Petőfi Népe, 2010. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-25 / 20. szám

RIPORT Németh József „Az esti híradó után visszamegyek még az üzembe dolgozni - ügyeskedésből nem származik valódi haszon - bárki van hatalmon, nekünk dolgoznunk kell” A MAGYAR PAPRIKA ÍZE A LEGJOBB A hazai őrölt fűszerpapri­ka-piac háromnegyedét fel­ügyelik a Németh József ér­dekeltségei körébe tartozó cégek. Barta Zsolt- Na, nézze meg a kezeimet. Mit lát?- Halvány pirosak a tenyerei. Talán paprikázott? - kérdezem. - Dehogy. Éppen vassal dolgoztam- mondja Németh József, aki a sükösdi Házi Piros Paprika Kik­nek az egyedüli tulajdonosa. Bel­ső kényszer mozgat, mindig kell valamit csinálnom. Esténként, a TV-híradó megtekintése után is gyakran kimegyek az üzembe, munkásruhába öltözők, s próbá­lok valami hasznosat tenni - mondja, amikor Kalocsán, a Ka­locsai Fűszerpaprika Zrt. telepén találkoztunk Mielőtt leülnénk beszélgetni az üzem irodaépületében, benéz egy-két helyiségbe. Helyet keres, hogy nyugodt körülmények kö­zött beszélgethessünk. Itt ugyan­is nincs irodája. Állandóan jön megy, nincs ideje arra, hogy az asztal mellett töltse a drága ide­jét. Reggel ötkor kel, háromne­gyed hatkor már a dolgozók kö­rében issza a kávéját a sükösdi telepen. Leállni, lazítani nem le­het, még télen sem megy pihen­ni. Azt mondja, a munka az éle­te, így érzi jól magát. Németh József első ránézésre olyan, mint egy igazi pörgős mes­terember. Pedig végzettsége sze­rint agrármérnök és közgazdász. Munkatársaival közvetlen a kap­csolata. Amikor Kalocsán leme­gyünk az üzembe, a dolgozókkal úgy beszélget, mint régi ismerő­sökkel. Közben látni, hogy vala­min töri a fejét. Miközben hall­gatja a gyártásvezető tájékoztató­ját, máris előrukkol egy ötlettel egy felvetődött probléma megol­dására. A dolgokról konkrét el­képzelése van, de minden jó öt­Ha nem kellene aludni, Németh József végigdolgozná az egész napot letre vevő. A cégcsoporton belül előállított termékek piacán ugyanis nagy a verseny. A vevő­kért óriási harcot folytatnak a pi­ac többi szereplőjével. A tulajdo­nos azt mondja, hogy aki innova­tívabb, aki gyorsabb, aki ismer­tebb, akinek jók az árai, az a győztes. Itt Kalocsán készül az új slá­gertermékük, a ketchup. Ez azonban nem szorítja háttérbe a fűszerpaprika, és a többi termék gyártását. Ez a termék, csak az egyik lehetséges iránya a forga­lom bővítésének, csakúgy, mint a majonéz, a mustár és egyéb krémkészítmények gyártása. Egy lábon nem lehet állni a mai világban - mondja Németh Jó­zsef. A cégcsoport vállalataitól ételkonzervek, fűszerkeverékek, ételízesítők, zöldségszárítmá- nyok sokféle változatban kerül­nek a fogyasztókhoz, nagykeres­kedőkhöz, gyártókhoz. A Sükösdön született Németh József családjában már a nagy­szülők is foglalkoztak házi őrölt pirospaprika készítésével. A rendszerváltás előtt, a helyi szö­vetkezet főagronómusaként rá­látása volt a nagyüzemi terme­lésre. Az 1990-ben alakult Házi Piros Paprika Kft. a fűszerpap­rika-gyártás családi és a nagy­üzemi technológiájának vegyí­tésével kezdte meg tevékenysé­gét. Hosszúkás hálókban felló­gatva szárította a paprikát, úgy mint a családi