Petőfi Népe, 2010. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-11 / 8. szám
PETŐFI NÉPE - 2010. JANUÁR 11, HÉTFŐ 5 KULTÚRA Hercegnő piros-fehér-zöld kitűzővel ciróka Irigylem az európai gyerekeket - írta egy kislány a kecskeméti előadás után Három hétig turnézott Japánban a Ciróka Bábszínház társulata. A kecskeTokió, Nagano, Sizuoka és Niigata Az előadás után kezdődhetett a fotózás a főszereplővel, a kékruhás kislánnyal Ritkaságok bemutatója a Magyar Kultúra Napján Különleges programmal készül a Katona József Könyvtár a Magyar Kultúra Napjára. A gyűjtemény muzeális értékeket képviselő könyvritkaságait mutatják be azoknak a látogatóknak, akik részt vesznek Zobokiné Szabó Anetta a január 22-én, 11 és 15 órakor kezdődő ismeretterjesztő előadásán. A programra csoportok jelentkezését is várják, mégpedig a 76/500-576-os telefonszámon. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22- én annak emlékére, hogy - a kézirat tanúsága szerint - Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos, országszerte megrendezett események, megemlékezések felhívják a figyelmet évezredes kulturális hagyományaikra, múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinkre. ■ Felolvasás Kazinczy és Kölcsey műveiből Felolvasóversenyt rendez a magyar kultúra napjához kapcsolódva a Kecskeméti Ifjúsági Otthon. A versenyre január 18-áig jelentkezhetnek 7-9. és 10-12. osztályos diákok. A január 25-én megrendezett versenyen Kölcsey Ferenc, Kazinczy Ferenc és kortársaik (Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széchenyi István, Wesselényi Miklós) naplóiból és levelezéséből egy-egy szabadon választott részletet kell felolvasni. A résztvevők olyan szöveget választhatnak, amelynek felolvasása maximum 4 percet vesz igénybe. A jelentkezést a Kecskeméti Ifjúsági Otthonhoz kell eljuttatni a jelentkező neve, iskolája, osztálya, valamint a választott mű szerzőjének és címének feltüntetésével. Segíti a tájékozódást a kio.hu internetes oldalon található ajánlottirodalom-jegyzék. A Kazinczy-emlékévhez és a magyar nyelv évéhez kapcsolódó rendezvény társszervezője a Magyar Irodalomtörténeti Csoport Bács-Kiskun Megyei Szervezete, támogatója a Balassi Intézet. ■ méti előadást megtisztelte jelenlétével a japán hercegnő, aki azóta már a magyar csokoládét is megízlelhette. A szereplésekről Kiszely Ágnes, a bábszínház igazgatója mesélt olvasóinknak. Rákász Judit A társulat nyolcfős csoportja december 3-án indult útnak Ferihegyről először Münchenbe, majd onnan 11 és fél órás repü- lőúttal Tokióba. A meghívás apropója a japán-magyar diplomáciai kapcsolatok tiszteletére rendezett ifjúsági fesztivál volt, mely nyolc európai társulat részvételével zajlott három héten át.- Hiheteüenül kedves fogadtatásban volt részünk - meséli Kiszely Ágnes. - Négy nagyvárosban léptünk fel, köztük egy igazi No színházban, ahol csak kesztyűben és zokniban lehetett a színpadra lépni. Az öltöző padlóját tatamigyékény borította, és a szereplők a földön térdelve sminkeltek. Abszolút megérintett bennünket ez a jó értelemben vett földközeliség. Japánban minden, ami fontos, közel van a földhöz: az asztal, az ágy, vagy például az apró sámli, amire tisztálkodás közben ülnek. Valószínűleg nem véletlen, hogy a nemzeti ünnepek sorában a tenger napja, az idősek tiszteletének napja, a növények napja ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a hivatalos állami ünnepek. A japán főváros, Tokió, a turné első és egyben utolsó állomása volt. A fesztiváligazgató az első előadásnapon valamennyi produkciót végignézte, majd értesítette a Ciróka társulatát: rájuk esett a választás. A Kékruhás kislány története lesz az egyetlen produkció, melyet Hisako Takamado hercegnő megtisztel a jelenlétével.