Petőfi Népe, 2010. február (65. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-18 / 41. szám

PETŐFI NÉPE - 2010. FEBRUÁR 18., CSÜTÖRTÖK 13 SÉTA - SAJTÓ ÉS TANULÁS A TIZEDIK SÉTA RÉSZT VEVŐ ISKOLÁI, KOLLÉGIUMAI: CONSTANTINUM KATOLIKUS GIMNÁZIUM, KISKUNFÉLEGYHÁZA KAPCSOLATTARTÓ: KAPUS KRISZTIÁN PETŐFI GÉPÉSZETI ÉS INFORMATIKAI SZAKKÉPZŐ ISKOLA, KISKUNFÉLEGYHÁZA KAPCSOLATTARTÓ: CSŐSZ BEÁTA WARD MÁRIA (ANGOLKISASSZONYOK) LE­ÁNYGIMNÁZIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SEREGI SZABINA TÁNCSICS MIHÁLY KÖZÉPISKOLAI KOLLÉ­GIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: SZAPPANOS BENE­DEK REFORMÁTUS GIMNÁZIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: BOVIER HAJNALKA A JÓKEDVŰ, „CSAJOS” CSAPAT RENDSZERESEN OLVASSA A PETŐFI NÉPÉT, ÉS ÍGÉRIK: OLYAN TÉMÁK­KAL ÁLLNAK A NYILVÁNOSSÁG ELÉ, AMELYEKRE BIZTOSAN ODAFIGYEL­NEK MAJD AZ OLVASÓK. ÚGY LEGYEN! FOTÓ: BANCZIK KÖBÉRT A KECSKEMÉTI TÁNCSICS KÖZÉPIS­KOLAI SÉTA-CSAPATA UGYAN PILLA­NATNYILAG MÉG NEM TÚL NAGY LÉT­SZÁMÚ - ÉS ÚGY TŰNIK, EGYELŐRE A KOLESZBAN LAKÓ SRÁCOK (ILYEN SZÉGYENLŐSEK LENNÉNEK?) IS TÁ­VOL MARADTAK AZ ÚJSÁGÍRÁSTÓL -, A LÁNYOK AZÉRT NAGYON LELKE­SEK, ÉS ÍRÁSAIKKAL HÉTRŐL HÉTRE MEGÖRVENDEZTETIK SÉTA OLDA­LUNK OLVASÓIT, VALAMINT KOLESZOS LAKÓTÁRSAIKAT. HUMÁN KÖZÉPISKOLA SZÉCHENYIVÁROSI KOLLÉGIUMA, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ: FEJES MAJA Az oldalt szerkesztette: Magyarvári Annamária A SÉTA cikkei a BAON.hu oldalon is olvashatók. JÓ napot, Sziasztok! íme a Constantinum Intézmény SÉTA X. lelkes csapata. A kiskunfélegyházi Constantinum Intézmény (katolikus gimnázium és szakközépiskolai tagintézménye) az elmúlt években többször volt már a SÉTA program aktív csapata! Sok diáktársunk írt heti rendszeresség­gel cikkeket abban a reményben, hogy a Petőfi Népe hasábjain olvashatja vissza, vagy az online oldalakon büszkélkedhet vele. Jártunk a szerkesztőségben, a nyomdában is régebben. Gáspárdy Laci nyáron a bonyhádi SÉTA-táborban is képviselte a sulinkat, városunkat. A nevünk Consteam (Consti-team). A csapatunk pedagógus segítője: Kapus Krisztián. Aggasztó, mennyire megszaporodott a fiatalkori agresszió r- — ”- ““ — “““ — ■I I HÍR: Három fiatalkorú fiú megerőszakolt egy | 14 éves lányt... ^ HÍR: a 17 éves K. Attila és a 18 éves P. Já- I nos egy 76 éves nénit saját házában meg­| kötözött, a néni lakását feldúlták, a talált ér- I tékkel távoztak.... | HÍR: Razziát tartottak a rendőrök egy | fővárosi középiskolában. A négy évfolyamon | összesen tizenöt fiatalnál találtak I kábítószert... h Csak néhány abból a pár esetből, amit az utóbbi pár hónapban ho­zott a média. Aggasztó, ami ma történik Magyarországon - és vi­lágszerte is - a tinédzserekkel. Kamaszok milliói térnek tévútra, válnak gyűlölködővé, agresszív­vá. Egy részük megmenekül, mert a szülők, az iskola vagy a barátok segítenek rajtuk. De mi van azokkal, akiknek nincs ek­kora szerencséjük? Ők hogyan legyenek úrrá a problémáikon, ha nincs senki, akire számíthat­nának? Hogyan lehetne meg­előzni az efféle súlyos, akár egy életre kiható ballépéseket? Ezek a kérdések engem már foglalkoztat­nak egy ideje... Talán az egész azon múlik, hogy kisgyerekként mi­lyen neveltetést kapunk? Tényleg ekkora felelősség hárul a szülőkre? És mi van, ha ép­pen a szülői szigor miatt akarnak a fi- J atalok kitörni, a határaikat fesze­getni? Mindenképpen kell egy közös­ség (a szülők gondoskodása és fegyelme mellett) minden gye­rek és tini számára, ahol a he­lyén van, ahol kordában tartják, ahol a felesleges idejét, energiá­it lekötheti, ahol akkor is foglal­koznak vele, amikor a szülei ép­pen dolgoznak. Minden kamasz­nak szüksége van egy biztos pontra, egy védelmező csapatra, közösségre, legyen az cserké­szet, táncstúdió, sportegyesület, kézműves-tanfolyam vagy bármi más. Azt látom, hogy a fiatalo­kat ebben a világban másként nem óvhatjuk meg az ilyen dol­goktól, csak ha minden oldalról mellettük vagyunk, támogatjuk őket, és nem hagyjuk sodródni az árral, az utcával. Persze nem lehet valakinek mindig fogni a kezét, és nonstop őrizni. Ezért nemcsak a szülők­nek, hanem a tanároknak, edzőknek, sőt már az óvónőknek is az önállóságra és a felelős