házaknál. Igaz nem 2-300 kilónyit, hanem 5- 6000 mázsát fűztek fel és hálóz­tak be már az első időkben. Ez­után kis kiszerelésben a csalá­dokat megcélozva őrölt borsot, köményt, mindenféle őrölt fű­szert, szárított petrezselymet, és szárított kaprot is forgalmaztak Házi Arany márkanévvel. A ver­senytársaknál olcsóbb árakat el­érve több nagy üzletláncba is bekerültek. De nem elég beke­rülni, az ottani pozíciót meg is kell tartani. Ez pedig nem egy­szerű. A hazai paprika drágább lett 30 százalékkal, mint a dél­amerikai, afrikai vagy a kínai, ahol alacsonyabbak a munkabé­rek, a melegebb éghajlat miatt olcsóbb a szárítás. A cégvezető azonban bizakodó: lehet, hogy a fűszerpaprikák közül nem a ma­gyar paprika színe a legpiro­sabb, az íze azonban verhetet­len, jobb mint az összes külho­ni terméké.- Ma a világpiacon az vásárol magyar fűszerpaprikát, aki sem­miképpen nem akar engedni a minőségből, teszi hozzá. A teljes forgalom negyedét kitevő export többsége ipari felhasználókhoz kerül, akik chipsekben vagy ketchupokban illetve levesporok­ban használják a paprikát. Németh József azt vallja hogy megállni nem lehet, az egyenlő a lemaradással. A hazai fűszerpap­rika-termelés stabilizálása érde­kében 2006-ban a Házi Piros Paprika Kft. többségi tulajdont szerzett a Szegedi Paprika Zrt- ben, majd 2007-ben a Kalocsai Fűszerpaprika Zrt.-ben. Mindkét cég ma már nyereséges. Amikor arról kérdezem, hogy mi a véleménye a gazdasági vál­ságról tömören annyit válaszol: igazi haszon csak termelésből származhat, nem pedig spekulá­cióból, és az ügyeskedésből. Úgy tűnik sokan elfelejtették mind itt­hon mind külföldön: csak a mun­kából lehet megélni - mondta vé­gül Németh József. Az első millió és az autók sok vállalkozó, amikor na­gyobb összeghez jut elcsábul, fogalmazza meg tapasztala­tát Németh József. Nagy au­tót vesz, extra dolgokra költi, nem pedig visszaforgatja pénzét a vállalkozásába. Ho­lott éveken keresztül vissza kell tenni a nyereséget az üz­letbe azért, hogy hosszú tá­von működhessen, és onnan jövedelmet eredményezzen. Én is így cselekedtem, 1994- ig Wartburggal jártam, igaz az már négyütemű volt. Tar­tottam egy ünnepi autót is, egy Zsigulit, de azt kíméltem. Teherautóval Roburral, meg Zsukkal szállítottam évekig a termékeinket. 1994-ben vet­tem egy Mercedes személyau­tót, ünneplő kocsinak hasz­náltam, jelenleg a családom tagjai vezetik. Magánember­ként ma már egy S400-as Mercedesem van ami most ötéves. Vállalati járműként egy már fiatalnak éppen nem mondható BMW-t veze­tek. B IMílV.tTlt.Wti- Paprika: a csípősét vagy az édeset szereti?- Az édeset kedvelem.- Munkanélküliség?- Nem alibi, hanem ver­senyképes termékgyártó munkahelyeket kell teremte­ni.- Béremelés?- Idehaza lehetséges, de szigorúan a teljesítményhez kell kötni.- Korrupció?- A mi szakmánkban ez nem jellemző.- Vörös, fehér, t zé?- Vörös, mértéktartóan.- Mennyi a mérték?- Néhány palacknál többet nem ittam meg életemben.- Politika? Nem vonzott sosem,, te Kormány?- Bármilyen van, nekünk dolgozni kell.-Tél?