Petőfi Népe, 2010. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-18 / 14. szám
RIPORT A kettes pálya maga a szabadság hajdú László Az úszó, akinek pályafutása egyidős a kecskeméti uszodával Szerény becslése szerint negyvenéves úszópályafutása során leúszott legalább hatvanezer kilométert. Azért csak ennyit számol, mert minden évben lehet hatvan olyan napja az embernek, amikor nem úszik. Persze a többi háromszáz napon átlagban ötezer métert kell tempózni. Ez Hajdú Lászlónak nem sok. Talán ezért is van több Európa-bajnoki címe a negyvenkilenc éves férfiúnak, aki nővérei nyomdokába lépett, amikor kölyökként levitték a kecskeméti uszodába a szülei. Kezdetben állandóan elszökött a meleg vízbe. Ökrös Csaba Az elektron pályáját ahhoz mérten lehet berajzolni, hogy hol található meg a legnagyobb valószínűséggel, miközben az atommag körül kering. Ha valaki nagyon keresi Hajdú Lászlót, jó ha tudja: az általa legsűrűbben bejárt útvonal a kecskeméti sportuszoda kettes pályáját rajzolja ki. „Nem tagadom, úszásfüggő vagyok. Ha valamiért nem tudok lemenni az uszodába, kellemetlenül érzem magam. A víz az én elemem. A testem és a gondolataim is ott szabadok.” Ezek a szabad gondolatok gyakran forognak versenyek körül. Az idei tervek között a legfontosabb a világbajnokság, Göteborgba készül. „Ha egy évvel öregebb lennék, ötvenévesként már egy korcsoporttal feljebb úszhatnék, és nem csupa nálam fiatalabbakkal kellene összemérnem az erőmet” - mondja, így idén nem vár dobogós helyet magától, de versenytapasztalatnak mindenképpen hasznos lesz, ha Skandináviában is vízbe ugrik. Néhányszor medencébe, és egyszer nyílt vízbe. Hajdú László a világért sem hagyná ki, hogy három kilométeren is megpróbálja legyőzni ellenfeleit. „Tavaly Cadizban, az Európa- bajnokságon nagyon elszúrtam a hosszú távot. A tengerben kijelölt pályán az egyik fordítónál taktikai hibát ejtettem, és egyszerűen átúsztak rajtam néhá- nyan, nekiszorítva a bóját rögzítő kötélnek. Mire megigazítottam a szemüvegemet, tetemes előnyre tettek szert, amit már nem sikerült a célig ledolgoznom. A küzdelem kiélezettségére jellemző, hogy az első helyezettet követően egy hatos boly harminc másodpercen belül úszott a célba. Ha nincs a fordítónál a baleset, dobogós lehettem volna.” Mint Laci mondja, az sem az esélyeit javította, hogy öt kilométeres távra készült, de kétezer méterrel rövidebb pályát tűztek ki a spanyolok. Az előbbiekből is látszik, hogy nem stresszmentes az úszók élete. „Az a jó hosszú távokon, hogy ott már minimalizálódik a versenyláz. Nem egy jó vagy rossz rajton múlik a siker, és van arra is idő, hogy az eset-, leges kezdeti görcsösség elmúltával az ember kihozza magából a legjobbját.” Hajdú László máig stresszhelyzetként éli meg a versenyeket, pedig negyvep év alatt lett volna alkalma hozzászokni az izgalmakhoz. Atnikor fiatal úszó volt még, a magyar elit tagja, legjobb idejét akkor is edzésen úszta. A világ élvonalához tartozó Wladár Sándor és Verrasztó Zoltán uralta a magyar medencéket akkoriban. Hátúszóként a magyar ranglistán egy időben Lacié volt a harmadik hely. Álma volt, hogy a moszkvai olimpián ússzon. „Versenyzőként nem volt könnyű feldolgoznom, hogy több másodperc a különbség az éles helyzetben úszott idő és az edzésen produkált között.” A kettes pálya elektronjának nyílt vízi útjai időnként keresztezik a vízi rendőrökét. Rossz nyelvek szerint arról lehet tudni, hogy Hajdú ott van-e a Bala- ton-átúszáson, hogy látni-e a vízben olyan úszót, aki vitatkozik rendőrmotorosban ülőkkel. „Amikor én elmegyek a Balaton„A mozgásra koncentrálok, közben a dalaimon jár az eszem." ra, nemcsak egyszer teszem meg az 5,2 kilométeres távot, hanem négyszer. Feltéve, ha nem akadályoznak meg ebben. Persze ötször is szívesen úsznék ide-oda Révfülöp és Fonyód között, de ezt sem veszik jó néven a szervezők, meg a rendőrök se.” A kettes pálya hőse változatos életúttal dicsekedhet. Biohu- musz-előállítással és úszásoktatással is foglalkozott, közben megpróbálkozott egy kis kígyóméreg-kereskedelemmel is, de észrevétette magát kólaautoma- ta-karbantartóként éppúgy, mint rovarirtó szakemberként. Az egykori vállalkozó jelenleg munkanélküli, szponzori bevételeket és segélyt jegyezhet bevételként. „A nyolcvanas évek végén az egyik legnagyobb biohumusz- előállító voltam Magyarországon. Azok közé tartoztam, akik nem a gilisztabizniszben láttak fantáziát, hanem a megtermelt humusz eladásában. Gödre, Tiszaalpárra, Albertirsára szállítottam humuszt a téeszekbe.” (Az olvasó talán emlékszik még, hogy több mint húsz éve volt a csúcson a „biogiliszta-program”. Ebbe százezer forinttal lehetett belépni, cserébe százezer gilisztát kapott a „vállalkozó”, aki aztán azon volt, hogy a trágyán nevelt gyűrűsférgek szaporulatát százezrével továbbadja, így vonva be újabb embereket a humusztermő piramisba. A biohumusz senkinek sem kellett, és akik nem tudtak újabb embereket beszervezni, sok pénzt buktak. - A szerk.) Hajdú László úgy látta, érdemes lenne fölkutatni a magyarországi „humuszvagyont”, amit külföldön adott volna el. „A Közel- Keletről volt érdeklődő, de túl nagy nehézséget jelentett, hogy negyvenezer tonna jó minőségű biohumuszt kellett volna keríteni. Kiderült, hogy a gilisztázók- nál lévő humusz nem üti meg a vásárló mércéjét.” Még ha nem is sikerült teherhajót indítani a giliszták munkájának gyümölcsével, annyi „haszna” volt az exporttörekvésnek, hogy Laci új kapcsolatrendszert alakított ki. Olyat, amelyben új ötleteket is sugalltak. „A gyógyszeripar drága alapanyagokkal dolgozik, köztük kígyóméreggel. Úgy tűnt, érdemes megpróbálni azzal kereskedni. Egy angol-magyar vegyes vállalattal próbáltunk kígyómérget szállítani Vietnamból Franciaországba. Jelentős tőkét tettünk bele a vállalkozásba, egylépésnyire voltunk attól, hogy megtérüljenek a tízmilliók. De a hatóságok közbeszóltak. Azt gondolom, nem volt törvénytelen a kígyóméreg-szállí- tás, de elkobozták a készleteinket. Tönkrementem, ráment a házasságom is. Azóta sem álltam talpra.” Pedig sok idő eltelt azóta, egy híján húsz év. Időközben László két fia - Csaba és Gábor - felnőtt. Az egyik gyerek jogot hallgat, a másik kutató biológusnak készül. Amikor a kígyóméreg- üzlet befuccsolt, Laci újra nagy elánnal vetette bele magát az úszásba. Nemcsak mint sportoló, hanem edzőként is. Kétezerben szakadt meg kilencéves pályája, melynek során sok kecskeméti gyerekből lett úszó a keze alatt. „Ha volna saját uszodám, oktatnék.” Ez a szűkszavú válasz a kérdésre, hogy miért nem csinálja azt, amihez ért, és amit szeret. Amióta elváltak a sportiskolával közös útjaik, nem találja a hangot egykori kollégáival. Az állóképessége sportot