Petőfi Népe, 2009. december (64. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-04 / 284. szám
14 PETŐFI NÉPE - 2009. DECEMBER 4., PÉNTEK TERÜLETFEJLESZTÉS Katonapolitikai háttere is volt, hogy csatorna épült a Bácskában Víz kell a Homokhátságra! DUNA-TiszA köze A politika és a szakma újra felkarolta az ügyet A mezőgazdaság fenntartásától függ a jövő a területen A Duna-Tisza csatorna lehetséges szerepét az öntözővíz-ellá- | tásban és a mezőgazdasági termékek szállításában látja elsősorban Madari Jenő, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal nyugalmazott elnöke, akinek tanulmányát Farkas Zsolt ismertette a konferencián. A Duna-Tisza közére a víz nem azért kell, hogy a terméshozamokat növelhessük, hanem azért, hogy a mezőgazdasági tevékenységet és az ehhez kapcsolódó társadalmi életet egyáltalán fenntarthassuk - hangsúlyozza a tanulmány. Ez azért fontos, mert a Duna-Tisza köze szinte teljes körűen reprezentálja az ország mezőgazdaságát, s lakosságának számarányához képest kiemelten részesedik az ágazat termeléséből. A Magyarországon regisztrált egyéni gazdálkodók 12,8 százaléka (43 ezer fő) itt él, de még ennél is nagyobb az adóhatóságnál nyilvántartott kistermelők részesedése (14,6 százalék) a teljes számarányból. Ezek az adatok és az alábbi táblázat jól szemlélteti, hogy milyen fontos a térség jövője, ami a víztől függ. A Homokhátság részesedése az ország mezőgazdaságából: Szőlőterületek 19,0% Gyümölcsültetvények 13,0% Gyepterületek 8,3% Juhállomány 16,5% Támogatott parcellák 14,2% Tervezetekből egyáltalán nincs hiány A Homokhátság ügyéről a közelmúlt éveiben készített terveket tekintette át tanulmányában Czene Zsolt, a VÁTI Nonprofit Kft. stratégiai tervezési és vidék- fejlesztési irodájának szakértője. Csak a VÁTI irattárában is számosat talált belőlük, de utalt például Bács-Kiskun megye komplex területrendezési tervére is. Ismertette a tervezetek és tanulmányok főbb megállapításait is. Ezek közül azt kell kiemelnünk, miszerint a Homokhátság ügye katasztrófaelhárító program, amely nélkül kilátástalan jövő tárul elénk. A tanácskozást követő sajtótájékoztatón (balról) Csatári Bálint, Bányai Gábor és Balogh László egységesen álltak ki a Homokhátság ügye mellett képviselő (MSZP) is köszöntötte a megjelenteket. Noha a politikai paletta különböző oldalán állnak, mindketten régóta elkötelezett hívei a Homokhátság fejlesztésének, s ezt az egységet a tanácskozáson hangsúlyozták. Nehéz a komplex tervezés, gyenge a politi kai lobbi. is A résztvevők feltették maguknak a kérdést, hogy miért voltak sikertelenek az eddigi próbálkozások a Homokhátság átfogó fejlesztésére. A válaszok között a térségi gondolkodás és a közös jövőkép hiánya is megfogalmazódott, de a politikát hibáztatCsökken a talajvíz szintje, sivatagosodik a táj A szarvasmarha a saját lábán is jár, a gabonát viszont uszályokkal kellett szállítani. Ez is oka, hogy a Bácskában 1801-ben megépült a Ferenc-csatorna, ami a Dunát a Tiszával köti össze. A Homokhátságon viszont a mai napig sem épült ilyen csatorna, amit az eltérő birtokviszonyok is akadályoztak annak idején - hallhattuk dr. Király László professzor előadásából kedden Kecskeméten. A töröktől visszafoglalt déli területeken minden a császáré volt, a határőrvidék kialakítása pedig utak hiányában megkívánta a vízi szállítást katonai célra is. A Bácskában 150 ezer hektár lápos terület lecsa- polása és az egyébként is kiváló termőföld gabonatermesztésre adott lehetőséget, a homokhátsági gazdálkodás akkori fő terméke, a szarvasmarha viszont saját lábán ment a piacra. A Ferenc-csatornát tehát a gazdasági és katonai igény, valamint a tulajdonviszonyok nyújtotta lehetőség egyszerre hozta létre, bár a jelentősége a vasúti szállítás megjelenésével visszaesett. A homokhátsági csatornára hiába készült több tucat terv, elegendő pénz sohasem jutott rá. A vízválasztón húzódhatna a fürtös rendszer Kákonyj;Árpád, a Kiskunsági Nemzeti Park főmunkatársa a Duna-Tisza közi vízpótlás elsődleges célját nem a hajózásban és nem az öntözésben, nem is az energiatermelésben, hanem a természet megóvásában látja. Előbbiekhez hiányzik a gazdasági racionalitás. Előadásában .ezért az észak-déli irányú csatorna mellett tette le a voksot, ami a vízválasztó közelében húzódna. így a már meglévő és eredetileg belvízelvezetésre használt csatornákkal együtt, úgynevezett fürtös kialakításban lehetne megfelelő rendszert kialakítani. A szakember elképzelhetőnek tartja, hogy ehhez turisztikai célokat is társítsanak. Szerinte a hátságra a Duna-völgyi Főcsatornából, szivattyúzással