Petőfi Népe, 2010. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-26 / 21. szám
14 RIPORT PETŐFI NÉPE - 2010. JANUÁR 26., KEDD A rácsok mögött is akad bőven munka riport Az elítéltek 70 százaléka dolgozik Állampusztán, de ennél is többen szeretnének Miért ülnek a börtönben, és mit terveznek szabadulásuk után?- a riport holnapi, második részében néhány elítéltet mutatunk be. A történet szerint Wagner Pál földbirtokos egy nap váratlanul hazaérkezve rajtakapta feleségét egy ismerős férfival. Féltékenységében agyonlőtte az asszonyt, a gyilkosságért tizenhárom esztendőt ült a váci és az illavai fegyházakban. A zárkában töltött keserű és tétlen évek nagy elhatározást érleltek meg benne: végrendeletében a magyar államra hagyta kishartai földbirtokát, hogy azon intézetet létesítsenek az elítéltek földműves munkával történő foglalkoztatására. Wagner ugyan 1881-ben, nem sokkal szabadulása után meghalt, de végakarata teljesült: két évvel később néhai birtokán megkezdte működését a Kishartai Királyi Közvetítő Intézet, a mai Állampusztai Országos Büntetés-végrehaj- | tási Intézet elődje. Hraskó István 1883 óta eltelt egy és egy negyed század, cserélődtek a politikai rendszerek és a zárkákban az elítéltek. Ahogy Séta című versében Buda Ferenc is írta: járt itt például „Katolikus pap, kálvinista pásztor / Egy hontalan román Szlovákiából,/Tanár, parasztok, két egyetemista, / Tisztviselő, hídmérnök, masiniszta...”. A költő őket mind személyesen láthatta, az ’56-os forradalom utáni megtorlások során ugyanis három verse miatt börtönre ítélték, és Állampusztán raboskodott. Nemrég pedig napjaink egyik legismertebb cellalakója, Zuschlag János töltött itt két hónapot előzetes letartóztatása során. Nehéz összehasonlítani a 127 évvel ezelőtti állapotokat a maival, de múlt és jelen közös vonásaként annyit azért meg lehet állapítani, hogy Állampusztán mindig is meghatározó volt a rabok munkáltatása. A XIX. század végén főként mezőgazdasági munkákra fogták be az elítélteket, manapság viszont dolgozhatnak autószerelőként vagy akár szobafestőként is. Emellett elsajátíthatják például a park- gondozás elméleti alapjait, illetve a tanultakat gyakorolhatják is az itteni kertészetben. Templom, kastély, park - és szögesdrót Az intézet körülbelül négy hektár nagyságú területen helyezkedik el, Harta község közelében. A bejárat környezete semmiben sem emlékeztet arra a képre, ami a börtönökről általában a fejünkben létezik. Jobbra rögtön egy kecses kis templom, mellette gondozott park, padokkal, szépen megnyírt sövénnyel, a háttérben egy modern rendezlyi állománya 350 fő körüli, közülük többen laknak az intézet melletti házakban. Fogda, zárka és tanóra a növényekről vényház - és amire aztán tényleg nem számítottam, egy felújított kastély is. Mint később megtudom, ez a néhai alapító Wagner Pál otthona volt, ma pedig parancsnoki központként szolgál. Beljebb haladva további szolgálati épületek tűnnek fel, és már kezdenék elbizonytalanodni, hogy egyáltalán jó helyen járok-e, mikor észreveszem a körleteket határoló hat-hét méter magas szögesdrótot.