Petőfi Népe, 2010. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-05 / 3. szám

5 PETŐFI NÉPE - 2010. JANUÁR 5., KEDD SEGÍTÜNK! Ajándék lónak ne nézd a fogát, azaz panaszra nincs lehetőség Védett kor csak elméletben munkaügy Az a biztos, ha a tapasztalata miatt tartják meg Három éve annak, hogy egy ol­vasónk részt vett egy autóbuszos utazással egybekötött árubemu­tatón. Ott banki gyorskölcsönre, 124 havi törlesztőrészletre vásá­roltak két kuktát. Az akció kere­tében kaptak mellé ajándékba egy 15 literes fazekat, melyre haminc év garanciát mondott a forgalmazó. A gond ezzel az ajándék fazék­kal van, amely lényegében egy selejtes termék. Már az első használat után repedések jelen­tek meg körbe a peremén. Ösz- szesen talán négy alkalommal használták a fazekat, az utolsó főzésénél azonban az edény szin­te szétnyílt. A pórul járt panaszos ezek után reklamálni szeretett volna. Csakhogy a szerződésben szereplő telefonszámon az áru- bemutatós kirándulást szervező cég elérhetetlen. Ugyanez a hely­zet a budapesti levelezési cím­mel is. Olvasónk ajánlott levelét a posta visszahozta. A vevő pró­bálkozott a szigetvári központi címmel is. Onnan a küldemény ugyan nem érkezett vissza, de válasz sem jött, immár egy éve. ■ Harminc év garanciáról beszéltek, ehhez képest négy használat után szétnyílt. így aztán hiába ígértek har­minc év garanciát az ajándék fa­zékra, azt olvasónk nem tudja érvényesíteni, mert nincs kinél. A kérdés: hova fordulhat pana­szával? A vásárlásoknál gondoskodni kell arról, hogy a vevő érvényesí­teni tudja a garanciális igényét, és ezt az áru kísérőpapírjain szere­peltetni kell. Ebben az esetben azonban olvasónk gyakorlatilag sehova sem fordulhat a panaszá­val. Az a gond, hogy itt lényegé­ben ajándékról van szó. Ha olva­sónknak a megvásárolt kukták­kal volna gondja, az más szituá­ció lenne. A minőségi kifogás azonban egy ajándéknál, tehát olyasminél, amiért olvasónk nem fizetett, nem merülhet fel. így kö­vetelményeket támasztani sem lehet. Még az sem működő meg­oldás, hogy olvasónk arra hivat­kozzon, miszerint kizárólag az ajándék reményében állt rá a kuktavásárlásra. Ez tehát tipiku­san az a szituáció, amire azt mondhatjuk, hogy a kérdezőnek nem volt szerencséje. válság az autóipari beszállítókat különösen érintette _ Sokan reménykednek ab­ban, hogy védett korban vannak, ezért nem kerül­hetnek utcára. A gyakor­lat azonban mást mutat. Munkatársunktól Köztudott, hogy a válság kisebb- nagyobb mértékben minden cé­get, vállalkozást érint. Ez alól az az autóiparban tevékenykedő társaság sem kivétel, ahol az egyik olvasónk dolgozik. A ve­zetés kénytelen a folyamatos lét­számleépítést végrehajtani. Ol­vasónk most 58 éves, és tudni szeretné, hogy mi vár rá, ha ő is utcára kerülne. Az egyik kérdé­se, hogy rá vonatkozik-e a védett kor. Ezenkívül azt is tudni sze­retné, hogy ha majd megszűnik az álláskeresési járadéka, akkor milyen esélyei lesznek, hova for­dulhat. A kérdező egyébként öt gyereket nevelt fel, ezekből ket­tővel volt gyesen. Kíváncsi rá, hogy ez a nyugdíjnál korkedvez­ményre feljogosítja-e. A védett kor elméletileg léte­zik ugyan, de a gyakorlatban ez senkit nem véd meg az elbocsá­tástól. Egy tömeges létszámle­építés vagy például a munkakör meg­szűnése esetén a védett korban lévő ugyanúgy