gon­dolkodásra kell(ene) felkészíte­niük a gyerekeket. Talán az egyik legfontosabb feladat és ki­hívás az lenne, hogy már kis­gyermekkorban úgy bánjanak a gyerekekkel, hogy világosan megértsék: a falfirkálás, köztu­lajdon-rongálás, lopás, mások szidalmazása, csúfolása, helyte­len cselekedet. Sajnos nem sok megoldás ma­radt ma már a felnőtt társadalom eszközéül, hogy a fiatalokkal, ka­maszokkal megértessék: rossz úton járnak. Ha ezt is elhibáz­zuk, el sem tudjuk képzelni, ho­vá romlik tovább a világ... s ak­kor marad a fiatalkorúak börtö­ne? Az bizony nem megoldás... MARUSA RÉKA, Táncsics középiskolai kollégium Mi leszek, ha nagy leszek? „Mi leszel, ha nagy leszel?”- na ez az a kér­dés, amivel a fiatalokat az őrületbe lehet ker­getni Ezért gyakran mindenfajta humoros vagy kevésbé humoros válaszokat adunk rá: felnőtt, nyugdíjas vagy munkanélküli­Csak az a baj, hogy az 5-6 éve még viccesnek tűnő válaszok mára komor valósággá váltak. A fiatalok egyik nagy döntése éppen a pályavá­lasztás. Viszont az elhatározás egyre nehezebb és nehezebb, mivel egy csomó új dolgot kell fi­gyelembe vennünk. Manapság (sajnos) az el­sődleges szempontok a választásban: a bekerü­lési százalék, a szakma megfizetettsége, anya­gi elismerése, és mindezeket is megelőzi az el­helyezkedés esélye. Vagyis hogy az egyetem, a főiskola elvégzése után kap-e munkát a friss diplomás. Azért valljuk be: mindez a gyermek­kori álmainkhoz képest igen kiábrándító... De mit is várok ebben a rohanó világban, ahol csak a verseny és a profit számít?! Az ma már szin­te lényegtelen, hogy a „humán erőforrás” vajon szereti-e, amit csinál... Aki pedig mégis olyan pályát választ, amiről úgy véli, hogy egy életen át szívesen csinálná, nos annak sokszor már az iskola befejezése után dugába dőlnek tervei: az illető ugyanis könnyen szembesülhet azzal, hogy túl telített a munkaerő-kínálati piac, s a szakmájára nincs ekkora igény. Ilyen esetben friss diplomával és egy-két nyelvvizsgával a ke­zében nagy kilátásokkal kezdheti életét egy szu­permarket árufeltöltőjeként, vagy egy szalag mellett. Hogy mi ennek a következménye? Az, hogy az emberek jó része utálja munkahelyét, így a munkája is olyan, amilyen. A maradék pedig azt kérdezgeti magától: miért is tanult annyi éven át fölöslegesen? De ez még a jobbik eset, mert nekik legalább van munkájuk - azok­kal az emberekkel ellentétben ,akik napról nap­ra munkát keresnek, de nem kapnak. Napjaink­ban sajnos szomorú tény, hogy a végzős diákok nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni (ha egy­általán tudnak), és pályakezdő munkanélküli­ként kezdik az önállósodást... Úgyhogy mindent összevetve pillanatnyilag úgy tűnik: leginkább a munkanélküliségre van esélyünk. A nyugdí­jas státusra kevésbé, mert azok már MI biztos nem leszünk - legalábbis a szociológusok sze­rint... viNCZE Katalin, Ward Mária Leánygimnázium Mi, a kecskeméti HUMÁN KÖZÉPISKOLA SZÉCHE- NYIVÁROSI KOLLÉGISTÁI, éhezzük a tudást, faljuk az információkat! Ezért természetes, hogy ezúttal is élünk a tálcán kínált lehetőséggel, és ismét SÉTÁ­LUNK egy nagyot az Axel Springer kiadóval, ponto­sabban a PETŐFI NÉPE napilappal. ígérjük, ebben a SÉTA-szezonban még színesebb, még hitelesebb képet adunk majd a PN-OLVASÓKNAK arról, hogyan is élnek kecskeméten a széchenyivárosi kollégium ifjai - ez az igen vegyes összetételű, de családias légkörben élő társaság. A kokszunknak saját újságja is van, a címe: EZ VAN. A kollégiumi újsá­gunk szerzői, szerkesztői és kivitelezői igen széles körű írásokat fognak össze időrő időre. S mivel mi mind mások vagyunk, e lap minden oldala is más: legyen az komoly vagy vicces, mélylélektani vallo­más vagy furfangos rejtvény, igyekszünk az olvasó­kat kiszolgálni. Ezen a fotón egyébként nem teljes létszámú a SÉTA csapatunk - van, akinek éppen más elfoglaltsága volt, vagy messze járt a fotó hely­színétől. De természetesen a képről hiányzó SÉTA- társaink is Önökkel/Veletek lesznek a következő nyolc hétben, és írásaikkal erősítik a csapatot. Ja, és ne feledkezzünk meg SÉTA-pedagógusunkat is megnevezni: ő Fejes Maja tanárnő (aki a kép köze­pe felé látható...)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents