Petőfi Népe, 2009. december (64. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-23 / 300. szám

2009. DECEMBER 23., SZERDA 15 PETŐFI NÉPE Bertrans-karácsony a jubileum jegyében 20 évesek lettek! Hóesésben, jó hangulatban telt a disznótorral egybekötött évzáró ünnepi parti Mihalik Róbert cégvezető, Szabados Tibor tulajdonos, Rózsa Pál tulajdonos és Garaczi János, a házigazda (balról jobbra) A jubileumi ünnepséggel egybekötött évzáró karácsonyi partin jó hangu­latban készült a disznótoros vacsora A rendezvényen jutalmakat is átadtak a dolgozóknak. A felvételen: Rózsa Pál jubileumi ajándékot nyújt át Abonyi Tibornak. A kecskeméti Bertrans Cégcsoport karácsonyi partin ünnepelte fennál­lásának 20. évfordulóját. A rendezvénynek az Új Tanyacsárda adott ott­hont. A disznóvágással induló programra megér­kezett az igazi tél, a sűrű pelyhekben hulló hó igazi karácsonyi hangulatot te­remtett. A cégcsoport dolgozóit és a meg­hívottakat Rózsa Pál tulajdonos köszöntötte. A disznóvágás után lovasbemutató következett, ahol az időjárás ellenére nagyon jó hangulat alakult ki, melyet Ödön, a „fellépő szamár” csak to­vább fokozott. A vendégeket a kocsikázást és a szánkózást kö­vetően forralt bor és az „ágyas”, __________................... va lamint a sült vér és a máj fogadta. A vacsorát megelőzően a tu­lajdonos köszöntötte a Zalaeger­szegről érkező kollégákat, akik hét órát utaztak azért, hogy munkatársaikkal ünnepelhesse­nek. A vezető néhány szóban ér­tékelte a 2009-es évet, és szólt a te kollégáinak egész éves mun­káját, külön értékelte, hogy egy igen küzdelmes év során kitartá­sukkal hozzájárultak a cég ered­ményes munkájához, stabilitá­sának megőrzéséhez. A jövőre tekintve elmondta, hogy jelenleg is folynak tárgya­lások potenciális partnerekkel, akik várhatóan a következő év­ben már igénybe veszik a cég­csoport szolgáltatásait. A tulajdonos beszélt arról, hogy Bertrans létszámának nagy hányada már évek óta a cégcsoport alkalmazásában áll, ami azt jelenti, hogy a munkatársak , a Bertransnál szeretnék meg­találni megélhe­tésüket. Ez ko­moly felelőssé­get jelent a társa­ság számára is, hiszen a cégcso­port a jövőt jelen­ti a dolgozók szá­mára. A cél tehát közös: a cég továb­bi fejlődése min­den tekintetben, melyért mindent el kell követ­nünk - tette hozzá Rózsa Pál. Az évet értékelő és a jövőt is említő beszéd, valamint a kará­csonyi jókívánságok után a cég­csoport jubileumi jutalmainak kiosztása következett, amit azok kaptak, akik 5, 10 és 15 éve al­kalmazottai a Bertransnak. A jutalmakat Ró­zsa Pál és tulajdo­nostársa, Szabados Tibor adta át. A Bertrans de­cember 18-án ün­nepelte alapításá­nak 20. évét. A munkatársak eb­ből az alkalom­ból meglepetés­sel készültek a tulajdonos szá­mára, hiszen ezt a jubileumot ta­lán senki sem érezheti jobban magáénak, mint a cég egyik alapítója, Rózsa Pál. Az át­adott fotómontázzsal, mely az el­múlt évek sikereit idézte, a tulaj­donos kollégái megköszönték eddigi munkáját, és jó egészsé­get kívántak a vezetőnek. Az ün­nepélyes pillanatok után követ­kezett a disznótoros vacsora, a további jó hangulatról pedig a ci­gányzenekar gondoskodott. ▲ A Bertrans munkatársai minden partnerüknek, sportbarátnak, valamint a Petőfi Népe olvasóinak békés, áldott karácsonyt és eredményekben gazdag új esztendőt kívánnak! jövőről is. Rózsa Pál megköszön­Logisztikai szolgáltatás minden időben, minden eszközzel Zsófi néni, a Petőfi Népe leghűségesebb olvasója 102 Év A sparhelt szélén álló szenes vasaló sem ment még nyugdíjba, azzal egyengeti a gyűrődéseket a ruháin Ajo kedelyu matróna kedvenc időtöltése az újságolvasás, így több lapra is előfizet. azóta jár nekünk. Még a té- eszben fi­zette elő az uram, és én azóta mindennap minden sorát elolvasom, mert engem minden érdekel - mond­ja Zsófi néni, miközben egyre többet árul el életéről. Tóth Zsófikát 1908. március 10-én anyakönyvezték Halason. Hatan voltak testvérek, de már csak ő él közülük. Kétéves sem volt, amikor beköltöztek szülei­vel a Gózon utcai kis házba, ahol most is lakik. A karácsonyokról kevés emléke sejtik fel, de az máig él benne, amikor az első há­ború Idején, télen, édesanyjával az erdőben gyűjtötték a rozsét, és neki is cipelnie kellett a hátán a tüzelőt. Négy elemit végzett, és 12 évesen már csipkevarrónak állt. - A körösztanyám szom­szédja volt a Markovits kisasz- szony (Markovits Mária, a leghí­resebb halasi csipkevarró, aki Dé­káni Árpád tervei alapján az első halasi csipkéket varrta - a szerk), és ő protezsált be csipkevarró­nak. Egészen 1944-ig ott dolgoz­tam, azután már csak itthon tet­tem a dolgom - Idézi a régmúltat Zsófi néni, aki beszél a rövidre si­keredett első házasságáról, me­lyért cserébe egy harmonikus másodikkal kárpótolta a sors. Mesél a 91 évet megélt édesany­járól is, akit imádtak az utcabéli gyerekek, körbeülték az árokpar­ton, mert a Tóth néni mindig mondott egy mesét nekik. A bel­városi korzózások, a szép kira­katok, meg a háztartási bolt jó il­latú parfümjei is kedves emlékei között maradtak. No persze a hosszú élet titkát is szeretném megtudni tőle, de Zsófi néni azt mondja: nincs an­nak semmi titka. Nincs semmi különleges recept, hacsak az nem, hogy ő sohasem volt válo­gatós: mindent megevett, és mindent úgy fogadott el, ahogy hozta a sors. Azt már mosolyog­va teszi hozzá, hogy egyszer már majdnem meghalt, amikor egy lakodalmi paprikás evése köz­ben egy csirkecsont megakadt a torkán. Szegedre indultak vele, hogy kiszedjék a csontot, de út­közben egy kenyérdarab lenyelé­se megoldotta a problémát. - Pe­dig nagyon finom volt az a pör­költ, csak emiatt rossz ízű egy ki­csit az emléke - nevet Zsófi né­ni, aki már azt is elhatározta, hogy meglátogatja a háziorvosát, mert az olyan ritkán jár hozzá. Mert szerencsére Zsófi néni egészségével szemlátomást nincs gond, amit pedig már nem bír egymaga elvégezni, ott van neki segítségül a szomszédasz- szonya és annak lányáék. - A minap is, mire fölkeltem, el­takarították a havat a járdáról. Nagyon rendesek, meg aztán mi, a Terikével soha sem szoktunk szomorkodni - mondja, de azt is megtudom tőle, olykor ő is elér- zékenyül. „Amikor fölébredek éjszakánként, akkor érzem, hogy nem jó egyedül. Néha még sírni is szoktam, hogy miért nem bírok már meghalni...” ■ Tapodi Kálmán- Tényleg rólam akar írni!? Hi­szen még kétéves sem vagyok, mármint 102 éves - invitál mo­solygósán halasi otthonába Ga­ras Benőné, aki alighanem la­punk legidősebb olvasója. Zsófi néni kicsiny konyhájá­ban öreg sparhelt ontja a meleget. Egy nagy edényben víz forr, ami­ből a tyúkok itatójába önt napjá­ban többször is, mert a vizük ál­landóan befagy ebben a nagy hi­degben. A tűzhely szélén álló sze­nes vasalót sem nyugdíjazta még, manapság is azzal egyengeti a gyűrődéseket a ruháin. - Tudja, nem bírom a semmittevést, ta­vasztól a kertet is magam kapál- gatom - meséli Zsófi néni, aki csak amiatt panaszkodik, hogy már nem hall rendesen.- Pedig ha volt rá alkalom sze­rettem mulatni, a nótákat nagyon kedveltem. Sokat énekelgettem csakúgy, mint a megboldogult uram, aki már tizen­nyolc éve itthagyott. Régen a tévében is voltak nó- taműso- rokj azo­kat min­dig meg- ' néztem, ---------­de már azok sincsenek, csak az a sok meztelenkedés, amit látni sem bírok - sorolja a jó kedélyű matróna, akinek ked­venc időtöltése az újságolvasás, így több lapra is előfizet.- Amióta létezik a Petőfi Népe,

Next

/
Thumbnails
Contents