kellene feljuttatni másodpercenként öt köbméter vizet. Az Európai Unió 2013-tól kezdődő új költségvetési időszaka lehetőséget adhat a Duna-Tisza közi homokhátság fejlesztésére is, de időben lépni kell! Bálái F. István Tudományos konferenciát tartottak Kecskeméten december 2-án a Természet Házában. A tanácskozás a Duna-Tisza köze jövőjével foglalkozott, „A csatorna ügye ma - Víziók és valóság” mottóval. Á téma ugyan a Duna- Tisza csatorna ügyét járta körül, de a kutatók elsősorban a térség komplex fejlesztésére helyezték a hangsúlyt. Dr. Csatári Bálint kandidátus, a konferencia szervezője politikusokat is meghívott, ezért Bányai Gábor ország- gyűlési képviselő (Fidesz), a megyei közgyűlés elnöke, valamint dr. Balogh László országgyűlési A vízügyi szakemberekkel szemben nem a csapadékhiányban, hanem elsősorban a káros emberi beavatkozásokban látja a vizhi- ány okát Molnár Zsolt botanikus. előadásában dr. Pálfai Imre vízügyi szakember a talajvízszint hátsági csökkenésének okát az évekig tartó csapadék- hiányban látta. Az 1975-től Az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének tudományos munkatársa az előadásában kifejtette: nem híve, hogy nagy csatorna épüljön, de a természet 1995-ig tartó időszakban alakult ki elsősorban a vízhiány, amin csak átmenetileg segített az 1999/2000-es csapdékos esztendő. megóvása érdekében valóban szükség van a vízre, ezért a takarékosságra hívta fel a figyelmet. Úgy látja, hogy a tanyavilág visz- szaszorulása több ökológiai kárták azért, hogy kialakulatlan a területi tervezési intézményrendszer, ami úgyszólván lehetetlen- né teszi a komplex programok megvalósítását. Nem volt elég erős az a helyi politikai lobbi sem, amely az ellenzékieket és kormánypártiakat ugyan egyesítette, de az országos döntéshozókat még nem tudta az ügy mellé állítani. A jövő alternatívái között megfogalmazódott, hogy ha nem történik semmi, tovább degradálódik a táj, elöregszik a népesség, elpusztulnak a tanyák, nő a munkanélküliség, ezzel nő a bűnözés, a kirekesztettség és a szociális el- esettség. Ez a folyamat igen súlyos konfliktusokat okozhat. Ösz- szehangolt fejlesztési programokkal viszont fenntarthatóvá tehető az élet a területen, 15-20 éves távlatban a Duna-Tisza csatorna megépítése nélkül is. A csatorna építése a hozzá kapcsolódó fejlesztésekkel 25-30 évre stabilizálhatja a térséget ▲ ral, mint haszonnal j árt. Azt j ava- solja, hogy szűnjön meg minden belvízelvezetés a Homokhátságon, de meg kell szüntetni az illegális vízkivételezést is. A vízkészletre jobban kell vigyázni! A csatorna nemzetközi ügy! viták A szakmai sovinizmuson mindenki túlléphet Jól kihasznált, hajózható csatornára Is van számos példa Az országos koncepció felülvizsgálata készül A tanácskozás közönsége. Középen Pálfai Imre, jobbról Tipold Ferenc A szakmai viták korrektségére hívta fel a figyelmet előadásában Rónay István nyugalmazott vízügyi szakember, a megyei mérnöki kamara elnöke. Ezért hangsúlyozta, hogy szakmai sovinizmusból senki se ragaszkodjon mereven az álláspontjához. Úgy látja, hogy a Duna-Tisza csatorna és létesítményei nem kezelhetők csupán a Homokhátságon élő 800 ezer ember ügyeként, ez minimum az egész Alföld ügye, de tekinthető nemzetközi jelentőségű programnak is. Az előadásához illusztrációként használt fotográfiákon jól működő nemzetközi példákat mutatott be nem különösebben széles, de mégis hajózható csatornákra, amivel bizonyította, hogy az ilyen beruházások turisztikai célra is hasznosíthatók. Álláspontja szerint hiányzik az a helyi menedzsment, amely képes volna összefogni egy ilyen komplex programot. Mintaterületeket kellene először kialakítani A megyei agrárkamara képviseletében felszólaló Nagy Zsuzsa azt javasolta a tanácskozáson, hogy mivel az egész Homokhátságra kiterjedő komplex program megvalósítására kicsi az esély, egy mintaterülettel kellene kezdeni a projektet. Olyan területet kell találni, ahol a gazdálkodók, a természetvédők és a települési vezetők egyetértenek a célokban és a módszerekben, s amely víz- pótlásra és a sokoldalú vidékfejlesztésre is alkalmas. Ilyen lehet például Izsák és Fülöpszállás környéke, ahol a kormány is ilyen tervekben gondolkodik. Az így szerzett tapasztalatok alapján lehetne a programot kiterjeszteni további területekre. A tanácskozáson Tipold Ferenc, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium osztályvezetője és Csóka Judit főtanácsos bejelentették, hogy a kutatás eredményeit és a vita tanulságait az Országos Területfejlesztési Koncepció 2010-ben esedékes felülvizsgálata során is figyelembe veszik.
