Petőfi Népe, 2009. december (64. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-23 / 300. szám
2009. DECEMBER 23., SZERDA 15 PETŐFI NÉPE Bertrans-karácsony a jubileum jegyében 20 évesek lettek! Hóesésben, jó hangulatban telt a disznótorral egybekötött évzáró ünnepi parti Mihalik Róbert cégvezető, Szabados Tibor tulajdonos, Rózsa Pál tulajdonos és Garaczi János, a házigazda (balról jobbra) A jubileumi ünnepséggel egybekötött évzáró karácsonyi partin jó hangulatban készült a disznótoros vacsora A rendezvényen jutalmakat is átadtak a dolgozóknak. A felvételen: Rózsa Pál jubileumi ajándékot nyújt át Abonyi Tibornak. A kecskeméti Bertrans Cégcsoport karácsonyi partin ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. A rendezvénynek az Új Tanyacsárda adott otthont. A disznóvágással induló programra megérkezett az igazi tél, a sűrű pelyhekben hulló hó igazi karácsonyi hangulatot teremtett. A cégcsoport dolgozóit és a meghívottakat Rózsa Pál tulajdonos köszöntötte. A disznóvágás után lovasbemutató következett, ahol az időjárás ellenére nagyon jó hangulat alakult ki, melyet Ödön, a „fellépő szamár” csak tovább fokozott. A vendégeket a kocsikázást és a szánkózást követően forralt bor és az „ágyas”, __________................... va lamint a sült vér és a máj fogadta. A vacsorát megelőzően a tulajdonos köszöntötte a Zalaegerszegről érkező kollégákat, akik hét órát utaztak azért, hogy munkatársaikkal ünnepelhessenek. A vezető néhány szóban értékelte a 2009-es évet, és szólt a te kollégáinak egész éves munkáját, külön értékelte, hogy egy igen küzdelmes év során kitartásukkal hozzájárultak a cég eredményes munkájához, stabilitásának megőrzéséhez. A jövőre tekintve elmondta, hogy jelenleg is folynak tárgyalások potenciális partnerekkel, akik várhatóan a következő évben már igénybe veszik a cégcsoport szolgáltatásait. A tulajdonos beszélt arról, hogy Bertrans létszámának nagy hányada már évek óta a cégcsoport alkalmazásában áll, ami azt jelenti, hogy a munkatársak , a Bertransnál szeretnék megtalálni megélhetésüket. Ez komoly felelősséget jelent a társaság számára is, hiszen a cégcsoport a jövőt jelenti a dolgozók számára. A cél tehát közös: a cég további fejlődése minden tekintetben, melyért mindent el kell követnünk - tette hozzá Rózsa Pál. Az évet értékelő és a jövőt is említő beszéd, valamint a karácsonyi jókívánságok után a cégcsoport jubileumi jutalmainak kiosztása következett, amit azok kaptak, akik 5, 10 és 15 éve alkalmazottai a Bertransnak. A jutalmakat Rózsa Pál és tulajdonostársa, Szabados Tibor adta át. A Bertrans december 18-án ünnepelte alapításának 20. évét. A munkatársak ebből az alkalomból meglepetéssel készültek a tulajdonos számára, hiszen ezt a jubileumot talán senki sem érezheti jobban magáénak, mint a cég egyik alapítója, Rózsa Pál. Az átadott fotómontázzsal, mely az elmúlt évek sikereit idézte, a tulajdonos kollégái megköszönték eddigi munkáját, és jó egészséget kívántak a vezetőnek. Az ünnepélyes pillanatok után következett a disznótoros vacsora, a további jó hangulatról pedig a cigányzenekar gondoskodott. ▲ A Bertrans munkatársai minden partnerüknek, sportbarátnak, valamint a Petőfi Népe olvasóinak békés, áldott karácsonyt és eredményekben gazdag új esztendőt kívánnak! jövőről is. Rózsa Pál megköszönLogisztikai szolgáltatás minden időben, minden eszközzel Zsófi néni, a Petőfi Népe leghűségesebb olvasója 102 Év A sparhelt szélén álló szenes vasaló sem ment még nyugdíjba, azzal egyengeti a gyűrődéseket a ruháin Ajo kedelyu matróna kedvenc időtöltése az újságolvasás, így több lapra is előfizet. azóta jár nekünk. Még a té- eszben