állás nél­kül maradhat. Ez a kitétel egyébként a munka törvénykönyvéből való­színűleg kikerül majd, hiszen a szabályokat a piac, a verseny diktálja. A védett kornak igazá­ból akkor volna jelentősége, ha Ha van szakmá­ja, akkor nem feltétlenül kell segélyekből ten­gődnie. az adott munkavállaló nem azért nem kerül ki egy cégtől, mert idős, hanem azért, mert a mun­kája, a tudása, a ta­pasztalata nélkülöz­hetetlenné teszi őt. Azt megjósolni pedig lehetetlen, hogy mi lesz olva­sónkkal, ha majd az álláskeresési járadéka is meg­szűnik. Amíg regisztrált munka- nélküli, addig a munkaügyi köz­pont segítségére biztosan szá­míthat. Azt követően az önkor­mányzatot érdemes felkeresnie. Mivel a levele alapján feltételez­hető, hogy van szakmája, ezért remélhetőleg nem kell majd hosszú ideig segélyekből tengőd­nie. Ami a nyugdíjat illeti: a gyere­kek felnevelésének a szolgálati időnél van jelentősége, de soha nem azt jelenti, hogy hamarabb elmehet nyugdíjba. Ilyen jellegű kedvezmény tehát nem létezik. Olvasónk pedig 58 évesen előre hozott öregségi nyugdíjra még nem jogosult. Lehet próbálkozni a korengedményes nyugdíjazással olvasónk egy lehetőséggel szá­molhat még, ez pedig az úgyne­vezett korengedményes nyugdí­jazás. Ez lényegében arml szól, miszerint a munkáltatónak kell vállalnia, hogy fizeti a nyugdí­jat mindaddig, míg olvasónk be nem tölti az előre hozott öregsé­gi nyugdíjra vonatkozó korha­tárt. Ilyen megállapodásba rit­kán mennek bele a munkálta­tók, de azért érdemes megpró­bálni A korengedményes nyug­díj szabályai egyébként január l-jétől változtak. Ami a feltétele­ket illeti: az élhet ezzel a lehető­séggel, aki év végéig betölti az 57 évet, és addig a határidőig minimum 37 év szolgálati időt szerez. Ezenkívül a regionális munkaügyi központ felé be kell jelenteni azt a szándékot, hogy a munkáltató és a munkaválla­ló ilyen megállapodást köt Ezt a bejelentést a szerződés meg kötése előtt harminc nappal megkell tenni. A munkaügyi központ húsz napon belül küld egy tájékoztatást a szóba jöhető munkalehetőségekről. További feltétel, hogy a megkötött meg­állapodást év végéig el kell jut­tatni a nyugdíjbiztosítóhoz. A szolgáltató követelheti majd a tartozást az új szerződéssel Számos társasházat érint az a probléma, mely egyik olvasón­kat is foglalkoztatja. Az ő lakókö­zösségük most költségmegosztó számlázásra szeretne szerződést kötni a Bácsvíz Zrt.-vel. Ez azt je­lenti majd, hogy a vízdíjnál a fő­mérőre változatlanul a társasház állna szerződésben a szolgáltató­val, a lakásokban lévő órákra vi­szont a tulajdonosok egyenként kötnének szerződést. Mint ismeretes: szinte nincs olyan társasház, ahol minden tu­lajdonos becsülettel fizetné a víz­díjat. Jelenleg még az a helyzet, hogy a szóban forgó társasház próbálja behajtani a tartozást. A kérdés viszont az, hogy ez mi­ként működik, ha majd a tulaj­donosok kötnek szerződést a Bácsvízzel. Akkor is a társasház­nak kell szenvednie a nem fi­zetőkkel? ■ Minden attól függ, hogy ki kivel áll szerződés­ben. A szolgáltatási szerződéseket a társasházaknál két formában kötik. Az egyik módszer az, hogy a társasház a szerződő fél, ahogy ez az olvasónk által em­lített házban jelenleg is műkö­dik. Ott a szolgáltató a társas­házzal áll jogviszonyban, a tár­sasház pedig a lakóközösségen