Petőfi Népe, 2009. december (64. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-03 / 283. szám

PETŐFI NÉPE - 2009. DECEMBER 3., CSÜTÖRTÖK SÉTA - SAJTÓ ÉS TANULÁS 7 Jó a büfé, és Csaba is tuti! sulibüfé A diákpénztárcákat is utolérte a gazdasági válság A Bolyai-gimi közismert és szeretett büfése, Miskey Csaba és törzsvásárlói ­A kilencedik SÉTA részt vevő iskolái BOLYAI JÁNOS GIMNÁZIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: KOVÁCS ISTVÁN ÁFEOSZ KERESKEDELMI SZAKKÖZÉPISKOLA, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: BERKI JUDIT WARD MÁRIA LEÁNYGIMNÁZIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: SEREGI SZABINA SZENT-GYÖRGYI ALBERT EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÖZÉPISKOLA, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: KÖDMÖN ANDRÁS HUMÁN KÖZÉPISKOLA SZÉCHENYIVÁROSI KOLLÉGIUMA, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: FEJES MAYA TÁNCSICS MIHÁLY KÖZÉPISKOLAI KOLLÉGIUM, KECSKEMÉT KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: SZAPPANOS BENEDEK Mindenki teljes gőzzel hajtja a mókuskereket Mindenkinek ismerős a min­dennapi őrült rohanás. A folya­mat vélhetőleg az általános isko­lával kezdődik. Itt kapjuk az első kötelező feladatokat, melyeket ko­moly kihívásként kezelünk. Éle­dünk lassan peregdovább, s ahogy középiskolások, majd felnőttek leszünk, teendőink sokasodnak. Időnként már a naptár is zsugo­rodni látszik. Mindenkit magával ragadnak a kötelezettségek. De ha nem szembesülnénk a határ­időkkel, feladatokkal, nem len­nénk képesek a problémák meg­oldására sem. Amik végül célja­inkhoz, és jó esetben a boldog­sághoz vezetnek. Ami fontos mo­tiváció ahhoz, hogy másnap reg­gelre is felhúzzuk a vekkert. Bencsik Rita Szent-Györgyi-szakközépiskola A leghátsó padban ülök az énekteremben. Hétfőn a hete­dik órában már mindenki fá­radt és éhes. A tanárnő Franz Schubert Erlkönig című darabját teszi be a CD-lejátszóba. Úgy szoktam ének-zene órán zenét hallgatni, hogy kinézek az ablakon. Egy kereszteződést és a Petőfi Sándor utcát látom. Ilyenkor figyelem az emberek mozgását, a járművek haladá­sát, felhőket, illetve a fákat. Megszólal a dal, és a kinti környezet életre kel: látom az idős nénit, aki bevásárlótáská­val áll a zebránál. „Megvettem a lekvárt, a cukrot és a lisztet. Ha majd hazajön az unokám, sütök neki süteményt” - vala­mi ilyesmit gondolhat. Pirosra vált a jelzőlámpa, az autó még épp hogy átér. Biztosan siet va­lahova. Stressz és a rohanás. Az emberek nem érik utol ma­gukat. Mindenki állandó nyo­más alatt él, szinte mókuske­Az iskolai büféknek sajá­tos hangulatuk van. Ná­lunk, a Bolyaiban nincs okunk panaszra. Reggel fél nyolc. Egyre több ta­nuló kezében van már szend­vics. A rövidesen kezdődő óra előtt jólesik egy büfés reggeli a Bolyaiban. Van, aki sonkás, más párizsis vagy tarjás szendvicset majszol. De akad olyan is, aki­nek a kezében cerbonás müzli vagy kakaós kosárka van. Miskey Csaba 1998 óta dolgo­zik iskolai büfékben. A Bolyai­ban immár nyolc éve. Mint mondja: egyik fő célja a diákok egészséges táplálkozásra való nevelése, a jó irányba való terel­getése. Csabának