- Nagyon izgatott volt mindenki, hiszen a hercegnő ritkán vállal közszereplést. Részletesen elmagyarázták, hogyan kell viselkedni, nehogy beleszaladjunk valamilyen protokoll bakiba. Ezek után picit meglepődtünk, amikor megjelent egy kedves, vékony, kosztümös hölgy, a blézerén piros-fehér-zöld kitűzővel, fülbevalóval. Előadás után feljött a színpadra, és gratulált. Szerencsére felkészítettek bennünket, hogy Japánban fontos az ajándékozás. Nem kis fejtörést okozott, hogy mit vihetnénk magunkkal, végül csokoládét vásároltunk, amit becsomagoltunk Kékruhás kislányt ábrázoló papírba. A hercegnő is ezt az egyedi ajándékot kapta tőlünk, és láthatóan nagyon örült neki. Meg is kérdezte, hogy ugye magyar csokoládé. A többi társulat persze nagyon irigykedett, hogy a hercegnő hozzánk jött el, de mi kellő szerénységgel viseltük a helyzetet. Az ajándékozás olyannyira elterjedt Japánban, hogy a kecskeméti bábosokat - legnagyobb meglepetésükre - nagy csokor virágok, hatalmas doboz sütemények várták az öltözőjükben.- Sajnáltuk, hogy nem találkozhattunk személyesen az ajándékokat küldő nézőkkel, de a szervezők azt mondták, hogy ez nem szokás. Igaz, az sem szokás, hogy a közönséget beszélgetésre invitálják előadás után, de ezt azért minden alkalommal a HORVÁTH MARI és Bartal Kiss Rita alkotópáros által jegyzett Kékruhás kislány története című előadás a Danube International Children and Youth Festival 2009 elnevezésű rendezvényen szerepelt Antes Eszter, Bor Judit és Szabó Balázs bábszínészek előadásában. A fesztivál apropója a japán-magyar diplomáciai kapcsolatok jubileumi éve volt Az eseményen két-két színház képviselte a Duna menti országokat: Ausztriát, Magyarországot Romániát Bulgáriát. Négy nagyváros - Tokió, Nagano, Sizuoka és Niigata - közönsége láthatta a produkciókat Az előadások után kérdőíven kérdezték a közönséget az alkotók, íme néhány idézet: „Az előadás alapján úgy gondolom, nagyon izgalmas lehet az európai kultúra. ” „Irigylem az európai gyerekeket" „Eddig nem ismertem Picassót. Az előadás felkeltette érdeklődésemet az alkotásai iránt ” megtettük. Hatalmas sikerrel: valósággal megrohanta a színpadot. Mindenki fotózkodni akart a Kékruhás kislánnyal. Bár a karácsony előtti hosszú távollétnek nem volt könnyű nekiindulni, utólag jó döntésnek bizonyult. Nehezen szántam rá magam, hogy három hétig távol legyek a színliáztól és a családomtól. De a fogadtatás, az odafigyelés, no meg a siker, amiben részünk lehetett, sok mindenért kárpótolt. Nem volt olyan helyzet, hogy ne érzetük volna tisztán, hogy abban az országban a közösség érdeke előbb való, mint az egyéné. És bámulatos módon ott ezt mindenki természetesnek tekinti. Tokió nagyváros, mégsem lehet idegességet vagy agresszivitást tapasztalni. Aztán hazaindultunk. Münchenben törölték a járatunkat, várakozás, reptéri szállodában töltött éjszaka, morcos emberek, majd Ferihegyen kiderült: négyünk csomagja elveszett. De az egyenleg még így is abszolút pozitív, Japán meghatározó élményként marad meg mindannyiunkban. A Tokyo Metropolitan Artban készült felvételen középen Hisako Takamado hercegnő, mellette a Ciróka Bábszínház társulatának tagjai és a hercegnő kísérete ■ A közönség hatalmas csokrokkal lepte meg a bábosokat. Randevú Demjén Ferenccel buli Hazai sztár, aki minden évben megtölti az arénát A szimpatikus szélhámos kalandjai és nagy csalásai Nem egészen egy évet kell várni, hogy Demjén Ferenc ismét a budapesti sportarénában