt-tíz perc. Ez nem idő kérdése, mert minden­nap ennél sokkal többet veszte­getünk el felesleges dolgokra.- Valóban annyira egészségte­len a magyar konyha, mint ahogy sokan állítják? Valóban gond van például a pörköltje- inkkel? K. K.: - Szerintem nem. Min­dig ezt hozzuk fel, de egy szín­húsból, marhalábszárból, csirké­ből, birkából készült pörkölt mi­ért volna egészségtelen? A fejlett gasztronómiával rendelkező or­szágokban is rengeteg bárány- és birkahúst esznek. Nem kell úsznia a zsírban, mert nem attól jó egy pörkölt. De ugyanez igaz számos egyéb magyar speciali­tásra. n. A.: - Én és így vélem. Ha va­laki meg tudja állni, hogy ne ke­nyérrel egye, akkor már egy ap­ró, de fontos lépést tett az egész­ség felé. Szerintem nem a kony­hánk, hanem az életmódunk az, ami jóval egészségtelenebb, mint például Nyugat-Európáé. Szív- és érrendszeri betegségekkel foglal­kozom, melyre a teljes életmód kihatással van, és ebben nagyon rosszul állunk. Mert igaz ugyan, hogy a görögök nagyobb dohá­nyosok, mint a magyarok, igaz, hogy van olyan nemzet, amelyik több alkoholt fogyaszt, mint mi, de ott például lényegesen nyu- godtabban élnek, hétvégeken az egész ország kerékpárra pattan, vagy éppen több halat esznek. Nálunk viszont ha minden ösz- szetevőt együtt vizsgálunk - a túlzott sózás, alkoholizmus, do­hányzás, mozgásszegény élet­mód, nehéz ételek, stressz -, ak­kor jönnek ki a rossz eredmé­nyek. A stressz pedig nem csak a rossz szociális körülmények között élőknél jelentkezik. A ma­gam és kollégáim életén is látom, hogy ez az idegállapot uralja a mindennapokat. T. v.: - Bizonyított, hogy a test­mozgás stresszoldó is lehet. K. K.: - Nem lehet baj az is, hogy mi túl későn megyünk or­voshoz? N. A.: - Dehogynem, de ebben látom a javulást is. Ma már töb­ben tudják, hogy mi a koleszte­rin, mikor jó a vérnyomásérték, összegezve: valamennyire tuda­tosult már a prevenció. Csak hát egy nagyon mély gödör aljáról kell feljönnünk. Fontos az is, hogy legyen jövőképünk. Aki el tudja képzelni, hogy mit tesz majd tíz év múlva, az arra is gon­dol, hogy azt megfelelő egészség­ben tegye. Aki viszont máról hol­napra él, rendkívül rossz körül­mények között, annak ez nem jut eszébe. Ugyanakkor az egészség nem lehet csak a jól szi­tuáltak kiváltsága. És nem is az, ha például a dohányzásról törté­nő leszokást nézzük.- Milyen végleteket tapasztal­nak a fogyókúrákban? Mihez kezd egy személyi edző akkor, ha valaki azzal állít be, hogy szombaton bálba megy, és ad­dig öt kilót le akar adni? T. v.: - Egyszerű: megkérde­zem, hogy melyik szombatra gon­dolt A fokozatosság elve az egyet­len, ami működik. Különböző zsírégető edzésmódszerek van­nak, ahol a kitűzött célt a kitartó edzésekkel érhetik el. Cél a hosz- szú, fokozatos súlycsökkentés, így a szervezet könnyebben tud alkalmazkodni a változásokhoz. N. A.: - Bármilyen meglepő, fél év alatt a testsúly űz, maximum tizenöt százalékát szabad megcé­lozni fogyókúrás célként. Ezért említettem az előbb az apró lépé­seket. A drasztikus fogyókúrák, váltások, krisztusi szenvedések tarthatatlanok. Ezzel szemben ha olyan apróságokon változtatunk, hogy nem eszünk kenyeret, vagy lift helyett lépcsőzünk, az azon­nal fizet, rögtön van eredménye. Sokakat az tart vissza az életmód- váltástól, hogy azt hiszik, rögtön aszkétává kell válniuk. T. v.: - Szerintem is ez az átlag­súlycsökkentés a tartható. Per­sze ahány ember, annyifélekép­pen reagál a fogyókúrára. Van, akinél elindul a folyamat, utána hetekre leáll. A kilók helyett a centibeli változások mérvadóak. Én is próbálom megóvni a ven­dégeimet a túlzásoktól, és azt hangsúlyozom, hogy a mozgás és a helyes táplálkozás nincse­nek meg egymás nélkül. Egyéb­ként pedig szó sincs arról, hogy bármiről le kell mondani.- Az edzőtermekben népsze­rűek a táplálékkiegészítők, vi­taminok. Használnak ezek, vagy ártanak? t. v.: - Mindent csak mérték­kel szabad alkalmazni. Rohanó világunkban sokunk étrendjéből hiányoznak a megfelelő táp­anyagok. Bármennyire hihetet­len, sok túlsúlyos emberre mondhatjuk, hogy alultáplált, mert nem rendelkezik azokkal az alapvető tápanyagokkal, me­lyekre szüksége van. N. A.: - Az életmódjukra igé­nyes embereknél tapasztalom azt, hogy vásárolják a vitamin- készítményeket. Lehet, hogy ezért megköveznek, de akkor is kimondom: a kémiai úton előál­lított ilyen típusú készítmények hatása nagyon korlátozott, mesz- sze nincs arányban az árukkal, ráadásul vannak olyan vitamin- készítmények, melyek egye­nesen károsak. Pont azt a beteg­séget idézik elő, melynek leküz­désére szedik őket. A szív- és ér­rendszeri betegségek területén például az ismert készítmények többsége ilyen. Fokozza a trom­bózisveszélyt, de ezt nem írják le a betegtájékoztatóban. Emögött hatalmas ipar, komoly érdekek vannak, elárasztanak bennün­ket a reklámok. De azt érdemes tudni, hogy a vitaminok akkor lehetnek hasznosak, ha szerve­zetünkben az adott vitamin szintje megfelelő. A hiányt nem lehet kapszulákkal pótolni, csak helyes táplálkozással. Kerekasztal-beszélgetések a Petőfi Népében Teljes változat a www. BA0N.hU oldalon! A szavunkat adjuk

Next

/
Thumbnails
Contents