űzőktől gyakran érdeklődnek a kívülállók, hogy mi jár a fejükben, miközben órákig úsznak vagy futnak. „Az úszásra gondolok, a mozgásra koncentrálok. No meg zenélek közben, a dalaimon jár az eszem, érzem a ritmusukat.” A Spreading együttes Laci szí' nek csücske. Bízik abban, hogy eljön a nap, amikor ismert, sikeres csapat lesz belőlük. „Mák Angéla és Vereb Edina tehetsége, és Falusi János zenetanár szakmai segítsége ad alapot a reményeimhez, hogy a szintetikus és á világzenei hangzás ötvözésével kialakított stílusunk elnyeri a közönség tetszését. Már csak egy jó menedzser hiányzik.” Aki az együttesről beszél Lacival, az utóbbi mondatot mindenképpen hallani fogja. A hosszútávúszás nem problémamentes sport, ezt bízvást megállapíthatjuk. Megvan viszont az a jó oldala, hogy ha a versenyző csak kicsit kési le a rajtot, akkor még van ideje utolérni az ellenfeleket. A nagyatádi strand kapujában kérdeztem meg augusztusban Lacitól, hogy mikor kezdődik a 10 kilométeres úszás. Mondta, hogy már ellőtték a rajtot, úgyhogy siet. „Csak egy-két percet késtem, második lettem.” Előtte már úszott 3,8 kilomé- • tért egy másik versenyen. ■ ,jV víz az én elemem. A testem és a gondolataim is ott szabadok.” A virtuóz táncos a koncert előtt idegesen járkált fel-alá siker Tini lányok sikolya fogadta a turnézó Kiscsillagokat Kecskeméten, a Lánchíd utcai sportcsarnokban Taps, ováció és tini lányok sikolya fogadta a turnézó Kiscsillagokat Kecskeméten. Szombat este a Lánchíd utcai sportcsarnokban adott közös koncertet a Csillag születik televíziós vetélkedő néhány felfedezettje: Brasch Bence, Varga Viktor, valamint az ismét együtt fellépő Horváth testvérek, Tomi és Jankó. A program fináléjában a „géppuskalábú” Csikó Szabolcs, a tehetségkutató egyik döntőse kápráztatta el táncával a nézőket. A kecskeméti Darányi házaspár - Szilvia és Róbert - ötlete volt, hogy meghívják a megye- székhelyre a Kiscsillagok közös produkcióját. Főleg a tinédzserek örültek annak, hogy végre élőben A koncertező Kiscsillagok: Varga Viktor, Brasch Bence, Csikó Szabolcs, valamint Horváth Tamás és testvére, János is láthatták kedvenceiket, együtt énekelhették velük a népszerű slágereket. A sztárjelölteket autogramvadászok rohamozták meg a koncert után, ám a fiúk - láthatóan - ezt is rutinnal viselték. A csapatból Csikó Szabolcs néhány óráig még a városban maradt, mivel este fellépett a második kecskeméti színészbálon is. A virtuóz táncos a koncert előtt idegesen járt fel-alá, ugyanis előző fellépése helyszínén rossz autóba rakta pásztorbotját, tánckoreográfiája egyik fontos kellékét. A szervezők orvosolták a bajt: Szabi egy fényes partvisnyelet kapott produkciójához.- Napi háromszor színpadra lépni és mindig jól teljesíteni kemény feladat, nem csoda, ha időnként nem bírom tartani a lépést, és ezt-azt elfelejtek - mosolygott bakiján Szabolcs. - Remélem, mielőbb visszazökkenek a-normál kerékvágásba, ugyanis vár az iskolapad, hétfőn kezdek a Táncművészeti Főiskola gimnáziumában. A nagydorogi tizenhat éves srácot nemrég soron kívül vették fel a tánegimibe. Neves szakmai zsűri előtt kellett táncolnia, ritmust tapsolnia, továbbá hajlékonyságát is tesztelték. Szabinak emellett egy másik álma is teljesült: állandó tagként bekerült a magyar néptáncot modern színpadi formában tálaló Experidance tánc- együttesbe. ■ P. Zs.