valóban sok a törzsvásárlója, s van olyan is, aki vagy elfelejtette elhozni az rékszerű mindennapjaink van­nak. Felcsendül egy erős hegedű­szólam. Csapatnyi kisiskolás halad át a zebrán. Nehéz, szí-, nes iskolatáskájukat fáradtan cipelik, mégis vidámak. A kis­iskolások még játszótérnek képzelik az életet. Ők lesznek a jövő nemzedéke. De most még nem gondolnak rá. Csak az jár a fejükben, milyen finom volt az uzsonna... Ismét vált a zene: a hegedűt triangulum és hárfa váltja fel. Tündérmesébe illő dal. Fiatal pár sétál a park­ban, kézen fogva. Rugdossák a lehullott faleveleket, közben meg-megállva csókolóznak. Számomra ilyen a zenehall­gatás. Kinézek az ablakon, és bámulom a történéseket. Elhalkul a zene - véget ér az óra. Én is rohanok át a zebrán. Talán engem is figyel valaki ze­nehallgatás közben? Termul Helga, Táncsics-kollégium „otthonit”, vagy megéhezett órák közben. Dorka pélául ép­pen tarjás szendvicset eszik:- Nagyon finom! Mindig ezt szoktam kérni - mondja kérdé­semre. Osztálytársa, Petra szintén majd’ mindennap meglátogatja az iskola büféjét. Többnyire ő is a szendvicseket ré­szesíti előnyben. De van, aki puffasztott búzát, kétszersültet, nápolyit és csokit is kér, csak hogy a boldogsághor­monok is dolgozzanak. Anett kedvence a csokis ko­sárka: „egyszerűen, mert fi­nom!” - foglalta össze vélemé­nyét. Odébb eszeget egy kisebb csapat: Blanka, Georgina és Anett a joghurtokat s a különbö­ző tejtermékeket kedveli:- Gyakran veszünk a büfében Hogy milyen az ideális kollé­gista? íme:- Az ideális kollégista (a to­vábbiakban: IK) imádja kollégi­umát és nevelőtanárait. Vasár­naponként párás tekintettel lépi át a küszöböt, majd szobájába érve megkezdi a leülepedett por­szemcsék eltávolítását.- Az ideális kollégista legfőbb a szendvicsek társaságában. tejberizst, csokis tejszeleteket, de natúr joghurtot is. - És hogy miért éppen az iskolai büfében vásárolnak? - A büfé jó, és a Csaba is nagyon helyes! - hang­zik a meggyőző válasz a törzsvá­sárlóktól. Egy kollégista srácnak ez a vé­leménye: - Igaz, hogy drágább a iskolai büfé, mint a koleszos, de itt többféle a felhoza- i tál. A 2. és 3. óra utá­ni szünetekben bizony komoly tumultus van a büfé előtt. Meg­éhezett a tanulók jó része. Be- csöngetéskor már csak egy-két szendvics kínálja magát a tál­cán. De az átmenetileg fellépő kínálati hiányt Csaba már pótol­ja is a következő szünetre.- Reggel héttől kábé fél kettő­ig van nyitva a büfé - mondja a célja a tökéletes szobarend eléré­se. Napokig ugyanabban a zok­niban és ruhában jár, hogy ezzel is elkerülje a szabálytalanul le­tett ruhaneműk szánalmas lát­ványát.- Az IK soha nem eszik a szo­bájában, sőt böjtöl, és a húsos fa­latokat félreteszi nevelőtanára kutyájának. pult túlfeléről maga a büfés, Miskey Csaba. - Igyekszem a ta­nulók kívánságaira odafigyelni. Azt tartok, amire igény van. Sokszor lehet kapni almát, na­rancsot, banánt. S hogy milyen a forgalom? A hónap első felé­ben jó, később - ahogy fogy a di­ákok zsebpénze, már csökken - mondja Csaba. Majd még egy kissé borús félmosollyal hozzá­teszi: - A válság bizony elérte a diákpénztárcákat is. A büfé bér­leti díja viszont sajnos nőtt. A bolyais diákok tehát összes­ségében elégedettek büféjükkel és a büfésükkel is. Én pedig azt vallom: a jó büfésnek jó szemé­lyiségnek kell lennie. Ha el akarja adni a portékát, ahhoz bi­zony egyéniség és imázs is kell. Csaba pedig rendelkezik ezzel. Megyesi Dániel, Bolyai-gimnázium- Az IK társaival a némák jel­beszédével kommunikál, hogy hangos beszédével meg ne za­varja a kollégium csendjét.