belül úgy oldja meg a gondokat, ahogy tudja. A másik lehetőség, melyre az említett társasház most szeretne átállni. Ha ez megtörténik, akkor a társasház­nak csak a lakáson belüli mé­rők és a főmérő közötti különbö- zetet kell megfizetnie, hiszen arra van szerződése. Mivel pe­dig a tulajdonosok közvetlenül a szolgáltatóval állnak majd szerződésben, vele vannak jog­viszonyban, ezért a hátralék, a késedelmi kamat miatt a szol­gáltatónak fáj majd a feje. A lé­nyeg tehát mindig az, hogy ki kivel van szerződéses jogvi­szonyban. Jó példa erre, amikor egy kistelepülésen a szemét- szállításra az ott élők az önkor­mányzattal kötnek szerződést, az önkormányzat pedig a szol­gáltatást végző céggel. Ilyenkor a lakosság legfeljebb az önkor­mányzatnál tehet panaszt, amit a hivatal továbbít a szolgáltató­nak, hiszen mindenki csak attól követelhet, akivel megállapodá­sa van. Rosszul járnak a kisebb lakások nyugdíjas tulajdonosai társasház A lépcsőház nyílászáróiról nem is döntöttek, ehhez képest mindenki ugyanannyit fizet A legtöbb társasházban gondot okoz, hogy minek alapján, és mi­lyen arányban fizessék a külön­böző közös költségeket. Egyik olvasónk egy ilyen helyzetről számolt be. A házban 34,55 és 65 négyzetméte­res lakások van­nak. A legkiseb­bekben jellemzően nyugdíjasok élnek. Mivel a lakóközösségben kisebb­ségben vannak a kis lakások tu­lajdonosai, ezért általában olyan döntések születnek, melyekkel ők járnak rosszul. Mivel pedig idős emberekről van szó, ők nem is vállalják fel a konfliktusokat. Legutóbb, a panelprogram kapcsán azonban olyan helyzet­be keveredtek, amelyet végképp nem akarnak szó nélkül hagyni. A lakógyűlésen részt vett a pá­lyázat írója is, és megszavazták, hogy a fizetendő ön­rész a tulajdoni há­nyad alapján lesz szétosztva. A lép­csőház nyílászárói­nak cseréjéről vi­szont külön nem szavaztak. Ezek után a pályázati anyagba az került be, hogy a közösnek számító nyílászárók cseréjének költsége lakásonként egysége­sen 86 ezer forint lesz. Itt tehát - túl azon, hogy döntés nem szü­letett - még a tulajdoni hányadot ■ Ha már nem volt döntés, legalább az általános sza­bályoknak kel­lett volna érvé­nyesülniük. A panelprogram jó dolog, de a költségeken megegyezni bajos sem vették figyelembe! A kérdés az, hogy el kell-e fogadniuk a ki­sebbségben lévőknek ezt a mél­tánytalan döntést. Ebbe semmiképpen sem sza­bad beletörődni. Szó sincs arról, hogy döntést kellene elfogadni, hiszen - mint olvasónk is írja - nem is volt döntés. Ez tehát az egyik hiba, hiszen felvetődik a kérdés, hogy minek alapján ke­rült a pályázati anyagba a laká­sonkénti 86 ezer forint. A másik hiba: ha már nem döntöttek, ak­kor az általános szabályoknak kell érvényesülniük, jelen eset­ben tulajdoni hányad alapján kel­lett volna a lépcsőházi nyílászá­rók cseréjének költségét is elosz­tani. A kisebb lakások tulajdonosai ezek után űj egyezséget követel­hetnek. Ha ez nem sikerül, akkor akár bírósághoz is fordulhatnak. Attól nem kell tartani, hogy egy esetleges per befolyásolja majd a felújítási pályázatot, hiszen per­bejegyzés ettől még magára az épületre nem kerül. Ez mindösz- sze a tulajdonosok jogi vitája. AZ OLDAL DR. ADORJÁN MIHÁLY ÜGYVÉD JOGI SEGÍTSÉGNYÚJTÁSÁVAL KÉSZÜLT. ÍRTA ÉS SZERKESZTETTE: TAKÁCS VALENTINA

Next

/
Thumbnails
Contents