- Fő törekvésünk, hogy a fogvatartottak minél több időt töltsenek a zárkájukon kívül. Erre módot ad nekik például a munkáltatásban való részvétel, a sport- és egyházi rendezvények, a koncertek, a különböző szakkörök, tanfolyamok, vagy éppen a könyvtár - vázolja fel az intézet működésének alapjait Ujszászi Zoltán ezredes, a fogház- és börtön parancsnoka. Érdekességképpen hozzáteszi: „foglalkoztatottsági mutatójuk” körülbelül 70 százalékos. - Kevesebb a munkalehetőségünk, mint ahány fogvatartottunk dolgozni szeretne. A munkákra önként lehet jelentkezni, de aztán már nem lehet visszalépni, onnantól kezdve az kötelezettség. Az elítéltek részt vehetnek kertészkedésben, az épületek karbantartásában, javításában, dolgozhatnak a konyhában vagy szakmai képesítésüknek megfelelően akár autószerelőként vagy juhászként is. Munkáltatásuk az intézet mellett működő kft. keretein belül történik - mondja a parancsnok. Az intézet telítettségi mutatója 140-150 százalék között mozog. Látogatásom napján közel 800 fogvatartóit tölti itt büntetését, de a létszámuk naponta változik. Körülbelül háromnegyed részük börtönfokozatú, a többiek fogházasok. Inkább az ország keleti részéből szállítanak Állampusztára rabokat. Olyan elítéltek kerülnek ide, akik legfeljebb négy-öt év múlva szabadulnak. Az intézet teljes szeméA börtön rendezvényeinek szervezéséért Fábián Fatime felel, ő kísér körbe az intézet területén. Megnézzük például a börtön nyomkövető kutyáit. A tizenkét németjuhászt vetik be rabszökés esetén. Legutóbb tavaly szeptemberben akadt dolga Gomeznek, Boninak és a többi kutyusnak, mikor a közeli korhányi üzemből kereket oldott egy elítélt. A mező- gazdasági munkára kivezényelt tíz fogolyra egy fegyőr vigyázott, aki hirtelen azt vette észre, hogy egy rab hiányzik... Makula István még azóta sem került rendőrkézre. A tettrekész és harcias kutyákat elnézve pedig áldhatja a szerencséjét, hogy ők sem akadtak a nyomára... A szükséges ellenőrzések után belépünk a drótkerítés határolta területre, a körletekhez. A szállásépületek különböző biztonsági fokozatúak, az elítélt múltja, az általa elkövetett bűncselekmény súlya határozza meg, melyik körletbe kerül. A legszigorúbb, egyben leglehangolóbb helyiség a fogda. Ide akkor zárnak be valakit, ha megsérti az intézet rendjét. Büntetése legfeljebb húsz nap lehet. A berendezés minimális: egy lenyitható ágy, egy mosdókagyló és egy WC-csé- sze található a ráccsal és vasajtóval zárható, körülbelül 5-6 négyzetméteres helyiségben. A zárkák némileg barátságosabbak: masszív emeletes ágyak sorakoznak egymás mellett. A falak csupasz fehérek, a tisztaság meglepően nagy. Egyes zárkákban négy, máshol viszont tizenkét elítélt „lakijt” együtt. Végül a C-körlet legfelső emeletén kötünk ki, ahol egy tetőtéri tanteremben éppen parkgondozási óra kezdődik. Az ablakokra persze itt is rácsok vannak felszerelve. Az elítéltek jó diák módjára csendben ülnek a padokban, és érdeklődve lapozgatják az oktatótól kapott tankönyvet, a füzetekre pedig a tanárnő kérésére szófogadóan ráírják a nevüket. Nem tiltakoznak, sőt inkább örülnek, amikor elkezdem őket fotózni. Láthatóan felvillanyozza őket, hogy valaki érkezett a külső, szabad világból. Melyik újságban lesz a cikk? Mikor fog megjelenni? - kérdezik többen is kíváncsian. Valószínűleg nem ők az intézet legveszélyesebb fogvatar- tottjai, hiszen a folyosón csak egy őr várja az óra végét, és a tanárnő is egyedül marad velük a tanteremben. Fatime később elmondja: ezek az elítéltek a tréning lezárultával OKJ-s képesítést szereznek, de bizonyítványukban az nem fog szerepelni, hogy Állampusztán tanultak.