- Az IK szilenciumidőben nem beszél, nem mozog, csak egyenletesen lélegzik, és némán tökéletesíti házi feladatát.- Az IK este fél tízkor hanyatt dől, majd mély álomba zuhan, így biztosítva nevelőtanárai nyu­godt és békés pihenését.- Az IK leszokik a dohányzás­ról. Jó szóval és házi sütemény­nyel kedveskedik a szemben la­kó, kiabálós, zöld otthonkás né­ninek.- Az IK nem kér kimenőt, nem megy moziba, ehelyett szo­bája csendjében elmélkedik a nagy magyarok életéről.- Az IK én vagyok - mondta Frici, aztán gyorsan visszaszív­ta. Egy bizonyos: az IK nem té­vesztendő össze az E. T. (ejtsd: íti j-vel. Vagy mégis? A széchenyivárosi koleszosok Néhány tipp, hogyan legyél túl a szerelmi csalódáson Mindenki tudja, mennyire fáj­dalmas tud lenni egy szakítás, íme néhány tipp, hogyan lehet könnyebben túlélni a szomorú napokat: A legfontosabb, hogy ne em­legessük a „szép emlékeket”! Töröljük le a közös képeket, tüntessünk el minden tárgyat, ami Rá emlékeztet! Ne írjunk neki SMS-t, és ne is hívjuk telefonon! Ne kutassunk utána, ki az új barátnője, barátja! Sírjunk bátran, ha jólesik! Ne zárkózzunk be, ne le­gyünk egyedül! A barátok ilyenkor sokat segíthetnek. Csináljunk új programokat, kezdjünk új dolgokba! A lé­nyeg, hogy ne üljünk otthon! Továbbra is higgyünk a sze­relemben! Egyszer majd lesz valaki, akihez nem kell alkal­mazni ezeket a tanácsokat. Végül: soha ne adjuk fel! Az élet szép! És tuti, hogy egyszer jön majd új szerelem! Mozsárik Laura, 11/C, ÁFEOSZ A lelkűnknek nem kell dideregnie a téli hidegben Novemberben már nagyon ko­rán sötétedik. Lekopaszodnak a fák, gyakran hűvös, csípős, szürke reggelekre ébredünk. Borzasztó. Ilyenkor egy kicsit mi magunk is alkalmazko­dunk az időjáráshoz. Ilyenkor valahogy mi, emberek is hűvö­sebbé és nehezebben elvisel­hetővé válunk. Ritkább a jó­kedv, gyakoribb a nyűglődés. Ez a téli depresszió. Na de azért nem keil mindjárt a „depi-öngyi” témára hangolód­ni. Nem érdemes elkeseredni, hiszen rengeteg apróság van, amivel segíthetünk magun­kon és a hangulatunkon: szí­nes, vidám mintás ruhák, több természetes fény (gyer­tya), nyarat idéző tárgyak a szobában, vidám zene, jó tár­saság, nagy beszélgetések. Ne hagyjuk el magunkat, emlé­kezzünk vissza az elmúlt nyárra, nézegessük a nyaralá­son készült fotókat, és tervez­zük a következőt! Vegyük ész­re: magunk vagyunk felelősek a hangulatunkért! Tegyünk is érte! Oroszi Gréta Ward Mária leánygimnázium A kollégiumi évek feledhetetlen élményeket adnak Mozgalmas utcakép komolyzenei aláfestéssel IK - a tökéletes fejlesztés kollégium Egy gyors közvélemény-kutatás eredménye *■ Tanulni és enni ‘ j kell! - mondják ' • a diákok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents