Petőfi Népe, 2009. december (64. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-15 / 293. szám

2009. DECEMBER 15., KEDD KEREKASZTAL szociális helyzet Közeleg a karácsony, és sok családban nem az ajándék a kérdés, hanem az, hogy miként oldják meg a téli tüzelőt, és egyáltalán miből vegyenek kenyeret BEKÖLTÖZÖTT A NYOMOR A HÁZAKBA Sokaknak hihetetlen, de harmincezer forintból is meg lehet élni, ha muszáj. Egyre több a támogatásra szoruló család, és még töb­ben vannak, akik szégyell­nek segítséget kérni. Ez de­rült ki abból a beszélgetés­ből, melynek résztvevői voltak: Zsuboriné Kovács Mária, a kecskeméti Egész­ségügyi és Szociális Intéz­mények Igazgatósága Csa­ládtámogató és Gyermekjó­léti Központjának vezetője, dr. Harsányi Ernő szociál- gerontológus, a nyugdíja­sok országos szövetségé­nek képviselője, valamint dr. Provaznik Balázs, a kecskeméti polgármesteri hivatal családvédelmi osz­tályának vezetője. Takács Valentina- Milyen változásokat hozott a válság a családok, a gyerme­kek sorsában? ZSUBORINÉ KOVÁCS MÁRIA:- Azt tapasztaljuk, hogy a csa­ládok helyzete az utóbbi időben sokat romlott. Már nemcsak a társadalom alsó rétege, hanem az úgynevezett középréteg is le- csúszóban van. A még munka­hellyel rendelkezők is nehéz helyzetbe kerültek, hiszen a hi­telek megemelkedett törlesztő­részleteit egyre nehezebben tudják fizetni. A segélyekből élő családok élete még kilátástala­nabb. A közelgő ünnepek is nagy terhet rónak a családok­ra. Sajnos nem egyedi eset, hogy sem karácsonyfa, sem ajándék nem jut a gyerekek­nek. Még súlyosabb probléma, hogy a téli tüzelőt sem tudják megvásárolni. Alig tudják előte­remteni a mindennapi élelmi­szert. Ebben mind minőségi, mind mennyiségi romlás követ­kezett be. Sőt az elmúlt időszak­ban alultáplált gyerekekkel is kapcsolatba kerültünk.- A nyugdíjasok szintén rend­kívül kiszolgáltatottak. DR. HARSÁNYI ERNŐ: - Már tíz évvel ezelőtt végeztünk egy ér­tékfelmérést a nyugdíjasok kö­Dr. Provaznik Balázs „Sokan összehúzzák magukat, büszkeségből sem mennek segélyért” rében, ezt a közelmúltban meg­ismételtük. Ebből a következő sorrend derült ki: első szempont számukra a biztonság, második az egészség, és csak harmadik az anyagiak. Ez azért sokat el­árul. A nyugdíjasok tudomásul vették, hogy a 13. havi nyugdíj megszűnt. De mi megszoktuk, hogy mindenen tudunk spórol­ni, voltunk már sokkal rosszabb helyzetben is. Azt viszont nehe­zen viseljük, ha megtámadnak, kirabolnak bennünket.- Ez érthető, de például hogy lehet harmincezer forintos nyugdíjból megélni? h. e.: - Úgy, ahogy a nagycsa­Dr. Harsányi Ernő „Mindenen tudunk spórolni, voltunk már sokkal rosszabb helyzetben is” ládosok megélnek gyakran ke­vesebből, mint az egy főre jutó harmincezer. Mert ott még any- nyi sincs.- Mit tapasztal a hivatal, a családvédelmi osztály? DR. PROVAZNIK BALÁZS: - Nem­rég életbe lépett a krízistámoga­tásról szóló jogszabály, mely egyszeri, eseti támogatásra ad lehetőséget a krízisalapból. En­nek következtében robbanás­szerűen megnőtt az ügyfélforga­lom és a pluszfeladat. A krízis­támogatáshoz kapcsolódnak az átmeneti segélyek, ahol meg­döbbentően nagy arányú az ügyfélnövekedés. Ugyanakkor a szociális helyzetet leginkább be­mutató rendszeres pénzbeli el­látásoknál is van egy erőteljes emelkedés. Ez az aktív korúak ellátása, amit jelenleg több mint Zsuboriné Kovács Mária „Javul azoknak az önértékelése, akik végre munkából élhetnek" kétezer embernek nyújtunk. Őket próbáljuk minél nagyobb arányban bevonni a közcélú munkába. zs. k. m.: - Tény, hogy a család életében rendkívül pozitív válto­zást hoz, ha a szülők részt vehet­nek a közcélú munkában. Egy­részt anyagi helyzetük kicsit ja­vul, élhetőbbé válnak a minden­napok, másrészt az önértékelé­sük is megnő, hiszen nem segélyből kell élniük, hanem fi­zetésből. Bebizonyítják akár ön­maguknak, akár a gyerekeik­nek vagy a környezetüknek, hogy ők tudnak és akarnak dol­gozni. A munka nélkül maradt családokban egyre feszültebbé válnak a szülők. Többször elő­fordul gyerekbántalmazás ott, ahol korábban ez soha nem volt jellemző.- Milyen gyakran fordul elő, hogy olyan ember kér segítsé­get, aki nem szorulna rá, mi­közben az igazán szegények megpróbálnak önerőből tal­pon maradni? p. b.: - Hatóság is vagyunk, és következetesnek kell lennünk. Nagyon sok olyan ember van, aki összehúzza magát, és példá­ul büszkeségből nem jön segé­lyért. Mások úgy gondolják, hogy vannak náluk rosszabb helyzetben lévők, ezért nem kérnek. Ugyanakkor egyesek a csalástól sem riadnak vissza, megpróbálják megtéveszteni az önkormányzatot. zs. k. m.: - Mi jelzőrendszert működtetünk, melynek tagjai például a védőnők, a gyermek- orvosok, a háziorvosok, a peda­gógusok, a pártfogók, a rend­őrök, a polgármesteri hivatal dolgozói. Ők azonnal jelzik, ha akár idős embernél, akár egy családnál, vagy egy krízishely­zetben lévő kismamánál bajt észlelnek. h. e.: - Megfigyelhető, hogy pont az idősek azok, akik a leg­nehezebb helyzetben sem iga­zán mennek segélyért. Ők már sokat láttak, ezenkívül - ahogy Balázs fogalmazott - a büszke­ség, az emberi tartás erősebb bennük. Ezeket az embereket fel kell kutatni, hiszen maguktól nem jelentkeznek, és éhen hal­ni, megfagyni nem hagyhatjuk őket. A mi korosztályunknál az is visszatérő gond, hogy az idő­seket gyakran kiskorúsítják. Úgy festik le őket, mint akik el­esettek, segélyre szorulnak, aki­ket sajnálni kell. Ez nagyon rossz attitűd. Senki nem szere­ti, ha sajnálják. Még akkor sem, ha ennek van alapja. Az emberi méltóságra az idősek nagyon ér­zékenyek. És itt jön be az egész­ségügy kérdése is, amit - mint említettem - az én korosztályom a második helyre sorol. Régi vesszőparipám, hogy a szociális kérdések és az egészségügy a közigazgatásban egy helyen szerepelnek ugyan, de külön történik a finanszírozásuk. Ho­lott egy idős embernél nehezen lehet szétválasztani a kettőt. Pél­dául ha valaki azért él nehezen a nyugdíjából, mert sokba kerül a gyógyszere, akkor ő szociális alany vagy egészségügyi alany? Ezt így nem lehet kezelni. p. B.: - Ennek kapcsán szeret­ném egy országos, jogalkotói problémára felhívni a figyelmet. Egyre több az idős ember, ami demográfiai jelenség. így egyre emelkedik azoknak a száma is, akiket az idősek otthonában lát­nak el. Ilyen körülmények kö­zött vezették be 2008-tól a gon­dozási