fizette elő az uram, és én azóta mindennap minden sorát elolvasom, mert engem minden érdekel - mondja Zsófi néni, miközben egyre többet árul el életéről. Tóth Zsófikát 1908. március 10-én anyakönyvezték Halason. Hatan voltak testvérek, de már csak ő él közülük. Kétéves sem volt, amikor beköltöztek szüleivel a Gózon utcai kis házba, ahol most is lakik. A karácsonyokról kevés emléke sejtik fel, de az máig él benne, amikor az első háború Idején, télen, édesanyjával az erdőben gyűjtötték a rozsét, és neki is cipelnie kellett a hátán a tüzelőt. Négy elemit végzett, és 12 évesen már csipkevarrónak állt. - A körösztanyám szomszédja volt a Markovits kisasz- szony (Markovits Mária, a leghíresebb halasi csipkevarró, aki Dékáni Árpád tervei alapján az első halasi csipkéket varrta - a szerk), és ő protezsált be csipkevarrónak. Egészen 1944-ig ott dolgoztam, azután már csak itthon tettem a dolgom - Idézi a régmúltat Zsófi néni, aki beszél a rövidre sikeredett első házasságáról, melyért cserébe egy harmonikus másodikkal kárpótolta a sors. Mesél a 91 évet megélt édesanyjáról is, akit imádtak az utcabéli gyerekek, körbeülték az árokparton, mert a Tóth néni mindig mondott egy mesét nekik. A belvárosi korzózások, a szép kirakatok, meg a háztartási bolt jó illatú parfümjei is kedves emlékei között maradtak. No persze a hosszú élet titkát is szeretném megtudni tőle, de Zsófi néni azt mondja: nincs annak semmi titka. Nincs semmi különleges recept, hacsak az nem, hogy ő sohasem volt válogatós: mindent megevett, és mindent úgy fogadott el, ahogy hozta a sors. Azt már mosolyogva teszi hozzá, hogy egyszer már majdnem meghalt, amikor egy lakodalmi paprikás evése közben egy csirkecsont megakadt a torkán. Szegedre indultak vele, hogy kiszedjék a csontot, de útközben egy kenyérdarab lenyelése megoldotta a problémát. - Pedig nagyon finom volt az a pörkölt, csak emiatt rossz ízű egy kicsit az emléke - nevet Zsófi néni, aki már azt is elhatározta, hogy meglátogatja a háziorvosát, mert az olyan ritkán jár hozzá. Mert szerencsére Zsófi néni egészségével szemlátomást nincs gond, amit pedig már nem bír egymaga elvégezni, ott van neki segítségül a szomszédasz- szonya és annak lányáék. - A minap is, mire fölkeltem, eltakarították a havat a járdáról. Nagyon rendesek, meg aztán mi, a Terikével soha sem szoktunk szomorkodni - mondja, de azt is megtudom tőle, olykor ő is elér- zékenyül. „Amikor fölébredek éjszakánként, akkor érzem, hogy nem jó egyedül. Néha még sírni is szoktam, hogy miért nem bírok már meghalni...” ■ Tapodi Kálmán- Tényleg rólam akar írni!? Hiszen még kétéves sem vagyok, mármint 102 éves - invitál mosolygósán halasi otthonába Garas Benőné, aki alighanem lapunk legidősebb olvasója. Zsófi néni kicsiny konyhájában öreg sparhelt ontja a meleget. Egy nagy edényben víz forr, amiből a tyúkok itatójába önt napjában többször is, mert a vizük állandóan befagy ebben a nagy hidegben. A tűzhely szélén álló szenes vasalót sem nyugdíjazta még, manapság is azzal egyengeti a gyűrődéseket a ruháin. - Tudja, nem bírom a semmittevést, tavasztól a kertet is magam kapál- gatom - meséli Zsófi néni, aki csak amiatt panaszkodik, hogy már nem hall rendesen.- Pedig ha volt rá alkalom szerettem mulatni, a nótákat nagyon kedveltem. Sokat énekelgettem csakúgy, mint a megboldogult uram, aki már tizennyolc éve itthagyott. Régen a tévében is voltak nó- taműso- rokj azokat mindig meg- ' néztem, ---------de már azok sincsenek, csak az a sok meztelenkedés, amit látni sem bírok - sorolja a jó kedélyű matróna, akinek kedvenc időtöltése az újságolvasás, így több lapra is előfizet.- Amióta létezik a Petőfi Népe,