koncertezzen. Hosszú évek óta hagyomány, hogy december végén Demjén és rajongói randevúznak az egykori Népstadion mellett, s hosszú évek óta sokan semmi pénzért sem hagynák ki a bulit. A legutóbbin Demjén, aki híveinek változatlanul Rózsi maradt, a reklámokban viszont szigorúan Ferencként emlegetik, igyekezett a rutinon túl is adni valamit. Nem tudom, mennyire sikerült, de tőle a rutin sem utolsó. Nagyon kevés hazai előadó maradt, aki az arénát képes megtölteni. Ezúttal néhány százan még befértek volna, de így is majdnem telt ház volt, s gazdasági nyöhömködős időkben ez nem kis teljesítmény. Általában nem szoktak bejönni az új lemezt bemutató koncertek, a tömeg, ha tetszik, ha nem, a slágerekre, a régi, de mégsem unalomig ismert dallamokra kiéhezve és sörre szomjazva fészkeli be magát a nézőtéren. Demjén ebből a szempontból is kivétel: a szinte ismeretlen számokat egyből vele dúdolja a nép. De az igazi mégis az, amikor megkezdődik az időutazás. A húszperces fergeteges rockegyveleg végén az ember alig állja meg, hogy ne pattanjon fel a helyéről, mert milyen dolog ilyen őrületes zenére ücsörögni? És akkor még messze nincs vége az estnek! Majdnem két és fél órán át Demjén nemcsak teszi a dolgát, hanem együtt él velünk, benne él a zenében. A publikum mindenféle. Jó sok, nem kimondottan jó hangú ember, de a kórus így is szól, bár az elején kicsit félénken, ám aztán megerősödve, jókedvűen, pici gombóccal a torokban. Mert egy Demjén-koncert közben néhányszor el lehet érzékenyülni. Húszharminc év távlatából minden sokkal szebb, olyan ez, akárcsak a katonaság, arról is kizárólag a jópofa sztorik ugranak be - később. Ilyenkor eltűnődhetünk: miért nem lett világsztár egy ekkora tehetség? A következő buliig töprenghetünk a válaszon. ■ Sz. Cs. Néptánccal köszöntik az új esztendőt Január 16-án újév-köszöntő táncház lesz az Erdei Ferenc kulturális központban, Kecskeméten. 17 és 19 óra között, az Aprók táncán kiskunsági népi játékokat, táncokat, a vízkereszthez kötődő szokásokat eleveníthetnek fel a gyerekek sok mesével, játékkal. A kézművesfoglalkozást Lovász Ibolya vezeti. 19 órakor kezdődik a hagyományos Csutri bál, majd 21 órától a felnőtteké a tér, egészen éjfélig. A táncházhoz a zenét a Hírős Zenekar szolgáltatja, a táncmester: Lukács László, Lukács- né Haránt Eszter, Böde István és Adler írisz. Egy csalót vagy tolvajt inkább mélységesen elítélni illik, mintsem szurkolni neki, hogy minél több pénzt akasszon le áldozatairól. Kerékgyártó István Trüffel Milán, avagy egy kalandor élete című regényében elmélyedve azonban önkéntelenül azon kaphatja magát az olvasó, hogy élvezettel szemléli a főhős szélhámos működését, és izgatottan várja, hogy vajon következő nagy fogásakor éppen kit fog megkopasz- tani. Az 1877-ben Budán született Trüffel Milán egy igazi hedonista életművész, akinek a pályafutása csupa kaland: bejárja az Osztrák-Magyar Monarchiát, majd Európát, eljut New Yorkba és Afrikába is, miközben egyszer vándorcirkusznál dolgozik, máskor kártyaszalonban keveri a lapokat, hogy aztán újsághoz szegődjön el, bűnügyi tudósítónak. Eközben pedig folyamatosan műveli magát, elmerül a gasztronómiai élvezetekben, falja a nőket, és tökélyre fejleszti trükkjeit, melyekkel hatalmas összegeket csal ki bankoktól, nemesektől, főpapoktól. A szintén kalandos sorsú szerző, Kerékgyártó István - aki hivatalnokként és üzletemberként hátat fordított addigi életének, és írni kezdett - a nyelvezettel, a helyszínekkel és a szereplőkkel vonzó és hiteles atmoszférát teremt a regényben. Nehéz letenni Trüffel Milán sztoriját. ■ Hraskó István