szükséglet vizsgálatát. Ez azt jelenti, hogy csak az kerül­het idősek otthonába, aki az ORSZI szakértői véleménye sze­rint napi négy órát meghaladó gondozásra szorul. Önmagában ez a szűrő elfekvővé alakítja az idősek otthonát. Egyre több az otthonokban a kényszer szülte ápolási részlegnek megfelelő ágy, holott ilyen elvileg nincs. Ezzel párhuzamosan azt mond­ja a törvény, hogy az idősek ott­honában történő gondozás ad­dig lehetséges, amíg az idős egészségügyi szakellátásra nem szorul. De nincs meghatározva, hogy hol a határ a kettő között! Ha pedig az idős kórházba ke­rül, ott nem biztosított egy sza- natóriumjellegű, tartós fekvő­részleg. h. E.: - Ezért volna szükség az ápolóházakra. Magyarországon mostanság indulnak az első ilyen kezdeményezések. p. B.: - Vannak elgondolása­ink, sőt kezdeményezéseink is e téren. Sokba kerül, de nem el­veszett ötlet véleményem sze­rint. Egyelőre csak az jellemző, hogy az idős embert jobb meg­oldás híján otthon gondozzák. Csakhogy amennyiben valame­lyik családtag otthon marad ápolni az időst, akkor kiesik egy kereset a családi költségve­tésből. zs. k. m.: - Ez valóban nehéz kérdés, és ugyanilyen helyzet­be kerülnek azok a családok, ahol fogyatékos vagy tartósan beteg gyerek van. Ott az egyik felnőtt családtag ezáltal kere­sőképtelenné válik. Intézmé­nyünkben támogató szolgálat működik, mely próbál segítsé­get nyújtani. Például elviszik a fogyatékos gyereket az iskolá­ba... p. b.: - Létezik még egy idős­gondozási forma, ez a házi segít­ségnyújtás, melybe nagyon sok minden beletartozik, sokféle le­het. A baj az, hogy ezen a terü­leten még kevesebben dolgoz­hatnak, mert ezt is megszigorí­tották. Ez egy aktuális kormány­zati intézkedés, amely szerint csak hat idős juthat egy gondo­zóra. Ennyit fizet ki az állam, pe­dig sokkal többet látnak el. Né­mileg javít a helyzeten a jelző­rendszeres központunk, ahol most 140 idős emberre tudunk figyelni. p. b.: - Összefoglalva: egy me­gyei jogú városban mindent el kell látni, mert itt már sem a me­gyei önkormányzat, sem pedig a minisztérium nem segít. Ez a tendencia. Az állam pedig évről évre kevesebb támogatást ad a szinte változatlan feladatok el­végzéséhez. Ettől függetlenül Kecskemét és térsége a szociális és gyermekvédelmi térképen zölddel jelzett, tehát nagyon jó színvonalú az ellátás.- Egyébként mindenre az ál­lamnak kell gondolnia? p. b.: - Tulajdonképpen nem. Magyarországon egy fordulat­nak kell bekövetkeznie a gon­dolkodásmódban, hiszen az ál­lam egyre kevésbé tud segíteni. A szociális törvényben is benne van, hogy a rászorulóért első­sorban a család a felelős, utána a tágabb környezet, és csak azt követően jöhet szóba az intéz­ményi rendszer. Sajnos sok olyan eset van, amikor a segé­lyért folyamodás nem utolsó, hanem első gondolatként fogal­mazódik meg. Holott ha valaki a sarkára áll, képes rá egészsé­gileg, és akar is, akkor sokkal hamarabb ki tud törni a rászo­rultság csapdájából. Kerekasztal-beszélgetések a Petőfi Népében Teljes változat a www.0j|Q^||||||| oldalon! A szavunkat adjuk Beszélgetőpartnereink naponta szembesülnek az egyre aggasztóbb szociális problémákkal

Next

/
Thumbnails
Contents