- Nem szeretem, mert a mezőgazdasági termelésben, a vállalkozásomban mindig bajokat okozott nekem. Németh József Eladtuk a családi ezüstöt, az adósságunk mégis óriási kovács árpád Nyolc hónapnyi ellátásra elég a nyugdíjbefizetés, a felsőoktatásba a tehetségtelenek is bejutnak Ugyanott tartunk, mint 1995- ben a Bokros-csomag bevezeté­se előtt. Oly mértékű az ország eladósodottsági mértéke. Csak míg annak idején az állami va­gyon értékesítése révén sikerült lefaragnunk a hiteleinkből, má­ra már szinte semmink sem maradt. Feléltük a családi ezüstne­műt - mondta Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék egykori elnöke Kecskeméten, a megyei közgazdasági társaság ülésén. Bár a politikusok folyamatosan halogatják, a reformokat nem lehet megúszni, fogalmazott a vendég. Idetartozik a nyugdíj- rendszer átalakítása is. Ma ugyanis mindössze 8 havi nyug­díjat lehet kifizetni abból a pénzből, ami az aktív dolgozók járadékfizetéséből rendszere­sen beérkezik az államkasszá­ba. A 13. havi nyugdíj eltörlése is pont ennek a helyzetnek kö­szönhető. Halaszthatatlanok a teendők az egészségügy területén is. Bár mindenki az ingyenes ellátás mellett kardoskodik, arról a po­litikusok elfelejtkeznek, hogy a kiadások 30 százalékát a bete­gek saját zsebből térítik. Le­gyen az paraszolvencia, egész­ségpénztári szolgáltatás, vagy akár magánorvosi rendelés költsége. Az előadó megemlítette, hogy a hazai társadalombiztosítási Kovács Árpád rendszer nem képes fenntarta­ni a jelenlegi 180 kórházat. Ez az egészségügyi hálózat még az atomháborús fenyegetettség idején alakult ki egészen más igények alapján. Rengeteget költünk rá, miközben a gyógyí­tás technika színvonalának az emelésére talán pont emiatt nem futja. A felsőoktatás szint­úgy pazarló. A szegedi egyete­men tanító Kovács Árpád sze­rint a hazai oktatás az elmúlt években jelentősen romlott, ezen nem lehet csodálkozni, mert a tehetségtelen fiatalokat is felveszik, ha utána az intéz­mény az államtól megkaphatja a fejkvótát. A problémák között azt is megemlítette, hogy ideha­za 800 ezren tartoznak az adó­ságukat törleszteni nem tudók táborába. A bankok a problémá­kat úgy hidalják át, hogy a hi­ányzó összeget egész egyszerű­en ráterhelik a még fizetni ép­pen képes személyekre, cégek­re. Szólt a roma kérdés megol­dásának a szükségességéről. Megjegyezte, hogy nem etni­kai, hanem életforma kérdésről van szó. Azaz a változásokat itt kellene kezdeni. Súlyos problémaként említet­te az előadó azt is, hogy a jó szakemberek elhagyják az or­szágot. Történelmi példaként hozta fel a monarchia idősza­kát, amikor milliós létszámban települtek ki magyarországi ál­lampolgárok Amerikába. Ahogy az előadó fogalmazott: azok hagyták, hagyják el a szü­lőföldjüket, akik a leginkább vállalkozó szelleműek, és mo­torjai lehetnének az ország megújulásának. Elemzéséből kiderült, hogy az ország a ko­rábbi félperifériális helyzetéből, a periféria irányába sodródik. Előadásának a végén azt mond­ta, olyan társadalmi közmeg­egyezésre lenne szükség, mint ami a 19. század végén jelle­mezte az országot. Akkor az 1880-as évek pénzügyi állam­csődjétől egy összefogás men­tette meg részben az államot. Erre talán most is lehetőség nyílhat. ■ Barta Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents